"A legjobb magyar versek 7." ~ "Amiről az apa hallgat, a fia beszél, és gyakran úgy találom, hogy maga a fiú az apa felfedett titka." Friedrich Nietzsche X.

 NEGYVENNEGYEDIK
 
INVENTIO POETICA: GRUES ALLOQUITUR, A DARVAKNAK SZÓL
 
ugyanazon nótára

 
    1    Mindennap jó reggel ezen repültök el
            szóldogálván, darvaim!
        Reátok néztemben hullnak keservemben
            szemeimből könyveim,
        Hogy szép szerelmesem jut eszembe nékem,
            megújulnak kínjaim.
 
    2    Látom, utatokot igazítottátok
            arra az ország felé,
        Azholott az lakik, víg szívemet aki
            őmagánál rekeszté.
        Valaha énrólam, ki híven szolgáltam,
            vallyon emlékezik-é?
 
    3    Bujdosom, mint árva, idegen országba
            veszettül, mint szarándok,
        Ruhámban sötét színt, szívemben szörnyű kínt
            viselek én, úgy gyászlok,
        Szárnyam nincs, mint néked, kin mehetnék véled
            ahhoz, akit óhajtok.
 
    4    Szárnyad vagyon, repülsz, szinte ott szállsz le, ülsz
            földében, hol akarod,
        Te szomjúságodot szép forrásból csorgott
            tiszta vizével oltod,
        Örömem környékét, az ő lakóhelyét:
            Paradicsomot látod.
 
    5    De ne siess, kérlek, tőled hadd izenjek
            néki rövid beszéddel,
        Vagy ha az nem lehet, csak írjam nevemet
            mellyedre fel véremmel,
        Kin megesmérhesse, hogy csak őérette
            tűrök mindent jó kedvvel.
 
    6    Ádjon az jó Isten néki egészséget,
            víg és hosszú életet,
        Mint mezők virággal, tündökljék sok jókkal,
            áldja mindennel őtet;
        Nyomán is tavasszal teremjen rózsaszál,
            s keserüljön éngemet!
 
    7    Sok háborúimban, bujdosó voltomban,
            midőn darvakat látnék
        Szép renden repülni s azfelé halanni,
            hol szép Julia laknék,
        El-felfohászkodván s utánok kiáltván
            tőlük én így izenék.