Kalapos király
Mégsem szűnsz, kegyetlen, szívünket gázolni?
Nem elég még a könny? Még többnek kell folyni?
Há, képtelen fajzás! Véred gyalázatja.
Gyilkosa népednek, nem pediglen atyja.
Ez a gálaadás oly szent hívségünkért,
Hazádért kiöntött, számtalan vérünkért?
Megőszült atyáink miként csalatkoztak,
Hogy rajtad s anyádon egykor szánakoztak.
Tudod, a pozsonyi vár palotájában
Miként nyöszörögtél anyádnak karjában?
Véltük, hogy szerelmet sírtál nemzetünkre,
S most látjuk, hogy gyilkos tőrt toltál szívünkre.
A megilletődött őszek kardot vontak,
Védelmedre vitéz esküvést mondottak,
Felajánlották volt végső csepp véreket,
S buzgóság bírta ezekre szíveket.
Ó szegény atyáink! be nem gondoltátok,
Hogy ezzel veszik el virágzó hazátok.
Egész Európa csudált benneteket,
S csak ti nem láttátok veszedelmeteket.
Ím, kik számunkra királyt neveltetek,
Kiben arany időt virradni véltetek,
Most háromszázezer fegyveres rabjával,
Egy pórázra fűz nemest jobbágyával.
ÁNYOS PÁL
1756-1784
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése