Kerekes Izsák
Hallottad-e hírét a híres Szebennek,
A híres Szebennek s a híres Mohának,
A Mohában lakó Kerekes Péternek,
S Kerekes Izsáknak, ő felnőtt fiának?
Ez egyszer ittason ment az istállóba,
Ott is lefeküvék a lovak jászlába.
Egyszer csak kimene az ő édesanyja
A tornácra, s lenéz onnan a határra.
Hát bizony jődögél nagy fekete sereg,
Úgy látszik messzünnen, mint a setét felleg,
Nem tudják, miféle, kuruc-e vagy labanc,
De mégis gondolják: a szebeni rácok.
Ekkor csak lemene Izsák édesapja
A lovak jászlához, s ilyen szókkal mondja:
„Kelj fel, fiam, kelj fel, jó Kerekes Izsák!
Mert bizony jődögél nagy fekete sereg,
Úgy látszik messzünnen, mint a setét felleg,
Nem tudjuk, miféle, kuruc-e vagy labanc,
De mégis gondoljuk: a szebeni rácok.”
Ekkor megfordula az első álmából,
De mégsem kelel fel a lovak jászlából.
Másodszor kimene szép gyönyörű mátka
A tornácba, s mindjárt lenéz a határra.
Hát jó az ellenség igen hamarjába,
És leszalada ő a lovak jászlához,
És így kezd beszélni a kedves urához:
„Kelj fel, szívem, kelj fel; itt van az ellenség
Nem tudjuk, miféle: kuruc-e vagy labanc,
De mégis gondoljuk: a szebeni rácok.”
És ekkor felugrék jó Kerekes Izsák,
Igen hamarjába a lovát kihozák,
Felköté a kardját mindjárt oldalára,
S felfordula szépen jó barna lovára,
És visszatekinte, s ilyen szókkal beszélt:
„Kiontatom vérem apámért, anyámért,
Megöletem magam szép gyűrűs mátkámért,
Meghalok én még ma magyar nemzetemért.”
E szók után lovát sarkantyúba kapja,
S az ellenség felé nagy bátran ugratja;
Hát jőnek a rácok, ő meg előttök van,
Kard-emelve vágtat igen iszonyúan.
„Add meg magad, add meg, jó Kerekes Izsák”.
A rácok előre neki azt kiáltják. –
„Látjuk, hogy vitéz vagy, de csak egyedül vagy,
A reménység téged most mindjárást itt hagy,
Akármint mesterkedj, a mi kezünkbe vagy!”
„Mit adok rajtatok, hogy egyedül vagyok!
Kard nem jár meg engem, akármint vágjatok.”
Mond Kerekes Izsák, s vagdal jobbra-balra,
Hullatja a rácot a kardja egymásra.
Egy elémentében gyalogösvényt vága,
És visszajöttébe szekérutat nyita,
De ekkor megbotlik a lovának lába,
Ő meg a lováról a földre borula.
Jó Kerekes Izsák így járt a lovával,
A rácok pediglen karddal és dárdával
Vágják, ölik őtet, s mindaddig göbődik,
Amíg egyet sem rúg, s nem is vergölődik.
Így pusztították el Kerekes Izsákot,
Aki kardjával levága sok rácot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése