Wagner – értelmezések
A Nibelung gyűrűje, a Ring, amely négy hatalmas alkotásból áll, nem kisebb feladatra vállalkozik, mint egy egész világ keletkezésének és elmúlásának történetét dolgozza fel. A Das Rheingold, a Die Walküre, a Siegfried és a Götterdammerung foglalja magába ennek újszerű, és még napjainkban is modern kifejezését, mert aktuális mondanivalót tartalmaz.
Miért értékes még napjainkban is? A zeneköltő teljesítménye azért időtálló és értékes, mert, elsősorban a germán mitológia bizonyos részleteit összehangolva, egységes cselekményt hozott létre. Majd ezt a cselekményt korszerű gondolatnak rendelte alá: Siegfried ugyanis az ő számára a nép szabad hőse, aki önfeláldozásával megszabadítja a világot a tőke, a vagyon uralmától.
Tömören fogalmazva: a fokozatosan kivesző Hit helyére a Hitel nyomul, és ezzel a zsidók hatalma fokozatosan erősödik. És gátlástalanul valóban a világuralomra tör. Ez a germán hősmonda legaktuálisabb, még ma is érvényes mondanivalója.
Időszerű kommentár: A Gazdaságkor Új Világrendje egyedül a világvagyon titokzatos főrészvényeseinek engedi meg a személyes döntést. Vagyis a magánhatalmak vezetői rejtőzködnek. Nem vállalják a nép előtt, hogy a világ vagyonát ők birtokolják, s a pénzen keresztül ők határoznak fejlesztésről, sorvasztásról, háborúról és békéről.
Pusztulhat a Föld, a növények, az állatok, a légkör, emberek milliárdjai, a legszemélytelenebb hatalomnak gyarapodnia kell minden áron. /Czakó Gábor /
+
Das Rheingold
A Rajna mélyének világa az ősi, paradicsomi békét jelképezi. Ebben a világban lebegnek Erda ősanya lányai, a sellők, felhőtlen vidámságban. Az örök fényt az egyik szirt tetejéről sugárzó aranytömbtől nyerik.
De álnok békebontóként tör be a boldogság világába Alberich, a törpe, aki a Nibelheim éjszakai világából kúszik elő. Kéjvágyó szemmel figyeli a sellők fénylő szépségét, de azok gúnyt űznek mind otromba külsejéből, mind szerelmi vágyaiból. De közben gyanútlanul elárulják a fény titkát, az arany értékét:
”A világ egészét nyerné el, aki a Rajna aranyából gyűrűt alkotna, és amely mérhetetlen hatalmat adna neki.”
Ennek az a feltétele, hogy le kell mondania a szerelemről. Így adják tudtára a sellők: ”Csak az, ki lemond a szerelem hatalmáról, ki elűzi a szerelmi kéjt, azé a varázserő, mely gyűrűvé formázhatja az aranyat.”
A gyűlölettől elvakult Alberich elragadja tehát a paradicsom napját, hogy megteremtse belőle, Mime segítségével, a pusztulást hozó hatalmi vágy szimbólumát, az arany Ringet, a rajnai gyűrűt. Mellesleg, a telhetetlen Alberich számára a Nibelungok egész rabszolgahada ássa elő a föld mélyén rejtőző, mérhetetlen mennyiségű aranyat.
+
Wotan is teljes hatalomra vágyik. Ugyanaz játszódik le az istenek felhők feletti világában, mint a földi téreken. A két óriással, Loge tanácsára, Fafnerrel és Fasolttal megépítteti a Walhallát, Ennek fejében - nagyvonalúan - az örök ifjúság istennőjét, Freiát, ajánlja. És aki nélkül szintén nem teljes a hatalma. Ezt maga is rövidesen megbánja, és Loge segítségével, aki a tűz és cselvetések kifundálója, végül is megszerzik egyrészt a Nibelungok kincsét, amellyel Freia egész teste beborítható, és ezzel a szerelmi vágy istennője visszaszerzi szabadságát. Aztán a ködsüveget és a gyűrűt, amely Míme alkotása, és a világuralmat szimbolizálja. A mindent uralni akaró Főisten végül, mert a földi játszadozásba Erda, a világ ősanyja, is beavatkozik, Wotan feladja makacs és telhetetlen hatalomvágyát, mert fél Alberich pusztító átkától, amelyre Erda is figyelmezteti.
A két óriástól visszaszerzi Freiát, de cserébe odaadja a Nibelungok aranykészletét, és nagy nehezen megválik a gyűrűtől is. A két óriás azonnal egymásnak esik. Az átok hatni kezd: Fafner aranyért agyoncsapja Fasoltot. Fafner földi szörnyként barlangba rejtőzik mérhetetlen kincsével, s hatalmának másik két biztosítékával, a ködsüveggel és a világuralmat jelentő gyűrűvel.
Ez a félelmet keltő földi állapot gyökere, és a további cselekménysorozat kiindulópontja. Wotan a feleségével, Frickával, majd mindegyik kisistennel felvonul a Walhallába. Ott várják a földi kiválóságok, hősök lelkének megjelenését.
Jöhetnek a Walkürök! A továbbiakban Brünnhilde, Wotan kedvence, és legkedvesebb, legokosabb lánya, lesz az első számú szereplő. De nem lesz közöttük, fenn, a cseles Loge, aki bölcsen és kétértelműen mondja: „ A világban mi sem elég gazdag, hogy kárpótolhatná a férfit a nő adta gyönyörért és értékért.” Később szinte mellékesen megjegyzi Alberichről, hogy az arany kedvéért megátkozta a szerelmet. Tehát, szerinte, rossz üzletet kötött.
Loge ravasz, ugyanakkor semleges résztvevője a földi hősök és a Wotan közötti küzdelemnek azáltal, hogy mint a tűz istene, döntő pillanatokban hívható égi „halhatatlannak” és földi halandónak egyaránt. A végén az ő tudománya dönti romba a Walhallát, Alberich és Wotan világuralmi terveit egyszerre. Szerepe némileg emlékeztet Prométheuszéra a görög mitológiából. De linksége és ravaszsága alapvetően meg is különbözteti a tragikus sorsú hőstől. / Aiszkhülosz: A leláncolt Prométheusz /.
A 19. század közepétől már csak ilyen típusú gyújtogatók szolgálják a földi és égi világot. Kivéve költőink lelkének tüzét: Vörösmarty Mihályét /A vén cigány/, Ady Endréét / A Tűz márciusa/ és Nagy Lászlóét /Tűz /.
A Walkür
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése