"Véres Don" II./14. ~ "Halottak" ~ "Amiről az apa hallgat, a fia beszél, és gyakran úgy találom, hogy maga a fiú az apa felfedett titka." Friedrich Nietzsche XLI.

 

HALOTTAK

 

              Szeptember elején, amikor még egy méter mélységig mozdítható volt a talaj, markolókkal kiástak – kivájtak egy 20 – 25 méter hosszú árkot. Még a géppel is feszegetni kellett, mert a föld fagya méternyi mélységben már örök, és olyan kemény, mint a márvány.

Az elhullott embereket nem temették el azonnal vagy másnap. Legfeljebb hetente vagy havonta kétszer. Készült egy halottas kamra, ahol a hullákat raktározták. Az elején még meztelenül tették be őket, aztán rissz-rossz ruhákat aggattak rájuk.  Amikor már összegyűlt 30-35 holttest, egy ponyvás teherautóval megérkezett a hullaszállító brigád.

 Egyenként feldobálták őket a platóra, ahogy a fahasábokat szokták. Aztán kivitték az árokhoz. Annak a formájához már alkalmazkodni kellett a testnek. Vállon hordták az árok széléig, és ott letörték a kart, ha vízszintes helyzetben merevedett meg. Ugyanez történt a lábakkal is.

 Ilyenkor elővették a pajszert vagy a nagykalapácsot, és azzal letörték. Volt olyan hulla, akit darabokban dobáltak be az árokba. Közben ilyen halotti búcsúztatót mondtak fölöttük:

 - No, te kutya magyar, miért nem dolgoztál rendesen? Látod, megevett a fene! Hamarosan ide kerültök mindannyian!

                  Hála Istennek, ezernek a fele csak hazajött. Amikor már eléggé megfogyatkoztunk, Szverdlovszkból hoztak utánpótlást, és feltöltötték a létszámot.

                  Volt közöttük egy alacsony növésű ember, aki elmondotta, hogy ott sem volt meg a holtak iránti tisztelet. Kirakták őket a földre, és hadifoglyoknak kellett a merev kezüket vagy a lábukat letörni.

                    Állt fölöttük a fegyveres őr, és ellenőrizte a „munkát”. Az egyik fiatal fogoly kikerülte az egyik hullát, nem akarta eltörni a kezét.  Az őr azonnal rászólt:

- Letörni azt a kart is! A fogoly azt mondta, hogy nem tudja megtenni, mert az apjáé.

                   -Nyicsevó!- ordított rá a katona. -Törd le azonnal!

                  A gyerek tovább lépett, az őr pedig lelőtte, mint egy kutyát. Bizony elhittük neki, mert ott az ember, ha fogoly volt, nem számított semminek és senkinek.

                    A kint lakók temetése másként folyt. A halott családi körben halt meg. A karjai, lába szépen álltak. Hozzátartozója kiásta a jóval kisebb sírhelyet, aztán nyitott koporsóban vitték a sírig. Ott rátették a koporsófödelet, és a koporsót pedig  emberi módon elhelyezték a kiásott gödörbe. Aztán vékony földréteget húztak rá. A fejéhez beszúrták a vörös csillagos fejfát.

                   A diadalmas új vallás jelképével.