MI LETT AZ ÍGÉRET FÖLDJÉVEL ?
Hallgassuk először Meskó Zoltánt, Kecel akkor még kisgazda képviselőjét, aki 1924. október 9-én a földreform végre nem hajtása tárgyában szólalt fel!
„Öt tárgyalás után, 1922. október elején megállapodás jött létre a kalocsai székes főkáptalan és az igénylők között úgy a területre, mint az árra vonatkozóan. 421 elismert igénylő van, szükségük volt valami 149 hold földre, a káptalan ezt fölajánlotta, a szerződést megkötötték.
Az árat is megállapították. A rokkantak 30 koronát, a többiek negyven koronát fizetnek négyszögölenként. Azonnal lefizették a költségbiztosítékot, és az iratok felmentek a Földművelésügyi Minisztériumba. A földművelésügyi miniszter hozzájárult, hogy egy volt erdőterületet adjanak át azonnal. Helyette a káptalan másutt fog erdősíteni. Fölmentek az iratok az Országos Földhitel Bankhoz.
A szegény emberek eladták a fél hold szőlőjüket, mert a bíró azt mondta, hogy megkapják a házhelyet. A kis pénz félre volt téve, jó lesz anyagra.
Megtörtént az ISTENKÁROMLÁS! Két évig vártak, amikor két év múlva megjött az Országos Földhitel Banktól a végzés, ami tudtul adta az igénylőknek, hogy mivel a káptalan nem hajlandó erdősíteni, egyelőre tárgytalan a dolog.
Keressenek másutt házhelyet maguknak!
Nem akarom a Ház türelmét sokáig igénybe venni. Minden vidéken százával fordulnak elő ilyen esetek.”
Részlet Nagyatádi Szabó István, földművelésügyi miniszter válaszából:
„- Nem bírom hallgatni ezeket a panaszokat! A helyzet az, hogy újabb és újabb nehézségek merülnek fel, és a pénzügyi kormányzat a földművelésügyi ellenére ad ki rendeleteket. A képviselő úrnak választ nem tudok adni, annál az oknál fogva, mert egészségem megrongálódott. Nem bírom a panaszokat tovább! Azon gondolkodom és arról gondoskodom, hogy a helyemet alkalmasabb embernek adjam át.”
Nagyatádi Szabó István a KALOCSAI ÉRSEKSÉG kétszínűsége miatt dobta be végül a törölközőt. Hazament a falujába, Erdőcsokonyára. Október 30-án kiballagott a szőlőjébe. Egyedül volt ott egész délután, szalonnát sütött, késő este ért haza. Másnap reggel nyolc óra tájban hirtelen rosszul lett, elvesztette eszméletét, és húsz perc múlva meghalt. Mindössze 61 évet élt.
Nos, keceli szegények, hát hová lett az ígéret földje?
+
A korona 1926-ban megbukott, a kormány PENGŐT nyomatott és veretett. Emlékszem, apám a Szent József utcai ház felét a testvérének hatszáznegyven új pengőért adta el, azaz 8 millió régi koronáért.
A Nagyerdőt csak kivágatták, fölparcellázták, és végre felajánlották a kecelieknek. Kettőszáznegyven pengőért négyszáznegyven ölet vettünk. Az újfalusi házhelyek legtöbbje ekkora. Hosszú lejáratú hitelt is kaptunk a helyben létrehozott Falusi Kislakásépítő Szövetkezettől, a FAKSZ-tól. Az építkezést 1928 tavaszán nagyjából be is fejeztük. Tető már volt a házon, de a három helyiséget, a szobát, a konyhát és a kamrát belül még nem vakolták. A családunk a Szent József utcai házban lakott. Nagyon kellett a pénz az épülőre!
Anyámék ebben az évben az én tízéves BŐRÖMET IS ELADTÁK egy gazdának, Orcsik Andrásnak. Mint egy gyanútlan jámbor jószágot, kivezettek a tanyájára egy tehenet meg egy borjút őrizni. Itt tanultam meg egy egész életre, mit jelent cselédnek lenni.
Egypár napig minden a megállapodás szerint folyt. Vigyáztam a nyugodt tehénre meg a borjára lelkiismeretesen. Közben a gazdasszonyom összebeszélt a szomszéd Hemző Mihálynéval Azt mondták nekem, hogy jobb legelőre hajtjuk a jószágot. Azt gondoltam, jól van. Hemzőné arra az egyholdas páskomra kivert még két tehenet a két borjával, két anyakocát, az egyik fias volt. A tetejébe még öt süldőt és harminc libát. Május eleje, kellemesen langyos virágnyitó idő. Az első napon valahogyan meg is voltunk, mert a Hemzőné segített az őrzésükben. Igaz, hogy egész nap nem győztünk jobbra-balra szaladgálni. Alkonyatkor mégis azt mondotta:
- Holnap majd könnyebb lesz.
Gondoltam:
- Jól van.
Másnap reggel segítettek kihajtani, azután magamra hagytak. A libák a fűmag után vándoroltak szanaszét. Az anyakoca kereste a kicsinyeit. Futott volna a malacaihoz mindenen át a tanyába. A böglyök csípték a borjakat, és azok elbogároztak. A tehenek meg utánuk! Nem bírtam az állatokkal. Sírva kiáltozgattam be a Hemzőnének, hogy jöjjenek már ki. Dél felé járt az idő, amikor jött is. De nem volt benne köszönet! Jött felém és nem egyedül, hanem a gazdasszonyommal együtt. Mind a kettőnél frissen vágott tüskés akácfagally. Úgy vertek, hogy a lábamból öt helyen is CSURGOTT VÉR.
Mit tehettem? Sírva menekültem az új ház padlására. Nem mertem a régibe menni, mert az anyám rettent goromba asszony volt.
Mielőtt elbocsátott, azt mondotta:
- Agyonütlek, ha a helyedet elhagyod!
A húgom, Mária, 8 éves leányka, de már szolgálatban volt. A Hajas-laposon a Bekéjék tíz nagy libáját legeltette. Megkértem a testvérkémet, otthon ne szóljon rólam egy árva szót sem.
A padláson lapultam éjjel - nappal, és rágtam a körmöm, nyaltam a cserepes számat kínomban. Mind a két kezével rázott a hideg. A húgom kétszer is megfelezte velem az ebédjét. Amikor Marika látta, hogy nem birok lemászni a padlásról, csak elmondotta a dolgot.
A harmadik napon, amikor édesapám éppen hazaért a munkából, a húgom sírva elmesélte az én nagy bajom. Elárulta, hol vagyok, és milyen csúnya a lábam.
Az édesapám nyomban fel is jött értem, és ölben vitt le a padlásról. Talicskán tolt el a József utcai házba. Ecetes ruhával gyógyították a dagadt lábamat, de a fájdalom reggelig nem hagyott aludni. Apám hajnalban nem indult munkába, hanem talicskában tolt az Antóni László doktor úrhoz. Amikor megnézte a lábaimat, csúnyán az anyámra támadt:
- Ha még fél napot késtek, nagy baj szakadt volna a családodra! -mondta dühösen és tegezve, mert anyám leány korában náluk szolgált. Azonnal gyógyítani kezdett. Egyik helyen felvágta. Jó mélyen találta meg a tüskét. Sok-sok gennyet nyomott ki a sebből. Valamivel ki is mosta, ami igen csípett. Azután minden kérés nélkül megírta a látleletet.
Édesapám még azon a napon átment Kiskőrösre, és pert indított a két asszony ellen. Másnap kijött hozzánk a doktor úr, hogy újra átkösse a sebem. Úgy hiszem, jóddal kente, majd le is ragasztotta. Harmadszorra már magam sántikáltam el hozzá. Anyám elkísért, de egész úton nem szólt egy szót sem. Csak annyit láttam, hogy néha-néha a kötényével a szemét törülgeti. Többször nem is kellett elmennem a doktor úrhoz.
Nemsokára megtörtént a TÁRGYALÁS. A bíróság helyben vizsgálta ki az ügyemet. Pontban kilenc órakor kezdődött, még a doktor úr is eljött tanúnak. A bíró előtt csak annyit mondott:
-Ritka az ilyen kirívó eset!
A bíróság Orcsiknéval kifizettette az egész évi béremet, és fájdalomdíjként még tíz pengőt. Hemzőnének a tárgyalás költségét kellett legombolni. Összesen több mint száz pengőt nyert az igazság!
Alig hevertem ki a bajt, anyám már el is szegődtetett a Palástiékhoz. Én lettem volna, ha a volna ott nem lett volna, a harmadik gulyásgyerek. Alighogy kivezettek a tanyára, a kezembe nyomtak egy félig sült kenyérdarabot. Széthajtottam a héját. Hát akkora döglött böglyöt találtam benne, mint a fél hüvelykujjam! Rögtön búcsút vettem a kapufélfától. Édesapám, aki nem sokkal előbb ért haza, azt mondta:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése