AZ ÉN 20. ÉS 21. SZÁZADOM

 

AZ ÉN 20. ÉS 21. SZÁZADOM

 

 

                                    

 

                  DOSZTOJEVSZKIJ NAPLÓJÁBÓL, REGÉNYEIBŐL, LEVELEIBŐL

                              

                               „Csak az erős, amiért vér folyik.” De elfelejtették a semmirekellők, hogy nem azok erősek, akik vért ontanak, hanem azok, akiknek a vérét ontják. ez a vér törvénye a földön.

                              Dumas hitvány és vaskalapos cikkére / Nőkérdés /

                              Felosztják az oszthatatlant, a férfit és az asszonyt külön tekintik, holott ez egységes organizmus. a gyermekekkel is, az utódokkal is, az ősökkel is, az egész emberiséggel is. Hiszen az ember egységes organizmust alkot a gyermekekkel is, az utódeokkal is, az ősökkel is, az egész emberiséggel si. A törvényeket viszont úgy írják, hogy mindent felosztanak, és alkotó elemeire bontanak. Az egyház nem bont!

                              A szépség a nőnek kezdetben adatik, hogy magához kösse a férfit, hiszen az erkölcsi kötés még gyönge. Később a szépség nem is kell már, szeretik a nőt, mert a lelkük összeszokik / organikus egyesülés /.

                               Ha megsemmisítenék a közvéleményt, nem csak hogy többé semmi sem lesz, sőt, ami van, az is eltűnik.

                                A Párizsi Kommün és a nyugati szocializmus nem akar különbségeket, egyenlőséget akar, és levágja Shakespeare meg Raffaelló fejét. Nálunk a népben nincs irigység; aki a népnek hasznot hoz, népi hőssé válik. De a népet ne úgy szeressétek, hogy ne őt emeljétek magatokhoz, hanem ti alázkodjatok meg előtte.

                               A lélek emelkedettségét részben az is méri, mennyire és mi előtt képes tiszteletet és áhitatot / ellágyulást / érezni.

                                Az ember egész életében nem él, hanem alkotja önmagát; önteremtéssel megteremti magát.

                               Vasutak Ázsiába…ha csak nem engedünk magunk elé németeket, angolokat, amerikaiakat a mi útjainkon, hogy mindent elvegyenek.

                               Az évszázad végét olyan világrengés jelzi majd, amilyen még sohasem volt. Oroszország legyen készen, ne mozduljon, figyeljen és várjon; csak bele ne vonják Oroszországot a szövetségbe. Ó, iszonyat! Akkor vége neki, teljesen vége. Nálunk nincs szocializmus, egyáltalán nincs. Csak néhány fióka Péter fészkéből.

                               A gazemberek azzal bosszantanak, hogy Istenben való hitem kulturálatlan és retrográd. ezek a fajankók el sem tudják képzelni az Isten tagadásának akkora erejét, amilyen az Inkvizítorban és a megelőző fejezetben van, és amelyre válasz az egész regény. Nem bolond, fanatikus módra hiszek én Istenben.

                              Rendkívüli hevesség új eszmék befogadására azzal a rendkívüli kívánsággal párosulva, hogy minden alkalommal, az új befogadásával egyidejűleg lábbal tiporjon minden régit, gyűlölettel, leköpködve, gyalázattal. Mitha csak bosszút akarna állni egykori önmagán: „Mindent felégettem, ami előtt fejet hajtottam.”

                               Két évvel ezelőtt az Internacionálé a következő emlékezetes kijelentést tette: Mi elsősorban ateista szövetség vagyunk.

                               A szocializmus új erkölcsi rendjében szinte eszelősen és teljesen kritikátlanul hitt: merő rajongásból. Mindenekelőtt detrronizálni kellett a vallást, amelyből az általa megtagadott társadalom erkölcsi alapjai származtak. Radikálisan támadta a családot, a magántulajdont, az egyén erkölcsi felelősségét.

                               Renan: Krisztus mindazonáltal az erkölcsi tökély eszményképe, s mint jelenség felülmúlhatatlan, amely soha többé meg nem ismétlődhet.

                               Két öngyilkosság. Az első búcsúsorai: Nagy útra indulok. Ha nem sikerül, jöjjenek össze, és ümnnepeljék meg egy üveg Cliqot -val feltámadásomat. Ha sikerül, kérem ne temessenek el, csak ha tökéletesen halott vagyok, mert nagyon kellemetlen lenne felébredni egy koporsóban a föld alatt. És ez nem elegáns.

                               Egy szegény sorsú fiatal varrólányka levetette magát egy harmadik emeleti ablakból, mert nem jutott munkához, hogy megkeresse a mindennapi kenyerét. S hozzátették, hogy míg levetette magát, és az utcára zuhant, egy szentképet szorongatott a kezében. ez valami szelíd megbékélt öngyilkosság volt.

                               Az elsőt egy emigráns, gazdag család gyermeke követte el Franciaországban, a másikat egy Oroszországban élő.

                               S vajon melyik lélek szenvedett többet itt ezen a földön?

                               Az emberek fel akarják cserélni az emberbe vetett hitüket az emberiségbe vetett hittel.

                               Az orosz család napjainkban egyre inkább véletlen családdá változik. Ez természetesen az értelmiséginek nevezett családokban van így.

                               Miután Európa akkori haladó értelmisége bódult lelkesedéssel szívükbe az új hitet azokban az eszményekben, amelyek Franciaországban kaptak hangot a múlt század végén, egyszerre döbbenten tapasztalták meg a dolgok fejleményét, amely annyira más volt, mint amit vártak, hogy talán nem akadt még egy ilyen somorú perc Nyugat – Európa egész történelmében. A régi bálványok összetörten hevernek. És ebben a percben felbukkan egy nagy, ismeretlen szellem: a bosszú, a fájdalom, az átok és a kétségbeesés múzsája.

                               Victor Hugo Les Miserables című regénye egy eszme megfogalmazása: A körülmények, a századok tespedése és a társadalmi előítéletek súlya alatt igazságtalanul eltiport, elpusztult ember feltámadása.

                                Csinálni kell a testvériséget minden áron, ha már a szabadság és az egyenlőség csődöt mondott.

                                Miért van a polgárok között olyan sok lakály?

                                Ellenkezőleg: A teljes vallásszabadság és lelkiismereti szabadság az igazi kereszténység szelleme. Higgyél szabadon! – ez a mi tételünk. Nem azért szállt le az Úr a keresztről, hogy külsődleges csodával, erőszakkal térítsen, hanem éppen a lelkiismeret szabadságát akarta. ez a nép és a kereszténység szelleme! Ha pedig vannak eltérések, megsiratjuk.

                                 Én is, akárcsak Puskin, a cár szolgája vagyok, mert az ő gyermekei, az ő népe, nem utálkozik a cár szolgájától. Még inkább a szolgája leszek, ha valóban elhiszi, hogy a nép az ő gyermekei. Túlságosan régóta nem hiszi.

                                 Miért nem tiltják be a káromkodást? A káromkodás ugyanolyan fizikai funkció, mint a meztelen ember az utcán, ártalmas és undorító. Az ügyészségnek panasztétel nélkül pert kellene indítania, és a békebíróhoz kellene küldenie mindenkit a szó részegségéért.

                               Csak a bizonytalan erkölcsű emberek szoktak kufárok lenni.

                               Nem undorból vonultak ki a szentek a világból, hanem az erkölcsi tökéletesedés végett. Már a lelki világosság szomjúhozása is lelki világosság.

                               Isten nélkül a lelkiismeret rettentő dolog, egészen az erkölcstelenségig tévelyedhet.

                               Nem elegendő úgy meghatározni az erkölcsösséget, hogy hűség a meggyőződésünkhöz. Szakadatlanul fel kell tenni önmagunkban a kérdést: helyes – e a meggyőződésem? És igazolás csak egy van: Krisztus. De ez már nem filozófia, hanem hit, és a hit – piros virág.

                                Az én erkölcsi példaképem és eszményem Krisztus. Kérdem én: megégette volna – e ő az eretnekeket? Nem! Tehát az eretnekek megégetése erkölcstelen cselekedet. Krisztus minden eszméjét elrontotta az emberi elme, és megvalósíthatatlannak látszanak.

                               Az állam a középszer számára alakul. Mikor mondta az alakuló állam: én a középszerért alakulok. A legjobbak eszméi aqlapján kialakította a maga középszerű kodexét. Higgye el, hogy nemcsak abszolút, de még csak valamennyire tökéletes államot sem láttunk még. Mind embriók.

                               A társadalmak az együttélés szükséglete által alakultak ki. Ez nem igaz, mindig egy nagy eszme által.

                               Tartsuk oda orcánkat, szeressük felebarátunkat, mint önmagunkat – nem azért, mert hasznos, hanem mert erkölcsös – a belső izzásig, a szenvedélyig. Krisztus tévedett – bebizonyították! Ez a belső izzás azt mondja: inkább tévedjek, de Krisztussal, nem veletek.

                               Pszichológusnak neveznek: nem igaz, csak realista vagyok, a szó legmagasabb értelmében, mert az emberi lélek teljes mélységét ábrázolom.

                               A francia halk, tiszteletre méltó, udvarias, de romlott, és a pénz az istene. Olyan nép ez a francia, hogy bizisten felfordul tőle a gyomrom.

                                Azt azonban kijelentem önnek, hogy egyáltalán nem vagyok ellensége a zsidóknak, és soha nem is voltam. De ahogy Ön is írja, már 40 évszázados létük is azt bizonyítja, hogy ennek a törzsnek különlegesen nagy az életrajza, amely, egész történelmük folyamán, szükségszerűen formálódott különböző „állam az államok-ba.”

                               Ön a zsidó értelmiségre hivatkozik, de hát Ön is zsidó értelmiségi, és figyelje meg, mennyire gyűlöli Ön az oroszokat kizárólag csak azért, mert Ön zsidó, még ha értelmiségi is. Életem 50 éve alatt folyvást azt látom, hogy a zsidók, jók is rosszak is, még csak egy asztalhoz sem akarnak ülni az oroszokkal, holott az orosz nem utál leülni velük. Ki kit gyűlöl tehát?

                              És micsoda gondolat az, hogy a zsidók megalázott és megszomorított nemzet? Éppen ellenkezőleg, az oroszok vannak megalázva zsidókkal szemben., hiszen a zsidók majdnem teljes egyenjogúságot élveznek / még katonatisztek is lehetnek, már pedig Oroszországban ez minden / - és ezen kívül saját jogaik, saját törvényük, saját status quójuk van, ami éppen éppen az orosz törvények védenek.

                              A naródnyikokról! A múlt télen ott volt a Kazanyí téri história: a fiatalok tömege meggyalázta a nép templomát, cigarettázott a templomban, botrányt csinált. Ide figyeljenek, mondtam volna ezeknek a Kazany térieknek / és némelyiknek meg is mondtam a szemébe /, ha maguk nem hisznek Istenben, az a maguk dolga, de miért sértik meg a népet, miért gyalázzák meg templomát?” És a nép megint csak „úri csemetéknek” nevezte őket, és ami még rosszabb, megbélyegezte őket a „diák” névvel, habár voltak ott valami zsidók és örmények is: kívülról sugalmazott politikai döntés volt, ez bebizonyosodott.

                          Gyalázat az, hogy a nép már megbélyegzi őket: hogy megkezdődött a gyűlölködés és a széthúzás. Gyötrelmes időket élünk, uraim!

 

 

 

                                       FELJEGYZÉSEK A HOLTAK HÁZÁBÓL

 

                             Azt hiszem, az embert legjobban ezzel jellemezhetjük: olyan lény, aki mindent megszokik.

                             Később ráeszméltem, hogy a fogságon, a kényszermunkán és a börtönéleten kívül van még egy, sokkal nagyobb kín is, mint a többi együttvéve. Ez a: kényszerű együttélés.

                             Lehet, hogy tévedek, de úgy érzem, egy idegen embert a nevetéséről is meg lehet ismerni; ha az első találkozásnál kellemesnek találjuk a nevetését, akkor nyugodtan elmondhatjuk róla, hogy jó ember.

                             Vannak a természettől nagyszerű jellemek, akiket az Isten gazdagon megajándékozott emberi értékkel, s akikkel kapcsolatban maga a gondolat, hogy valaha elromolhatnak, szinte lehetetlennek tűnik. Az ilyenekért mindig vállalhatjuk a felelősséget.

                             Meglehet, ezek az emberek egyáltalán nem rosszabbak azoknál, a többieknél, akik ott maradtak a fegyházon kívül. Ezt gondoltam, és némán bólogattam, pedig – Uramisten! – ha akkor tudtam volna, hogy mennyire helytálló ez a gondolat.

                            A vér és a hatalom részegít; kifejleszti a durvaságot, a perverzitást, és a legriasztóbb jelenségeket is gyönyörrel fogadják be. A zsarnokokból örökre kipusztul az ember és a polgár, és az emberi méltósághoz, a mebánáshoz, az újjászületéshez szinte lehetetlen a visszatérés. Tegyük még hozzá, hogy az ilyen e korlátlan önkény mételyként hat a társadalomra. Az a társadalom, amelyik közömbösen tekint az ilyen jelenségekre, alapjában megfertőződött.

                           A lélek értékét, fejlettségének szintjét nehéz meghatározni. Ebben az esetben még a műveltség sem lehet mérce. Kész vagyok elsőnek tanúságot tenni, hogy a legműveletlenebb, a legelesettebb szenvedők között is találtam egészen kifinomult lelkiségű embereket.

 

                                                           BŰN ÉS BŰNHŐDÉS

 

                           „Hát kérem, én azt mondom: ha Kepler vagy Newton felfedezését, a körülmények különös alakulása folytán másképpen nem ismerhette volna meg a világ, mint egy, vagy tíz, vagy száz, vagy nem tudom hány ember feláldozása árán, mert azok gátolták, útját állták, akkor Newtonnak joga, sőt kötelessége lett volna eltávolítani ezt a tíz vagy száz embert, hogy felfedezése az emberiség közkincsévé lehessen.

                           Amiből egyáltalán nem következik, hogy Newtonnak joga volt leütni, akit akart, aki éppen szembe jött vele, vagy hogy lopni járhatott volna a piacra. Továbbá, úgy emlékszem, azt is kifejtettem as cikkemben, hogy az emberiség jótevói és előrevivői, a legrégebbek csakúgy, mint az újabbak – a Lükurgoszok, Szolónok, Mohamedek és És Napóleonok -, mind mind egytől egyig törvényszegők voltak, már csak azért is, mert új törvényt hoztak, és így rerontották a régit, amelyet egy egész társadalom az ősöktől maradt szent hagyományként tisztelt, és nem riadtak vissza a vérontástól sem, ha csakis így, vér / mégpedig néha teljesen ártatlan, az ősi hagyományokért hősiesen ontott vér / árán tudtak  célt érni. Igen figyelemre méltó, hogy az emberiség jótevői, előrevivői nagyrészt félelmes vérontók voltak.

                           Csak a fő gondolatban hiszek, vagyis abban, hogy az emberek a természet törvényei szerint általában két fajtára oszlanak. Egyik az alsóbbrendűek / közönségesek / fajtája, úgyszólván a nyersanyag, amely csak arra való, hogy szaporodjék, és magához hasonlókat hozzon létre, a másik az igazi embereké, akiknek adottságuk, képességük van arra, hogy újat mondjanak a maguk környezetében. Van aztán végtelen sok alosztály is persze, de a két fő fajta élesen különválik.

                            A másik fajta mind áthágja a törvényt, és rombol, vagy legalábbis hajlamos erre, ki – ki a tehetsége szerint. De ha az eszméje érdekében hullákon át, vérben gázolnia, akkor önön lelkében eldöntheti, a maga lelkiismeretére vállalhatja a vérontást – persze csak amennyire az eszme és annak méretei indokolják, ezt vegye figyelembe.

                            Nyugtalanságra egyébként nincs ok: a tömeg jóformán sohasem ismeri el ezt a joguket, lefejezi vagy fealakasztja őket, és helyesen, mert így tölti be konzervatív hivatását Viszont később ugyanez a tömeg piadesztálra emeli a kivégzetteket, és leborul előttük Az első tartja fenn és sokasítja az emberiséget, a második mozgatja, és viszi a cél felé. Mindkettőnek joga van az élethez, szóval elismerem, hogy egyenlő erős léthez van joguk. Éljen az örök háború! Persze, csak amíg az Új Jeruzsálem el nem érkezik.”

                             Az előbbi regényrészlet Raszkolnyikov egyik szellemi párbajából származik.  A vizsgálóbiróval, Porfirijjel folytatott egyik összecsapásán hangzott el. Ez volt az egyik igen nehéz teher a vállán a gyilkosságot követő időszakban.

                            De Luzsinnal is hadakoznia kellett, hogy megmentse tőle a testvérét, Dunyát.Azt a lányt, akit Szvidrigajlov bosszúja és kéjvágya is fenyeget. És aki kihallgatja a társadalom által kivetett Szonya és Raszkolnyikov beszélgetéseit.

                            Szonya marad az egyetlen támasza, aki majd észre téríti és vele együtt mennek a szibériai száműzetésbe, hogy levezekelhesse halálos bűnét, a kettős gyilkosságot.

                            A feszültségekkel terhes regénynek rendkívül poétikus részletei is vannak. A gyerekkori emlék a lovacska meggyilkolásáról. De Marmeládov vallomása is az, amelyben mintegy meggyónja bűnét, amelyet a családjával szemben elkövet.

                            Ezek miatt a mélylélektani részletek miatt bátran nevezhetjük a regényt a világirodalom egyik mesterművének.

                            Maga Dosztojevszkij mondotta magáról, hogy ő nem pszychológus, hanem realista oly módon, hogy a lélek legmélyére is képes bevilágítani. Valóban felülmúlhatatlan!

                            De ő teremti meg emberi hasonmását A félkegyelmű című regényében is.

 

1.rész: Próbalátogatás az uzsorásasszonynál. Beszélgetés Marmeládovval: „Az ember, amilyen aljas, mindent megszokik.” Levél hazulról / Pulherija Raszkolnyikova /. A holtrészeg kislány. Raszkolnyikov borzalmas álmot lát. / A lovacska. / A bűntett előkészítése. A kettős gyilkosság. A szerencsés menekülés.

2.rész: Az idézés. A bűnjelek eltűntetése. Betegen. / Razumihin / Baráti beszélgetés a gyilkosságról / Zoszimov /. Luzsin látogatása. Találkozás Zamjotovval és látogatás a bűntett helyszínén. Marmeládov halála. Megérkeznek a szerettei.

 

3.rész: Razumihin és Avdotya Romanovna / Dunya / ismerkednek. Luzsin levele. Rogya, miért mondod, hogy aljas vagy? Szonya megköszöni a támogatást. Szonya megismerkedik a szomszédjával, Szvidrigajlovval. Rogya, nagyon kérlek, légy ott a találkozáson! Porfirijnál. / Raszkolnyikov monológja / Váratlan találkozás egy házmesterrel.

 

4.rész: Találkozás Szvidrigajlovval. Beszélgetés Szvidrigajlovról. Találkozó Luzsinnal. / Ön aljas és gonosz! / Razumihin vállán lesz a család terhe. Szvidrigajlov és Dunya titkos találkozója. Szvidrigajlov látogatása Szonyánál.

 - Eltelt vagy öt perc. Fel – alá járkált a szobában, szótlanul, és nem pillantott a lányra. De aztán odament hozzá, szeme villogott. Megfogta a két vállát, és egyenesen könnyes arcába nézett. Égő, száraz és éles volt a tekintete, szája erősen remegett… Hirtelen mélyen lehajolt, leborult előtte, és mecsókolta a lábát. Szonya rémülten hátrahőkölt, mintha egy tébolyodott érintette volna.

                           Raszkolnyikov valóban úgy nézett rá., mint egy őrült.

-         Mi az, mit csinál? Énelőttem! – mormogta elfehéredve, szíve elszorult, és

sajgott, sajgott.

-         Nem előtted borultam le, az ember töméntelen szenvedésr előtt borultam le. / Lázár feltámadása /

Újra a kapitányságon. Egy foglyot hoztak, Mikolájt. A föld alól előbújt ember bocsánatot kér: „Bocsásson meg, hogy gonosz voltam, és megrágalmaztam.”

 

5. rész: Lebezjatnyikov és Luzsin. Szonya és a nyugdíj. Raszkolnyikov is megérkezik a vacsorára. A rágalom: Képzeljék, ő tette titkon a százrubelest Szofja Szemjonovna zsebébe.

                             Talán jobb, ha Luzsin él és tovább gyalázatoskodik? Mit csinált?!

                             Hogy   tehette ezt magával?

                             Hiszen csak egy férget öltem meg. Az ember féreg?

                             Raszkolnyikov vallomása:

                             „És most már azt is tudom, hogy aki, hogy aki okosabb és elszántabb, az uralkodik rajtuk! Aki mindent mer, annak van igaza előttük! Aki mindent félrerúg, az a törvényhozójuk, aki a legtöbbet mer, annak az igaza a legerősebb. Így volt öröktől fogva, és így lesz mindig! Csak a vak nem látja!

                              Lebezjatnyikov megjelenik: Katyerina Ivanovna megőrült!

                              „A dagesztáni nap tüzében feküdtem némán, égetett a seb.”

 

                              6.rész: Razumihin és Raszkolnyikov Dunyáról beszélget. Porfirij megjelenik. Szvidrigajlovval találkozik. Majd Szvidrigajlov és Dunya találkozása. / A lövés / Ajándék a lánynak. A halál előtti éjszaka. „Ha kérdeznek, mondd meg, hogy Amerikába utazom.” Raszkolnyikov utolsó találkozása az édesanyjával. „Állj ki a keresztútra, hajolj meg az emberek előtt, és csókold meg a földet!”

                             „Én öltem meg az öreg hivatalnoknét és a húgát, Lizavetát; baltával agyonütöttem és kiraboltam.”

                             A szibériai élet és a furcsa álom.

 

 

 

                            

                                                           A FÉLKEGYELMŰ

 

                            „Egy tökéletes szépségű embert szeretnék ábrázolni!”

 

                            Gyilkosságért gyilkolni összehasonlíthatatlanul nagyobb bűntetés, mint maga a bűn. Az ítélet alapján való gyilkolás összehasonlíthatatlanul borzalmasabb, mint a rablógyilkosság. Itt ítélet van, és épp ebben rejlik a legszörnyűbb kín, hogy biztosan nem menekülsz meg, és ez a leggyötrőbb kín a világon.

                           A jámbor Pafnutyíj apát keze vonása.

                           Nasztaszja Filippovna Baraskova, Otradnoje

                           Gavrila Ardalionovics Ivolgin

                           De azért én mégis kitartok a szamár mellett: a szamár jó és hasznos ember.

                           Végül Schneider elmondta egy igen különös gondolatát – ez már közvetlenül a hazautazásom előtt történt -, azt mondta: ő teljesen megvan győződve arról, hogy egészen gyermek vagyok, csak termetben és arcban hasonlítok felnőtt emberhez, de szellemi fejlődésemet, lelkemet, jellememet, sőt az eszemet tekintve, nem vagyok felnőtt, és ilyen maradok, ha hatvan évig élek is. Én nagyot nevettem: természetesen nincs igaza, mert hát hogy volnék én gyermek?

                           De az igaz, hogy csakugyan nem szeretek nagyokkal, felnőttekkel, emberekkel lenni – ezt már rég észrevettem -, azért nem szeretek, mert nem tudok.

                           Most megyek a felnőtt emberek közé; lehet, hogy én semmit sem tudok, de az bizonyos, hogy új élet kezdődik. Lehet, hogy itt is gyermeknek tartanak majd…ám legyen! Sőt, valamiért mindenki félkegyelműnek tart; valamikor csakugyan annyira beteg voltam, hogy akkor olyan lettem, mint egy félkegyelmű, de miként volnék félkegyelmű most, amikor magam is tudom, hogy félkegyelműnek tartanak? Ha belépek valahová, azt gondolom: „Lám, félkegyelműnek tartanak, pedig én okos vagyok, de hát ők ezt nem is sejtik…”

                         Az ilyen szépség hatalom! Ilyen szépséggel fel lehet fordítani a világot!

                         Azt hiszem, hogy a szánalmad erősebb az én szerelmemnél!

                         A részvét az egész emberiség legfőbb, talán egyetlen törvénye.

 

                                                         

                                                           A szegény lovag

 

 

                                                    Élt a földön egyszer egy hű,

                                                    Egyszerű, szegény lovag,

                                                    Bátor szívű, tiszta lelkű,

                                                    Sápadt, bús és hallgatag.

 

                                                    Volt egy titkos látomása,

                                                    Ésszel föl nem érhető,

                                                    S mélyen benne élt hatása,

                                                    Mert szívébe véste ő.

 

                                                    S ettől lelke úgy kiégett

                                                    Minden földi nő iránt,

                                                    Hogy többé rájuk se nézett,

                                                    S vélük szólni sem kívánt.

 

                                                    Most nyakában olvasóját

                                                    Hordta már kendő helyett,

                                                    S orcájának vasrostélyát

                                                    Fel nem tárta senkinek.

 

                                                    S szeretve tiszta szívvel,

                                                    Ábrándjához híven esd,

A.   N. D. – saját vérével

Írta fel a pajzsára ezt.

 

S míg a Szentföld puszta táján

Harcol sok híres lovag,

S hölgyének nevével száján

Vív meg sziklaormokat. –

 

„Lumen coeli, sancta Rosa!” –

„Mennyek fénye, ó, szent Rózsa!”

Zengi ő, s vadul robog;

Mint a mennykő, úgy taglózza

Hangja a bősz mozlimot.

 

Majd távol várába térve

Elzárkózva szenvedett,

Élt búsan, nem is beszélve,

S őrültként kiszenvedett.

                                           Puskin

                     Általánosságban szólva mi más a liberalizmus, mint a dolgok jelenlegi rendje ellen intézett támadás. Az orosz liberalizmus nem a dolgok fennálló rendje elleni, hanem Oroszország elleni támadás. Gyűlöli a nemzeti szokásokat, az orosz történelmet, mindent.

                      Néhány liberálisunk ezt a gyűlöletet tekintette igazi hazaszeretetnek. Még a hazaszeretet szót is szégyelleni kezdték.

                      Vannak olyan magasztos eszmék, amelyeket nekem nem szabad szóba hoznom, mert engem holtbiztosan kinevet mindenki. Nekem nincsenek illendő gesztusaim, nincs arányérzékem; beszédem se felel meg a gondolatnak, úgyhogy nem egyéb, mint a gondolatok lealacsonyítása. / Miskin /

                      A Miskinről írt regény eredeti címe: A hülye / Igyiot / ez azonban a magyarban annyira visszataszító, hogy mérsékelte a fordító a címben ezt az eredeti fogalmazást. Ezen lehet vitatkozni.

                      A tény, hogy ez a beteg, epilepsziás rohamokkal megvert férfi, valóban úgy viselkedik minden élethelyzetben, mint egy gyermek.

                       Ezért fél az emberek társaságától, és joggal. Ő, aki senkit sem akar megítélni, csak minden nehéz helyzetéből kimenteni. Lélekben gazdag, de a társadalom, amely körülveszi, visszaél – szándékosan vagy ösztönösen – ezzel az együgyűséggel. Némi tekintélyt csak az jelent számára, hogy kiderül, örökség vár rá.

                       Aglaja és Nasztaszja Filippovna jelenti számára a legnagyobb feladatot. Hogyan lehet megmenteni egy olyan nőt, akit kéjsóvár gazember mocskolt össze már serdülőkorában? Ugyanakkor őt, a megváltóját, szereti a legjobban. Miskinben csak mélységes együttérzést és részvétet ébreszt, amely az író szerint a világ legfontosabb törvénye. Ezért hajlandó még feleségül is kérni.

                       De Nasztaszja Filippovna nem fogadja el az áldozatot. Nem érzi méltónak a hercegné címet a múltja miatt, amelynek pecsétjétől a lelke egészen a haláláig, nem szabadulhat. Inkább vállalja a biztos halált Rogozsin kezéből.

                       Mint egy ártatlan és védtelen kisgyerek, úgy reagál minden más helyzetben is. Az ostoba arisztokraták társaságában, akikről elmondja őszinte és nem éppen hízelgő véleményét. Amikor látszólag nem veszik rossz néven, dicshimnusszal akarja kiérdemelni a megbocsátásukat a újabb epilepsziás roham küszöbén. Pedig azok már döntöttek: Magad is látod, milyen ember. Beteg ember!

                       Még hátra van két súlyos megpróbáltatás, a rágalmazó cikkről nem is szólva – a két nő találkozójáról van szó, amelyben megint csak a RÉSZVÉT lesz erősebb az Aglája iránti szeretetnél.

                       Aztán készülnek az esküvőre, de az utolsó pillanatban – az akkor már az őrület határára jutott nő - Rogozsinnal menti ki magát számára nevetséges és kétségbeesett helyzetéből.

                        A halott nő felett két őrült férfi virraszt, amikor rájuk törik az ajtót. Rogozsint kényszermzunkára ítélik, és Miskin, lelkileg – szellemileg összeomolva újból a svájci szanatóriumba kerül. De most már élete végéig.

                         A regényt Lizaveta Prokofjevna szavai zárják: Elég volt a rajongásból, a józan észre kell hallgatni. Mert mindez, ez az egész külföld, ez a maguk Európája csak agyrém, és külföldön mi is mind csupán agyrémek vagyunk…majd meglátja, jusson csak eszébe a szavam!

 

 

 

 

                                                                 ÖRDÖGÖK

 

                             Sigaljov: „Belebonyolódtam a tulajdon adataimba, és végkövetkeztetésem szöges ellentétben áll azzal az eredeti gondolattal, amelyből kiindulok. Bár a korlátlan szabadságból indulok ki, a végén a korlátlan zsarnoksághoz jutok el. Mindazonáltal hozzáteszem, hogy a társadalmi képletnek általam javasolt megoldásán kívül semmilyen más megoldás nincsen.”

                             Én ismerem Sigaljov úr könyvét. A kérdés végleges megoldásaként azt javasolja, hogy az emberiséget osszuk két egyenlőtlen részre. Egytized része személyes szabadságot kap és korlátlan jogot, hogy rendelkezzék a többi kilenctizeddel.

                             Azok pedig szükségképpen elveszí   tik személyiségüket, és valamiféle nyájjá változnak, és határtalan engedelmesség közepette, újjászületések sorozata után elérik az őseredeti ártatlanságot, amolyan ősi paradicsomot, bár különben ezek dolgozni fognak.

                             Azok az intézkedések, amiket a szerző ajánl: hogyan fosszuk meg akaratától az emberiség kilenctizedét, egész nemzedékek átnevelése révén hogyan változtassuk nyájjá – igen figyelemre méltók, természeti tényeken alapulnak, és nagyon logikusak.”

   Verhovenszkij:

                            „Sigaljov zseniális ember! Jól írja ő abban a füzetben, rendszeresíti a kémkedést. Nála a társadalom minden egyes tagja figyeli és és szükség esetén köteles feljelenteni a másikat.

                            Minden egyén az összességhez tartozik, az összesség pedig minden egyénhez. Mindnyájan rabok és a rabságban egyenlők. Végső esetekben: rágalom és gyilkosság, de a legfőbb az egyenlőség. Mindenekelőtt csökkentik a műveltség, a tudomány, az észbéli képesség színvonalát. A tudomány és a képesség magas színvonala csupán a kiváló tehetségek számára elérhető – nem kellenek tehát kiváló tehetségek!

                            A kiváló tehetségek mindig magukhoz ragadják a hatalmat, és zsarnokok lesznek. a kiváló tehetségek szükségképpen zsarnokokká válnak, és mindig nagyobb erkölcsi rombolást végeznek, mint amennyi hasznot hajtanak; így hát ezeket száműzik vagy kivégzik. Cicerónak kivágják a nyelvét, Kopernikusznak kiszúrják a szemét, Shakespeare – t agyonkövezik – ez a sigaljovizmus! A rabszolgáknak egyenlőknek kell lenniük: zsarnokság nélkül még sose volt se szabadság, se egyenlőség, de a nyájban egyenlőségnek kell lennie, és ez a sigaljovizmus! Én a sigaljovizmus mellett vagyok!

                             A világon csak egyből nincs elég: az engedelmességből. A művelődés vágya már arisztokratikus vágy. Mihelyt van család vagy szerelem, már megjelenik a vágy a magántulajdonra. Mi kiirtjuk ezt a vágyat: szabadjára engedjük az iszákosságot, a péetykát, a besúgást; szabadjára engedjük a soha nem látott züllöttséget; minden lángelmét már csecsemőkorában kioltunk. Mindent közös nevezőre, teljes egyenlőséget! Teljes engedelmesség, teljes személytelenség!

                             Sztyepán Trofimovics:

                             „Nekem most borzasztóan sok gondolatom támad: nézze, ez pont olyan, mint a mi Oroszországunk. Ezek az ördögök, melyek kijönnek a betegből, és belemennek a disznókba – mindazok a miazmák, mindaz a mocsok, mindazok az ördögök és ördögfiak, amelyek összegyűlnek a mi nagy és és drága betegünkben, a mi Oroszországunkban az évszázadok, igen, évszázadok során! Igen az az Oroszország, amelyet én mindig szerettem.

                             De egy nagy eszme és egy nagy akarat megvilágosítja felülről, mint azt a tébolyult ördöngőst, és mindaz a mocsok, mindaz az ocsmányság, amely már elgennyedt a felületén, mindezek az ördögök kimennek belőle…és maguk kérik, hogy disznókba belemehessenek. Sőt talán már bele is mentek! Ezek mi vagyunk, mi és azok, meg Petrusa és a többiek, és én, talán legelöl, a többiek élén; és eszeveszetten, megszállottan rohanunk a szikláról a tengerbe, és mind belefulladunk, de úgy kell nekünk, mert hiszen tőlünk több nem telik. De a beteg meggyógyul, és Jézus lábainál ül majd, és elámulva nézi az egészet.

                            A halhatatlanság nekem már azért is szükséges, mert az Isten nem akar igazságtalanságot elkövetni, és nem oltja ki teljesen a szívemben iránta újra fellángoló szeretetet. Már pedig mi drágább a szeretetnél? A szeretet több a létnél, a szeretet a lét koronája, és miképp lehetne, hogy a lét ne hajoljon meg előtte? Ha én megszerettem őt, és örvendezek ennek a szeretetnek – hát lehetséges, hogy kioltson engem is, az örömet is, és semmivé tegyen bennünket? Ha van Isten, akkor én is halhatatlan vagyok!

                            Satov:

                            „Tudja – e, melyik most az egész földkerekségen az egyetlen istenhordozó nép, amely eljövend, hogy az új Ísten nevével megújítsa és megváltsa a világot, és amelynek birtokában vannak az élet és az új ige kulcsai? Ez teljesen a maga mondata Sztavrogin. De hát nem maga mondta nekem, hogy ha matematikai pontossággal bebizonyítanák, hogy az igazság nem Krisztusban van, akkor is inkább Krisztussal maradna, mint az igazsággal?”

 

                                              A KARAMAZOV TESTVÉREK

 

                           A család tagjai: az apa, FJODOR Pavlovics Karamazov

                           Első felesége: Adelaida Mihajlovna Miuszova

                           Második felesége: Szofja Ivanovna - árvalány

                           DMITRIJ Fjodorovics, IVÁN Fjodorovics, ALJOSA Fjodorovics

                           SZMERGYAKOV

                           A kapcsolatok: Dmitrij – Aljosa, Iván – Aljosa, Zoszima – Aljosa, Iván - Szmergyakov

 

                                                                          +

 

                                                A nem helyén való összejövetel

 

                                                             Hívő asszonyok

 

                           A sztarecnek össze kellene békítenie Dmitrijt és az apját. Amíg az előbbi szereplőre várakoznak, a beteg szerzetes kimegy a reá várakozó egyszerű emberek közé. Vígasztal egy gyerekét vesztett anyát, majd gyóntat és figyelmeztet egy parasztasszont, hogy istenkáromlás misét mondatni a fiáért, aki lehet, hogy éppen hazafelé tart a távoli katonai szolgálatból és ezért nem ír mostanában.

                           A vigasz legszebb szavai:

                           „Nincs és nem is lehet bűn az egész világon, amelyet meg nem bocsátana az Úr, hogyha szívből megbánják. És emberfia nem is követhet el olyan bűnt, amely kimerítené az Isten végtelen szeretetét.”

                           Itt érdemes megjegyezni, hogy a gyermekét korán elvesztett anya síralmát az író meghatóan, nagy átéléssel fogalmazza meg. Ő is elvesztette egyik gyermekét. A város egyik úri asszonya arról panaszkodik, hogy általában szereti az emberiséget, de egyetlen emberért sem hozna áldozatot. Holott éppen azt teszi, mert van egy bénult lánya. Ő az, aki jó barátságban van a Zoszima mellett szolgáló Aljosával.

 

                                                      Minek él az ilyen ember?

 

-         Minek él az ilyen ember? – mormogta tompán, dühében szinte őrjöngve Dmitrij Fjodorovics – Csakugyan, hát mondják meg nekem: lehet tovább tűrni, hogy bemocskolja jelenlétével a földet?

A sztarec, miután letérdelt, teljesen tudatos és határozott lehajlással a Dmitrij Fjodorovics lába elé borult, még a földet is érintette homlokával.

 

                   Egy forró szív vallomásai

 

                       Ő a rúgó, ő az élet

                       Ösztökéje az öröm;

                       Tőle, tőle jár a létnek

                       Óraműve bölcs körön;

                       Csíra tőle szárba szökken,

                       Mennynek napja tőle kél,

                       Szférákat hajt mély ködökben,

                       Hova látcső el nem ér.

 

                       Isszuk mind e drága kedvet

                       A természet keblein.

                       Jók és rosszak ott repesnek

                       Könnyű rózsaléptein.

                       Zsenge fürttel, csókkal áldott

                       Szív hű lángra tőle gyul:

                       Kéjben úsznak a parányok,

                       S kerub zengi: szent az Úr!

 

                    Minden ízében remegett, egy másodpercig fürkészően nézett rám, borzasztóan elsápadt, olyan lett, mint a fal, majd hirtelen szótlanul, nem lendülettel, hanem puhán, csendesen – nem úgy, ahogy az intézetben tanulta, hanem orosz módra! - homlokával a földet érintve egyenesen a lábam elé borult.

                    Ez volt hát az én akkori „esetem” Katyerina Ivanovnával. Ő saját erényét szereti, nem engem.

                                                              Szmergyakov

 

                     A negyedik fiú, aki valószínűleg Szmergyascsinától származik, aki a város szerencsétlen őrültje, de Fjodor Pavlovics kertjében, fürdőházában született. A későbbi gyilkosság elkövetője, aki végül fölakasztja magát. Az apjuk iránti gyűlöletben egyetért Iván Fjodoroviccsal, és annak hallgatólagos beleegyezésével hajtja végre a gaztettet.

 

-          Az egyik undok féreg felfalja a másikat, úgy kell mind a kettőnek!

                    Iván megjegyzése Dmitrij és az apjuk közti első összecsapás összegzése.

 

                                                             A két nő együtt

 

                   Aljosa üzenetet visz Katyerina Ivanovnának, és nagy meglepetésére ott találja Grusenykát. A vendég megszégyeníti a háziasszonyt, aki megátkozza, és lelke mélyén bosszút esküszik Dmitrij ellen. Erre majd a bíróságon nyílik lehetősége, ahol az ő levele döntő bizonyítéknak számít az egykor szimpatikus, de közben meggyülölt férfi ellen. A közvetlen indítéka, hogy a lelke mélyén Ivánba szerelmes, de a hála még a regény utolsó jeleneteiben is a rabbá és száműzötté vált Dmitrij kiszabadítására ösztönzi. Iván közben gyógyíthatatlanul idegbeteg lett.

 

                                                  Aljosa összekerül az iskolásokkal

 

                      A fiúk azt mondják nekem, hogy maga ismer engem, és valami oka van, hogy megdobjon – szólt Aljosa. – Most mondja meg, mit vétettem én magának?!

 

                                                 Hohlakováéknál, Vergődés a szalonban

 

                      Aljosa: Hisz maga kínozza Ivánt, mert … szereti.

                       Iván: Maga túl tudatosan gyötört engem ahhoz, hogy e pillanatban meg tudnék bocsátani. Később majd megbocsátok, de most nem kell a keze, Katyerina Ivanovna.

 

                                                        Vergődés a parasztházban

 

                       Sznyegirjov és családja. Őt gúnyolják Csutaknak, mert Dmitrij részegen a szakállánál fogva hurcolta, és a név súlyos sértés még a fia számára is. Az egész család szinte mérhetetlen nyomorban él. Testi – lelki nyomorban, amely arra ösztönzi Aljosát, hogy megpróbáljon segíteni rajtuk. Ehhez kéri a szintén sértett Katyerina Ivanovna támogatását. Sznyegirjov, hosszú vergődés után, megtapossa az ajándékot.

                      Hát mit mondanék a FIAMNAK, HA pénzt fogadnék el maguktól a szégyenünkért?      

 

                                          

 

                   

 

                           

 

        

                    

                

               

                  

 

                                                 MAURICE PALÉOLOGUE NAPLÓJA

                                                              Az oroszok és franciák

 

-         De hiszen mi egymillió embert vesztettünk a csatatereken!

                        -   Ez annyit jelent, hogy Franciaország veszteségei négyszer nagyobbak, mint Oroszország veszteségei.

-         Hogy-hogy?

                       - A számítás egyszerű. Oroszország lakosainak száma 180 millió, Franciaországé 40.Hogy a veszteségek egyenlőek legyenek, az önök veszteségeinek négy és félszer nagyobbaknak kellene lenniük a miainknél. Nos, ha nem tévedek, a francia hadsereg vesztesége máig több mint 800 ezer ember. És én csupán számbeli egyenlőségről beszélek!

                        -  Sohasem tudtam számolni. Csak annyit mondhatok önnek, hogy szegény muzsikjaink huzavona nélkül odaadják az életüket.

             Azt akartam vele megértetni, hogy a két szövetséges veszteségeinek értékelésében nem a szám az egyedüli tényező, sőt nem is a főtényező.

              A francia és az orosz, kultúra tekintetében és mint a civilizáció termékei, nincsenek egy színvonalon. A cári birodalom a világ egyik legelmaradottabb országa; 180 millió lakos közül 150 millió sem írni, sem olvasni nem tud. Tessék szembeállítani ezzel a tudatlan és primitív tömeggel a mi hadseregünket! Minden katona tanult ember. Legnagyobb részük igen értelmes és éles eszű. Élükön a fiatalemberek beláthatatlan légiójával, akik már bizonyságot tettek ügyességükről, tudásukról, ízlésükről, tehetségükről. az emberiség színe-virága ez!

              Ebben a tekintetben veszteségeink mérhetetlenül felülmúlják az orosz veszteségeket. Amikor így beszélek, nem tévesztem szem elől, hogy elméleti szempontból a legigénytelen élet is végtelenül értékessé válik az áldozat révén.

                                                                           +

              Bizony, igen gyalázatos dolog volt! Főleg, hogyha figyelembe vesszük, hogy felkészületlenül belerángatták az orosz népet ebbe a mocskos háborúba. Ugyanakkor a németek ellen úgy kellett a lövészárokban sunnyogó francia és művelt bakákat rohamra ösztökélni, hogy a tisztek valami hatszáz katonát, rohamra pezsdítvén a többséget, főbe lőttek. Hiába, a kulturáltságnak is megvoltak a hátrányai. / Ezt Sárközytől tudjuk. /

                                                                           +

               Egyidejűleg ébredező antiszemitizmus harapódzik el az egész birodalomban. Ha az orosz seregek vereséget szenvednek, természetesen a zsidók az okai. A Volga című reakciós újság néhány nappal ezelőtt / 1915. július 1. / ezt írta:

                „Orosz nép, nyisd ki szemed és ismerd föl, ki az ellenséged! A zsidó! Nincs kegyelem a zsidónak! Ezt az Istentől megátkozott népet nemzedékről – nemzedékre mindenki gyűlölte és átkozta. Szent Oroszország fiainak vére, amelyet ők mindennap elárulnak, bosszúért kált!”

                                                                Stefan Zweig

 

                   Mi, ahogy bárki más is, már nem tehetjük meg, hogy nem veszünk részt a társadalmi és politikai életben. Törekedjenek-e a zsidók vezető pozíciókra? Mi már semmiképpen nem tudjuk félredobni, nemzetközi, nemzetek feletti hozzáállásunkat az általános emberi kérdésekhez. Ugynakkor, véleményem szerint, veszélyes, hogy a zsidók bármiféle politikai vagy társadalmi mozgalom vezetői legyenek. Szolgálni lehet, de csak a második, ötödik, tizedik sorban, és sohasem az első helyen.

 

                                                              Siedney Really

                       

                             „A németek emberi lények. Még azt is megengedhetjük magunknak, hogy legyőzzenek bennünket. Itt, Moszkvában az emberi faj ősellensége nő nagyra. Ha a civilizáció nem csap le idejekorán, és nem zúzza szét ezt a rémet, akkor ez végül elhatalmasodik majd a civilizáción. Ezt az ocsmány fajzatot, mely most Oroszországban megszületett, mindenáron meg kell semmisíteni! Békét Németországgal! Igen, békét Németországgal! Békét mindenkivel! Csupán egy ellenség van, az emberiségnek Szent Szövetségbe kell tömörülnie az éjszaka eme lidércnyomása ellen!”

 

 

                                                 A GULAG – szigetcsoport

 

                      I.BÖRTÖN IPAR

                         I. Fejezet

                             Letartóztatás

                             „Le van tartóztatva!”

                             Van önnek barátja az Első Ukrajnai Fronton?

                             A SzMERS kémelhárít

1.     Az éjszakai letartóztatás előnyei

2.      

3.     Őszinte hangú meggyőzés

4.     Durva szitok

5.     Előzetes megalázás

6.     A letaglózás

7.     Bármely fogás / vetkőzés /

8.     A hazudozás

9.     Zarolás a hozzátartozókkal

10.              Hang – módszer

11.              Csiklandozás

12.              Elnyomott cigaretta

13.              Fény - módszer

14.              A boksz

15.              Kihallgatásra vitték

16.              Hat teljes napon át tilos

17.              Mély gödörben

18.              Térdeplés

19.               Állj!

20.              Non - stop kihallgatás

21.              Nincs ivás

22.              Álmatlanság

23.              Váltott nyomozók

24.              A poloskás boksz

25.              Szigorított zárka / éheztetés, forróság /

26.              Állóhelyzetben és fülkében

27.              Éheztetés

28.              Verés, mely nem hagy nyomot

29.              Körömszorító

30.              Kényszerzubbony

31.              Gerinctörés

32.              Zabla

33.               És így tovább…

34.              Írja alá! A teljesítménymérés.

 

                                                                ÍTÉLKEZÉS

 

A lenini doktrina: az 58 - as cikkely.

                  „Kurszkij elvtárs! Véleményem szerint ki kell terjeszteni a halálbűntetés alkalmazását minden, menysevik, eszer és hasonló tevékenységre. / alternatívaként száműzéssel külföldre / Olyan megfogalmazást kell találni, amely ezeket a cselekményeket a nemzetközi burzsoáziával hozza kapcsolatba. A terror a meggyőzés eszköze.

          Kurszkij elvtárs! Megbeszélésünk kiegészítéseképpen megküldöm önnek a Bűntetőkönyv a pótparagrafusának tervezetét. Az alapeszme, remélem, világos, a piszkozat minden hiányossága ellenére. Nyiltan ki kell domborítani az elvi álláspontot. Azt, ami politikai / nem pedig csak szűk jogászi / értelemben igazságos. Ami motiválja a terror lényegét és jogosultságát, annak elkerülhetetlenségét és korlátait.

          A törvényszék nem rekesztheti ki a terrort; ilyesmit csak ígérni is öncsalás vagy csalás volna. Ellenben meg kell okolni, elvben törvényessé tenni, világosan, köntörfalazás és szépítgetés nélkül. A lehető legtágabb megfogalmazásra kell törekedni, mert csak a forradalmi jogérzék és a forradalmi tudat szabhatja meg a gyakorlatban a terror szélesebb vagy kevésbé széles alkalmazásának feltételeit

                                                           Kommunista üdvözlettel: Lenin

          Ez volt Lenin politikai végrendelete. Kilenc nap múlva szélütés, majd várja a halálos ágya. Betegségének fő oka: a szifilisz. A beszerzés helye: London, a száműzetés idején. Ha így tekintjük, akkor megérthetjük a halálbűntetés alternatívájaként ajánlott száműzetést. Ez bizony igencsak megrövidítette a földi tartózkodását. Talán ezért ajánlja az ÉLET, esetleg a kegyelem helyett. De ezt nem is alkalmazták!

 

                                                         Kik kapták a legnagyobb csapást?

 

                           1. A nemzetgyűlés tagjai

                           2. Az eszerek és más pártok

                           3. Az Ipar – párt tagjai: a mérnökök, tudósok, orvosok, akadémikusok

                               A mozgósított tömeg: Halál rájuk! Halál! Halál!

                           4. Az értelmiség – általában Kadetok, írók betiltása, színészek, zeneszerzők

                           5. Az egyház vezetői és buzgó hívei: szerzetesek és apácák; a templomok kifosztása majd lerombolása. Totális vallásellenesség. A vallás elleni harc éjszakája: 1929 karácsonyán a hívő értelmiségiek letartóztatása. A „tolsztojánus” csoportok kitelepítése.

                            „Imádkozzál, szabad, de csak az Isten hallja meg, ne más!”

                           6. A parasztság nagy része / kulákok és a középparasztok /

                            A fiktív Dolgozó Parasztok Pártja

                           Aranyláz: Kapsz inni, ha leadod az aranyad! A lányodat visszük!

                           Az ukrajnai éhinség: / holodomor / másfél éves blokád, 5 millió halott.

                           Ma Bandera hívei tűntetnek!

                           7. Nemzetiségek, különösen az ukránok. Solohov

                           8. A cári rendszer irányító és arisztokratái. / Bolkonszkijok és Bezuhovok / A csinovnyikok és a rendőrség. Az előző rendszer hívei.  A teljes cári család!

                           Ezeket az ítéleteket egy-egy kirakatper keretében hozták. A példát a központi adta, de a vidékiekről nemigen tudósítottak.

                           Ügyintéző a Népbiztosok Tanácsa. Ezen belül a négy főkolompos: Intézte a CSEKA, GPU, majd az NKVD.

                           Folyt a rendkívül véres polgárháború, némi nyugat – európai segítséggel.

                           A hadifoglyok hazaárulók! A vlaszovisták számára agyonkínzás korbácsolással - biztos halál! Bár Prága fölszabadítói, de nincs pardon!

                           Fehérek és vörösök, mert így vetődött fel a kérdés később Magyarországon is. És más bűntetés nem volt lehetséges, mint a halál.

                           Ott a Cseka élén Dzerzsinszkijjel, nálunk Szamuelyvel és Kun Bélával.

                                                                          +

                             Az országot siralmas állapotban hagyjuk el, pedig ennek az állapotnak a kialakulásáért kizárólag mi vagyunk a felelősek. Hiszen, mint kiderült, mi magunk szerveztük a véres forradalmat, lőttük agyon cáratyuskát, megyaláztuk és megerőszakoltuk a pravoszláv egyházat, és ráadásként létrehoztuk a Gulag szigetvilágot. / Szvetov /

                 

                                              MUNKA ÉS HALÁLTÁBOROK

 

                           A nagy honvédő háború összes embervesztesége a szovjet lakosság körében 27 millió fő. Nem hagyhatjuk ki, hogy mi is volt még az oroszok számára az a háború. Hitlertől nem csak a saját országát, valamint a zsidóságot szabadította meg, henem az egész nyugati világ társadalmi rendszerét. Ez a háború az orosz néptől akkora veszteséget követelt, amely után soha nem nyerhette vissza erejét és egészségét. A nép ebbe belerokkant. A nyomorúság hullámverései között – a polgárháború és kulákirtás után – majdnem minden erejéből kimerült.

 

                                                   A kolostori mintakommuna

 

                          Szolovka gyűtőtábora lesz a nemesi sarjaknak, főpapoknak, minden vallás vezetőinek. Az élükön egy szadista rablóvezérrel.

                          „Minden töltényt a fogolynak, fölöslegesen semmi másra!”

                          1923 – ban már 2000 fogoly.

                          Majd teremtsenek egy rabszolgabirodalmat és Frenkel legyen a főparancsnok! Azt hiszem, szívből gyűlölte ezt az országot.

                          Visinszkij: A szovjet bűntető politika célja, hogy a fogoly, mint öntudatos dolgozó hagyja el a lágert.

 

                         

                                                                          +

                            

                          Szolzsenyicin nem titkolta, hogy Oroszország számára előnyösebbnek tartaná a pravoszláv vallásra és a falusi életmódra támaszkodó jóindulatú önkényuralmat. Ezért jöhetett PUTYIN.                            

              

                                                                          2.

                                                                   1914 - 18

                                                             Az 1. világháború

 

                                               Ferenc Ferdinánd, a magyargyűlölő

 

 

              Ferenc Ferdinánd meggyilkolása, a Szarajevóban Gavrilo Princip által elkövetett merénylet, adta az utolsó lökést ahhoz, hogy egész Európa a világháború szakadékába zuhanjon. A bécsi kamarilla, Tisza István ódzkodása ellenére, a Szerbia elleni támadást sürgette. De ki volt az a császárutód, aki a magyarok véráldozatát megérdemelte? Ferenc Ferdinánd, akinek - az elfogulatlan történészek véleménye szerint - minden politikai ambíciója kimerült a magyarság egyetemes gyűlöletében:

              „Minden magyar, akár miniszter, akár herceg, akár bíboros, akár polgár, paraszt, zsellér vagy háziszolga, mind forradalmár, mind csőcselék.”

              A leendő uralkodónk Tisza Istvánt 1903-ban forradalmárnak, „szabadalmazott felségárulónak” nevezte. A jobbára cseh sugalmazókból álló klikkje miatt kellett csak Kecelen közel négyszáz férfinak meghalnia. Azt is tudjuk, hogy végül a Károlyi-féle „őszirózsás forradalom” napjaiban végeztek a védtelen magyar miniszterelnökkel a családja szeme láttára.

 

                                                    Nincs többé lovagiasság

 

              Az bizonyos ma már, hogy az első világháború az európai népek életének megváltozására döntő hatással volt. Nemcsak az derült ki, hogy egy egészen új típusú háború ölte mindkét oldalon az embereket, de az is: minden korábbi erkölcsi norma a négyéves háborúban semmivé lett. Nem lovagias küzdelem folyt a frontokon, betartva a hagyományos háborúk hol elfogadott, hol megszegett szabályait.

              Hiába, ló nélkül nincsen lovagiasság! Talán csak a háború kezdetén a magyaroknál volt a huszárság és az oroszok harcterén, még a polgárháború idején, a kozákság. Az első időszakban a cár oldalán. De Csapajev lovassága, amelyben magyarok is tizezrével szolgáltak, már a vörösökkel csatasorban.

              Gondoljunk az állóháború minden szörnyűségére! A gáztámadásokra, a mocskos lövészárkokra, a támadások hihetetlen emberveszteséget követelő vérfürdőire, a Verdun-höz, Przemisl-hez hasonló mészárlásokra, a repülőgépek, a harckocsik bevetésére.

              A marxista alapállás: az „imperialista háború” bélyegét, elsősorban a szintén kimerült, győztes hatalmakra lehet leginkább rásütni. Ők már a háború megindulásakor tudták, hogy mi a céljuk. A „messziről jött” amerikai elnök, Wilson, ábrándos elképzeléseit semmibe vették az európai határok átrendezésére készülő antant országai.

              Az árulókat jutalmazták: Románia, Csehszlovákia. A két gyors tempóban fejlődő államot, mert versenytársak lettek volna, az út szélére vágták: az Osztrák-Magyar Monarchiát és Oroszországot. A szavatartókat bűntették vagy véres polgárháborúba sodorták: Hazánk és Oroszország.

              A történelemben példátlan módon Magyarországot, amely nem volt kezdeményezője a konfliktusnak, nem lett áruló, és a magyarság lélekszámához viszonyítva a legnagyobb áldozatot hozta – a vereségért. Azért vereségért, amelyet elsősorban, a csehek, románok, horvátok, szlovákok kétszínűsége idézett elő. A háború idején kötött titkos megállapodások különleges szerepet játszottak a háború végén megkötött békékben.

 

                                                        A HIT helyett HITEL

 

              Ami a hátországban lejátszódott, minden emberveszteségnél tragikusabb volt. A Hitnek olyan devalvációja következett be, amelynek beláthatatlan következményei lettek. Nemcsak a vallásos hitről van szó, hanem a hazához, az emberi méltósághoz, a családhoz, a női és egyáltalán az anyai méltóságához fűződő hitről.

              Magyarországon, de szerte Európában, először volt kénytelen a magára maradt nő férfimunkát végezni, vagy a megélhetésért testét áruba bocsátani. Az első világháború Európa keresztény gyökereit ekkor ritkította meg először és súlyosan. Az ágyúkat nem lehet megszentelni! A női méltóságot jóvátehetetlen sérelem érte éppen az ún. keresztény Európában. Mert ez a háború csak európai háború volt. Az USA beavatkozása csak olyan volt, mint a sakkparti patthelyzetét feloldó egyetlen plusz paraszt lépése.

              Napi politikai megfontolásból, a jövőt kockáztatva, teret nyitottak az egész Európát minden addigi pestisjárványnál súlyosabban érintő megpróbáltatásnak, az ún. bolsevik előretörésnek, a jobb sorsra érdemes Oroszországban először.

               Ezt követte Németországban és Magyarországon. A két leginkább kivérzett és védtelen vesztes országban. A németek gyorsan végeztek velük, de nálunk 133 napig uralmon, mert a leszerelő magyar bakát még a fegyverétől is megfosztották.

 

                                       

                                                                    1918

                                                         Apai dédanyám halála

 

              „Bizony, nagyon-nagyon messze van Doberdó, kedves fiatalasszony! Még az Óperenciás-tengeren is túl, ahogy a mesében mondják. Vad sziklák között, ahol a holtakat hetekig nem tudják eltemetni, mert annyi puha föld sincs szemfedőnek. Az élő katonák, a te urad is, úgy járkálnak bajtársaik hullái között, hogy megutálják már a holttestüket is. Azokat az egykor csupa élet fiúkat, akikkel együtt vigadtak még odafelé a katonavonatban, vagy együtt énekelték szakadó szívvel az új katonanótát:

 

                                                 Ha kimegyek a doberdói harctérre,

                                                 Föltekintek a csillagos nagy égre:

                                                „Csillagos ég, merre van a magyar hazám?

                                                „Merre sirat engem az édesanyám?

 

              Amíg az otthoniak várakoznak, a testedet egy lócára és egy mindig hűvös vizű dézsára fektetik. A mestergerenda alá, de úgy, hogy a belépőt azonnal te lásd meg elsőnek, bár a szemeidet már napokkal előbb lezártad. Fekszel a fekete ruhában a fekete ravatalon összekulcsolt kezekkel, amelyeket a rózsafüzér kapcsol össze, és vársz. A te időd már végtelen hosszú. Együtt várakoznak veled a virrasztó szomszédasszonyok, akik egy hónapon át minden éjjel ott ülnek az ágyad mellett, és elmondják százszor és ezerszer a fájdalmas rózsafüzér könyörgéseit. Édesapád úgy véd az idő előtti bomlástól, hogy a hosszú nyári várakozás idején, állandóan friss vízzel tölti napról napra a dézsát.

              De milyen bomlás fenyegetné gyönyörű fehér szobrod? A gémeskút ott áll az udvaron, és nem jelent ez nagy áldozatot. Azért teszi naponta az édesapád, akinek a halálod legjobban fáj, hogy valami kevés megmaradjon arcod kedves vonásaiból, alakod szépségéből, amiért éppen téged választott hites társul az urad. Megérkezik végre, és megtörténik az utolsó viszontlátás. Aztán gyorsan kigördül a temető felé a halottas kocsi. Sokan elkísérnek, de még többen mondják:

               - Milyen sokáig várt az urára, szegény!

 

                                

                            DR. ELEKES DEZSŐ: Hazánk, népünk, szomszédaink

 

           A világháborúban résztvett államok a föld területének 60, népességének 85 százalékát foglalják magukban. A központi hatalmak: Magyar – Osztrák Monarchia, Németország, Bulgária, Törökország 156 milliós államcsoportja nyolcszor nagyobb ellenséggel vette fel a harcot, minhogy az antant államaihoz: Franciaország, Nagy – Britannia, Oroszország, Szerbia, Olaszország, Románia, Egyesült Államok, Görögországt stb. kereken 1300 millió ember tartozott. A mozgósított létszámot tekintve az antant kétszeres túlerőben volt, mintegy 50 millió mobilizált emberrel, a központi hatalmak 15 millió katonájával szemben. A háború folyamán a Magyar-Osztrák Monarchia 8,5, ebből Magyarország 3,6 millió embert mozgósított. Jóval többet, mint amennyi a lélekszámarány szerint reá jutott volna.

           A mérhetetlen anyagi, gazdasági és kulturális pusztításról nem is szólva, a világháború veszteségeit halottakban 9 millióra teszik, a sebesültek számát több mint 21 millióra, a hadifoglyokét és eltüntekét közel 8 millióra. minthogy a sebesültek, foglyok, eltüntek egy része szintén a háború halottjának tekinthető, a halottak száma 11 – 12 millióra emelkedik.

             A magyar birodalom háborús halottakban való vesztesége 661 ezer fő volt. Sebesültekben a magyar birodalom 243 ezer, hadifoglyokban 734 ezer embert mutat ki. A mai országterületre jutó halottveszteség negyedmillióra tehető.

             A központi hatalmak halottakban való veszteségét 3,9 millióra, az antant hatalmakét 6,2 millióra tehetjük.

             Ha azt vizsgáljuk, melyik állam fejezte be a legsúlyosabb véráldozattal a világháborút, Szerbia után Franciaország és hazánk az az állam, mely létszámához viszonyítva a legtöbb hősi halottat könyvelhette el.

             Az országok sorrendjében: Oroszország 2300 ezer, Németország 1823 ezer, Franciaország 1400 ezer, Nagy-Britannia 950 ezer, Ausztria 863 ezer, Szerbia 700 ezer, Magyar Birodalom 661 ezer, Olaszország 500 ezer, Törökország 500 ezer, Románia 160 ezer, Belgium 100 ezer.

                                              Kelet Népe, 1940.augusztus 15.

 

                                                VÉGTELEN HÁBORÚ

 

             Csaknem száz állam – és kormányfő és egyéb vezető gyűlik össze a hét végén Párizsban, hogy a francia elnökkel együtt megünnepelje az első világháborút lezáró TŰZSZÜNET századik évfordulóját.

             Amikor a győztes antanthatalmak és a legyőzött / második / Német Birodalom képviselői a Párizstól északra fekfő Compiégne melletti erdőben álló vasúti vagonban aláírták a fegyverszüneti egyezményt, amely 1918. 11. 11 – én 11 órakor lépett életbe. Mindenki azt hitte, véget ért a Nagy Háború. A harci cselekmények aznap valóban befejeződtek a nyugati fronton, ám, hogy a háború nem ért véget – legfeljebb szünetelt -, annak egyik fő szimbólumává vált a a compiegne -i vasúti kocsi, amelyben 1940. június 22 – én ismét aláírtak egy történelmi jelentőségű egyezményt, csak épp fordított szereposztásban. a győztes nemzetiszocialista Harmadik Birodalom vezére előtt írta alá a legyőzött Franciaország képviselője a kapitulációs dokumentumot. A vezér még táncolt is örömében.

             Akkor már sokan látták, hogy a második világháború az első egyenes következménye. Ha úgy tetszik, a modern kori „harmincéves háború” második szakasza. Igen találó volt, amit Lady Astor válaszolt 1933 – ban egy brit társaságban arra kérdésre:

               - Vajon hol született Hitler?

               - Versailles – ban.

               John Maynard Keynes A békeszerződés társadalmi következményei című művében megjósolta, hogy a francia miniszterelnök, Clemenceau által erőltetett „karthágói békeszerződés” nem békét, hanem viszályokat zűrzavart és hanyatlást. Közép – Európa szétrombolását és népeinek nyomorba döntésését jóvátehetetlen hibának nevezte, ezért már egy évvel a fegyverszünet aláírása után a „tarthatatlan versailles – i békeszerződés” revízióját javasolta, különben „nem marad el majd a bosszú sem”.

               A száz éve győztes nagyhatalmak / főként a két legnagyobb gyarmattartó birodalom, Nagy - Britannia és Franciaország / végtelenül bornírt és cinikus vezetői azonban nem hallgattak rá, sem más józan, önmérsékletet és méltányosságot javasló hangra. Ma már a szélsőbaloldali nyugati történészek többsége is elismeri, hogy – a brit Niall Fergusont idézve – „az első világháborút követő béke a háború folytatása volt, csak más eszközökkel”.

               A nyugati vezetők megfogalmazták a békeszerződéseket – a legyőzött központi hatalmak mindegyik államával külön – külön -, és ezek közül bármelyik kiváló casus bellinek volt tekinthető”. Ám hiába írták alá száz éve a fegyverszüneti egyezményt, előtte és utána is két pusztító járvány söpört végig Európán.

              Az egyik a spanyolnátha volt, amely több tízmillió áldozatot követelt éppen 1918 őszén. A másik a BOLSEVIZMUS, amely legalább olyan halálos, és hosszan tartó kórnak bizonyult az egész emberiségre nézve, mai számítások szerint legalább 100 millió halottat eltemetve. Nem szólva a szelleméről, amely úgy leng manapság egész Európa felett, mint az első világháború bosszúálló szelleme. És éppen a két főbűnöst sújtva a legjobban.

                                                                                               Faggyas Sándor cikke alapján

 

                                                                         3.

                                                  A vértanúk nyelvéről

 

 

              Egy ájult és szomorú délutánon olvastam valami cseh falragaszt, melyben az áll, hogy a magyaroknak már nincs semmijük, csak fokosuk, hegyesre pödört villás bajszuk és paprikájuk. Váltig hozzá szoktam már az ilyesfajta sértegetésekhez. Alázatosan és szelíden fogadtam ezt is, én a magyar, aki fokost csak nagyon ritkán viselek, fontosabb irodalmi felolvasásaimkor, bajuszt mindössze másfél napig hordtam, egyetlen egyszer, a borbélysztrájk idején, paprikával sem igen élek. Eltettem tehát a bókot a többi bók közé, lepréseltem, mint egy emléket 1919-ből.

              Aznap este azonban a véletlen jótékony és vigasztaló szeszélye kezembe adott egy könyvet, Frankl Ágoston Lajosnak, a cseh születésű és anyanyelvű költőnek az önéletrajzát, aki 1836-ban, a nagyhéten felkereste a vatikáni könyvtárban monsignore Mezzofantit.

             Az olasz bíboros, a földgolyó legnagyobb nyelvi lángésze, aki hatvan nyelven írt és beszélt, hosszasan és szívesen elcsevegett a csehországi költővel. A fenomén legalább hatvan nyelven tudott beszélni. Természetesen a nyelvekről folyt a tárgyalás. Azt kérdezte a költőtől, miért nem ír cseh nyelven, mire ez azt válaszolta, hogy akkor nem lenne közönsége. A beszélők különben ötpercenként váltogatták a nyelveket. Németül kezdték, csehül folytatták, és héberül fejezték be.

              A véletlen úgy akarta, hogy Mezzofanti, aki a vatikáni könyvtárban csak bíboros és könyvtárnok, de a tudományban a nyelvek pápája volt, ez alkalommal egymás után nyilatkozott a cseh és a magyar nyelvről, és az utóbbiról való önkéntes nyilatkozatát, melyet eddig seholsem közöltek magyarul, éppen e cseh születésű és anyanyelvű költő írta le.

               A kijelentést, melyet alább szó szerinti fordításban teszek közzé, rendkívül érdekesnek és becsesnek rartom, nemcsak a mai cseh-magyar torzsalkodás miatt, de azért is, mert egy páratlan és pártatlan zseni tette, aki többek között cigányul, koptul, kurddul is folyékonyan beszélt, és ismert minden nyelvjárást és hangáramlatot. A babeli zűrzavar, mely mindnyájunkat nyűgöz, az ő villámló agyvelejében eloszlott.

               Tüneményes rövid idő alatt tanult meg egy-egy nyelvet, tökéletesen, hiszen amelyre ránézett, azt többé nem felejtette el, elég volt hozzáérnie egy nyelvtanhoz, hogy azonnal vérré váljon benne a szabály és gátlás nélkül való emlékezetében meggyökeresedjen az idegen szó. Amit egy nyelvről állít, azt el kell hinnünk, az ex - kadetra hangzik el. Ő az igazi   szaktekintély:

              „Tudja – mondta a beszélgetés során -, melyik nyelvet tartom az olasz és a görög után, minden más nyelv előtt, leginkább dallamosnak és verselés szempontjából leginkább fejlődésre képesnek? A magyart! Ismerem néhány új költőjüket, néhány versüket, melyek dallamosságukkal meglepnek. Ügyeljen, ebben a nemzetben egyszerre csak fel fog tündökölni egy költői lángész, és nézetemet igazolni fogja. A magyarok, úgy látszik, még nem is tudják, micsoda kincs lakozik a nyelvükben.”

              Az említett időben Vörösmarty birkózott nyelvünkkel és utat tört, de megszületett már Arany János, Petőfi Sándor, hogy még abban a században beteljesítsék a jóslatot.

 

                                                                  Kosztolányi Dezső írásának részlete.

 

                                                                 Rémálmok

                                                                       1919

 

              1919. március 21-én hazánkba is beköszöntött szovjethatalom. Lenin elvtárs elküldötte néhány jó emberét, akik tudtak magyarul, de érzéseik már internacionalisták voltak, hogy teremtsék meg, a jól bevált bolsevik módszerekkel a szocialista társadalmat.

               Miután a monoklis és farkas torkú Károlyitól simán megszerezték a hatalmat, és már a magyar hadsereg sem állhatta útjukat, mert Károlyi elvtárs Linder Béla nevű hadügyminisztere nemes egyszerűséggel kijelentette, már pedig ő nem akar katonát látni.

              Azaz: a legkritikusabb időben feloszlatta, szétverte a magyar hadsereget és az országot kiszolgáltatta minden jöttmentnek. Először Kun-Kohn Béla internacionalistáinak, akik keletről jöttek és az ottani bolsevik ideológiát, módszert kezdték Magyarországon is terjeszteni és alkalmazni.

 

                                                        A keceli direktórium

 

              Azért érdemes feljegyezni azoknak a nevét, akik a kommün helyi szervezetének, a direktóriumnak vagy „munkástanácsnak” a tagjai voltak június 22-e előtt:

Zsoldos Joachim, az elnök. / Honnan jött vajon? Ki küldte? Hogy hová távozott, azt sejtem. /

A munkástanács, azaz a direktórium tagjai:

               Turcsik József, Haszilló Pál, Ondrovics Pál, Raffai József, Hemző Károly, Benedeczki András, Selestyei József, Nikli József, Topolai Vince, Vancsik János, Csernák József, Morvai András, Fodor Mihály, Kornóczi Mihály, László Mihály, Ugranyecz János. Továbbá: Cserni György, Jónás István, Cserni Mihály, Antóni István, Nagy József, Erdélyi Gábor, idős Rácz József, Kövesdi József, Fejes János, Hercegh József, Beszedics János, Zsemberi Dezső, Kardos János, Kovács István, Sebestyén Ferenc, Kovács Lajos.

               Ezeket még meg lehet érteni. Csupa szegény ember. Kellett nekik a havidíj.

              Miután Kecel népe is részt vett az „ellenforradalomban”, megszenvedte a testet - lelket tépő borzalmakat:

              26 halottja és 5 súlyos sebesültje volt június 22-én és a következő napokban a Sós István vezette vörös katonákból álló különítmény tobzódásának. Sós Istvánt törvényes bírósági eljárás során halállal büntették és felakasztották. Zsoldos Joachim további sorsáról nincsenek megbízható értesüléseink. Ő, mint direktóriumi elnök, a saját véres kezével osztotta ki a havidíjat. Aztán elvitték Kalocsára, és ettől kezdve községi hőssé emelkedett, mert utcát is elneveztek róla. Az áldozatok faluja az érthetetlenül lemészároltak gyilkosáról. Igen gyorsan felednek a keceli emberek! Vagy már emlékezni sem mernek?

              A mészárlás után újjászervezett direktórium tagsága gyérült ugyan, de néhányan nem adták föl „elveiket”, és nem mondtak le fizetésükről:

              Topolai Vince, Erdélyi Gábor, Morvai András, Jónás István, Zsember Dezső, Csernák József, Schönfelder Ferenc, Pásztor Sándor, Szömörődi Mihály, Kovács István, Béleczki Ferenc, Nikli József, Paska Imre, Sendula Ferenc, Ádám Antal, Czobán Jenő, Erdélyi Imre, Hunyadi András, Flaisz Mihály, Antóni József, Halmos Ferenc.     

               Ők minden szempontból „szegények” voltak. Főleg erkölcsileg!

 

                                                A figyelmes Szolzsenyicin

 

              Még Szolzsenyicin sem felejt el megemlékezni a magyar internacionalisták uralmáról:

              „Amíg azonban Oroszországban és Németországban a zsidók szerepe a forradalomban „igen szembeötlő”, addig Magyarországon egyenesen meghatározó. 49 népbiztosából 31 zsidó. Itt van mindjárt maga Kun Béla külügyminiszter /de facto kormányfő/, aki másfél év múlva vérbe áztatja a Krimet. Gyerekeket, nőket, aggokat gyilkoltat halomra.

              Aztán Rákosi Mátyás, Szamuely Tibor, Lukács György. Igaz, a Kormányzótanács elnöke nem zsidó, bizonyos Garbai Sándor, de Rákosi később úgy élcelődött, miszerint Garbait azért választották a Forradalmi Kormányzótanács elnökévé, hogy legyen, aki szombaton a kivégzési parancsokat aláírja. A magyar királyok és hősök szobrait ledöntötték, a nemzeti himnuszt betiltották, a nemzeti színek viselése bűntető cselekménnyé vált.

              A helyzet tragikuma, hogy a történelem folyamán a magyar zsidók sokkal nagyobb jómódban éltek, mint kelet-európai hitsorsosaik, és náluknál sokkal sikeresebben léptek előre a magyar társadalomban.

              A Magyar Tanácsköztársaság és a mi polgárháborúnk közti közvetlen kapcsolat azt is megvilágítja, hogy a vörös hadsereg hadtestei készülődtek a Magyar Tanácsköztársaság megsegítésére, de nem jött össze, hiába repült Szamuely személyesen Moszkvába Lenin elvtárshoz. A magyaroknál a kommunista uralom 1919. augusztus 1-jén megbukott.”

 

 

                                                       Egy üzenet Bécsből

 

              EMBER volt a címe annak a magyar kommunista lapnak, amely 1920. augusztus 15-én, a Magyarország ellen meghiredetett nemzetközi bojkott kudarca után ezt fogalmazta meg:

              „Ha az emigráció harca idáig írásban és szóban folyt Horthyék ellen, akkor most vegyék át szerepüket a fegyverek. Igenis, Horthyék fegyverkezésével szemben mindenhol fel kell fegyverezni az emigrációt, hogy a megtámadott országok népének sorában küzdhessen gyilkos ellensége, a Horthy–banda ellen. Nemcsak az orosz forradalommal szemben való kötelessége Horthyék ellen harcolni, hanem kötelessége azokkal az országokkal szemben is, ahol menedéket kaptak. A Horthyék ellen való gyűlöletben és elszántságban egységes frontot kell alkotnunk. Minden gyűlöletünk, megvetésünk, irtózatunk és haragos elszántságunk az állig felfegyverzett Horthy - hadsereg felé villámlik, és nincsen más vágyunk, minthogy ez ellen a véreskezű hóhércsürhe ellen felvehessük a harcot. Mindenkivel, de mindenkivel, az ördöggel is szövetkezni vagyunk hajlandók Horthyék ellen, és nem lángolhat gyűlületük perzselőbben felénk, mint amilyen tüzesen a mi undorunk és megvetésünk a fehér front felé izzik.” / Vesd össze: „Mi sokkal jobban gyűlölünk benneteket, mint ti minket.” Kornis Mihály, Beszélő, 1993. december 21. /

 

                                                       A nemzetközi kórus

 

              Vannak azonban figyelemre méltó alakok, aki most kezdenek kibontakozni a háború és a „forradalmak” által támasztott ködből: Rákosi Mátyás és Nagy Imre.

              Az első, így szerepel az életrajzában, már 1902-ben, tehát 16 évesen a Szociáldemokrata Párt tagja, és alig várja, hogy orosz hadifogságba essen. Onnan szovjet megbízással magyarországi aknamunkára küldjék, mint az Internacionálé harcosát. 1919-ben az Moszkvából importált rendszer vezetője lesz, és dicstelen bukásuk után Ausztriába, majd Lenin elvtárs kebelére menekül.

              Így jár Rákosi Mátyás, akit illegális munkára haza küldenek, de ekkor majdnem kitöri a nyakát. Ha nem harsan föl a nemzetközi tiltakozó kórus Vámbéry Rusztem vezényletével, Einstein, Thomas Mann tenorjával és basszusával, arra a sorsra jut, amit megérdemelt. Rákosinak, mint a Vörös Őrség egykori parancsnokának, akasztófa lett volna a jól megszolgált jutalma. Kelet és Nyugat érdekes összhangjával. Védelmében a FAJ szólal meg.

              De föltűnik Nagy Imre is, aki 18-ban, amikor minden tisztességes magyar ember/ Lásd a nagyapám! / igyekszik orosz hadifogságból haza a családjához, éppen felcsap vörös katonának, és az irkutszki körzetben teljesít szolgálatot.

              Éppen arrafelé, ahol a cárt és a családját brutálisan kivégzik, és a tettesek névsorában van egy Nagy Imre is. Aztán valamiért hazatér, vagy hazaküldik 1921-ben. Majd 25-ben belép a Magyarországi Szocialista Munkáspártba, és itthon illegalitásban él.

              Ekkor találkozik Lukács Györggyel, aki jóval később az alábbit nyilatkozza róla a „legeslegutolsó” tanítványának, Eörsi Istvánnak:

              „Amikor 1929-ben Budapesten dolgoztam, többször is együttműködtem vele. Ez az együttműködés egészen sikeres volt.”

              Vajon mit alkottak illegalitásban rejtőzködve és közösen? Gitt-egyletet?

 

                                                         Itt jártak a románok is

 

              Úgy látszik, hogy minden rossz keletről jön.  Péter-Pálkor tehát nagy öröm érte a családot édesanyám születésével. A Bobek nagyapám is igen örvendezett, a maga szolíd módján. Örömünket az is fokozta, hogy augusztus 1-jén kitakarodtak bérelt vonaton a gyilkos kommunista vezérkar tagjai Bécsbe.

              De a helyükre betódultak a román hadsereg katonái. Ez zászlóaljnyi „bocskoros” Kecelre. Lehet, hogy ezért a románok megharagszanak, de a népnyelv így emlegette őket. Ezek csak rabolni és randalírozni jöttek a védtelen Magyarországra. Kecelen is leadták névjegyüket, bár a kilencven százalékuk még írni-olvasni sem tudott. Ez annyit jelentett, hogy elsőként lelőtték az érseki birtok helyi intézőjét, mert a pénzes ládájában nem találtak semmit.

              Igen elszemtelenedtek, de szerencsére ekkor már a frontokról hazaérkeztek a férfiak. Úgy, hogy néhány malőr érte őket a falu különböző részein. Azért használok francia szavakat, mert ők a frankofón kultúrát szívták magukba már vagy száz éve.

              A felsőtanyákon is eltűnt egy erőszakoskodó román fegyveres. A román gloire nem tűrhette a hunok viselkedését. A lakosság a maga módján védekezett.  A helyi dák parancsnok egy teherautónyi katonával indult a felkutatására, és egyúttal zabrálni. A legvadabb, ha lehet közöttük fokozatokat felállítani, katonáit vitte magával. De mintha elnyelte volna a magyar föld a rablótársukat!

              Madarescu katonái összeterelték a felső tanyasi férfinépet, köztük a Bobek János dédapámat is. Mindenki gyanús volt, aki hongrois.

              Az asszonyok a Bobek tanyában várták, vajon mi lesz a fiaik, férjeik sorsa. És imádkoztak, mert féltették a szeretteiket. Joggal, mert a fegyvertelenek semmi kíméletre nem számíthattak. De a működésük minden képzeletet felülmúlt. Egy órán keresztül vallatták és kínozták őket korbáccsal, szuronnyal, puskatussal, és barbárul. Csurom vér volt már mindegyik.

              Az egyik fantáziadús románnak feltűnt a hatvanéves nagyapám szép, magyaros tömör bajusza. Összedugták a fejüket, morogtak, mint a vérmedvék, és négyen rávetették magukat a nagyapámra, amíg a többieket szuronnyal sakkban tartották. Közben leszorították a védtelen ember kezeit, lábait, és két barbár kezdte kitépni csomókban a bajszát.

              A többiek megkövülve hallgatták az idős ember fájdalmas sikolyát, ami még a szomszéd tanyába is elhallatszott. Úgy, hogy az asszonyok el is indultak a Vargáék talán háromszáz méterre fekvő tanyája felé, ahol a vallatás folyt. De már fele úton találkoztak a véres férfiakkal, akik egy lovas kocsin húzták hazafelé az eszméletlen dédapám megkínzott testét. Teljesen letépték a felső ajkát. Nem is merte megnézni más, csak a Rozika néni, a felesége. Betakarta a meggyötört férfi fejét, és egészen a temetéséig, ami két hónap múlva bekövetkezett, nem is láthatta senki más, csak ő.

              A terrorlegények gyorsan eltakarodtak, mert érezték, hogy valami vérlázító gaztettet hajtottak végre egy idős emberen. De, hogy valami haszna is legyen a kirándulásuknak, magukkal vitték a Vargáék két szép lovát.

 

                                                               1920. június 4.

 

              Úgy alakult a világ sora, hogy a századforduló tájékán a Pénz elkezdte irányítani a politikusokat és a sajtót. Óriási hasznot remélt egy soha nem látott mértékű világégéstől. Kitört az első világháború. Négy éven keresztül gyilkolták az egymást a népek. Azt, hogy miért, csak a bankok mélyén meghúzódó pénzmágnások tudták. A bécsi és párizsi Rotschildok is. Az ötmillió halottat követelő vérfürdőben a hárommillió halott legyőzte a kétmilliót, az Antant a Központi Hatalmakat.  Az utóbbihoz tartozott az aránytalanul nagy vérveszteséget szenvedő Magyarország is.

              A győztesek azután megbüntették a veszteseket, de Magyarországot egészen különleges, súlyos, és józan ésszel fel nem fogható módon megalázták, tönkretették. Csaknem letörölték még a térképről is.

              Hazánkat Trianonban majdnem eltemették, amikor 1920. június 4-én aláíratták velünk a világtörténelem kirívóan aljas békeszerződését.

              Európai mércével mérve is elsőrangú nemzetiségi politikánk ellenére, a szomszéd országok hazug, rágalmazó propagandája hazánk ellen a nyugati sajtóban, az akkori médiában, már évtizedekkel korábban megkezdődött. Még Tolsztojjal is elhitették, hogy a barbár magyarok lábbal tiporják a nemzetiségek jogait. Az országon belül akadt más ellenségünk is.

              A vörös terror 133 három napja után Bécsbe menekülő bolsevikok, akik liberálisok is voltak egyszerre, propaganda háborút folytattak a kivérzett ország ellen, mert itthon perbe fogták és kivégezték az úgynevezett proletáruralom többszörös gyilkosait.

              Ha nincs a Pénz uraitól függő egyoldalúan tájékoztatott nyugati közvélemény és a szolgalelkű politikai garnitúra, nem mondották volna ki Magyarországra: Vae victis! Jaj a legyőzött magyaroknak!

 

                                                      Churchill, a kaméleon

 

              „Tudom, hogy a magyar nép mindig kész volt a függetlenségéért síkra szállni. Tudom, többször beszéltem már róla, és nagyon fájlalom, hogy felette igazságtalan feltételeket állapított meg az Önökkel kötött békeszerződés. Mit, a németek panaszkodnak a versailles-i békeszerződés igazságtalansága miatt?

              Az a béke olyan messzemenően méltányos volt, hogy hasonlót a németek a jövőben nem várhatnak.  A trianoni rossz békeszerződés volt, mert egy uralkodásra hivatott népet, amely Európának ebben a részében talán egyedül tudott századokon át magasabb rendű politikai képességeket kifejteni, szétszakította, és szolganépek uralma alá helyezte. Az Önök fájdalma és felháborodása jogos.”

                                                                        

                                                 Móricz Zsigmond keserűsége

 

              Az igaz, hogy a Tanácsköztársaság idején kompromitálódott zsidók kénytelenek voltak külföldre menekülni. Azok, akik a kultúrában mozogtak egészen ordenáré színházi és filmvilágot hoztak létre Budapesten.

              Bizonyíték rá az a sekélyes filmdömping, amit a tévén keresztül láthattam. Ami pedig a pesti színházi világot illeti, íme álljon itt Móricz Zsigmond keserű kifakadása:

              „Kezdtük összeszedni, kik azok az írók, akiknek a darabjait mostanában játsszák: Molnár, Fodor, Bús Fekete, Lengyel Menyhért Zsolt Béla, Földes Imre, Nóti Károly, Indig Ottó, Vadnai László, Vitéz Miklós, Török Rezső…

              No látod, ez mindegyik specialista. Molnár és iskolája a cinikus szellemesség területén dolgoznak. Ilyen kabaré-író, mint Török Rezső, paraszt specialista. Ez pontosan tudja, hogy kell köpni a parasztnak a színpadon: csupa fals hang és a paraszt ordenáré kigúnyolása…

              Az embernek ökölbe szorul a keze, oly utálatos minden fals minden szava és pénzt keres vele. Ez a névsor tömérdek pénzt keres vele. Ez a névsor tömérdek pénzt vág zsebre évente, de teljes joggal: a színházba bankárok járnak és kereskedők, ők ezt a társadalmat szolgálják ki. Azért lehet nemzetközi sikerük is, mert kozmopoliták. Minden metropolisban megtalálják a maguk közönségét, mindenütt azok járnak színházba. Ezeket mi nem érdekeljük. Rám óriási cenzúra nehezedik. Nem lehet egy politikai vagy társadalmi hangot kibocsátani, mert ennek a színháznak a közönsége a hosszú hajú asszonyok és a kaszínóerkölcsben élők világa.”

              Ezért nyomorgott a szerencsétlen József Attila, mert a fájdalmáról és nyomorúságáról nem tudtak sem a kisemmizettek, sem a nagypénzűek. És a többiek mind-mind így jártak. A József Attilák és a Juhász Gyulák. Istenem, mennyire hasonló volt a sorsuk! Ezért lett magányos bölény a zseniális Szabó Dezső is.

              Jellemző, hogy a rendszerváltás után József Attilát ezeknek az unokái zsákmányolták ki. Ők szavalták minden irodalmi műsorban, sőt még meg is zenésítették, hogy kapósabb legyen József Attila fájdalma és árvasága.

              A két világháború között létrehozott több száz jelentéktelen filmecskét még ma is futtatnák, ha lenne rá vevő. Egyetlen maradandó alkotást termett az a filmvilág: EMBEREK A HAVASON. De ehhez semmi köze nem volt a kozmopolitáinknak.

 

                                                   Fábry Zoltán és az operett

 

              Az ember utólag döbben rá dolgokra, amelyek kísérteties törvényszerűséggel ismétlődnek, és felijedve észre kell venni feltűnően egyforma ismertetőjelüket. Ijedten fejhez kapkodón eszmél az ember: semmi sem változott.

              Emlékezzünk: a háborús évek alatt, amikor gépfegyverek és ágyúk ugattak, amikor a kifordult beleket néztük, és tetves testünket vakartuk, amikor piszkolódott, döglött és hullott az ember, mint az őszi légy. Amikor otthon elringyultak az asszonyok, és Lembergben az utcasarkokon gyereklányokat árultak, amikor kenyérért, petroleumért órákig kellett sort állni, amikor gyász, könny és kétségbeesés ülte meg a falvakat, városokat, emlékezzünk csak vissza, mit daloltunk kórusban, mit üvöltöttünk és hazudtunk, mit ordítoztunk részeg elveszett gajdolással, felgyúltan és ellágyultan, pénz dobálva és éhséget kérőzve?

              „Te rongyos élet, bolondos élet, mitől tudsz olyan édes lenni, mint a méz?”

              Tizennégytől tizennyolcig ezt dalolta és fújta a monarchia minden népe, apraja és nagyja, katonája és lógósa. Nem a Gott erhalte tartotta össze a monarchiát, hanem ez a buta szirupos nóta, egy operett hazugsága, a Csárdáskirálynő muzsikája. Az emberekből hullák lettek, betegek és nyomorékok, ringyók és hajszolt barmok, de a fronton és otthon, a föld felett és a föld alatt, a polgári otthonok és a bordélyok zongoráin. A kávéházakban és a kórházakban a hazugság mézes zenéje élt, uralkodott, a monarchia összes színháza játszotta. A monarchia minden rendű és rangú népei hallgatták. A mézesmadzagot bekapták, és elfelejtették a hullamérges valóságot. Az írástudók és a zenegyárosok példaadóan falaztak az Imperializmusnak: vér és genny, gyász és ököl helyett mézet hirdettek, csalétket szállítottak. Szirupot, operettet, hazugságot…

              Az operett lényege és éltető eleme a valószerűtlenség. Az operett a hazugság műfaja. Aztán a hangosfilm a kapitalizmus kezében az operett filmváltozata. Lényege a valószerűtlenség, célja a ködösítés, a falazás. A hangosfilm mai alakjában az imperializmus legfontosabb befolyásolási eszköze. És ha pont a Csárdáskirálynő, és pont a filmen indul másodvirágzásnak, akkor ez a kapitalizmus törvényes parancsa.

               Az ismertetőjegyek egyformák, és ezek a jelek nem hazudnak: háborús atmoszférát jeleznek. Förtelmesen törvényes másodvirágzást. Mindenki a helyén, mint az operettben: Hitler, Sztálin, Mussolini, Churchill, Roosevelt. A géppuskák, a tankok, a repülőgépek az őrmesterek és a hadiszállítók és a bankárok. Jöhet az újabb háború.”

              Én némileg módosítottam az indulatos szövegen, amellyel mélységesen egyetértek. Azonban Sztálint, Churchillt, Rooseveltet nekem kellett becsempésznem. Mert ezek is járatták ám a bolondját a saját népükkel. Szolzsenyicin írja, hogy miközben pusztítják a kulák családok millióit a kitelepítések, éhségek az ukránokat, és folyamatosan sokasodnak a Gulág-telepek, ott is csak a vidám nóta járja, és az operett.

               A főszereplő Iszaak Dunajevszkij a szocialista operett és a tömegdal királya. A filmekben tombol az optimizmus, a szocialista építőmunka dicsőítése, és sem keleten, sem nyugaton nincs hír a kiirtott milliókról. Kelet és Nyugat egyaránt és cinkosan hallgat. Mintha nem is egy bolygón élne az orosz ember az emberiséggel. Olyan tökéletesen zár a média: a rádió elhallgat, illetve Dunajevszkijt játszik.    

            Miért zavarnánk meg a világ nyugalmát hullahegyek látványával? Hangozzék a Vidám fiúk indulója, a Dal Sztálinról vagy Moszkva-parti esték! Az is eszébe jut ám az embernek, hogy Szovjetunió generalisszimuszának fő szórakozása a Chaplin-filmek nézése volt. Csupa derű és kacagás a Szovjetunióban is. Sztálinnak.

              Amikor 56-ban a rádióadás még a régiek kezén volt, és a Parlamentből szólt, mert a rádió épületét a forradalmárok már vérükkel elfoglalták. Miközben városszerte temették a fiatal hullákat, operettrészleteket játszottak.

               Ők így gyászoltak. Közben megszólalt a Szepesi György, hogy fiúk jó lesz abbahagyni, mert akkor elmarad a vasárnapi magyar-svéd labdarúgó-mérkőzés. Bizony!

              A Rákosi-éra fő műfaja is az operett volt. Honthy Hannával és Rátonyi Róberttel a főszerepben. A filmek nem a padlássöprésről szóltak, nem kenyérért sort álló falusiakról, de az ingázó, földjéről menekülő egykori szorgalmas parasztról sem.

               Nem! Mágnás Miskáról, aki gúnyt űz a grófokból, akiket családostól éppen a Hortobágyra telepítettek. Vagy ha nagyon renitens volt valaki, simán agyonverték az ÁVH-n. Esetleg Recsken. Latabárék közben szórakoztatták a jónépet a falu vagy város mindegyik mozijában.

 

                                                                Tömpe István

 

              Szakszervezeti tag lettem, felvettek a fásokhoz, de csak akkor vettek fel a szakszervezetbe is, amikor megkaptam a segédlevelet. Ez egyúttal azt jelentette, hogy a szociáldemokrata pártnak is tagja lettem. Bodonyinak volt egy jó szokása. Hogy fölszabadultam, azt mondta:

               „Itt a munkakönyve, menjen, tanulja meg a mesterséget!”

              Kimentem Párizsba, a Thonet-gyárba. Ott találkoztam Tarr Imrével. Ő éppen délre készült, és később írta, hogy menjek utána. Ismert volt, hogy mi történt Spanyolországban. Akkor ezt nekem is ajánlotta.

              Itthon nem régen nősültem, de Franciaországban jelentkeztem egy sorozóirodában. Nagyon körültekintően kellett megközelíteni, majd átlépni a határt. A francoisták midenütt ott voltak és fotografáltak. Magyarországról nagyon-nagyon kevesen jöttek. Ott találkoztam Hemingway-vel és Capával is. Luigi Longo / ő volt a főkomisszár / tartott egy beszédet, aminek az volt a lényege, hogy egy csatát elvesztettünk, de győzni fogunk. Különleges dolog is történt velünk. Mi, magyarok megbecsülésként és jutalomként utolsónak hagyhattuk el Spanyolországot. Rajk is meg az öcsém is megsebesültek. Egy közeli francia táborig 24 órát gyalogoltunk. Három évig voltunk ott. Csak azután jöhettünk haza 1941-ben.

 

                                                       Gerő Ernőné haragszik

 

              A Rajk-per után Gerőné összehívta spanyolosokat. És lehordott mindannyiunkat a sárga földig, mert nem vettük észre, hogy akiket lefogtak, árulók.

              1956 - ban Genfben erdészeti konferencia volt. Október 22-én kezdődött. Másnap reggel az újságban láttam a híreket. Elutaztam Bécsbe a nagykövetségre, ahol tömegnyi magyar volt.

               Puja Frigyes, a nagykövet, adott egy buszt, hogy azzal induljunk Mosonmagyaróváron keresztül Budapestre. Az osztrák határőrök - ezek milyen érdekes dolgok! – figyelmeztettek bennünket, hogy ne menjünk, mert a másik oldalon gyilkolják a kommunistákat. Szepesi Gyurival is találkoztunk, akit az olimpiai csapatból kidobtak. Elmentünk Pozsonyba. Én 7-én értem haza.

              Vajon kik akartak már a forradalom első napjaiban menekülni?

 

                                              Részletek Az utak összefutnak című riportkötetből.

 

                                                        Újból Fábry Zoltán

 

              A Neue Zürcher Nachrichten egyik számában Pierre L’Ermite katolikus író analizálja a spanyol eseményeket. A Schönere Zukunft, mely a katolicizmus nemzetközileg elismert kultúrszemléje volt, ma ezt a cikket, mint a spanyol események csalhatatlan valóságtükrét tartja az olvasói elé:

               „A spanyoloknak megvolt mindenük, hogy boldogan élhessenek. Napfényben fürödve, igények nélkül boldogan álmodozhattak és vígan mandolinozhattak volna…

              Ekkor egy szép napon hatvan zsidó érkezett Moszkvából. Az volt a feladatuk, hogy bebeszéljék ennek a népnek, hogy milyen boldogtalan.

              És erre a lovagias nemzet összekötözött lábakkal és kezekkel kiszolgáltatta magát Oroszországnak, melyet egy egészen más faj képvisel, és amelytől egész Európa, a tekintélyországok, és olyan múlttal rendelkező államok választják el, mint Itália, Németország, Ausztria és Lengyelország.

               Spanyolországban ma embereket gyilkolnak csak azért, hogy a gyilkos kielégüljön. Egy ismerősöm beszélte: „Madridban az ablakból kihajolva egy hordát látott, mintegy száz felfegyverzett asszonyt, és mindegyik asszony szuronyán egy pap vagy apáca levágott feje.”

              Szelíd megjegyzés:

              Fábry ezt hazugságnak nevezi, és visszautasítja a vádakat. Pedig ment bizony az a hatvan zsidó, élükön éppen Gerő Ernővel, az NKVD tisztjével, akit méltán tűntettek ki a „barcelonai hóhér” plecsnijével.

              Fábry elfeledkezett róla, vagy sohasem tudta, hogy Magyarországon az a talán hatvan moszkvai milyen vérfüdőt rendezett a 19-es vörös farsangon. Ezeket a világforradalom küldte, terjeszteni a szocializmus áldásos eszméjét minél több vérrel és mocsokkal.

              Egyúttal politikai ellenfeleikkel / Lásd a szociáldemokratákat! / egy füst alatt leszámolni.                              

              Összetrombitálták a világ minden tájáról a naív forradalmárokat, akik aztán végül elhullottak a fasiszta államok fegyvereitől, mert Moszkva ugyan küldött elég ügynököt, de fegyver helyett csak buzdító brossúrákat.

              Tömpe István maga írta, hogy nem győzött önéletrajzokat írni, hogy igazolja kommunista párthűségét. Még ott is ez volt a lényeg!

 

                                   CHURCHILL NÉMETORSZÁGRÓL 1938 – BAN

 

              „Németország megbocsáthatatlan bűne a második világháború előtt az a kísérlete volt, hogy kivonja a gazdasági hatalmat a világkereskedelmi rendszerből, és létrehozza saját kereskedelmi mechanizmusát, amely megtagadta volna a világ pénzügyi köreitől a profitszerzés lehetőségét.

               Meg kell érteni, hogy ez a háború nem Hitler vagy a nemzeti szocializmus ellen folyik, hanem a német nép ereje ellen, amelyet egyszer s mindenkorra meg kell törni, tekintet nélkül arra, hogy Hitler irányítja vagy egy jezsuita pap.”

 

                                                    A NYUGAT ALKONYA

 

                                                           A 2. világháború

 

           Az első után, éppen húsz év múlva, a pénzéhes urak újra, mint a vérszomjas karmesterek, beintettek a politikusoknak, hogy csináljanak egy olyan háborút, amelyik még nagyobb hasznot hoz. Legalább ötven millió halott legyen! De ne csak Európában, hanem az egész világon!

              Csúnya latin szó a „revízió”, de magyarra fordítva azt jelenti: „Adjátok vissza, amit elraboltatok tőlem!”

              A Trianon palotában megcsonkított, szétszaggatott Magyarország a németek meg az olaszok támogatásával bizonyos területeket visszakapott. Elsőként a Felvidéket, amelynek magyarsága kitörő örömmel fogadta a bevonuló honvédeket. A soraikban volt Farkasfalvi József, az édesanyám idősebbik bátyja is.

              Józsit, a legjobb testvért, aki 1932-ben vonultatták be először és Kiskunhalasra, egy férfikerékpáron ülve meglátogatta a 17 éves öccse és a 13 éves húga, aki a férfikerékpár vázán volt kénytelen végig ülni a húsz kilométeres utat. Anyám elbeszélése szerint, amikor a városszéli kaszárnyánál leszállhatott, az volt az érzése, hogy amputálták mind a két lábát. De azért a viszontlátás öröme felhőtlen volt. A visszafelé vezető utat már pihenőkkel oldották meg.

              Idézem a Felvidék visszacsatolásának élményeit röviden rögzítő levelezőlapját:

 

              Kedves Szüleim!

 

              Hála Istennek, egészséges vagyok, amit maguknak is kívánok. Tudatom, hogy a felvidéki magyar testvéreink felszabadítása szerencsésen megtörtént. A bevonuláskor, amitől azért féltünk, semmi baj nem történt. Azt is tudatom a Kedves Szüleimmel, hogy azt az ünneplést és örömsírást, amit útközben láttunk, leírni nem lehet. Isten velük és velem!

A viszontlátás reményében, szerető fiuk, Józsi.

 

                                                             A revízió ára

 

              Aztán következett 1941 tavasza, amikor a németek oldalán, először, részt vettünk a Délvidék megszállásában. Ennek hatására lett öngyilkos Teleki Pál, aki nem volt képes, miniszterelnök létére, bár Horthyt is figyelmeztette a veszélyre, megakadályozni a hadba lépést. 1941. április 11-én főbe lőtte magát. A felelősség tehát elsősorban Horthy Miklóst terheli.

              Ezért kapcsolódhattunk a Szovjetunió elleni kétes kimenetelű háborúba, és a 2. magyar hadsereg katonái 1943. január 12-én és a következő napokban, születésem után egy hónappal, tömegesen pusztultak el a fagytól, és a rájuk zúduló túlerő csapásaitól. A kétszázezer emberből 147 ezren maradtak ott holtan, kerültek fogságba, vagy a fagyhalál áldozataként a harcok helyszínén.

               Farkasfalvi András nagybátyámat az mentette meg a biztos haláltól, hogy sebesülten föl tudott kapaszkodni egy nyugat felé tartó teherautóra. Igen sokat aggódtunk érte.

              Ez volt a revízió második ára.

 

 

                                                       Háború! Háború! Háború!

 

              Szegény Lengyelországot egyszerre két oldalról is megrohanták 1939 szeptemberében. A hitlerista meg a sztálinista birodalom, amelyek titokban szövetséget kötöttek. Barátsággal befogadtuk a közös határon át a menekült lengyel katonákat, politikusokat, civileket.

              1940-ben Hitler lerohanta, Anglia kivételével, az egész Nyugat – és Észak – Európát. 1941-ben aztán belerántottak bennünket a balkáni kalandba, majd egy Kassát ért bombatámadás ürügyén, amelyről később kiderült, hogy a németbarát katonai körök szervezték, Magyarországot a Szovjetunió elleni háború mocsarába csalták.

              Bárdossy László miniszterelnök a kormányzó hozzájárulásával, de a parlament megkérdezése nélkül, tehát az alkotmányos szabályok megkerülésével, hadat üzent a Szovjetuniónak 1941. június 27-én. Magyarország hadba lépett az oroszok ellen. Horthy felelősségét nem lehet újból és kiemelten hangsúlyozni. Később ezért Bárdossyt golyó általi halálra ítélték, de kormányzót senki sem vonta felelősségre. Az is kiderült közben, hogy Sztálin nem járult hozzá a nürnbergi felelősségre vonásához. De miért? Nos, történészek, fejtsék meg ezt a rejtélyt?

 

                                                    Teleki Pál búcsúlevele

 

 

               Teleki Pál miniszterelnök az alábbi búcsúlevelet hagyta hátra:

              „Főméltóságú Uram! Szószegők lettünk, főméltóságod Mohácson tartott 1926. évi beszédében vívta ki barátságunkat déli szomszédunkkal, Jugoszláviával. Mi örök-baráti szerződést kötöttünk velük, és mégis most gyávaságból a gazemberekkel szövetkeztünk. A jugoszlávoknak a kisebbség ellen elkövetett atrocitásai nem igazak, a magyar kisebbségre kitalált atrocitások hazugságok. Vádolom magam, bűnösnek érzem magam, hogy nem tudtam visszatartani Főméltóságodat attól, ami történt. Talán halálommal szolgálatot teszek nemzetemnek. Teleki Pál.”

              Ez a hiteles végrendelet szövege, a másik variáció hamisítvány, mert rágalom a népre és Telekire.

 

                                                           A megáradt Duna

 

              A fényes kezdeti sikerek azt sejtették, mint, ahogy 1914 nyarán is hangoztatták, hogy mire lehull a falevél, a háború fényes győzelemmel véget is ér. De nem így történt. A szüret idején másról sem esett szó a keceli határban, mint a háborús eseményekről, de így volt a családi asztalok mellett is.

              Nem volt olyan család, akinek ne lett volna félteni valója. Volt, akiknek a testvérét, fiát, férjét már az első hetekben bevonultatták. És együtt meneteltek szegények a németekkel együtt a biztos vereség felé. Mert akkorra ez a háború már a szövetséges nagyhatalmak ellen folyt. Azoknak a katonai potenciálja pedig, mint az események igazolták, kimeríthetetlennek bizonyult.

              1941 nyarán a megáradt Duna úgy felduzzasztotta Bogárzó patak vizét, hogy Farkasfalviék kertjében csukák úszkáltak, és vert falú ház első szobájának falai leomlottak Így aztán ők is „megrövidültek”, a szó szoros értelmében. Egyetlen szobájuk, konyhájuk maradt. Odalett a dédnagyanyám, a „füves asszony”, Jónás Rozália, kedvenc szobája, amelynek lakója már régen kiköltözött a keceli temetőbe. Isten nyugtassa!

 

                                                       Látszólag a csúcson

 

              1942-ben a tengelyhatalmak, Németország és Olaszország, a csúcson álltak. Hazánk is újabb egységeket küldött a keleti frontra, és a családból bevonultatták anyám testvéreit, Andrást és Józsefet is. András, a keceli „Rózsa Sándor”, eljutott a 2. magyar hadsereggel egészen a Donig. Közben éppen folyt a döntő ütközet az oroszok és a németek között Sztálingrádért. Pokoli tél ígérkezett a hosszú védelmi vonalat elfoglalt magyar csapatok számára. Néha még anyámék is kaptak egy-egy levelezőlapot a testvértől és a baráttól. De jó kívánságon kívül, mit nyújthattak egymásnak?

 

                                                     Termékeny esztendő

 

              Igen termékeny esztendő volt az 1942-es. Az átlagosnál mindenből több termett, és a háború magasan tartotta az árakat.

              Szerény személyem születése eme termékenységet ékesen bizonyította. / Nesze neked megyeri nyelv! /

              Aztán 1943 januárjában bekövetkezett a doni katasztrófa.

 

                                                             Liberátorok

 

              Az 1944-es év amilyen rosszul kezdődött, olyan rosszul is folytatódott. A magyar lakosság el kezdett félni a közelgő fronttól, az oroszok brutális magatartásától.

              A falu fölött pedig mindennapos komoly figyelmeztetésként a Huszonkettes csapdája primitív jenki szereplői repültek Budapest felé. A Dunánk áruló árjának útmutatásával.

              A családi emlékezet szerint egy ilyen alkalommal, bár a sok tonnás terhű Liberátorok százai hónapokon át zúgtak felettünk, egyszer anyám a kertben magamra hagyott. Amilyen hangokat én akkor, kétévesen koromban adtam, érdemes lett volna magnóra venni, mint az örök tiltakozás sikolyát minden háború ellen.

              A sikoly felett pedig folyamatosan mennydörgött az ég.

              Azért igen tréfás fickók voltak ezek a vadnyugati gengszterek. „Szabadító” - nak nevezték a legpusztítóbb bombákat hordozó gépeiket. Ha úgy értették, hogy igen sok embert megszabadítanak e földi élet kínjától, akkor igazuk volt. De csak akkor! Amerikai kultúra? Ó, yes!

                                                                          

                                                        A Becsali csárdában

 

              Egy ideig még magyar légelhárítás is működött Messerschmidt-gépekkel, és eredményesen. Az egyik pilóta mesélte, hogy az angol vadászpilóták rendkívül sportszerűek voltak, mert, ha sakk-matt lett egy magyar gép, megengedték neki, bizonyos egyezményes jelekkel, hogy gyorsan tűnjön el a láthatárról. A németekkel szemben nem voltak ilyen udvariasak. A néger pilótákról igen rossz véleményük volt, mert a lángoló gépből kiugró magyar ejtőernyősre is lőttek.

              Azt is olvastam, hogy Budapest légterében egyszerre kezdett el zuhanni egy angol meg egy magyar gép, és mindkettőnek a személyzete, láss csodát, a Kerepesi temetőben ért földet. Aztán még akkor este együtt mentek el megünnepelni a legjobb pesti lokálba azt, hogy kölcsönösen megúszták. / Ha amerikai néger volt az illető, akkor nem járt neki cigányzene a Becsali csárdában. / Egyébként Magyarországon hadifogolynak lenni, főnyeremény volt. Erről már hallhattak nyugaton az angolok, ahol a pilóták elég nagy százaléka Lengyelországból vetődött Albionba.

 

                                                     Ima a Mindenség Urához

 

              A Kalocsai utcában méteres a hó vastagsága, s az ifjak és öregek igen örülnek ennek. A kisgyerek orra piros, mint a paprika, az arcuk, mint a paradicsom. Nehéz becsalogatni őket, ha már lement a nap. A nap? Hol bujkált a sötét felhők mögött egész nap? Csak arról tudták meg a leáldozását, hogy rájuk szakadt a sötétség.

              Az egyik kisfiú a konyha küszöbén lerázza kucsmájáról, kabátjáról, a gumicsizmájáról pedig ledobogja a vidámság havát. Kezét a sparheltnél melengeti, és hangosan kiabálva, mert a havas utcán hozzászokott, meséli a nagymamának, akik egész nap ki se mozdult a szobából, hogy olyan szánkót látott, amiben a Mikulás ült. Isten bizony!

              Két ló húzta, és csengő szólt a lovak nyakán. Igaz, hogy szent Miklós napja régen elmúlt, már több mint egy hónapja. De nagyon messziről jöhetett ez a szánkó, mert a Mikulásnak fehér volt a szemöldöke, bajusza.

              Szakálla az nem volt, de annak, aki mögötte ült, még a szemei sem látszottak, úgy be volt bugyolálva. Az csak a Krampusz lehetett! Jól látta, mert a hó világított és éppen kinyílott a mennyei bolt, ahol még csillagszórót is árultak. A csillagok pedig úgy ragyogtak, mint a Mikulás lovának izzó patkószögei, amikkel a Lajos bácsi szokott vasalni.

              -Jól van, jól, kisfiam! Csak edd meg ezt a tányér káposztástésztát cukrosan, ami a déli ebédből megmaradt! – a nagymama közben tőzegtéglákat dob a parázsra, hogy láng lobogjon, és utoljára még fölmelegítse a kiskonyhát.

              -Farkasordító hideg lesz az éjszaka – mondja, amikor nagy nehezen lehúzza a fiúcska lábáról a szoros gumicsizmát, és letekeri a vizes kapcákat:

              -Milyen hidegek a kis lábad! Tedd ide gyorsan a lavórba, éppen most melegítettem vizet a lábmosáshoz. Aztán lemossa, dörzsölgeti a fehér és hideg lábfejeket.

              -Bújj gyorsan ágyba, kisfiam, és pihend ki magad! Majd teszek a dunyha alá egy forró, ruhába csavart téglát. Az is jót tesz a megfázott lábacskádnak. Reggelig meg megszáradnak a sparhelt közelében a csizmáid meg a kapcáid. Addig ne aludj el, amíg én is melléd nem bújok, és együtt nem imádkozunk a Jóistenhez!

              Apádért, anyádért, a nagybátyádért, aki most nagyon veszélyes helyen katonáskodik. Aztán ne feledkezz meg soha arról, amire nagyon kértelek, hogy egész életedben minden nap imádkozz értem. Mert amikor ezt megteszed, veled lesz az Isten. De ha rólam elfeledkezel, Isten is magadra hagy. Nélküle pedig nehezen boldogulsz az életben. Imádkozzunk a családunkért és minden bajba jutott embertársunkért!

              Közösen szól a csillagos ég felé, a hetvenéves asszony és egy kisgyerek hangján, a farkasordító háborús hidegben:

              -Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben; szenteltessék meg a Te neved; jöjjön el a te országod; legyen meg a Te akaratod; miként a mennyben, úgy a földön is! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; és bocsásd meg mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és nem vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól! Ámen.

 

                                                      A Don-kanyarban

 

             Farkasfalvi Andrásnak, anyám testvérének is gránátszilánkok szaggatták föl a testét. És megfagyott vagy elvérzett volna, ha nem könyörgi föl magát egy teherautóra, amelyik nyugat felé indult, és a hátországi kötözőhelyre vitte. Aztán amikor felgyógyult, márciusban hazaengedték. A második hadsereg megmaradt katonáit még egyszer nem hívták be frontszolgálatra. Ma már tudjuk, hogy az áldozat, amit akkor hoztak, emberfeletti volt.

 

                                                  A moszkvai „zsibvásáron”

 

              1944. október 9. és 18. között Moszkvában nagy alkudozások folytak. Csak úgy a fehér asztal mellett, díszvacsorán, a Közép-Kelet-Európában élő népek sorsáról.

              Churchill, az angol miniszterelnök a következő tartalmú cetlit tolta a közelében ülő Sztálin elé:

Magyarország: 50%   -   50%

Jugoszlávia: 50% - 50%

Bulgária: 25% - 75%

Románia: 10% - 90%

Görögország: 90% -10%

              Sztálin elvtárs bizalmatlanul forgatta kezében a cetlit, hátha még a hátuljára is van valami írva. Aztán tollat kért, és a következőt véglegesítette:

Magyarország: 20% - 80%

Jugoszlávia: 50% - 50%

Bulgária: 25% - 75%

Románia: 10% - 90%

Görögország: 90% -10%

              Ilyen diplomáciai „tárgyalásokon” döntötték el a „szövetségesek” a népek sorsát. Még a pohárköszöntők előtt hazánkét is: A Szovjetunió csatlósai között lesz a helyünk!

 

                                                Horthy Miklós levele Sztálinhoz / Muszatov/

 

              Tábornagy úr!

              A végveszélyben lévő népem nevében és érdekében fordulok Önhöz. Ezt a magyar nép érdekében teszem, amely nem felelős ezért a háborúért. Egy évezred és különösen az utolsó évtized során a szomszédos német kolosszus volt hatással népünk sorsára. Megint csak éppen e hatás alatt kerültünk bele ebbe a sajnálatra méltó háborúba.

              Külön ki kell hangsúlyoznom azt a tényt, hogy országomat a német „ötödik hadoszlop” ténylegesen megszállta. Ez a nagymértékű megszállás éppen abban az időben következett be, amikor a német haderők Románia és Bulgária területére léptek. Végeredményben a német ügynökök Magyaországon gondosan nyomon követtek minden mozgást és minden lépést, és a legfontosabb hírek és jelentések soha nem jutottak el hozzám. Most jutott tudomásomra, hogy a Kassára és Munkácsra mért légitámadás / 1941 / után Molotov külügyminiszter a magyar külügyminiszterrel folytatott egyik beszélgetése során kihangsúlyozta a Szovjetunió békés szándékait Magyarország iránt. Ha ez valóban így volt, ez balsorsszerű, mert abban az időben erről nem kaptam hírt. Az igazság érdekében közölni szeretném Önnel, hogy mi soha senkitől nem akartunk egy hüvelyknyit sem olyan területből, ami jog szerint nem lenne a miénk. Ellenkezőleg, a románok foglalták el Besszarábiát saját orosz szövetségesüktől az első világháború után, és ők akarták a Szovjet – Oroszország jelentős részét elfoglalni a németek segítségével a második világháború ideje alatt.

              Továbbá, amikor 1940-ben szándékunkban állt a magyarok iránt Erdélyben tanúsított szörnyűséges magatartásnak véget vetni, a románok újból segítséget kértek a németektől. Megkérték Hitlert, hogy segítsen nekik megkapniuk ennek a földterületnek legalább egy részét a bécsi döntés révén.

              Küldöm a teljes jogkörrel rendelkező delegációmat a béketárgyalások lefolytatására, és kérem Önt, hogy kegyelmezzen meg szencsétlen országunknak, melynek történelmi érdemei vannak, és amelynek népe az orosz néppel oly sok közös vonással rendelkezik. Legyen szíves, használja fel befolyását a sövetségeseire azzal a céllal, hogy a feltételek, amelyeket kidolgoznak, összegyeztethetők legyenek népeink érdekeivel és becsületével, és azok valóban a békés életet és a biztos jövőt szolgálják. Megragadom az alkalmat, hogy kifejezzem Önnek, Sztálin Tábornagy Úr, legmélyebb tiszteletemet.

             Őszinte híve: Horthy

             P. S: Tekintettel arra, hogy hadseregeink még mindig a határainkon vannak és az országunkba jelentős német haderők törtek be, kérem, hogy levelemet diszkréten kezelje mindaddig, amíg úrrá nem leszünk a helyzeten.

               

                                                                         

                                                       A Kárpát-medence értéke

 

 

              A térség megtartása a németek számára fontos volt, hiszen biztosítani kellett az ún. Alpesi Hadművelet előterét. Hitler sokáig abban reménykedett, hogy a Szovjetunió megjelenése a Balkánon kiváltja Törökország hadba lépését. A Kárpát-medencére azért is szükség volt, hogy a balkáni német haderő visszavonulását biztosítani tudja.

              Felértékelődött a Kárpát-medence a szovjet fél számára is. Nekik nem volt szabad megengedni, hogy a németek kiépítsék az Alpesi Erődöt. Sztálin, bár elsődlegesnek tekintette a berlini irányt, 1944 októberében így fogalmazott:

             - Igyekszünk kijutni Németország határaihoz, de ehhez előzőleg szét kell verni a magyar területen lévő ellenséget, tehát Magyarországhoz fűződik fő érdekünk.

              A honvéd vezérkar főnöke, Vörös János vezérezredes, bizakodóan jelentette ki, hogy a Kárpátokban német együttműködéssel a szovjet haderő hosszabb ideig feltartóztatható.

              Ezt az elképzelést Románia pálfordulása 1944. augusztus 23-án meghiúsította.

              A németek komolyan vették Magyarország védelmét. Szeptember 22-én maga a német főparancsnok, Guderian vezérezredes egy védelmi vonalrendszer kiépítését rendelte el. Ez három fő védvonalból állt. A Karola-vonal az Északi-középhegység déli vonalán. A Margit-vonal Buda és a Balaton, illetve a Balaton és a Dráva között. Az Attila-vonal a főváros pesti oldalát vette körül.

              Már korábban elkezdték az Északkeleti-Kárpátok galíciai előterében a német Eugén-vonal és a magyar Hunyadi-állás, a hegységben húzódó határon a Szent László-állás, attól kissé beljebb az Árpád vonal létesítését.

              A nyugati végeken a domborzat függvényében hol magyar, hol osztrák oldalon épült a Birodalmi Védőállás. Ebben a munkában vett részt a magyar irodalom két jelentős alakja: Szerb Antal és Sárközi György. Hiába volt minden szabadítási kísérlet. Mindkettőjüket itt ölték meg, Balfon.

 

                                                            Magyar maradok

 

              Már második éve taposta lábam a földet, s néha orra is estem, de az emberfia valahogy csak talpra áll, ha sokszor nehéz is.

              A nagyobb baj az volt, hogy közeledett az orosz front a határ felé, és apámat is behívták. Hiába, igen szorult a kapcánk, tehát érthető volt, hogy rá is szükség volt újra. Nagy búcsúzkodást rendeztünk, mert ki tudja, látjuk-e még egymást és mikor. Garán állomásoztak, és ott várták a további parancsot.

               Farkasfalvi András már hazajött, olyan emlékekkel, hogy csak fájdalmasan legyintett, ha kérdezték, és csak annyit válaszolt:

              -Az maga volt a pokol!

              Bácska felől hosszú kocsisor hozta a menekülőket, őket a szerbektől való félelem űzte el otthonaikból. A nagyanyám is sürgette a lányát, anyámat, hogy vágjunk neki mi is:

              -Az édesapád már az élelmet is felrakta a kocsira.

              De anyámmal nem lehetett alkudozni, mert kijelentette a megmásíthatatlan döntést:

              -Egy lépést se mozdulunk! Egy tapodtat sem! Ha itt hagyjuk a házat, az alja nép széthordja mindenünket, és úgy járunk, mint a zsidók!

              Nő létére bátrabb volt a vitézzé avatott nagyapámnál!

 

                                                            Raul Wallenberg

 

              Az ellen a leghatározottabban tiltakozom, hogy Wallenberg több tízezer embert mentett meg. Körülbelül tízezer embert, ez így korrekt. De ahhoz, hogy tízezer embert effektíve megmentett a deportálástól, ahhoz nyugodt lelkiismerettel állíthatom, hogy hetvenöt százalékban hozzájárultam.

              Embereket helyeztem el a Lipót mezei szanatóriumban, a kék Golyó utcai Schwartzer Szanatóriumban, amely magánszanatórium volt, ezért már fizetni kellett, és ezt Wallenberg állta. Sok ember helyeztem el a Fő utcai zárdában, 4-5-6 éves gyerekeket a Naphegy utcai zárdában, ahol a lótetemek feldolgozott húsából tartották őket elég jó kondícióban az apácák a háború végéig.

              Meg kell mondanom, hogy Wallenberg nem volt önzetlen ember, bár nagy pénzek fordultam meg a kezén. Amikor szóvá tettem anyagi vonatkozású dolgokat, és nemtetszésemet fejeztem ki, arra hivatkozott, hogy a pénzre azért van szüksége, hogy olyan embereket mentsen ki, akiknek nincs pénze. Ez elfogadható érv volt.

              A másiknak, akinek pénze van, annak az élete többet jelent, mint a pénze. Harmadsorban pedig azt mondta, hogy neki valamiért valamit nyújtani kell.

             Rázós probléma volt például, ami az Arizona mulatóban történt. De tény, hogy én Miss Arizonának, aki ragyogó nő volt, gyakran felhívtam a figyelmét arra, hogy senkinek se adjon egy vasat se addig, amíg konkrét bizonyítékoknak nincs a birtokában a férjéről. De meg kell mondanom, hogy lebecsült, mondván, hogyha egy Eichmann vagy egy Wallenberg biztosítja őt, akkor abban hinni kell.

              Ugyanis Eichmann és Wallenberg igen szoros kapcsolatban voltak, és együttműködve „fejték” a pénzes zsidókat. A behajtott pénz egy részét zsidómentésre használta föl: ennyi volt az érdeme. Együtt jártak szórakozni!     Estéiket a város különböző szórakozóhelyein töltötték, hol az egyik, hol a másik látta vendégül vacsorára a társát, és annak társaságát. Dolce víta! Megmondhatom neked, hogy Miss Arizona „megkopasztásában” nagyon nagy része volt.

              Rettenetesen félt az oroszoktól, olyan feltűnően, hogy magától adódik a kérdés, mi lehetett ennek az oka. Amikor 1945. január 12-én utoljára találkoztam vele, egy teljesen összeomlott ember benyomását keltette. Olyasmit lehetett leolvasni az arcáról:

               „Én szerencsétlen, mire vállalkoztam?” /Az oroszok kémkedéssel vádolták, amikor éppen januárban elkapták. /

              Ami pedig a nevünk „varázsát” illeti:

              Először is engem apám helyett közvetlenül a felszabadulás után eszméletlenre vertek, majd pardont mondtak, és hat hónap kényszermunka után, elengedtek, de tisztességes munkahelyet életem végéig nem kaptam.

              A földalatti építésére csak a társadalom üldözöttjei álltak be: papok, katonatisztek, kulák gyerekek, a reakciósok. Itt kaptam egy egész életre szóló súlyos betegséget.

              Öcsémet, aki Wallenberget nem is ismerte, mégis a hadifogságból hazatérőben, Lavocsni szűrőtáborában, személyi adatai felvételekor „rájöttek” az ott lévő magyar ÁVÓ-sok, hogy hoppá, itt a mi emberünk. / Pedig csak a családneve volt priuszos! /

              Az öcsémet, Hertelendy Imrét fogták, és visszavitték a Szovjetunióba, ahol ugyanolyan nyomtalanul eltűnt, mint Raoul Wallenberg. Engem kinyírtak a főcsendőr apám miatt, miattam meg végeztek az öcsémmel.

                                             Beszélő: Beszélgetés HertelendyLászlóval /1987/

 

                                                            A ruszki kovács

 

              Még az első világháború idején volt egy játékszabály, hogy akinek a vérontásból elege volt, föltehette a kezét, és fogságba esett. A Mi hősünket még a cár válogatta és küldte ki a frontra még 1914-ben a magyarok ellen. A történelem sokszor bebizonyította, hogy a magyarokkal az idegeneknek mindig szerencséjük van, de fordítva soha. A „ruszki kovács” volt a kivétel.

              Kecelen is kellett a férfikéz, ha már a családfők zömét a frontra vezényelték. Heteken belül kiderült róla, hogy ez az ember kincset ér, mert komoly mesterember. Kovács a javából!

              Olyan tekintélye lett, hogy amelyik gazda adott magára, vele patkoltatta a lovát, vasaltatta a kocsiját vagy javíttatta a szerszámait. Mire vége lett a háborúnak, amit a magyarok és az oroszok is elvesztettek, már Szloboczkai úrnak szólították. Hivatalosan Szloboczkai Izsák lett a becsületes neve.

              Nemsokára összefogott a legjobb keceli bognárral, és kocsikat gyártottak. Személyesen árulták a környék vásárain. A portékájának mindig akadt vevője, és a neve most már a szomszédos falvakban is kellemesen csengett. De nemcsak a szakmájában tudott kellemes meglepetést okozni, de a házasságával is, mert egy budapesti zsidó lányt vett feleségül, akivel boldog házasságban éltek. Szép házat építettek, és szőlőt is vettek maguknak, ahol a felesége a napszámosokkal együtt dolgozott egész álló nap. Szalonnát, kenyeret ebédelt, mint a munkásai, legfeljebb nem hagymával ette, hanem zöldpaprikával.

              Abban is különbözött tőlük, hogy amikor befejezték a munkát, az asszonyok szeme láttára kibújt a ruhájából, és anyaszült meztelenül belebújt a csurig töltött kürt vizébe. Ezt ugyan permetvíznek szánta a másnapi napszámos férfiember, de majd pótolja a kilubickolt vizet még este vagy másnap reggel. Annyi baj legyen!

              Közben két kislányuk is született, és mindkettőt Budapesten járatták iskolába. A Klárika, az idősebbik ment először férjhez egy jó svádájú magyar katonatiszthez. Jól választottak mind a ketten, de rossz történelmi pillanatban. Rövidesen megszületett Szloboczkai Izsák első unokája, egy kislány.

              Kétéves sem volt, amikor a németek 1944. március 19-én megszállták az országot, és kikényszerítették a gettókat.

              Kecelen a Zsinagóga mellett szégyenkező, kopott iskolában gyűjtötték össze a keceli zsidókat. Közöttük volt a kovács felesége, a két lánya és az unokája. A lányok gyakran kijárogattak babusgatni, etetgetni a kicsit, mert azt még nehéz volt a közösségben tartani. Az édesanyja, Klári, majd megőrült, ha egy órán át nem láthatta a kislányát.

              A híres kovács tanácstalan volt. Elbújtatni őket? Ki vállalná értük a kockázatot? Nem volt kedve kalapácsot venni a kezébe. Csak jött-ment, még Budapesten is érdeklődött, hogy tudakozódjon a jövőjük felől. Arról beszéltek ott fenn, hogyha rosszra fordul, egy lengyelországi táborba viszik őket. Azt senki sem tanácsolta, hogy bújjanak el Budapesten, pedig az lett volna ésszerűbb.

              Idős és középkorú férfiak, nők kis csoportja a sor elején. Mögöttük az anyák a kis gyerekeikkel. A vasútállomáshoz kísérte őket a két csendőr.

              Nagyon szánták szegényeket ONCSA-telep házaiban lakó nagycsaládos édesanyák, még siratgatták is őket. Az öntudatos zsidóasszony, Vető Györgyné, még hozzájuk is vágott két kegyetlen kérdést:

              -Mit bámulnak? Nem láttak még zsidókat?

              A vonat átvitte őket Kiskőrösre, majd Kiskunhalasra, a téglagyárhoz, és onnan tovább Budapestre. De ott már a németek kezébe kerültek. Szloboczkai Izsák mindenütt a nyomukban.

              Még Klárika férjét is riadóztatta, aki a Kárpátok vonalán teljesített szolgálatot.                                                                 

              Az gyorsan autóba vágta magát, és végigszáguldott a fél országon, hogy mentse a szeretteit.

              Szloboczkai Izsáknak az utolsó pillanatokban sikerült kiragadni az őrjöngő lánya karjaiból az unokáját, és rohant vele haza. / Valamelyik német tisztet lepénzelte. / Amikor az ő vonatuk elindult délre, akkor vágott neki a lengyel táborba tartó szerelvény északra.

              A fekete személyautó egészen a szlovák határig rohant, hogy megállítsa a szerelvényt.  Amikor a határhoz ért, elmondták neki, hogy AZ A VONAT már átlépte a határt. Ekkor Széles Ferenc főhadnagy a szívébe lőtt.

              Szloboczkai Izsák egyedül nevelte fel az unokáját, aki osztálytársam lett nyolcadikban, a forradalom évében. Széles Évának hívták.

 

                                                  Vas Zoltán és a pártkassza

 

              Békéscsabán az egyik lakatos foglakozású vezető elvtárs felvettette: tudna segíteni. Az egyik helyi nagybank vezetői elmenekültek Németországba. Az értékeket előkészítették, hogy magukkal vigyék, de a szovjet hadsereg gyors előrenyomulásával ez nem sikerült.

              -Ha az elvtársak úgy akarják - fordult mindenekelőtt felém -, bízzák reám a feladatot! Oxingén vágó segítségével felnyitom a bank bejáratát, és hozzájuthatunk a bank értékeihez.

              Az akkori zűrzavarban megvalósíthatónak tartottam a tervet. Igent mondtam.

              Mint valami hivatalos bizottság, négyen vagy öten mentünk az elvtárssal a bankhoz. Én szovjet tiszti egyenruhában.

              Velünk volt az 1894-ben született Szobek András ácsmunkás. A Tanácsköztársaság után internálták. 1920 végétől a Szociáldemokrata Párt békéscsabai titkára. A német megszálláskor internálták. A felszabadulással a Kommunisták Magyarországi Pártja Békés megyei titkára. Majd főispán, és a párt Központi Vezetőségének tagja.

              Az elvtárs szinte percek alatt kinyitotta a bank páncélzáras bejáratát. Könnyen ment azután minden. A bank vezetői gondosan vaspántos, nagy ládákba csomagolták a pénzt, az értékpapírokat elszállításra Csak éppen nem jutott idejük elvinni. Mi a tucatnyi láda értékpapírt és több millió pengő készpénzt gyorsan teherautóra raktuk, máris eltűntünk.

A ládákat a békéscsabai pártházban helyeztük el. Utóbb átszállítottuk Orosházára. Ott is a pártházba.

              Így lettem „bankrabló”. Hosszú időre megoldódott a párt pénzügyeinek gondja. Jutott a milliókból később még Budapestre is.

              A szovjet hadsereg már messze előrejutott Magyarország területén, ezért az akkor még Moszkvában tartózkodó Rákosit levélben és telefonon arra kértem, küldjön segítséget. November elején nagy örömömre jelezte Gerő – Révai – Farkas - Nagy Imre hazatérését.

               A nagyszebeni repülőtéren vártam őket, és onnan szállásomra mentünk. Megegyeztünk, hogy a Moszkvában Rákosival együtt kidolgozott politikai tervek alapján a Kommunisták Magyarországi Pártja elnevezést megváltoztatva Magyar Kommunista Pártra, miként vívja ez harcát a felszabadulással elkövetkező új Magyarországon.

              A tanácskozásunk elhúzódott, és a német légierő támadása miatt még az óvóhelyre is le kellett húzódnunk. A bombázás befejeztével indulni készültek szállásaikra. Tartottunk attól, hogy a németek újra bombázzák a várost. Felvetődött emiatt, hogy mi történjék ez esetben a békéscsabai bankból szerzett pénz ama kisebb részével, amit onnan magammal hoztam. Így is nagy összeg volt a párt előre látható kiadásainak fedezésére.

               Óvatosságból, nehogy a bombázás esetén velem pusztuljon, öt felé osztottuk. Reggel amúgy is autóval megyünk Aradról Szegedre, mindenki hozza magával a nála levő pénzt.

              Gerőék távozásával valóban újabb német bombatámadás érte a várost. A szovjet őrjárat gyanúsnak vélte az éj sötétjében haladó négy polgári ruhás férfit, akik a kérdéseikre oroszul, de magyar kiejtéssel válaszoltak.

              -Kémek! – döntötték el.

              Feltételezték, hogy a németek a bombatámadásukat kihasználva, juttatták be őket a városba. Nem hittek semmilyen szovjet igazolványnak. A katonák megtalálták náluk az egyformán csomagolt rengeteg pénzt. Elvették tőlük.

               Nagy Imre közben lelépett. Ez annyira felháborította a katonákat, hogy falhoz készültek állítani és kivégezni Gerőt, Révait, Farkast. Kísérteties lehetett mindhármuk vékonyka szálon függő sorsa.

              Szerencséjükre szovjet tisztek kerültek elő. Még így is Gerőék kémgyanúsként a városparancsnokságon töltöttek néhány órát. Nagy bocsánatkérően Malinovszkij marsall megbízottja szabadította ki őket.

              Komor hangulatban egyenest a lakásomra jöttek, anélkül, hogy aludtak volna. Kipihenten megérkezett később Nagy Imre.

              Gerőék megvető haraggal árulónak, dezertőrnek, mindennek szidalmazták. Hogy mert lelépni? Megerősítette ezzel a szovjet katonákban a kémgyanút! Otthagyta őket a rettenetes bajban! Miatta csaknem falhoz állították őket!

              Nagy Imre nyugalommal állította: helyesen tette, hogy lelépett. Minek pusztultak volna el mind a négyen? Állításával, rendíthetetlen nyugalmával, ami alaptermészete volt, még inkább felingerelte Gerőéket. Farkas csaknem ökölre ment Nagy Imrével.

              Ilyen hangulatban indultunk Aradról Szegedre 1944. november 4-én. Decemberben, az Ideiglenes Nemzetgyűlés megválasztásakor mind az ötünk képviselő lett. Nagy Imre az Ideiglenes Kormány földművelésügyi minisztere.

              Akkor és később is, a nagy feladataink megvalósítását kezdettől zavarta Gerőék mélyen megbántott érzése Nagy Imrével szemben. Sajnos eme ellentétük, a párt és az ország jövőjének nagy kárára, életükön át fennmaradt.  Nagy Imre emberileg és politikailag eléggé magányos volt közöttünk, a pártvezetésben.

                                                                   Vas Zoltán: Viszontagságos életem

 

Halk megjegyzés: Nagy kár, hogy az a sortűz elmaradt! Az írás stílusára: Micsoda pocsék, nyakatekert fogalmazás!

 

                                                            Irány Magna Hungária!                         

 

 

              Kecskemét, ahová apámat egységével együtt Garáról az oroszok megállítására küldték, már „nyílt” volt. Ha nem is olyan értelemben, mint a műkincsek városa, Róma az „örök város”. Hanem olyan értelemben, hogy apámékat a tisztek magukra hagyták, leléptek, és számukra lehetőség „nyílt” a hazatérésre.

              A város lakosságának tekintélyes része az oroszoktól való félelmében Budapest felé özönlött. Teljesen üresnek tűnt, mert a katonai alakulatokat, mire apánk odaérkezett, Budapest védelmére vonták vissza és össze. Ők már erről a dicsőségről lemaradtak.

              Néhány társával és egy kis kerülővel, mert biztos, ami biztos, elindultak dél felé, hazafelé.

              Az egyik bajtársuk a félegyházi irányt javasolta, ahol neki tanyasi rokonai laknak, és azoktól mind a négyüknek tud ruhát szerezni. Szerencsésen eljutottak, és át is öltöztek, bár a kabátok, nadrágok hosszúsága, bősége szabóért kiabáltott. Apámnak is jutott egy sárga kabát meg egy hosszúszárú szürke nadrág, amit fel is kellett tűrnie, hogy járni tudjon benne.

               A fő az, hogy most már civilek, és hazafelé tartanak. A magyar csapatcsendőröktől már nem kellett tartaniuk, már orosz hadsereg „felségterületén” jártak. Az országúton komótosan lépegettek déli irányában.

              Az egyik útelágazásnál látják ám, hogy két orosz géppisztolyos katona magyar katonákat kísér velük szemben. Valaki kiszólt a csoportból:

              -Gyertek ide! – ilyen szép tiszta magyarsággal, és az egyik orosz katona még a davajgitárját is megemelintette a nagyobb nyomaték kedvéért.

              Természetesen odamentek mind a négyen. A tolmács, mert hiszen ő szólt magyarul, értelmesen elmagyarázta nekik, hogyha nincs rendes papírjuk, bajba kerülhetnek. Elkapják őket az orosz hatóságok, és aztán Szibériában kötnek ki. Álljanak csak be szépen a sorba! Most ugyan visszamennek a félegyházi vasútállomásra és onnan Szegedre, ahol mindannyian megkapják azt a bizonyos passzust az orosz parancsnokságtól, és mindenki mehet hazafelé.

              Ballagtak-ballagtak, most már a többiekkel együtt, vissza a félegyházi állomásig. Aztán egy marhavagonos szerelvényen eljutottak a szögedi vasútállomásra. No, akkor esett le a tantusz! Ott derült ki az orosz igazságról, még ha magyar tolmácsolta is, hogy gazság.

              Annyi magyar katona meg civil volt ott összezsúfolva, hogy több sem fért. Géppisztolyos orosz katonákból volt vagy ötven. Körülfogták őket, és a tolmács mondta a magáét:

              -Szökéssel ne kísérletezzenek! Most szépen megvizsgálják magukat. Akinek azt mondják, hogy mehet, az lépjen fel a legközelebbi vagonba! Akinek azt mondják, hogy maradjon, az álljon fel a peronra! De onnan el ne mozduljon, mert a fegyverek nem dísznek vannak itt!

              Kiszűrték az öregeket, a betegeket, a láthatóan gyenge alkatúakat és a nagyon fiatalokat. Az életerős férfiakat, közöttük a riadt apámat:

              -Be a vagonba! Az ajtó zárva!

              Harminc vagonos szerelvényen, Románián át irány a Szovjetunió, a felszabadítók földje, egész pontosan Magna Hungária.

 

                                                             Farkasfalvi József

 

              Apámról csak annyit tudtunk, hogy Kecskemétre helyezték át őket. Hónapok óta semmi hír. Farkasfalvi József nagybátyánk egyszer Kiskunfélegyházán állomásozó egységétől rövid eltávozást kért. A felsége el akarta bujtatni, de az édesanyja könyörgésére, aki a szemében, szívében élete végéig az első számú tekintély volt, visszament az egységéhez.

              Nagyanyám nagyon megrémült, mert a magyar csapatcsendőrök éppen a Vasút utcában, a házuktól talán száz méterre, a szeme láttára lőttek agyon két katonaszökevényt. És irtózott a gondolattól is, hogy a fia halálának ő legyen az oka, esetleg szemtanúja, mert marasztalja, bujtatja.

              Most már róla sem tudtunk semmit.

 

                                                              Halottak Napja

 

              Kecelt három századnyi magyar katona védte. Elsősorban Somogy megyeiek, akik magukat rossebeseknek nevezték. Felszerelésük aknavetőkből, hat 15-ös ágyúból és géppuskákból állt. A járőrök és felderítők géppisztolyokkal, 42-es szuronyos puskákkal és pisztolyokkal voltak felfegyverezve. A T-34-es harckocsikkal szemben pedig a halálra szánva.

              A járőröző honvédek mindenütt nyugtatták a lakosságot: Megvédik a falut. Ezzel a saját önbizalmukat is erősítették, szegények. A magyar harci egységeket két pontra koncentrálták: 1. A kiskunhalasi műút bal oldalára. 2. A Császártöltés felé vezető műút jobb oldalán lévő temetőárokba.

              Az első a falu bal oldalát védte volna. A másik a jobbját a délről várt támadástól. Bíztak abban, hogy a német motoros század megakadályozza majd a középütt történő gyalogos beözönlést.

              Az oroszok Seidner Gyulától, a helyi zsidó hitközség vezetőjétől és Áron Istvántól, aki szintén átállt hozzájuk, megtudták a legfontosabb magyar állások helyét. Ezért jobbára a gyalogságra bízták a két jelentősebb harci egység felszámolását.

              Az ötös-hatos csoportokban lopakodó oroszok a kenderföldi tó jól álcázó, fűzfás partjáról egy géppuska nagy erejű oldaltüzével és géppisztolyokkal súlyos veszteséget okoztak a halasi út mentén elhelyezkedő magyaroknak. Az életben maradottak, fejvesztve menekültek a házak közé.

              Polgárdi felől gyalogság támadott széles arcvonalon, a dűlőutakon át. Néhány páncélos kísérte őket.

              Ezekkel kellett volna felvenni a harcot a német századnak. De azok, se szó, se beszéd, még az előző nap estéjén, disznóhússal „feltankoltak” egy Horváth nevű gazdánál, és Császártöltés irányában leléptek. Eszük ágában sem volt, hogy szándékukról a magyar tiszteket értesítsék.

              A temetőnél hosszan tartó harc folyt egészen délig. A visszavonuló magyarok, sebesültjeiket magukkal vitték, a temetőn és az Újfalun keresztül menekültek Akasztó felé.

              A harckocsik sem a főúton jöttek, hanem dűlőn, Polgárdi felől. A támadásuk a falu központja felé irányult a Zrínyi Ilona és a Kossuth utcán át.

              Az egykori vasbolt sarkánál, amelynél ma a Soltvadkerti, a Vasút és a Thököly utca találkozik, öttagú, harckocsik kilövésére képzett, magyar egység várakozott a fogadásukra. De, és ez is bizonyítja az árulást, az első orosz T-34-e csak annyira haladt előre a Községház előtti sarkon, hogy a sarokház védelmében, a lőtornyát jobbra fordítsa, és egyetlen, gyors lövéssel, száz méterről, mind az öt fiatalembert megölje.

              Több mint harminc magyar áldozat maradványait szedtek össze a különböző összecsapások helyszínén. És a temetőben egy közös sírba, de egymás mellé temették őket. Ők megtették a kötelességüket, bár menekültek volna hazafelé, mint a németek.

              Volt közöttük olyan súlyosan sebesült magyar katona is, akit az orosz politikai tiszt lőtt főbe a Kis-Balaton utcában az ablakokból leskelődő keceliek szeme láttára. Ezt tanúsította Udvarhelyi Istvánné tanítónő, aki kislányként maga is szemtanúja volt az esetnek.

              Az oroszoknak is lett veszteségük, de azokat csak úgy temették el, mint a kutyákat. Az ötvenes évek elején Kapás János, markoló-vezető, aki a tőzegtelepen termelte ki az anyagot, rábukkant hét-vagy nyolc orosz holttestére.

               A kalocsai orosz helyőrség emberei gyorsan elszállították onnan halott katonáik földi maradványait. Azért nincsenek szerte Európában orosz temetők, mert a halottaikat csak így kaparták el. A 13 millió legnagyobb részét.

              Hamlet mondja:

              -Rút csíny nem marad, borítsa bár egész föld, föld alatt.

              A rosszindulatúak szerint, ez alatt a HVG értendő, nem volt szükségük az oroszoknak hátországi kémkedésre, mert, így írta ez a bizonyos folyóiratocska: az átállt magyarok mindig útba igazították a támadó orosz erőket. Valahogy úgy történhetett a muszkavezetés sok helyütt, mint a szülőfalumban. Megvan rá a magyarázat!

 

                                                                         

 

                                                  Az orosz katona egyik arca

 

 

              Az alacsony törékeny csontú öregasszony meggyújtja az asztalon álló petróleumlámpát. November közepén már korán sötétedik. A konyhában eddig csak a tűzhely parazsa-lángja világított. Az ágy szélén három katona ül, egy az asztalnál, az ötödiknek már csak a kisszéken jutott hely, ezért szétvetett lábakkal üldögél, de talán éppen ezért a legderűsebb.

               Öten vannak, de mindegyik szőkésbarna és kék szemű. Egyetlen ukrán anyácska borostás állú fiai. A maguk nyelvén dörmögve, halkan társalognak, és türelmesen várják, mert a „bábuska” szalonnás bablevest főz nekik vacsorára. Ők hozták a szalonnát, a mama meg hozzátette a babot. Jó kiadós vacsorát főz ennek az öt katonának. A lovaik be vannak kötve a Bogár elárvult istállójába.

              A lámpa gyenge fényénél is jól látszik a falon Jézus és Mária arca, és az ágy végénél a falon egy fekete kereszt. Egy kis szőke gyerek, aki még nincsen kétéves, ott tiblábol a bácsik között. Figyelmesen nézi borostás arcukat, közben fakózöld nadrágjukba kapaszkodik, úgy botorkál el a kisszéken ülőig. Az megsimogatja a kisgyerek szőke fejét.

               -Szinók! Szinyóska! – mondja barátságosan. Aztán a zubbonya zsebébe nyúl, és elővesz egy tenyérnyi szélességű szájharmonikát, és a gyerek szórakoztatására játszik egy fürge dalocskát. Az asztalnál ülő a lábával veri hozzá a ritmust. A kisgyerek rögtön nyújtózkodik a muzsikáért:

              -Enim! – mondja harcosan.

              -Pazsálujszta! Tessek! – nyújtja neki a katona. A kicsi alig bírja tartani a két kezével, de keresi benne a muzsikát. Aztán visszaadja a gazdájának:

              -Tessék! – mondja tisztán és érhetően.

              Minden katonaszem rájuk figyel, és mosolyog. Közben a dédmama tőzeget tesz a tűzre, és biztatja őket, bár csak egyetlen szavát értik:

              -Mindjárt kész lesz a vacsora.

              -Vacsora. Ócsiny harasó! – bólogatnak a katonák. Ezt a szót is megtanulták már magyarul. Tanulékony emberek.

              -Elég lesz akár nyolc embernek is – teszi hozzá megnyugtatásul a bábuska.

              A katona közben átveszi a harmonikát, és most egy szomorú dalocskát játszik. A katonák feje lehajlik, és úgy hallgatják. Rejtőzködnek a szemek.

              Végül újból vidámba csap át a muzsikus, és újra dobban a láb. Csak azért is tánc!

              Ekkor váratlanul kinyílik az ajtó, és egy barna kabátos, kék nadrágos katona lép be. Magas, fekete hajú, kissé görnyedt hátú fiatalember. A vidám dalocska meghal. A jövevény udvariasan köszön:

              -Dobrüj vecser! Jo estet! – mondja magyarul is, de csak a háziasszony felel:

              -Jó estét!

              A sötét ruhájú katona nem lép beljebb. Áll az ajtóban és nézelődik. Nézi a hallgatag társait, a kisgyereket és a mamácskát. Aztán halkan elköszön:

              -Jó estet!

               Szélesre tárja az ajtót, amikor kilép az udvarra, bezúdul a hűvös őszi levegő, a lámpa lángja reszket tőle. A csendben tisztán hallatszottak csizmájának elhaló léptei.

              A mama a szomszédasszonyától tudja, hogy ki ez a katona. A Tóth Lajos bácsiéknál lakik egyedül, és nagyon félős, mert éjjeli edényt kért.

              A magukra maradt katonák egymásra néznek. Az ágy szélén ülők közül a középső maga elé köp, és ismételgeti, mint egy megszállott:

              -Jivréj! Jivréj! Grjáznüj jivréj!

              Percekig hallgatnak. Aztán az a katona az ablakhoz lép, kinyitja az udvarra néző ablakot.

               A lámpa lángja még nagyobbat lobban, de azután megnyugszik. Mindenki mélyet szippant a friss levegőből. Jól is teszik, mert igen erős benn a mahorka szaga. Még elrontaná az étvágyukat, pedig a bábuska éppen az asztalra emeli a hatalmas lábast, és kiosztja a kanalakat.

 

                                                 Az orosz katona másik arca

 

              Benn a faluban az első éjszaka a szabadrablás és az erőszak éjszakája. Így volt ez, amióta világ a világ, minden hódító háborúban.

             / Ez alatt csattogott végig a falun Vorosilov, legyen átkozott a név is, hadseregének teherautó -, harckocsi - és ágyúkaravánja órákon át Budapest felé és rohamtempóban. /

               Szinte minden házba betörtek, az értékes tárgyakat elzabrálták.

               Ekkor talált új gazdára az anyám arany nyaklánca és a pecsétgyűrűje, pedig milyen gondosan elrejtették. A katonák olyan rutinosak voltak ilyen szempontból, mint százezernyi Sherlock Holmes. A nők elleni erőszakra is volt példa, de másnap már saját őrséget állítottak, hogy a kilengéseket megakadályozzák.

              Mert a faluban kórházat nyitottak, és egy csapategység itt állomásozott annak védelmére. Repülőteret is kiépítettek Csornán, és az ott dolgozó mérnökök, különböző beosztottak a faluban voltak elszállásolva. Farkasfalvi nagyapámékat az a szerencse érte, hogy egy repülőmérnök – házaspár lett a „vendégük”, akik intelligens emberek voltak. Ezek elől kár lett volna nyugatra kocsikázni.

              De szörnyű dolgok történtek a tanyavilágban! Sára Sándor „igaz” filmet forgatott a tanyán élők mérhetetlen kiszolgáltatottságáról.

              Bizonyos csapategységek egyszerűen lemorzsolódtak a hadseregről, mert soha nem tudták, hogy pontosan mennyi embert vesztettek. Akik eltűntek, bizonyára halottak. Ezek szabályos rablóbandákat alakítottak. A falu lakosságának a fele tanyán élt, és ezek számára az orosz megszállás fölért egy huszadik századi tatárdúlással.

              A gyújtogatást kivéve minden aljasságot elkövettek. Még gyilkoltak is. Az egyik tanyában igen csinos fiatalasszonyt találtak, természetesen vagy hárman mindjárt meg is akarták erőszakolni, de az édesapja útjukba állt, mialatt ő kimenekült az ablakon át. Nem sokat teketóriáztak, bosszúból megölték az öreget.

              A szomszédos település, Szentimrehegy akkor még Kecelhez tartozott. Itt a tanyavilágban a Pozsgay-major volt az orosz rablóbanda központja. Több szobás hatalmas épület, berendezve. Ide hurcolták a nőket, a bort, és minden egyebet, ami a paradicsomi állapotuknak megfelelt. Úgy érezték, hogy megérkeztek Kánaánba. Legalább ötvenen lehettek.

              Állandó embervadászat folyt nők után az egész határban. Akit kézre kerítettek, közpréda lett. Sokszor a szülei vagy a férje szeme láttára, csoportosan becstelenítették meg a gyereklányokat, asszonyokat. A valóban szemrevalókat a majorba vitték, és hetek múltán, betegen vergődtek haza.

              Valamelyik gazdával befogattak a kocsijába, és azt kényszerítették, hogy ezt vagy azt a tanyát meglepetésszerűen közelítse meg.

              A tőlük való félelem arra késztette az egyik családot, hogy kislányukat a padlástérben befalazzák. Dupla oromfalat építettek és a kettő közé bújtatták el szegényt a hideg november közepén. Hetekig élt így - télidőben.

              -Egy dunyha meg egypár pokróc volt rám dobva, hogy azért meg ne fagyjak. Egy elmozdítható tégla segített, hogy szót értsek a szüleimmel, akik a résen keresztül mindig beadták a napi ennivalót - mesélte később a falusi ismerőseinek.

              És ez eltartott másfél hónapig, és csak december közepén mert valaki az orosz hatóságoknak szólni. Ekkor egy orosz zászlóalj körülvette a majort, éjszaka lerohanta, és az elfogott katonákat rabszíjra fűzve, megkötözve elvitték. Gondolom, hogy Budapestért folyó harcok első vonalába, a biztos halálba.

              Ezeknek a tanyasi embereknek emlegethették a felszabadulást, nekik az a megalázások sorozatát jelentette, amíg csak emlékezni tudtak.

              Volt egy tanítványom, akinek a nagyanyja az átélt brutalitástól eszét vesztette. Amikor családot látogatni hozzájuk is betértem, egy élő halott asszony járt-kelt a szobában. Az egykori testi-lelki tortúra szerencsétlen áldozata.

 

                                                  Az orosz katona harmadik arca

 

              Elmesélte egy inas, aki az alvégen lakó mestere házában élte át a felszabadulás emlékezetes napját.

              A mesterem mutatós háza a sarkon állt. Egyébként az orosz tisztek a sarzsijuk nagysága szerint választottak ideiglenes lakóhelyet maguknak. Maga Vorosilov a Fő utcán talált magának, és legalább tízfőnyi őrséggel védelmezte a házat. Nekünk, ide az alvégre, csak egy kapitány jutott, de nem akármilyen.

              Köszöntük a megtiszteltetést, amikor három emberével, jopfojemattyozva bevonult az udvarunkba. Iván kapitánynak mutatkozott be ez a széle - hossza egy, nagyfejű, negyven körüli katona, amikor végre rászánta magát, hogy leereszkedjen hozzánk.

              Végigment a szobákon, amelyek egészen addig tiszták voltak, amíg ő a sáros csizmájával és a társaival a szemleutat be nem fejezte. Kijelölte a legbiztonságosabbat, a legbelsőt. Igaz, hogy az volt a legsötétebb, és csak a felkelő nap vagy a hold világított be néha, ha éppen volt kedvük, de ezeken a november eleji sötét nappalokon és éjszakákon mintha azok is felmondták volna a szolgálatot.

              -Ócsiny harasó! – mondta a legbelső szobára a kapitány elvtárs. Aztán a társaival eltűnt egy időre, és amikor visszatért, már láttuk, hogy a szeszkazánt fölfűtötték benne.

Bejelentette, hogy neki tyúkpörkölt kell vacsorára, de abban minden szárnyas benne legyen.

              Rámutatott a nagy vekkerünkre:

              -Ötre kész! – mutatta és mondta fenyegetően, délután négy órakor.

              Minden élő magyar elkezdett rohangálni, mint a pók a falon. Én lettem volna csirkefogó, akarom mondani a tyúkfogó, de azok az átkozottak mindig kicsúsztak a kezemből.

               A mester már a vizet forralta a kopasztáshoz, de a tyúkok még mindig csak rohangáltak. Iván, akinek nagy szíve volt, látva a hiábavaló futkározásomat, magához intett:

              - Igyi szjuda!

              Odahúzódtam melléje. Akkor lekapta a válláról a géppisztolyt, és megtámadta a szárnyasokat. Csak a tetemek összeszedése maradt rám.

              A jó vacsorához ital is kellett volna A mesterem félt a részeg katonától, ezért a bort kis poharakba töltötte. De ő a nagyot követelte, a kicsiket a padlóhoz verte. Mi pedig rohantunk tolmácsért a szomszéd utcába, mert a mi Ivánunk tiltakozásul az udvar közepén vadul kezdett lövöldözni.

              Egyelőre még csak a fejünk fölé. De a tolmácsra rá se bojszált!

              Akkor gyorsan kerítettünk egy magasabb rangú tisztet. No, az lecsillapította, de jutalmul a vacsorára ő is ott maradt, és most már öten falták a tizenöt tyúkot.

              Meglehetősen primitíven táplálkoztak. Kézzel nyúltak a lábasba, lerágták a húst és a csontot az asztal alá vágták.

              Jót ettek, jót ittak, és nyugovóra tértek. Mind az öten a legbelső szobában. Párnájuk a géppisztoly meg a dunyha volt, és takarót nem terített rájuk más, mint a fényes őszi hold.

              Szerencsénkre már másnap megszabadultunk tőlük. Ivánunkat és segédeit, a szerencsétlenségükre, Budapest ostromára vezényelték.

 

                                                      Boromisza Simon Dezső emlékezése alapján.

                                                                        Balatonföldvár, Zrínyi u.24.

 

             

 

                                                        Kapás Ferenc története

 

              Kapás Ferencről most kell megemlékeznünk, mert ez volt az életének legsúlyosabb, igen sok tanulsággal szolgáló időszaka, amely átnyúlik 1945-re.

              Magyarországon élni mindig izgalmas volt, van és lesz. Egy hétköznapi ember is átélhet olyan kalandokat, mint Verne vagy Dumas hősei. Nem kell hozzá belekeverednie arisztokrata hölgyek és urak pitiáner udvari cselszövéseibe, esetleg hatvan napig körülcsászkálnia a földet, hogy a közben a fejét kockáztassa. Tessék kipróbálni! Hazánk leszállított áron várja Önöket!

              Feri bácsi élete a legjobb példa. Olyan típusú férfi volt, aki mindig úton volt, vagy útra készült. Vannak ilyen típusú embereket, akiket a belső motor állandó szervezkedésre serkenti. Van úgy, hogy jóra, de van úgy is, hogy rosszra.

               1944 nyarán még egyszerre volt MOVE - szervező, egyúttal a helyi Nyilas Párt vezetője. Kapott a MOVE vezérkarától egy príma oldalkocsis Zündappot, és arra pattanva szervezte az egész kitágult országot.

              1944 szeptemberének elején zündappolt haza, a Kalocsai utcai házukba. A felesége a bezárt kapu előtt várta, és nem először, de utoljára, megkérdezte:

              -Hol kódorogtál már megint két napig?

              Feri bácsi nem ér rá válaszolni, mert éppen egy megkötözött lábú, süldőt emelt ki az oldalkocsiból:

              -Ha már hazajöttél, hajtsd az ólba, és etesd meg! Vigyázz rá, mert ez csetnik malac!

              -Etesse a rosseb a csetnik disznódat! Csak azért vagyok itt, hogy megnézzem, megvan-e még a bútorom.

              -El is viheted mindjárt mindenedet, ha nagyon akarod.

              Az asszony szó nélkül otthagyta. A férfi utána legyint, aztán a malacot beviszi az ólba, leoldotta a kötést a lábáról, aztán a kerítés tövében szedett egy nyaláb zöldet neki.

              Az előszobában levetette a nehéz bélelt bőrkabátot, és a fogasra akasztottaa. A konyhában vágott egy kétemberes kenyérdarabot meg egy jó darab szalonnát hozzá.  Tiszta konyharuhába csavarta, azután lesietett a pincébe. Öt perc múlva nyílik a pinceajtó, és egy demizson borral lép be a hátsó szobába:

              -Guten Tag! – köszön be a két német híradósnak, mert ezek a katonák tőle adnak-vesznek. Már éppen két hete sípoltatják az adóvevőjüket. Az oroszok előnyomulásáról kapnak titokzatos üzeneteket, és továbbítják még titokzatosabb helyekre. Franz bácsitól nem félnek, nála nyugodtan dolgozhatnak, ehetnek, ihatnak és alhatnak-felváltva.

              A szép piros bort egy üvegkancsóba önti, és a német vendégek asztalára teszi.

              -Danke schön! – köszönik meg szépen, ahogy a vendégnek illik is.

              De ő már ki is fordul az ajtón, hogy a kútnál kimossa a demizsont. Amikor megtölti ivóvízzel, visszaviszi a pincébe.

              -Megint én vagyok – mondja a legnagyobb hasú hordó mellett, majd beköszön a kibontott hátsó végén, a falhoz közel nyíláson:

              -Friss vizet is hoztam maguknak. Az oroszok Kiskunhalas felé tartanak. Talán egy hét múlva már oda is érnek.

              Bizony, Kapás Ferenc bácsi életveszélyes játékot játszik, mert a hordóban már harmadik hónapja két zsidó férfit bújtat: Seiner Gyulát és Áron Istvánt. / Jehova bocsássa meg nekik a szalonnát! /

                                                                         +

 

              Másnap dél tájban egy csillogó szárnyú, magányos repülő jelenik meg a falu fölött. Köröz egyet, azután, mintha hulló csillag lenne, a házak fölé suhan. A kisliget környékén jól lehet hallani a robbanást. De az egész faluban azt kérdezik:

              -Mi volt ez?

              Robbanás volt, és ha pontosabban dobják-oldják a bombát a Feri bácsi háza helyén csak egy téglarakás marad. De szerencsére az ólat találták el, és a csetnik disznót trancsírozta fel ezer darabra meg az egész ólat mindenestül.

              A németek még akkor éjjel szedték a sátorfájukat, és egy Auf wiedersehen-nel leléptek. A zsidó vendégek is előjöttek a pincéből. És két hét múlva megérkeztek az oroszok.

              Éppen Halottak Napján, november elsején, özönlötték el a községet.

              Feri bácsi magára marad. Nála is járnak orosz katonák, bort is, szalonnát is kapnak, de „zsenka” nincs a háznál. Hosszú ideig itt vannak a községben, mert kórházuk működik, és a falutól nem messze, Csornán, repülőteret alakítanak ki, és innen indulnak dunántúli bevetésekre a bombázók. Kitavaszodik, mire az utolsó orosz katona is elhagyja a falut. Hosszú és unalmas időszak egy olyan embernek, mint a Feri bácsi.

              Májusban előveszi a szalma alá rejtett Zündappját. Rendbe hozza, mert hosszú útra készül. Először Géderlakra hajt, a legjobb haverjához, aki a solti rokonát ajánlja. Fölkeresi pesti ismerőseit is, de mindegyik „gázra” panaszkodik. Náluk maradhat néhány napig, de nincs mese:

              -El kell tűnni!

              A pesti haverjának van egy jó ötlete. Ajánlja az ismerősét, akinek szőlője van Solton, és ha érnek a korai szőlőfajták, csőszt szoktak fogadni a seregélyek meg a tolvajok ellen. Elvállalja, felfogadják. Egy akkora kunyhó is van a szőlősorok végén, amiben még a motor is kényelmesen elfér.

                                                                          +

 

              Már vagy három hete csőszködik. Riogatja a seregélyeket, és elriasztja a tolvajokat. Pedig csak egy szőlőkaró a fegyvere. Egyik augusztus végi nap alkonyatán a szomszédos, magas növésű kukoricásban mozgást lát, valaki a sorok között lépked.

              -Adjon Isten jó estét! – köszön rá az illetőre, aki egyenesen feléje tart.

              -Adjon Isten! – köszön vissza az ismeretlen, és hosszú bal kezét előre nyújtja, hogy bemutatkozzon.

              -Balkezes a pasas – gondolja Feri bácsi, de ez volt az utolsó gondolata, mert a következő pillanatban szíven szúrják egy kaszakéssel.

              Természetesen nem Kecelen temetik. Koporsója mellett nem áll az özvegye és a fiuk, a fiatal Ferenc, aki az édesanyját választotta, nem a hajszolt életű apját. Pedig teljesen az apjára ütött, csupa mozgás és elevenség. Állandóan indul valahová, vagy már úton is van. Idővel ezért lesz belőle népszerű vezető a „büdösboltban”, közvetlenül a rendőrség mellett.

 

Epilógus

              Az asszony maga a kígyó. Illetve egy bizonyos asszonytípus közeli rokonságban van vele, mert még méregfoga is van. Még jó, ha nem kettő.

              Feri bácsi feleségének az esze olyan éles volt, mint a borotva. No, ezt a hasonlatot eldobhatom! Annyi esze volt, mint három férfinak együtt. Így helyesebb!

              A tenyerénél is jobban ismerte hites urának ügyeit. Közben a politikában is járatos lett. Hamar megérezte, hogy honnan fúj a legszebb szagú szél.

              Felöltözött a legcsinosabb paraszti ruhájába. Egy virágos kendővel bekötötte a fejét, és még negyvenöt tavaszán bekopogtatott a belügyminisztérium egyik ajtaján. Fél óra alatt elmondta, amit csak ő tudott. De ő mindent tudott! Jól meg is jegyezték a lánykori nevét.

              Feri bácsival történt, ami történt.

              A tűzrőlpattant menyecskét számontartották a káderosztályon. Mint puha kenyér a fogatlan szájnak, úgy kellett az új hatalomnak a megbízható népi káder. Tizenhat éves fiát az anyósánál hagyta, és felköltözött Budapestre.

              Egész testével és lelkével belevetette magát a mozgalomba. Néhány év múlva egy ruhaipari tröszt vezérigazgatója lett. Holnap legyen a Ti vendégetek!

 

                                                           Kecelen ez történt

 

            A zsidók gettóban tartásáért felelős Ősz János főjegyzőt, minden bírósági tárgyalás nélkül, agyonlőtték a vadkerti határban. A volt csendőrök közül Gálfi Lajost, aki malomnál éjjeli őr lett, belefojtották a kátrányos medencébe, és hiába kiáltozott segítségért, a környéken mindenki megsüketült azon az éjszakán. A járőrtársai, titokzatos körülmények között, fölakasztották magukat.

 

                                                         Én is fölszabadulok

 

              Apámról és Farkasfalvi József nagybátyámról nem tudtunk semmit. Nemcsak 1944. november 1-jén, ami szóról szóra a Halottak Napja lett.

              A család gyámoltalan nőtagjai egyedül csak az én határozott fellépésemre számíthattak. Akkor voltam éppen és szűken kétéves. Nem akartam a Tóth Lajos bácsiék pincéjében megbújni, mint a bátor Panna dédanyám. Ő azt mondta, a maga hetvenéves bátorságával:

               -Egy percre sem hagyom el a házunkat.

              Pedig egész nap röpködtek az ágyúgolyók és dolgoztak az aknavetők, csattogtak a harckocsik, és ropogtak a géppisztolyok a fejünk fölött meg az utcáinkon. Mi meg lapultunk a Tóth Lajos bácsiék bombabiztos pincéjében. Jaj volt azoknak, akik nem lapultak! Tíz keceli lakos is áldozatul esett az aknavetők tüzének.

              És megérkezett, délután három óra tájban, a felszabadító orosz katona, aki a kerítésen átugorva lépett a Lajos bácsiék udvarára, éppen a trágyadomb tetejére. Magányos harcos volt.

              A németek után érdeklődött, de a Berta Feri bácsi, aki az első világháborúban hadifogoly volt orosz földön, igen komótosan elmagyarázta, hogy itt csak asszonyok és gyerekek vannak. Ennek bizonyítására ki is sorjáztunk a pincéből, hogy létünkkel bizonyítsuk az öreg igazát.

              Aztán a harcosunk tovább is állt, de tíz perc sem múlt el, újra megjelent. Géppisztolyát nekünk szegezte, és követelte a pisztolyát.

              Tudniillik, amikor átvetette magát a kerítésen, az kiugrott a táskájából, és a trágyadombra hullott. Az a hétpróbás Berta bácsi pedig, suttyomban rárúgott egy kis rakás ganét. Berta bácsi olyan ábrázattal, mint aki kettőig sem tud számolni, segítette megkeresni a fegyvert:

              -Szicsasz! Szicsasz! – mondogatta az orosz oficérnak, és elindult keresni. És mit ad Isten? Megtalálta. Megmenekültünk!

              -Ócsiny harasó! – szólt sokatmondóan a tiszt, és elégedetten a táskájába csúsztatta a fegyverét.

              Az orosz most már véglegesen búcsút vett tőlünk, de hogy mit kapott a Feri bácsi a feleségétől, akinek jóvoltából egész állatsereglet lett egyszerre.

              -Mire kellett volna az a pisztoly neked, te…? – kérdezte a felesége fennhangon. Makacsul variálva az állatneveket.

              -Jó az, ha háború idején fegyver van egy férfi kezében - válaszolta jámboran, hogy stílusos legyen a válasza.

              Amikor eljött a lefekvés ideje, feltört bennem a honvágy. Egész éltemben utáltam, ha a szabadságomban korlátoztak, most is akcióba léptem. Követeltem, hogy éjszakára vigyenek haza. Meg untam is magam, mert a Bertáék két nagylánya már az idegeimre ment. A két idősebb férfi, a Tóth Lajos bácsi és a Berta bácsi, meg úgy becsíptek unalmukban, hogy nehéz volt őket a józan főmmel elviselni.

              Anyám nehezen, de rászánta magát az éjszakai útra még ilyen atrocitás után is.

              Bebugyolált, és mivel lovagiasan megígértem, hogy útközben meg se nyikkanok, nekivágtunk az éjszakának.

              A mi utunk csak abból állt, hogy átléptük a kerítést, és végigosontunk az udvaron. Szerencsésen beestünk a konyhába.

              A dédanyám akkor mesélte, hogy egyetlen orosz katona járt nálunk, aki rögtön tudta, hová rejtették az édesanyám nyakláncát és pecsétgyűrűjét.

              Mintha bűvész lett volna, villámgyorsan elővarázsolta, és zsebre vágta mindkettőt. Aztán köszönés nélkül tovább is állt. Ez nem lehetett más, mint a mi orosz katonánk! Mennyire fájt neki, hogy a fegyverét elveszítette, de arra nem gondolt, hogy a rablás - bűn.

              -A mindenit az anyukájának! – gondoltam magamban.

 

 

                                                          A tatár lovacskák

 

              Az a fehére meszelt kis tanya és annak környéke a keceli paradicsomkert. Magányosa és elzárva a külvilágtól, mint Tímár Mihályé a Senki szigetén. Északról bővizű, halban gazdag Kanális a határ, amiben nemcsak halászni, de fürödni és tiszta vizéből inni is lehet.

              Délről a kalocsai vasútvonal, a fürgén szaladó kocsikkal és a pöfögő mozdonnyal. Ha valamelyik gyerek, a nyolc közül, fölmászik a padláslétrán, gyönyörködhet is benne. Olyan messziről, mint egy játékvonat. De a zakatolása ritkán jut el hozzájuk, mert délről ritkán fúj a szél.

              A nyolc közül egy mindig vállalkozik valamelyik, hogy ellenőrizze a menetrendet, mert tanyasi életük idejét a masina járásához igazították. A szülők vallásos emberek, és megfogadták az Úr parancsát, és nagycsaládot nevelnek.

               Nincs ott szegénység, ahol húsz hold zsíros földön minden évben megterem a kenyérnek való. A krumpli akkorára duzzad a földben, mint egy sárgadinnye. Hatalmasra erősödött kukoricacsövek teremnek a göndör szőrű disznóknak és a sokféle szeles baromfinépnek.

              Akkora paskom van a tanya és a csatorna közt, hogy bátran ki lehet csapni az aprójószágot meg a disznókat rá, turkálni meg a gazban válogatni. Egy gyerek, a kisebbek közül, éppen elég felügyelőnek.

              1944 novemberében hozzájuk is bekáromkodott a háború. Elrabolták a két szép pejlovat, agyonlőtték a két disznót, és a kocsira dobták. Jámbor tehenüket a saroglyához kötötték, és köszönés nélkül elhajtottak az udvarból. A baromfiból csak annyi maradt, amennyi elég bátor volt, hogy a lövöldözés után hazataláljon.

              Barabás Lajosék tízen maradtak a hajdani paradicsom romjain. Annyira csupaszon, mint a kisujjam. Akiket az Isten szeret, azokat előbb-utóbb megsegíti. Evés után üldögélt a tanácstalan család, mert csak édes sült tök volt az ebéd. A szegény ember krémese. De ettől még igen korogtak a gyomrocskák. A következő nap helyén pedig nem állt más, mint egy nagy kérdés: És holnap mit eszünk?

              Egyszer csak hallják ám, hogy ugat a Burkus. Az okos komondor csak akkor szól, ha fontos mondanivalója van.

              Mindannyian rohantak megnézni, hogy ki vetődhet ide, ahová még a madár is ritkán jár. A begazosodott keskeny tanyaúton egy orosz terepjáró imbolygott be az udvarba. Először megijedtek az orosz katonáktól, de aztán eszükbe jutott, hogy innen már nincs mit elvinni, ide csak hozni lehet. Az öreg Barabás vakarta is a fejét, és ezzel meg is emelintette a kalapját üdvözlésképpen. Aztán úgy tartotta a kezében, mintha kéregetne.

              Most is oroszok jöttek, de a rendesebb fajtából. Három tiszt meg egy magyar tolmács. Azt mondták, hogy nem messzire innen, éppen a Kanális túlsó partján, építenek egy repülőteret. De előbb ellenőrzik a környéket, mert a felderítő repülő jelezte ezt a bujkáló, eperfás tanyát. Eljöttek megnézni, milyen emberek lakják? Úgy látják, hogy rendes család.

              -De milyen szegény! – fakadt ki az asszony sírva, aki mindig bátrabb volt, mint az ura.

              A fordítást fordítás követ. Az asszony, a szóvivő, megmutogatta az üres istállót, az ólat és az üres kocsiszínt. Végül rámutatott a nyolc gyerekre, akiknek már a télen se lesz ennivalójuk. Mehetnek koldulni a rokonsághoz, ha ennyi éhes szájjal befogadják őket.

              Barabás Lajos csak azt emlegette, hogy nem tud mivel szántani-vetni, pedig akkor jövőre se lesz kenyerük. Tanyán kocsi és ló nélkül nincs élet!

              Az egyik orosz tiszt jegyzetelt, a másik csak azt hajtogatta:

              -Harasó! Ócsiny harasó!

              Aztán a gazdát megtisztelik egy néma kézfogással, és kiimbolyognak az udvarból.

              Mi lesz most? Kilakoltatják őket a tanyából a repülőtér miatt? Ezekkel az aggodalmaskodó kérdésekkel nyugtalanul aludták végig az éjszakát.

              Alig hogy felvirradt, olyan nyolc óra tájban, amikor a gőzös éppen elpöfögött Kalocsa felé, bejön egy géppisztolyos orosz kiskatona, maga után vonszolva egy makacskodó tehenet. Aláíratott egy papírost, aztán azt mondta:

              -Ócsiny harasó! – és elballagott. A gyerekek sokáig néztek utána, és a legidősebb gyerek, az ifjú Barabás Lajos, elújságolta, hogy igen sokszor megrugdosta csizmájával a bejáró földjét, még a géppisztoly is lecsúszott egyszer a válláról.

              Elmúlt az ebédidő, most főtt krumpli volt, sózva és egy kis zsírba mártogatva, amikor egy zsák szemes kukoricával, két zsák liszttel meg egy zsák krumplival beállított egy parasztkocsi. Ezt is oroszok hozták. A szép erős lovakat sajnos nem hagyták ott.

               Már esteledett éppen, midőn ugyanaz a két katona kicsi lovakon ülve, a lábuk szinte a földet érte, bekocogott az udvarukra. Nekik is volt papírjuk, azt is aláíratták, és csak annyit mondtak:

              -Tatar lo.

              Hosszasan megrázták a gazda kezét, és eltávoztak.

              -Istenem Uram, egy napra mennyi áldás! – kiáltotta kezét összecsapva az asszony. De az urára nézett, és maga is elkomolyodott:

              -Apjukom, te nem is örülsz?

              Apjukom örült is, meg nem is. A kocsi két kicsi lóval még csak elmenne, de hogyan fogja húzni az ekét ez a két aprócska ló? Ezen töpreng, ez ütött szeget a fejébe, és ez igen sajgott. Aztán eszébe jutott, hogy zabot adjon a tatár lovacskáknak, aztán meg is itatta őket. A többi az asszony dolga.

              A gyerekeknek a lovacskák igen tetszettek. Ugye, föl is ülhetünk rájuk? Alig lehetett időben ágyba parancsolni őket. Talán róluk is álmodtak!

              Az asszony nyugodtan elaludt, de az ember szemére nem jött az álom. Magányosan birkózott a kétségeivel, mit Jákob az angyallal. Elbírják-e az ekét ezek a lovacskák? Szántottak-e már életükben? Hátha az derül ki róluk, mint az egyszeri cigányról, hogy nem szokták a szántást.

              Igen keveset aludt, azt is csak úgy félálomban. Sokat morfondírozott, forgolódott. Aztán csak elveszett a türelme, és kiment az istállóba. A viharlámpa fényénél alaposabban megnézte a lovacskákat. Szívósnak látszanak. Az ajtó halk nyöszörgésére fölébredt a felesége:

              -Mi baj, apjukom?

              -Nincs semmi, csak nyugodtan aludj tovább!

Reggel úgyis minden kiderül! Azután hajnal felé ő is elalszik.

              Már virradatkor fölkel, de nem ébreszti föl a többieket. Maga húzza a szántóföld szélére az eketaligát. Most már kivezette a két kis lovacskát, és az eke elé állította őket. Egy kicsit körülményes volt a befogás, de azért sikerült. No, lássuk, hányadán állunk?

Egy óra múlva ki is adta a parancsot:

              -Gyí, lovacskáim! Gyí!

              De a lovacskák csak álldogálnak. Lajcsi gyerek is ott türelmetlenkedik a fejüknél, és már vezetné őket. De azok, mint a cövek!

              -Gyí, te! Induljatok! Csak megindulni nehéz – agitálja őket a kétségbeesett gazda. Aztán rádöbben:

              -Úristen! Ezek csak oroszul értenek! Honnan szerezzék én tolmácsot?

Maga is megpróbálkozik ismerős orosz szavakkal:

              -Harasó! Ócsiny harasó! Daszvidányija!

              Ezeket tanulta az úriember oroszoktól. Az a rabló csürhe meg azt ordibálta:

              -Jopfojematty!

              És mint egy varázsszóra, nekirugaszkodnak a tatár lovacskák. Készül az első barázda. A gazda elégedett, a Lajcsi gyerek ügyesen vezeti őket. Megy ez, ha egy kicsit lassabban is!

              De az idős Barabás Jánosnak most azon jár az esze, hogy Ruszty Pál tisztelendő úrnak hogyan gyónja meg a sok orosz káromkodást.

              Azután Fejes Gábor dűlőszomszédomnak is vissza kell vinni a tehenét, mert még azt hiszi, hogy mi raboltattuk el az oroszokkal. Hiába, a lelkiismeret-furdalás emberi gyengeség.

              Közben folyik a szántás, a repülőgépek bombáznak. Az élet megy tovább a megszokott medrében.

 

 

                                           SZABÓ DEZSŐ: 1944. november 19.

 

             Köd…köd…köd. Ma vasárnap van, az 1944. év novemberének 19. napján. Budapest láthatatlnná bújt nehéz ködpalástjában, mintha így könyörögne a közeledő halálnak:

              Hiába keresel, én már nem vagyok. Könyörülj azon, aki már nem él, csak remeg az életéért.

               Csak a mostani percben élünk. nincs egy milliméternyi távlatunk előre. Ez a legborzasztóbb. Csoda-e hát, ha minden ember dzsungeléből a legalacsonyabb állat mászott elő? Megelégíteni vad étvágya éhségeit most, ebben a pillanatban, bármi módon, bárki kárára: ez a mai közösségi morál. Minden percnyi szemrehányás és gyötrelmes szégyen ma ember lenni.

                A köd alig ritkul csak éppen hogy látok írni közvetlenül az ablak mellett. A kályhában táncoló lángok rá-rávezetik fényüket egy-egy könyvsorra. Nevek csilliognak föl egy pillanatra a szoba hígult homályából: Szent Ágoston…Dante…Shakespeare… Cervantes…Michelangelo…Petőfi…

                Künn a József körúton, mint valami ősvilági szörnyeteg, roppant idomtalan tankok zakatolnak végig. A Rákóczi tér felém eső szegletén egy katona áll. Zsibbadt, nem látó arccal bámul mga elé. Néha nagyokat ásít.

                 Ma még lángok táncolnak a kályhámban, maradt egypár darab fám a régi jobb időkből. De mi lesz egypár nap múlva? Mindent el tudok bírni, de a hideg szoba megöli testemet-lelkemet. És most fogja hideg kezeit rám csavarni., mikor: felszabadítóm, megmentőm, minden életem: a munka.

 

                                           Kié volt ez elfojtott sóhajtás,

                                           Mi üvölt, sír e vad rohanatban,

                                           Ki dörömböl az ég boltozatján,

                                           Mi zokog, mint malom a pokolban?

 

                 A táncoló lángok most a Vörösmarty nevét csólolták láthatóvá s ezek a sorok jönnek belém valahonnan a ködben vacogó Budapest kétségbeeséséből. Ó, Vörösmarty, bíbor és gyászos, titáni és tragikus szimbólum, ki megélted magadban az egész magyar sorsot, hogy szeretlek téged minden költők fölött.

                 Akkor jöttél, mikor az emberek elkezdtek hinni, hogy lehet magyarul is hinni. Mikor a szépség, a jóság, az igazság vallása mozdította új holnapok felé

Hunnia későn ébredtjeit. Mikor a jövő felé forduló emberekben céllá egyesült, hogy megfizessék a bitang századok tartozásait a nagy árvának, a magyar népnek. Mikor remélték, hogy jogos büszkeség és emberi érdem megjelülése lesz, ha azt mondjuk: magyar vagyok.

                  És benned roppant álmok támadtak, hogy a végtelenbe boltozó katedráliokat építs a megnőtt magyar léleknek. De az ezer éven át rabolt nemzet szegénységében nem voltak téglák építésedhez. És te mélyebb tárnáid ősgazdag- ságából csodálatos köveket, márványt és porfírt, bazaltot és gránitot hoztál fel káprázatos bőségben. És nagy orgonádon felharsogtak az élet széles ritmusai, hogy legyenek szárnyai a magyar imának.

                  A magyar élet és halál nagy harcában te egymagad voltál: gazdag bánya, dómokat álmodó művész, orgonás, harangozó. És amikor minden összehullt, te húztad meg tébolyult fájdalmaidban a pusztulás harangját, hogy bezokogja a megvert lelkekbe: - Nincsen remény!

                  Megfulladt rajongások és lezúzott álmok, szétdúlt városok és égő otthonok fölött te mondtad meg az irtózatos mát:

 

                                                    Mintha újra hallanánk a pusztán

                                                    A lázadt ember vad keserveit,

                                                    Gyilkos testvér botja zuhanását

                                                    S az első árvák sírbeszédeit.

                                                    A keselynek szárnya csattogását

                                                    Prométheusz halhatalan kínját…

 

                  Ó, Vörösmarty, édesapám, későn jött fiad még a te kétségbeesett rapszódiád végső reményét sem tudja vállalni. Mi már nem tudjuk hinni, hogy bármilyen vihar is meg tudja tisztítani ezt a vak csillagot. Az ember meghalt: ezután csak vadállat vagy gép lesz az eltorzul Isten képmása. Minden remény csődje után mi maradt nekünk? A gyilkos testvér botja zuhanása és Prométheusz halhatatlan kínja…

              

                  

                                                     Magyarok a határon túl

                                                                 Délvidék

 

              A partizánok bevonulásakor a Tisza-vidéken éppen annyi magyar vesztette életét, mint Délvidéken a németek közül. A majdnem tiszta magyar lakosságú Bezdán községben 480 férfit mészároltak le egy partizánnő vezetésével. Palánkán, a sintértelepen, 50 férfit végeztek ki. Tömegsírban nyugszanak. Csurog, Zsablya egész magyar lakosságát kiirtották öregekkel, csecsemőkkel, nőkkel együtt.

              Haláltáborokba kerülnek öregek, betegek, gyerekek. Bánságban Járek, a Vajdaságban Gákovo Kusevlye. Az elsőben harmincezer, a bácskaiakban 20 ezer volt. A halottakról a partizánok és a foglyok leszedik a lábbelit, és úgy dobják ki a táborból. A járeki táborban egyetlen nap nyolcvan halott. Pár hónap alatt 6700. A halottakat tömegsírokban földelték el. Egyházi temetésről szó sincs. Agyonlőttek egy asszonyt, mert a temető keresztjénél imádkozott.

              A magyar halottak száma 50-60 ezer: Nem fegyveres, hanem férfi, nő, gyerek, csecsemő, Csak azért, mert magyarok voltak!              

                                                       Matuska Márton: a megtorlás napjai / részlet /

 

                                                                      Erdély

 

              Háromszék vármegyében, Szárazajtán kezdték a bosszú beteljesítését Maniu Önkéntes Gárdájának tagjai, Csík megyében folytatták, Szentdomokoson, Gyergyószentmiklóson is jártak.

              Ártatlan emberek fejét tőkén vágták le. 82 éves székely asszonyt gyilkoltak meg. Kolozsvár környékén megtizedelték az egresi erőmű munkásait, akik napokkal előbb a kivonuló németekkel szemben fegyverrel védelmezték a vállalatot.

              Gárdisták és román csendőrök református papokat gyilkoltak Kalotaszeg falvaiban. Egyik helyen élve temették el vétlen áldozatukat. Bihar vármegyében, Gyantán a román hadsereg is bekapcsolódott a „tisztogatásba”. Kétéves gyermekeket lőttek agyon idős férfiakkal és asszonyokkal együtt, majdnem félszáz embert. / Csak azért, mert magyarok voltak. /

                                                                 Kárpátalján

 

               Csupán magyarságuk miatt, minden 16-40 éves férfit, mintegy 80 ezret hurcoltak el az oroszok. Ezek közül húszezret megöltek.

 

                                                               Szolzsenyicin

 

              „A kommunistáknál veszélyesebb és kártékonyabb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra – és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára.

              A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így hív: lelkiismeret. A kommunista eltorzult lélek, egészséges szellemű európai ember nem lehet kommunista.

              Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása úgy kívánja.”

                                                                   Felvidék

 

              Hazánkban már 1919-ben már Kun Bélával és társaival megjelent, de sietve kikúráltuk őket az országból. Negyvenöt után, szintén Moszkvából, elözönlötték az országot. Tehát, nem hazai nevelésűek voltak. A magyar alkat nem alkalmas az ilyen szerepre. De annál virulensebben jelentkeztek a szomszéd országokban, Romániában, Szerbiában és Szlovákiában.

              A szlovákok a legcselesebbek! Német segítséggel független államként jelennek meg a térképen, és vezetőnek választanak egy katolikus papot, Tisót. Ennek ellenére tipikus fasiszta jelenségek tapasztalhatók a zsidóság és a magyarság rovására.

              A zsidókat megsemmisítik. Aki tud, az Magyarországra menekül előlük. A magyarokat az illavai koncentrációs táborba zárták. És ha valaki az utcán megszólalt magyarul, rögtön szájon verték.

               A métely még az apácakolostorokba is beférkőzött, ahol a magyar származású nővérkéket „mongol kutyáknak” titulálták. A templomok magyar szenteket ábrázoló üvegablakait ki akarták verni. Talán azóta már meg is tették!

               Mindvégig kitartottak Hitler oldalán, majd egy vezércsellel kinyilvánították, hogy ők Csehszlovákia részei, és a győztesek oldalán fejezték be a háborút.

              Ami tehát Szolzsenyicin kommunista embertípusát illeti, Csehszlovákiában, saját talajon, fasiszták és kommunisták születtek egyszerre. Nevelőjük és uralmuk előkészítője, a hazugságból és magyargyűlöletből fogant Masaryk és Benes volt. Íme a csehek és a szlovákok!

              A vén Masaryk bűnös volt abban, hogy a Felvidéket Trianonban erőszakkal elvették tőlünk. Jó tanítványának bizonyult a hasonlóan jellemtelen, hazudozó Benes.

              Őkelme az ősi magyar városban, Kassán kijelenti, hogy a magyaroknak Csehszlovákiában nincs helyük, mert szétbomlasztják a szláv államot. Ki kell telepíteni őket! Megfélemlíteni, a vagyonukat elvenni, erőszakkal szlovákosítani! Még a csecsemők is veszélyesek!

              A szegényebb magyarok egy kis motyóval a hátukon menekültek át a Dunán, csónakon. A vagyonosabbak, otthagyván a szép nagy házat és birtokot, megrakhattak egy vagont, amelyet aztán átvontattak a határon. A háború utáni magyar népvándorlás! A magyarországi szlovákokat meg agitálták, hogy térjenek vissza a „szláv bölcsőbe”. Masaryk nagyapó majd ringatja őket!

              Az újkori Európa történelmében példátlanul, rabszolgavásárokat rendeztek Csehországban! Magyar parasztokat vehettek a cseh gazdák, mint egykor néger rabszolgákat   az USA-ban!

              A történelem bölcs menete azt bizonyítja, hogy ami késik, az nem múlik. Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek. Jól befaragtak Sztálin támogatásával meg a saját kommunistáikkal!

               Parlamenti többséget szavaztak a kommunistáknak, demokratikus módon, akik azután „nyújtsd a kisujjad, azután egészben lenyellek” elv alapján megszerezték a totális uralmat az egyesített Csehszlovákia fölött, és bemasíroztak a szovjet bábállamok nagy családjába, ahol Sztálin atyuska volt a családfő.

              Mi történt a két szélhámossal?

              Masarykot, a vén gazembert, már korábban megütötte a guta. Benes, volt külügyminiszter úr fiát, mint egy elhasznált csikket, kidobták minisztériumának második emeletéről a Csernin palota udvarára. Életükhöz méltó volt a haláluk.

              Ennek az újkori, kényszerű népvándorlásnak Czompó Jánosék is áldozatai voltak, akikhez egyre szorosabb szálakkal kapcsolódott a családunk, de majd évtizedekkel később.

 

                                                                         +

 

               Szolzsenyicin átveszi a Nobel-díjat. Külön is kér egy svéd koronát. Megpörgeti, magasra feldobja, és így kiált:

                                                -Fejem vagy írásom?

 

                                                    Fábry Zoltán: Betiltott nyelv

 

              Életemet tiltó rendeletek keretezik. Az egyik megtiltja, hogy este nyolc órán túl az utcán tartózkodjam, a másik provokációnak veszi, ha ismerősömet anyanyelvemen üdvözlöm, vagy annak köszöntését úgy fogadom, és táborral fenyeget.

              A városban inspekciózó diákpatrulok pofonokat osztogatnak, és rendőrségre cipelik a magukról megfeledkezett embereket. Nyelvem, amely az emberi hang egyik legcsodálatosabb hangszere volt, kihágási objektummá szürkült. Újság a bűnös nyelven nem jelenhet meg, rádiót tilos hallgatnom.

              Lekonyult fejjel járok, és némán, ha lehet, ki sem mozdulok az emberek közé. Vak, süket és mozdulatlan gettóélet ez mindenképpen: a jogfosztott ember szégyen – és félelemterhes élete. És az ok: egyetlen tény, vádak vádja: magyarságom. Magyar vagyok, tehát bűnös vagyok.

              Ez a sommázás ördögökké és angyalokká egyszerűsíti a nemzeteket. Vannak fasiszta államok és vannak fasiszta népek. Fasiszta a német, és antifasiszta például a román. A fasizmus bűnében leledző a magyar, és az antifasizmus erényeit reprezentáló például a szlovák. Kivételek nem tűretnek, és nem számítanak. Tíz igaz nem lehet száz bűnös felmentvénye, de a másik oldalon ugyanakkor kilencven bűnös a tíz igaz erényéből élősködik.

 

                                                A négyes fogat és a magyar balekok

 

              Szolzsenyicin már minősítette őket, ettől most eltekintek. Igen, hozzánk jöttek a szovjet állampolgárok / kozmopoliták, szabadkőművesek vagy internacionalisták, egykutya! /, hogy gyarmatot csináljanak Magyarországból.

              Mivel a Szovjetunióban nőttek fel, kivéve Vas Zoltánt és Rákosi Mátyást, akik mai szóhasználattal a szegedi vagy a váci „fólia alatt” cseperedtek, igencsak megismerték a személyi kultusz legjellemzőbb jegyeit. Rákosit, aki csak legfeljebb levelező tagozaton járhatott volna hozzá, mégis a nagy Sztálin legjobb magyar tanítványának tartották. Úgy gondolná a szegény józan polgár, hogy még véletlenül sem akarnák a szülőföldjükre átplántálni.

               De egy internacionalistának hazája a széles nagyvilág, ezért teljesen elhanyagolható, hogy hol teljesítenek pártszolgálatot, és hol eresztik a földbe vért szívó gyökereiket. Gerő Spanyolországban is, Magyarországon is. Kun Béla Magyarországon kezdte, és a Szovjetunióban folytatta.

                                                                           

                                                         A személyi kultusz

 

              A szótári megfogalmazás szerint:

              „Valamely élő s rendszerint a közéletben szerepet játszó személy iránt különféle módon újra meg újra kifejezett és túlzott, következményeiben káros tisztelet.” Ebből aztán kijutott bőségesen Sztálinnak, de Rákosi Mátyás elvtársnak is, aki a magyar nép szeretetét nemigen élvezte.

              Aki pedig ellenkező véleményen volt, arra azt mondták, hogy talpnyaló vagy bizonyos magasabban fekvő testrésszel is ezt műveli. Akik a kultuszát csinálták, azok a magyar újságírók és egyéb írócskák voltak, akiket többnyire szintén Moszkvából szabadítottak ránk. Ezekből lettek aztán a demokratikus ellenzék oszlopos alakjai, akik a vérszín-vörös köpönyegüket 1956 októberére nemzeti színűre fordították, és mintegy vezérszóra Nagy Imre mögé álltak.

              El is hittem volna őszinte megújulásukat, mint Hegedűs Andrásnak a Canossa-járást, ha már a valóban demokratikus és parlamenti ellenzék védelmében egyszer is szót emeltek volna. Vagy a koncepciós perek idején, például Rajk védelmében, legalább három szót leírtak volna: NEM!

              De csak akkor kezdtek el Petőfi - körözni és ellenzéki íróskodni, amikor a moszkvai fenyegetés miatt maguk is a vesztüket érezték. Úgy 1953 táján! Az előző nyolc év alatt csak nyaltak és nyeltek! A magyarellenes uszításukat nehéz volt elviselni. Amikor a rendszer kezdte őket ledobálni a nyeregből, hirtelen megvilágosodott nekik is, mint Saulnak: elkezdtek látni. Felszakadt a vörös hályog a szemükön, mert fölszakította szomorú magyar valóság és a saját jövőjüktől való félelem.

              Általában, és ez az egész történelemre vonatkozik, ezeknek a NAGY embereknek a nagyságát az általuk kiontott vér mennyiségével mérjük. Mert kiknek a neve alkotja a történelem vázát? A nagy hódítók és vérontók működése: Dzsingisz kántól Nagy Sándoron át Sztálinig hihetetlenül hosszú a sor.

              A hódító római cézároknak diadalkaput állítottak, szobrot emeltek, a költők megénekelték nagyságukat. Mi változott? A 20. századi cézárok kultuszát újságírók, költők, történetírók, filmesek, szobrászok teremtették meg. Majd, a század végén, a szemérmetlenül manipuláló tévések. A lényeg megmaradt: az örök nyalás.

              Budáért még harcok folytak, amikor már Pesten igyekeztek berendezkedni: Rákosi /Rosenfeld/ Mátyás, Gerő /Singer/ Ernő, Farkas Mihály /Löwy Hermann/ Mihály, Révai /Reich/ József.  Ez volt a hírhedt négyes fogat! Moszkvából jött a fősintér, Péter Gábor /Eisenberger Benjámin/ és a Moszkvából érkezett kisebb kaliberű hajtói és csahosai. Azután a romok alól előbújt magyarországi patkányok, mint Kádár /Csermanek/ János, Apró /Klein/ Antal, Kállai Gyula, Szakasits Árpád, Marosán György, és társaik.

              Az első, halaszthatatlan dolguk a bosszúállás volt.

 

 

                                                  Ideiglenes Magyar Kormány

 

 

              A katonai vezetés / értsd alatta Sztálint! / 1944. október végén és november elején arra törekedett, hogy Budapestet a 2. Ukrán Front „menetből” foglalja el. A számítás nem vált be, mert Hitler tudomására hozta a fővárosban harcoló német alakulatoknak, hogy Budapesten Berlint védik.

              Megparancsolta:

               - Az utolsó emberig ki kell tartani!

              A főváros ostroma kemény harcokat és sok áldozatot követelt az oroszoktól is. Közel két hónapig tartott, és csak 1945. február 13-án ért véget.

              Ezért úgy módosítottak az eredeti elképzelésen, hogy a Budapestre tervezett Ideiglenes Kormányt Debrecenben alakítják meg.

              Az alakuló kormány összetételét Moszkvában előre meghatározták. Itt döntötték el, hogy benne legyen a Horthy-hadsereg három vezérezredese. Közülük Dálnoki Miklós Béla kapja meg a miniszterelnöki posztot!

              Jusson tárcához gróf Teleki Géza, a néhai öngyilkos miniszterelnök fia! Továbbá két-két kommunista, szociáldemokrata és egy parasztpárti tagja is legyen!

              Az Ideiglenes Nemzetgyűlés, 50 helységben lebonyolított választások alapján 230 képviselővel 1944. december 21-én megalakult, és a Református Nagytemplomban is ülésezett. Elnöke a párton kívüli Zsedényi Béla lett. A nemzetgyűlést később, a további megszállt területekről, 498 főre egészítették ki.

              A kommunista és a szociáldemokrata képviselők, kb. 60%-os arányban, abszolút többséget hoztak létre. 1944. december 22-én tehát megalakulhatott az Ideiglenes Nemzeti Kormány, a moszkvai összeállításban. A moszkvai és a magyarországi kommunisták feltétlen kiszolgálója lett.

              A rendeleteket az éppen érkező kommunista utasítások sorrendjében hozták.

 

                                               Szövetséges Ellenőrző Bizottság

 

              A felszabadulás valójában új megszállást jelentett. A magyar kormány köteles volt a SZEB utasításait végrehajtani. Élén az a Vorosilov marsall állt, aki a 2. Ukrán Front csapatait is irányította, és Sztálin még mindig neheztelt rá a háború elején elkövetett hibákért. A SZEB ellenőrzése alatt tartotta a magyar bel – és külpolitikát, külön osztályokat szervezett, amelyek az élet legkülönbözőbb területeit ellenőrizték az ország egész területén. Hatáskörébe tartozott a lap – és a könyvkiadás, a színházak, mozik, a rádió és a posta ellenőrzése.

              Jogkörébe vonta a ki- és beutazások ellenőrzését és a pártalapítások ellenőrzését. A SZEB költségeit a magyar állam fizette. A jóvátétel, a Vörös Hadsereg és a SZEB ellátására fordított összegek 1945-46-ban meghaladták az ország nemzeti jövedelmének 30%-át.

              1945 nyarán még 1-1,5 millió orosz katona ellátását kellett biztosítani, bár nem sokkal előtte a német csapatok szintén rablásból éltek. A SZEB-ba természetesen minden antifasisztának tartott ország delegálta képviselő csoportjait. A magyar-barátságáról híres Csehszlovákia, Jugoszlávia és Románia is. Ezek aztán kedvükre randalírozhattak és dáridózhattak a magyar nép számlájára.

 

 

                                                     Politikai Rendészeti Osztály

 

              „A magyar reakció fellegváraira kell lecsapni: elfoglalni a nyilas pártházat, a kerületi nyilas szervezetek otthonait és felkutatni az esetleg meg nem semmisített irattárát.”

              Sólyom László 1945. január 19-én Erdei Ferenc belügyminiszternek írja:

              „A németek és nyilasok a műhelyek, raktárak, üzletek, magánlakások nagy részét kifosztották.”

               A tény azonban az, hogy a szabadrablásból kivette részét a polgári lakosság tetemes része is. A rendőrség tehetetlensége és az oroszok tétlensége miatt a közbiztonság teljesen megszűnt, a fosztogatók szabadon garázdálkodhattak. Mostanában derült ki / 2018 /, hogy ebbe még bizonyos zsidó származású figurák is belekeveredtek. Például Soros György!

              A pánik-hangulatot fokozta a férfilakosság összegyűjtése és a Szovjetunióba hurcolása. Az oroszok a kapitányságokról elvitték a rendőröket a gödöllői fogolytáborba. / Két-háromezer főt! /

              A pártok sem akartak kimaradni a rendőrség-szervezésből. Nem akarták tétlenül nézni, hogy a kommunisták teljesen birtokba vegyék a testületet. Jellemző tünet a zsidók túl erős beáramlása is! A végrehajtás a fosztogatás egyik ágazatává vált. Fosztogató rendőrség!

              A főkapitányság működését gátolta a bűnügyi nyilvántartó, valamint az összes okmány és feljegyzés megsemmisülése.

              Ám ez nem jelentett gondot Péter Gábornak, aki így bárkit az állományába vehetett. A politikai rendőrség feje ilyen tekintetben sem volt finnyás. Négy elemijével ekképpen legalizálja a ténykedését:

               -Éveken keresztül az elvtársak véleménye az illegalitásban az volt, hogy nekem a politikai rendőrségi munkával kell foglalkozni.

              Péter Gábor tehát működött. Kádár János beszámolójának egyik mondata elárulja, hogy miként:

              -A letartóztatottakat, egészen a legutóbbi napokig, fogda és élelem hiánya miatt az NKVD-nek adta át.

              A Nemzeti Bizottság a rendőr főkapitányság vezetőjének Sólyom Lászlót, helyettesének Kádár Jánost nevezte ki. Míg a politikai osztály megszervezését Péter Gáborra bízta. A két testület között nincs összhang, mert a rendőrség többször felrója Péter Gábor társaságának szakmai hiányosságait.

              -Az Andrássy úton nincs fegyelem, különösen a detektív testület munkájában.

              Sólyom Lászlónak és Kádár Jánosnak Péter Gáborról igen rossz a véleménye:

              -Péter Gábor elvtárs kicsinyes, személyeskedő magatartása bizonyos viszonylatban áll személyének túlbecsülésével. Micsoda nyelvi förmedvény.

              Akkor már az Andrássy út 60. szám alatti nyomozótestületnek segít egy Orlov nevű GPU tiszt, Kovács János az NKVD ezredese, Bjelkin egyik embere, Sztálin Dél-Kelet-Európába kihelyezett helytartójának egyik embere, egyúttal, alezredesi rangban, Péter Gábor helyettese volt.

 

 

                                                        Major Ákos ítélni kezd

 

              1945. január 26-án a Magyar Kommunista Párt budapesti vezetőségének kezdeményezésére a Nemzeti Bizottság intézkedett a budapesti népbíróság megszervezéséről. Az Ideiglenes Nemzeti Kormány a fegyverszüneti szerződésben vállalt ebben kötelezettséget.

              A háborús főbűnösöket a Németországban működő katonai törvényszékek, részben a sértett országok bíróságai vonták felelősségre. Magyarországnak azonban az egykor garázdálkodó náci politikusokat és katonákat csak tanúként adták ki.

              A gyilkosok tehát itt éltek köztünk. Kimerészkedtek az utcára, veszélyeztették az élet- és politikai biztonságot. A sértettek felismerték őket. Sürgős bírósági intézkedésre volt szükség, mert ennek hiányában lincseléstől lehetett tartani. Azt is meg kellett mutatni, hogy a nép haladéktalanul és kérlelhetetlenül ítélkezni fog a bűnösök felett.

              A népbíráskodásról szóló rendeletet a Debrecenben székelő Ideiglenes Nemzeti Kormány 1945. január 25-én adta ki, és csak február 5-én lépett hatályba.

              Az addig kézre került tömeggyilkosok közül is a legjelentősebb Rotyis és Szívós. Ez a két keretlegény volt, akiket személy szerint is felelősség terhelt a 401-es bűntető században elpusztítottakért. A kis gyilkosok felelősségre vonásán kívül meg kellett találni, és felelősségre vonnia magyar fasiszta rendszer főbűnöseit is. Így került az első ügyben a pribékek mellé a tömeggyilkos ezredparancsnok is, egyelőre „in contamuciam”, tehát távollétében.

              A magyar „népi” igazságszolgáltatás tehát Rotyis és Szívós perével kezdte meg munkáját. A főtárgyalás 1945. február 3-án / Tehát már a kormányrendelet hatályba lépése előtt! / zajlott le a Zeneakadémián. Csupa zenerajongó liberálisból verbuválódott nagyközönség jelenlétében az első népbírósági tanács a tömeggyilkosok ügyében eljárt, és halálos ítéletet hozott. A lincslés ezután csak – csak bekövetkezett.

              Mindkét gyilkos 5-5 saját kezűleg elkövetett gyilkosságot ismert be, mindegyik a másikat legalább ötven gyilkosság elkövetésével vádolta.

              A népbíráskodás a felszabadulás után 5 évig tartott, / tehát 1950-ig! / és a Népbíróságok Országos Tanácsa /NOT/ 23167 ügyben hozott határozatot.

 

                                                              Az MKP röplapja

 

              A Néptörvényszék meghozta első ítéletét. 124 szakszervezeti vezető és szervezett munkás halálát megbosszulta a „magyar nép”, de százával bujkálnak még köztünk a nyilas uralom véres kezű banditái!

              Rémhíreket terjesztenek, pánikot keltenek, fosztogatnak, akadályozzák a munkát, az élet megindulását.

Hiábavaló minden kísérletük! Magyarország ezer esztendő rabláncait töri le most! Itt nem lesz többé rémuralom! Polgárok! Munkások! Ezer és ezer lemészárolt ártatlan áldozat vére kiált bosszúért! Ne kíméljétek a nyilas patkányokat! A Néptörvényszék elé velük!

              IRTSUK KI BUDAPEST GYILKOSAIT!

              Ne legyetek a bujkáló fasiszta bitangok cinkosai! Ha csak egyről is tudtok, ha csak egyet is felismertek, jelentsétek azonnal a kerületi rendőrségen vagy a főkapitányságon!

Népbíróság ítéljen felettük! A szabad Magyarországon az írmagja se maradjon a fasizmusnak!

Éljen a demokratikus Népbíróság! Halál Hitler bérenceire!

Éljen a független, szabad, demokratikus Magyarország!

                                                                 MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT

 

 

                                Háborús bűnösök, népbíróságok Európában

 

 

              Nyugat-Európában: Belgiumban 20.000 fő a bíróság előtt és 3000 lincselés, Dániában 13.500 a bíróságok előtt és 400 lincselés, Hollandiában 11.320 a bíróságok előtt, Nürnberg: 2169 a bíróság előtt és 658 lincselés, Norvégia 55 kivégzett, Angliában 2 kivégzés. Olaszországban 10.000 agyonlövés, Franciaországban 10.000 lincselés.

              Kelet-Közép-Európában: 7500 bíróság előtt és 36 lincselés, Csehszlovákiában 20000 a bíróság előtt, Lengyelországban 9449 a bíróság előtt és 1005 lincselés, Magyarország: 69.631 a bíróság előtt, 384 lincselés + a bosszúból likvidáltak, pl. Kecelen hat embert: négy csendőrt, a jegyzőt és a nyilas párt vezetőjét. / És az egész országban? /

              „MAGYARORSZÁGON VÉRESKEZŰ IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS FOLYT!” - ez volt a nyugatiak véleménye. És mennyi áldozat az ún. „igazságszolgáltatás” mellőzésével, csak úgy személyes bosszúból.

 

 

                                                                   Keszon

 

              1945 nagyszombatjának reggelén megjelent egy fiatalember egy nyomtatott, kitöltött cédulával, hogy idézést kaptam a Böszörményi úti volt csendőrlaktanyába, amelyik most rendőrtiszti iskola. Bevezettek egy börtönbe, ahol rajtam kívül még legalább ötvenen voltak. Aztán éjjel felvittek az I. emeletre, ahol minden szó nélkül, eszméletlenre vertek. Rám fogták, hogy én vagyok az a Hertelendy, aki csendőrtiszt volt. Hiába esküdöztem égre-földre, minden elképzelhető dologra, hogy már koromnál fogva sem lehetek, mert 1914-ben születtem, és még csak most vagyok 30 éves. Hogy lehetnék én csendőr ezredes?

              Öten megkaptuk a parancsot, hogy takarítsuk ki a volt csendőrlaktanya bal oldali szárnyát. Rengeteg nyomtatvány hevert ott szanaszét, és ahogy ott söprögetek, kezembe került egy könyvecske, amiben benne volt az édesapám fényképe. A kezemben lobogtatva vittem le a verőlegényekhez, hogy íme, ő az édesapám, akit keresnek. Az lett a jutalmam, hogy kaptam egy akkora pofont, hogy a szemközti falnál kötöttem ki.

               Miért kaptam, kérdeztem én naivan. Erre azt felelték, megérdemelném, hogy agyonverjenek, mert kiadtam magamat apámnak, egy csendőr ezredesnek. Mondom, könyörgöm, hogy mást sem tettem, mint tiltakoztam. Maga átvert bennünket a palánkon, ezért most üljön le, és írjon egy jegyzőkönyvet. Írja le az életrajzát! Amikor elolvasták, azt kifogásolták, hogy nem írtam oda, hogy én hittem a német győzelemben. Mondom, ha csak ez kell, odaírtam.

              Ezután levittek egy rendőrbíróhoz, név szerint Gábriss rendőrkapitányhoz, aki korábban suszter volt. Azt mondja, nézze maga eddig úr volt, nem dolgozott. Ide figyeljen, most hat hónapra internálom, maga az alatt megtanulja a munkát becsülni, és ha igyekszik, lesz magából ember. Azt is kérdezte tőlem, fellebbezek-e. Mondom neki, hogy nem. Na látja, maga a jövő embere, mert, ha azt mondta volna, hogy igen, egy évet kapott volna.

               És ezzel máris a budafoki Elektromos Műveknél egy munkatáborban találtam magam.  Kazántisztítás, szénkirakás, kazánfűtés stb. Tehát mindjárt kijártam az iskolát. Aztán amikor érettségizetteket kerestek, jelentkeztem. És az Eskü térre, az árameladási osztályra kerültem.

              A pénzbeszedők teljesítménybérben dolgoztak. Az volt a feltétel, hogy aki egyetlen számlát ront, tizet vonnak a munkájából. Tehát ha valakinek a számlájáról lemaradt a dátum, kértem xy pénzbeszedőt az irodába. Ha rájött, hol a hiba:

               -Nézze, itt egy indigó, javítsa ki!

              Az egyik, akivel jót tettem, feljelentett. Kiderítették, hogy 15 ezer forinttal megkárosítottam a népgazdaságot, ki is rúgtak. Köszönjem meg, hogy ne küldenek a méltó helyemre. Akartam mondani, hogy ott már voltam. Kirúgtak. Így kerültem az Üllői úti köpködőbe, ami nem volt más, mint egy munkaközvetítő.

              Most már csak a munkahelyeimet sorolom: Vágóhíd: Képes egy fél marhát a vállán elcipeli? Megpróbálom. Itt volt, elvállalta, nem felelt meg, alászolgája. Soroksári út: Képes nyolcvan kilós zsákokat kiemelni a vagonokból? Köszönjük, itt volt, elmehet. Kőbánya: Látja azokat a malomköveket? Meg bírná emelni? Kipróbálom. Nálunk nem. Megjelent, nem felelt meg. Viszlát. Gellért fürdő: Csillaghegyre éppen kellett egy kabinos. Tud maga úszni? Igen? Akkor maga lesz egész nyáron a fürdőmester. Még lakást is adtak, mert akkor már nős voltam.

              Ez eddig leányálom volt, most jön a rémálom.

              Elmentem jelentkezni a földalattihoz. A Szent István téri telepén egy cséplőgéppel, egy lokomotívval akarták melegíteni a mosdáshoz való vizet. Mondtam a művezetőnek, elvtárs, én ezt a konstrukciót nem tartom jónak. Végül kiderült, hogy a lokomotív nem ér semmit, mert párszáz embernek kellett volna zuhanyozni. Velem együtt én is feleslegessé váltam. A munkásgárda olyan volt, mint az idegenlégió: Katolikus paptól a vezérkari tiszten át a kulákgyerekig mindenki összejött.

              Akkor odamentem újból Lakner Déneshez, mondom neki, két fiam van, a családi körülményeim zűrösek, csak kéne a munka. Azt mondja:

              -Le akar menni a keszonba?

              Elmentem orvosi vizsgálatra:

              -Barátom, öngyilkos akar lenni?

              -Dolgoznom kell!

              -Menjen maga a szállítókhoz!

               Az első nap kiszakadt a dobhártyám.

               Amikor éppen a Filmmúzeum alá fúrtunk, a keszonmester azt mondja nekem:

              -Laci, menj előre a zsiliphez, hogy a csillék folyamatosan jöjjenek!

               Hiába, a munkaverseny! Elindulok előre, és tehetek olyan tíz métert, irtózatos detonáció. Engem a sínek közé vágott, és abban a pillanatban megszűntem létezni. 10 óra múlva arra ébredtem fel, hogy alsó nadrágban, meztelen felsőtesttel két orvos sakkozik felettem:

              -Na, Hertelendy szaki, fél lábbal a sírban volt, de most már nincs semmi baj!

               Csak annyit mondtak még, hogy a 16 keszonos társamat úgy kisimította a robbanás, mint a terítőt.

              Betegállományba kerültem, és vándoroltam kórházról kórházra. Nem tudták megmondani, hogy mi bajom. Jobb, ha azt mondom, mindenütt bajom volt. De azért megértem a 74. esztendőt.

              A második feleségem, aki Czecz-lány volt, erdélyi nemesi famíliából. Egyik őse Bem apónak volt a segédtisztje. Az egyik „apák boltjában” volt pénztáros, és a melósok nagyvonalú emberek. Több volt a borravaló, mint a keresete. Nem engedett dolgozni, és évtizedekig ő tartott el.

              1956. október 23-án, emlékszem, a délutáni órákban, amikor már hömpölyögtek az utcán, az egyik buszon álltam, és mellettem egy ÁVH-s tiszt ült, de annak az arcáról csorgott a verejték. Csak röpcéduláztunk estefelé, aztán az események végégéig ki sem mozdultunk a házból.

              Amikor vége volt, biztattak, hogy lépjek le én is. Csodálkoztak, hogy nem volt hozzá kedvem. Erre ma is csak azt tudom felelni, amit az unokahúgom révén rokonom, Széchenyi Zsigmond mondott:

               -Zsiga csak menne, de a Széchenyi nem engedi.

 

                                                     Hertelendy László visszaemlékezései alapján.

 

                                                                       

                                                                 Cserevilág

 

 

              Amikor a budapesti harcok véget értek, a városi nép ennivaló után nézett. Akinek akadt cserére alkalmas és nélkülözhető ruharabja, nélkülözhetetlen holmija, igyekezett vidékre, hogy az orosz sáskajárás után megmaradt, elrejtett élelemre cserélje. Megkezdődött a cserevilág! Elsősorban a nagyobb alföldi falvakat rohamozták meg, és ezek közé tartozott Kecel is. Százával jöttek a kedves vendégek, akiknek élelem kellett meg szállás. A mi családunknak nem volt feleslege, de anyám, mint boltot működtető, szívesen útba igazította őket a gazdagabb porták felé. Akinek meg éjszakai szállásra volt szüksége, fölajánlottuk a magunk házát.

              Jó néhány budapestivel kötöttünk barátságot, amelyek később igencsak hasznunkra váltak. Így ismerkedtünk meg Jakics Gyuláékkal; áldott, jó lelkű ember voltak.

              Volt olyan szálló vendégünk, aki fizetés fejében megígérte, hogy majd lejön a nyáron családostul szőlőt kapálni. Meg is tartották a szavukat, de egy életre kiábrándultak szegények a paraszti munkából.

              Cudar meleg nyári nap volt! Egy felhő sem az égen, de a homok olyan lett, mintha parázson lépkedett volna az ember. Egyre többször húzódtak a fák hűvösébe, és nem győztek érdeklődni:

              -Esztikém! Maguk hogyan bírják ki ezt az állati meleget?

              -Bizony, csak az tud egész áldott nap kapálni, aki már gyerekkora óta gyakorolja – mondta nekik vigasztalásul anyám, és a kunyhó árnyékába terelte a népet.

              Pihenőt tartottak, és elbeszélgettek a világ dolgairól. A pestiek elmesélték az oroszok barbárságait, a sok megaláztatást, amin átmentek. Nem is szólva a bombázásokról, amelyek nem kíméltek se öreget, se gyereket, de még a csecsemőket se. Mert hónapokat kellett a pincékben tölteni, és legföljebb lódögöket tudtak szétvagdosni, és enni. De a pincét elhagyni csak a harcok szünetében lehetett, de aki elhagyta pincét, nem biztos, hogy vissza is tért. Mert a harcok állandóan folytak, és mindenkire lőttek, aki a romok között mozgott. A férfiakat meg összefogdosták, és hadifogolyként a Szovjetunióba vitték.

              Anyám, hogy kedvet teremtsen, elmesélte nekik a Rákóczi utcai Flaisz Ferenc bácsiék esetét a bombával. Azt ugye tudni kell hozzá, hogy azok a bizonyos Liberátorok éppen felettünk mentek százszámra Budapest felé, meg onnan vissza. A keceliek sokszor gondoltak együttérzéssel a szegény pestiekre, de hát egyebet nem tehettek. Hátha még sejtették volna, hogy ezek a halálmadarak még rájuk is veszélyt jelentenek.

                                                                         

                                                          Bomba a kamrában

 

              Ferenc bácsiék békésen és már öregecskén éldegéltek a feleségével kettesben, mert a fiaikat már régen kiházasították, és nem maradt más művelni valójuk, mint egy hosszú kert az udvar mögött. Ebben termesztették meg a mindennapi ebédhez való zöldséget, ha jó évük volt, még a piacra is jutott belőle.

              Minden földművelő szerszámukat: ásót, kapát, gereblyét, vasvillát a kamrában tartottak. De valamikor ez volt a pincéjük is, ezért tele volt széthullóban lévő hordókkal, szőlőtaposásra használt öreg dézsával, Ósdi puttonyokkal. Utoljára az oroszok néztek szét benne a múlt év novemberében, de még ők sem találtak benne semmi innivalót. És ez nagy szó!

              Azóta zárva volt az ajtaja, csak egy kis ablakon át szellőzött télen-nyáron a kamrájuk.

              Eljött a március. Ilyenkor a jó gazda szemügyre veszi a szerszámait, amivel a tavaszi munkákat elkezdi. Rozika néni, a felesége vette először kézbe a kamra rozsdás kulcsát, hogy a tél elmúltával benézzen oda, és előszedje a szerszámokat. De akkorát kiáltott, mintha egér futott volna el a lába mellett:

              -Ember, gyere csak, te még ilyen csodát nem láttál!

              Feri bácsi, ahogy öreg inai bírtak, sietett csodalátni. Tényleg az volt! Mintha egy rosszakarójuk beszabadult volna kamrába, és szánt szándékkal össze-vissza forgatott volna mindent. Az üres hordók részegen düledezve, a puttonyok szétverve, a kádak darabokban.

              Csodálkoztak, aztán elkezdték a rendcsinálást. De nem sokáig rendezkedtek, mert a Rozi néni újból elkiáltotta magát, amikor éppen a fal mellett tett-vett:

              -Ember! Bomba van a kamrában!

              Feri bácsi is megnézte, aztán mind a ketten a leggyorsabb tempóban igyekeztek ki az elátkozott kamrából. A kis szellőző ablakon suhant be a bomba, még jó, hogy nem röpítette őket egyből a mennyországba.

              Rögtön híre ment az egész faluban, hogy bomba is fekszik a Flaisz Feri bácsiék házában. Azt beszélték, hogy az öreg minden pénzét fölajánlotta annak, aki megszabadítja őket ettől az Isten csapásától. De Kecelen semmi pénzért nem akadt vállalkozó. Addig a szomszédoktól kértek szerszámokat, mert azok sem mertek hozzájuk belépni, mintha bélpoklosok lettek volna. Bomba ide, bomba oda, csak elkezdték a kertben a munkát.

              No, hogy eljött a cserevilág, és jöttek a vállalkozó pestiek. Rögtön akadt egy fiatalember, aki egy disznósonkáért elvállalta a bomba ideiglenes eltemetését, mégpedig a kertjük legtávolabbi zugában. A szomszédok aggó szemekkel figyelték a bátor fiatalember minden lépését, aki láthatóan élvezte az egész felhajtást.

               Először megásta, nem túl mélyre, az árkot, amibe majd lefekteti. Aztán lassú tempóban, minden lépését megfontolva, de mint mondtam, nagy élvezettel, két karjára fektetve hátra cipelte és ideiglenes sírjába fektette a döglött bombát. Óvatosan be is takarta földdel. Majd jönnek idővel a tűzszerészek, és hatástalanítják. Még fejfát is állított neki. Röviden ezt írta rá: Made in USA.

              Az egyik bázisára igyekvő jenki gép betojt egy bombatojást a kamrájuk ablakán. Ezt az egyet elfelejtette Budapestre ejteni, hát ledobta Kecel felett. Hadd legyen egy kis öröme a parasztoknak is!    

 

                                                   A moszkvai menetrend

 

              A megvalósítása minden megszállt országban hasonlóan történt. Első lépésként fel kellett számolni a helyi kommunista párton belül a másként gondolkodás formáit. Ezután ideiglenes kormányt kellett szervezni, amely látszólag „népfrontos” alapon a társadalom különböző rétegeiből szerveződik, ám a kommunisták irányítása alatt áll.

              A „menetrend lényege”, hogy a politikai nyilvánosság minden szintjét a kommunista pártnak kell uralma alá hajtani. Egyrészt azáltal, hogy minden politikai képződménybe titkos kommunista párttagok épülnek be, másrészt azáltal, hogy a túlságosan polgári liberális vagy az egyházhoz kötődő pártok már a népfrontból is ki legyenek zárva.

              A népfrontba tömörülő pártok közül a „társasutasságot” jobban elfogadókból külön erőcsoportot kell létrehozni. Ezek segítségével őrölhető fel a népfront polgári szárnya, anélkül, hogy túlságosan kilógna a „kommunista lóláb”.

              Erre a forgatókönyvre a Szovjetunió különleges pártiskoláiban képezték ki a hallgatókat. Franciák, spanyolok, lengyelek, németek, bolgárok, csehek, magyarok egy éven keresztül csak a „menetrend” megvalósítását gyakorolták a kusznarenkovói titkos pártképzés során. A szovjet pártvezetés „előrelátásáról” tanúskodik, hogy többiektől hermetikusan elkülönítve, már 1943-ban elkezdődött a koreai politikusok képzése is.

              A hazánkban megvalósuló „menetrend” tervezett sebességét illetően sokatmondó tény, hogy az Ideiglenes Nemzetgyűlés megalakításakor a kommunista párt 39%-os többséget szerzett, miközben az országban a kommunista párt létszáma néhány száz főből állt, és ők főleg Budapesten tartózkodtak, így még nem is vehettek részt a választásban.

              Gerő Ernő a későbbiekben be is vallotta:”Ami a kommunista képviselők hányadát illeti, minden bizonnyal elgaloppíroztuk magunkat. Ennek egyik oka az, hogy előresiettünk a „menetrendben”, a másik az, hogy a helyi elvtársak túlzásba estek.”

              Ha a küszöbön álló választások előtt minden demokratikus párt tisztában lett volna a kommunisták „cinkelt kártyáival”, bizony fölöslegesnek ítélték volna a magyar népet egy demokratikus jövendő ábrándjával szédíteni.

              Ez a választás azonban a „menetrend” szerint megtörtént, és igen kellemetlen meglepetéseket okozott az elvtársaknak.

 

                                                                      

                                                   A rendszerváltás nagy csalija

 

 

              1990-et az ellenzék liberális példányai jól előkészítették. Már a nyolcvanas évek elején ún. szamizdattal puhították az értelmiség egy részét. Olyan bátor cikkek jelentek meg a Beszélőben, amilyeneket egy nemzeti érzelmű liberálistól elvár az ember.

              Hullatták könnyeiket a „dunaszaurusz”, a csehszlovákiai és erdélyi magyar kisebbség áldatlan sorsa miatt. De mindezekről a könnyekről kiderült, hogy a Nilus-környéki krokodiltól szerezték. Mert pénzük már akkor is volt dögivel! Amikor eljött az igazság pillanata, és fölmerült a kérdés:

              -Megadjuk-e a kettős állampolgárságot a határon túli magyarságnak?”

              A válaszuk túlharsogott minden mellette szóló józan és tisztességes érvet:

              -Nem! És nem!

              -Mert akkor – így szólt a Kovács és Gyurcsány elvtárs ellenvetése - 23 millió román árasztja el az országot.

               A szavazást a médiájuk döntően befolyásolta.

              Kovács László, mert ő volt a nagy ász bemondója, még európai jutalomban is részesült; tisztségviselő lett az EU parlamentjében. És hogy örvendeztek ennek a gyalázatos „eredménynek”! Mint yehu a farkincájának!

              Csak tudnám a Kovács valódi nevét és ismerném a családfáját, amely ilyen férges gyümölcsöt termett. Nem lennék tőle boldogabb, csak jobban meg tudnám érteni.

              Azóta egyetlen sóhajtásukat sem hiszi el a magyar ember, ezért bujkálnak új köntösökbe, de most már eltakarhatatlan a lóláb. Sőt, más sem maradt belőlük, nehogy megsértsem a nyihahákat, csak két elnyűtt pata. Még megpatkolni sem érdemes. Legfeljebb, csak emlékezni.

 

                                                                         +

 

            Kovács László, az MSZP külügyminisztere folytatta a hetvenes évek külpolitikáját. Nem érdekelte őket a határon túli magyarok sorsa. Ezért hazug a következő vicc is. Olyan, mintha a hízelgő Hofi Géza találta volna ki.

             Kádár János Ceausescu kíséretében rövid körutat tesz. Maga a román elnök mutogatja a városokat, azok nevezetességeit:

              -Ez Székelyudvarhely. Tetszik?

              -Oké.

              -Ez már Kolozsvár. Tetszik?

              -Ez pedig a végállomásunk: Nagyvárad. Ez is tetszik?

              -Oké.

              -De Kádár elvtárs, mért mondja mindig, hogy oké?

              -Hát a magyar-oké.

 

                                                       Magyar Kommunista Párt

 

               A különböző pártok 1945 tavaszára-nyarára az egész országban kiépítették szervezeteiket. A Magyar Kommunista Párt fejlődése mutatja, hogy míg februárban 30 ezer, májusban 150 ezer, októberben már 500 ezer tagja volt, mert minden szűrés nélkül a nyilasokat is befogadták.

               Kecelen Nagy Sándort, akit szegény családból való tehetséges gyerekként a papok kántortanítóvá neveltették, 1944 októberében még nyilas karszalaggal szaladgált, mégis elsők között lépett be a kommunisták közé. És azok tárt karokkal be is fogadták.

              Évtizedekig iskolaigazgató lett, mert, és erre jól emlékszik a falu, az iskolák államosításakor ő dobálta ki a kereszteket az osztályok ablakán. Ilyen típusú emberektől izmosodott a PÁRT.

              Élükön természetesen a moszkvaiak álltak:

              Rákosi Mátyás, a párt főtitkára, aki korábban 16 évet ült a Csillagban az 1919-ben elkövetett bűnei miatt. Gerő Ernővel vetélkedve pusztították a magyar nép legjobbjait. Ők ketten voltak a terror „bástyái”.

              Gerő Ernő a szovjet NKVD tisztje volt, aki a spanyol polgárháború idején szervezett mészárlást az ottani szociáldemokraták soraiban, ezzel kiérdemelte a „barceloniai hóhér” címet. Két évtized múlva a „budapesti hóhér” címmel is büszkélkedhetett, amikor a parlament előtti fegyvertelen tömeg lemészárlására kiadta a parancsot 1956. október 25-én az ÁVH-nak.

              Farkas Mihály, aki nyomdász volt, és korábban a cseheket boldogította, de igazi internacionalistaként a magyar hadsereg irányítását is elvállalta. Fiával, Farkas Vladimírral együtt, aki koncepciós perek brutális verőlegénye volt.

              Révai József, a szocialista kultúra politikusa, aki azért volt felelős, hogy a magyar néppel elhitesse újságok, folyóiratok, filmek segítségével: A hazánkban épülő szocializmus a létező világok legjobbika!

              Nagy Imre, aki lakatosinasként kezdte, és akasztott emberként végezte. A moszkvai magányában autodidakta módon mezőgazdasági szakemberré képezte magát. Ott csak az „elvtársak” közé tévedhetett, mint igen közepes képességű káder, 1945-ben még földet osztott Magyarországon.

              Majd belügyminiszter a koalíciós időkben, ezért részese lehet a provokációknak, amelyeket a kommunisták elkövettek: P.Kiss Szaléz ügye, a kunmadarasi és miskolci pogrom.

               1950-től 52-ig a begyűjtési miniszter. Amikor moszkvai ukázra, 1953-ban, elvállalta miniszterelnökséget, a maga jámbor módján igyekezett a törvénytelenségeket orvosolni. Ezért népszerűvé vált, de csak a bátorságához mérten. Tehát: kicsinykét.

              A forradalom idején is elvállalta a miniszterelnöki posztot, holott az események menetét tőle teljesen független erők irányították: az ÁVH, a forradalmárok, az oroszok és a nyugati hatalmak. Végig gyenge bábu volt a politikai sakkjátszmákban. Ő volt a „paraszt”, aki ritkán oszt és szoroz.

               Kár, hogy a „semmiért” is őt tették meg bűnbaknak, és Kádár János, aki szintén csak „paraszt” volt és a „puszipajtása”, kivégeztette.

              A legnagyobb gazemberek: Rákosi, Gerő, Farkas, Révai, Péter Gábor, Piros László és a többiek, mind ágyban és párnák közt hunyták le szemüket.

              Aztán a kezdetektől ott voltak a magyar kommunisták: Kádár János, belügyminiszterként sok ártatlan ember gyilkosa. Hazaáruló, aki, mert semmihez sem értett, minden tisztséget elfogadott, és minden aljassághoz a nevét adta. Az elvtársai csak „szarjancsi” - ként emlegették. Talán a leggyávább férfi volt mind között. Mert a hazai csoport, rajta kívül, nem akárkikből állt:

              Apró Antal, Horváth Márton, Kállai Gyula és Rajk /Reicher/ László. Ez utóbbit utolérte az isteni igazságszolgáltatás, mert a saját elvtársai kínozták meg és juttatták akasztófára.  De hát őt lehetett, mert állítólag magyarkodó volt, tehát eleve priuszos.

 

                                                     Ember- vagy állat-közelből

 

              Ezután már naponta láttam Rákosit, a párt „koponyáját” és helyettesét az aszkétikus külsejű és éhenkórász kinézésű Gerőt, aki a Kommunista Internacionálé komisszárja volt a spanyol polgárháborúban, most pedig a szovjet szervek első számú megbízottja Budapesten. Az ő irodáik foglalták el a régi Akadémia utcai épület elnöki szárnyát.

              Nem messze volt tőlük a központi vezetőség másik két hangadójának az irodája. Ezek egyike a szadista, kövérkés és dadogó Farkas Mihály volt, az ország fegyveres erőinek főparancsnoka.

              No, ez a Farkas Mihály sem volt akárki!

              1904-ben született Kassán. Nyomdászmesterséget tanult, és 1921-ben belépett a Csehszlovák Kommunista Pártba. 1925-ben nyolc havi börtönre ítélték, de nem kellett letöltenie. 1929-től a Kommunista Ifjúsági Internacionálé egyik titkára. Még nem tört ki a második világháború, amikor a magyar párt, Rákosi ajánlására, átigazolta.

              A háború után a belügyminisztérium megszervezésén dolgozott. Ugyanezt a posztot töltötte be Berija a Szovjetunióban, akivel külön titkos kapcsolatot tartott fenn annak kivégzéséig, tehát 1953-ig. Ennek felhasználásával szédületes karriert futott be: Politikai Bizottsági tag, a Belügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium, az ÁVH pártirányítója lett. Élet és halál ura, egy szadista hóhér.

               A Politikai Bizottság tagjait kötelezte katonai kiképzésre, és végén kinevezte őket ezredesnek, alezredesnek. Időnként, egyenruhás szolgálataik idején, csak feszes vigyázzállásban jelentkezhettek Farkasnál. Vladimir, a fia, sem igen esett messze a fájától. Igazi szadista verőlegény lett belőle!

              A másik hangadó pedig az előkelő, megnyerő modorú Révai József, a párt főideológusa, aki tudós szemüveg mögé rejtette szép kék szemeit.

              A Központi vezetőség székházának másik szárnya egy mellékutcára nyílt. Itt helyezték el a kisebb jelentőségű osztályokat. Itt dolgozott szorgalmasan Nagy Imre is a szocialista mezőgazdaság megteremtésén.

                                                   Kopácsi Sándor és Vas Zoltán írásai alapján

 

                                                         MSZMP Rákosi klikkjéről

 

              Az a korszak, az a 45 év, amelyet Rákosi Mátyás és Kádár János neve fémjelzett, a magyarság számára a legsötétebb nemzetellenes időket jelentette.

              Kádárék pártja, az MDP helyére lépett MSZMP, 1962-ben az alábbi „reakciós” megállapításokat tette:

              „A Rákosi-klikk tagjai már a felszabadulás előtt elhatározták, hogy a párt vezetését kisajátítják. A proletárdiktatúra győzelme után személyi hatalmuk kiépítése volt a céljuk, majd ahhoz elvtelenül, görcsösen ragaszkodtak; a politikai kalandorság útjára léptek, elszakadtak a párttagságtól, a néptömegektől.

               A klikk mindezzel meg bontotta a párt sorait, szétrombolta a párt tömegkapcsolatát, aláásta a proletárdiktatúra alapjait, kedvező talajt teremtett a nemzetközi imperializmus, a népi demokratikus rendszer belső ellenségei és revizionista támogatóik ellenforradalmi tevékenysége számára”.

               Ők mondták – magukról! Íme a bizonyítványuk saját fogalmazásban. Az első fele: színtiszta igazság, a második: utánozhatatlan blöff.

 

                                                             Az első választás

 

              Az ország jövőjét hosszú távon meghatározó párt vezetőit már bemutattuk. Lapjuk a Szabad Nép volt, amely Révai József és Horváth Márton alatt egészen 1956-ig, a kommunista hazugságok szócsöve volt. Akkor váltotta föl a hazugságok finomításával a Népszabadság.

              A Szociáldemokrata Pártnak, amely a városi munkásságra támaszkodott, voltak tisztességes politikusai is, mint Pever Károly, Kéthly Anna, Bán Antal, Szeder Ferenc. A három beépített kommunista „tégla”: Marosán György, Szakasits Árpád és Rónai Sándor volt. Lapjuk a Népszava.

              A Nemzeti Parasztpárt mindenekelőtt a szegény – és kisparasztság védelmére vállalkozott. A párt vezetői: Veres Péter, Kovács Imre, Darvas József, Erdei Ferenc, Illyés Gyula, Farkas Ferenc, jobbára a népből származó értelmiség. Ezek közül Darvas József és Erdei Ferenc kommunista téglák.

              A Független Kisgazdapárt, az egyetlen tömegpárt. Vezérkara három csoportba sorolható: 1. baloldal: Barcs Sándor, Gulácsy György, Mihályfi Ernő, Ortutay Gyula a beépített kommunisták. 2. középen: Tildy Zoltán, Nagy Ferenc, Kovács Béla, Varga Béla, akiket, Tildy Zoltán kivételével, migrációba kényszerítettek vagy a Szovjetunióba hurcoltak. 3. jobb oldal: Auer Pál, Pfeiffer Zoltán, Sulyok Dezső, akiknek szintén meghurcolás és migráció lesz az osztályrésze.

              Végül a Kereszténydemokrata Néppárt, az egyház támogatásával és Barankovics István vezetésével. Akinek sorsa: migráció.

              Az elfogadott választójogi törvény nemzetközi összehasonlításban is demokratikus volt: Minden húsz év feletti állampolgár, leszámítva a hadifoglyokat, 16 választókerület és minden 12 ezer szavazat után 1 mandátum.

              Az első fordulóban a budapesti törvényhatósági választásokon a Kisgazdapárt abszolút többséggel nyert: 50, 54 %. A közös listán induló Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt csak 42,76 %-ot szerzett. A kommunisták következtetése: Az országos választáson a KMP-nek önállóan kell indulnia!

              A döntő összecsapás 1945. november 4-én zajlott a választók 92,4%-ának részvételével.

1. FKGP: 57 %/ Abszolút többség. / 245 képviselő!

2. SZDP: 17%, 69 mandátum!

3. MKP: 17%, 70 mandátum!

4. NPP: 6, 9% 23 mandátum!

 

                                                              Vorosilov szerepe

 

              Bár a Kisgazdapárt abszolút többséget szerzett, de a Szövetségi Ellenőrző Bizottság, Vorosilov hatására, megszabta, hogy 7 kisgazdapárti, 3 kommunista, 3 szociáldemokrata és 1 Nemzeti Parasztpárti tagja lehet a kormánynak. A kommunisták megkapták közlekedésügyet, a belügyet és egy államminiszteri posztot.

              A Szövetséges Ellenőrző Bizottság révén a gazdaság, a belügy és a közigazgatás kezdetektől fogva a Magyar Kommunista Párt kezébe került.

               Ettől kezdve úgy tekinthetünk minden további választásra, mint egy antidemokratikusan megszervezett felesleges közjátékra, az egyre erősödő diktatúra félelmetes árnyékában.

 

                                                              Rendszerváltás?

 

              Végtelenül szomorú, de az 1990-ben megtartott parlamenti választásokra emlékeztet, amelyet az MDF megnyert.

               Csak most nem a Nemzetközi Ellenőrző Bizottság akarta koalícióra kényszeríteni a két nagy pártot, a győztes MDF-et és az SZDSZ-t, hanem Tom Lantos és baráti köre, a változatosság kedvéért most nem Moszkvából, hanem Washingtonból.

              Végül Antall József, a nagykoalícióba nem, de az ország kormányozhatósága érdekében belement egy paktumba. Még a kormánybuktató kísérletet, egy politikai puccsot, a taxisblokádot is, sikerült súlyos betegen leszerelnie.

              Amennyi hazugság és rágalom a rendszerváltásnak elhíresült első évek alatt a tévékből, rádiókból a magyar népre zúdult, azt az Isten soha ne bocsássa meg nekik!

              Az ország irányítása a sajtó, a TV és a rádió kezében maradt.

              A médiaviszonyok tisztességes megváltoztatását a korlátolt és kisstílű Göncz Árpád révén a liberálisok és a volt kommunisták megakadályozták. Ugyanakkor embereiket beépítették minden pártba. Debreczeni József, Dávid Ibolya stb./MDF/, Torgyán József, stb /FKGP/ és így tovább. Újból megjelent a zsidózás, a fasizmus hazug vádja.

               Hazánk a rendszerváltásból nemcsak nem profitált, de az élmezőnyhöz tartozó Magyarországot, bosszúból, az utolsó helyre süllyesztették. Ijesztő ez a párhuzam, de így igaz. Bosszú! Bosszú! Bosszú!

               Mert ez a nép megint nem akarta őket hatalomra juttatni! Csak most nem az aggastyán kommunista gyilkosok, hanem a maguk zsíros koncát féltő gyerekeik és az unokáik intézték el az országot – liberális jelmezben. Az egykori ún. demokratikus ellenzék!

              2010 tájékáról visszatekintve mennyivel világosabb, hogy mi miért történt Magyarországon és Magyarországgal az egész huszadik századon végig!

 

 

                                                       A magyarországi németek

 

              Amikor a nagyhatalmak a potsdami konferencián /1945. július 17. –augusztus 2./ elfogadták a kollektív bűnösség elvét, megbélyegezték még a német csecsemőket is.

              A hazai németekkel szemben is megkezdődtek az intézkedések. Első lépcsőben, 1944 végétől, negyvenezer németet deportáltak a Szovjetunió munkatáboraiba.

               Örök szégyene a Nemzeti Parasztpártnak, Veres Péternek és Illyés Gyulának, hogy ebben is egy követ fújtak a kommunistákkal. Magyar népi értelmiség! Hol volt itt a következetesség?

              A csehek és a szlovákok ugyanazt mondták a magyarokra. A Hitler nélküli németség, a szörnyű vérveszteség után, már nem volt veszélyes a magyarság jövőjére, de annál inkább a szlovákok és a csehek.

              És megint előkerültek az újszülöttek!

              Büntesd meg az apját, ha vétkezett, de a csecsemőkre ne süss szégyenbélyeget!

              Hogy is mondta a bölcs Fielding már a 18. században?

              -Nem, nem, Jones úr! Az a kifejezés, hogy becstelen születés, képtelenség. Ahogy az én drága uram szokta volt mondani: legfeljebb, ha a szülőkre lehet érteni a becstelenséget. Hogy is lehetne igazában becstelen egy gyermek, hiszen teljesen ártatlan abban, hogy megszületett.

              Csak azért, mert valaki magyarnak született, még nem kaphat szégyenbélyeget!

              A zsidók sem sárga csillagot! Itt kezdődik a fasizmus, és nemcsak Németországban!

              Magyarországról 450 ezer németajkút kellett volna kitelepíteni a SZEB-jegyzék szerint. Körülbelül a felét ki is telepítették. Csak az volt a baj, hogy olyanok is transzportba kerültek, akiknek hazájuk lett ez a föld.

              Ha egy nincstelen sváb a falujában belépett a Magyar Kommunista Pártba, kitúrhatta házából a módosabbat, és minden vagyonától megfoszthatta. Családok kallódtak a rokonoknál és az ismerősöknél.

              A rendfenntartó erők, nevezzük rendőrségnek, nem szégyelltek házkutatás címén a svábokat zaklatni, kirabolni.

              Volt a németajkúak között, aki már a nevét is magyarosította. Wiednerből Völgyi lett, amikor vitézzé avatták. Aki ekkor engedélyt kapott kocsmanyitásra Kalocsán. A tanulni szándékozó unokát, akinek a családját szintén kilakoltatták, Wiedner Bernátnak hívták. Be is költözhetett hozzá és elvégezhette a Kalocsai Tanítóképzőt, amelyik egyúttal kántorokat is kibocsátott a falai közül. Ő lesz a másik családi szál a jövőhöz.

              Csak a szomszéd Császártöltésről 400 embert vittek ki a Szovjetunióba ötéves kényszermunkára. Tizenhat-hatvan éves férfiakat. Talán ma már senki sem él közülük, de fönn maradt a daluk szövege, ami megőrizte a bánatuk alaphangulatát:

 

                                            Ahol nem lesz velem senki, ott halok meg én.

                                            Ahol majd nem sirat meg senki, senki, aki él.

                                            Tavasz nem fakaszt rám zöldet,

                                            Elhordja rólam a földet messze majd a szél.

                                            Ahol nem lesz velem senki, ott halok meg én.

 

                                                                           

                                                                       1946

 

 

              Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a világrend hogyan módosult a háború után. Ez meghatározta hazánk belső viszonyait is.

              1945. április 25. és június 26. között ötven ország képviselői elfogadták az ENSZ alapokmányát, amellyel létrehoztak egy a Népszövetséghez hasonló „sóhivatalt”.

              Azaz olyan nemzetközi szervezetet, amely hivatva volt megvédeni a nemzetek függetlenségét mindenféle külső vagy belső felforgató tevékenységgel szemben. Ami ugye nagyon szép, csak legyen, aki a szép alapelveket betartassa.

               Az ENSZ, saját hadserege nem lévén, bár határozatokat és elmarasztalásokat gyártott zsákszámra, de azokat csak valamelyik nagyhatalom segítségével tudta végrehajtatni, ha annak a bizonyos nagyhatalomnak is érdekében állt. Már Arany János megfogalmazta a lényeget:

 

                                                                  Civilizáció

 

                                                    Ezelőtt a háborúban

                                                    Nem követtek semmi elvet,

                                                    Az erősebb a gyengétől

                                                    Amit elvehetett, elvett.

 

                                                   Most nem úgy van. A világot

                                                   Értekezlet igazgatja:

                                                   S az erősebb, ha mi csínyt tesz

                                                   Összeül és – helybehagyja.

 

              Némi korszerűsített kiegészítéssel: Elítéli, de az ügy végére ezzel pontot tesz. Gondoljunk a magyarországi szovjet beavatkozás elítélésére, vagy Izrael cselekedeteinek a megbélyegzésére! Hogy azon az országon már mennyi stempli van!

              Az első politikai összecsapás a volt szövetségesek között Irán ügyében zajlott le. A Szovjetunió, Európához hasonlóan, nem volt hajlandó kivonni megszálló csapatait.

              Ekkor bizonyosodott be először, hogy a nyugati érdekek védelmét az USA vállalja magára. Az iráni válság 1946 márciusában lezárult, mert a Szovjetunió az egységes nyugati fellépésre meghátrált, kivonta erőit.

               Erről csak 1956 októbere és novembere jut eszembe, amikor ezek a nyugatiak a magyar szabadságharc támogatására semminemű fellépésre nem voltak hajlandók. Az amerikai elnök is csak annyit üzent, hogy „nem érdekelt” az ügyben. Pedig az általuk pénzelt Szabad Európa Rádió igencsak szította a tüzet!

              Amikor beköszöntött az 1946-os év, az amerikai vezetés tisztában volt azzal, hogy egy demokratikus Szovjetunióhoz fűződő reményeit fel kell adni, és hogy fenyegetéssel szembenéző kemény politikát kell követnie.

              A későbbi Truman elnök már a szovjet - német háború kirobbanásakor azt mondta, eléggé el nem ítélhető módon:            

               -Ha úgy látjuk, hogy Németország nyer, az oroszokat kell támogatni, ha Oroszország kerekedne felül, a németeket, hogy ily módon gyilkolják egymást, amennyire lehetséges. Azt azonban semmi körülmények között sem kívánom, hogy Hitler győzzön.

              Milyen aljas politikusi nyilatkozat, tele ellentmondással és cinizmussal. Csak elfeledte ez a jenki, hogy itt embermilliók életéről és haláláról van szó. És ő lesz 1945-ben az amerikai elnök, akinek a hozzájárulásával ledobják a két japán városra az atombombákat.

              Sztálin 1946. február 9-én összefoglalta a háború tapasztalatait és a jövő kilátásait. A joviális Sztálint újra megmutatta az igazi arcát. A kommunista rendszer, amely immár világrendszer, könyörtelen diktátoraként jelent meg.

               Beszéde szerint a háborús győzelem a szovjetrendszer felsőbbrendűségének volt köszönhető. Nyíltan nem mondta ki, de ez mégis úgy hangzott, mintha pusztán véletlen játéka folytán lett volna az USA és Anglia szövetséges, Németország pedig ellenség, és talán alakulhatott volna fordítva is.    Ami pedig a jövőt illeti, Sztálin nem hagyott kétséget, hogy a Szovjetunónak erősnek kell maradni, és hódításait meg kell őrizni.

              Az amerikai vezetés felkérte a Moszkvában tartózkodó ügyvivőjét, hogy mutassa be a Szovjetunió belső helyzetét. Ekkor készült a világ leghosszabb politikai távirata, amelyet George Kennan fogalmazott meg. Az amerikaiaknak is érthető formában bemutatta illúziók nélkül, a Szovjetuniót, amelynek vezetői az állandó gyanakvás és félelem légkörében élnek:

              „A marxista-leninista dogmában ezek a vezetők igazolást találtak a külvilággal szembeni félelmeikre, a diktatúrára, amely nélkül nem tudnak kormányozni, a kegyetlenségekre, amelyeket nem mernek elkerülni, és az áldozatokra, amelyek kikényszerítését kötelességüknek tekintik. Biztonságuk megteremtésének csak egyetlen útját ismerik: a türelmes, de könyörtelen harcot, amely riválisaik teljes megsemmisítésére irányul.”

              Ez a „felfújt” távirat, amelynek tartalmát már korábban is igen jól ismerték az amerikai politikusok. Ezt bizonyítja Truman 1941-es beszéde is. Legfeljebb az amerikai, örökkön-örökké alulműveltségben élő, állampolgároknak volt újdonság.

              A lényeget viszont nem tartalmazta ez a távirat, hogy a Szovjetunió vezetői és az USA pénzügyi körei között, amelyek pedig „elnökcsinálók”, igen szoros a faji összetartását.

              Ha tisztességesek lettek volna az ilyen távirat-fogalmazók, akkor a következőt írják:

              A Szovjetunió a háborúban elszenvedett hatalmas emberveszteségei és gazdasági kimerülése miatt olyan mértékben legyengült, hogy egy egységes nyugati föllépéssel az egész sztálini rendszert napok alatt fel lehetne számolni. Hozzá tehették volna, már csak a propaganda, a nyugati és a keleti egyaránt, tartja állva, hogy magától össze ne dőljön.

              De mi lett volna akkor a Molotovokkal, a Berijákkal stb.? Ezért kellett megvárnunk Gorbacsov idejét, a 70-es és 80-as éveket, amikor az érintettek gyors tempóban igyekeztek elhagyni a volt Szovjetunió területét.

              Miután önmagamtól kiötöltem, mint zseniális katonai stratéga, mit olvasok Kéthly Anna megfogalmazásában, amelyet az emigrációban rögzített, és egész életének legnagyobb bosszúságát jelentette:

             -Sok minden bosszantott. Legjobban a nyugat hiszékenysége. A Szovjetunió a saját céljaihoz ragaszkodik makacsul és kitartóan. A nyugati politikusok úgy viselkednek, mint az elkényeztetett gyerek szülei. Végül meghajolnak a nyafogó csemete hisztériázása előtt. A második világháború végén felépített európai kártyavárhoz senki sem mer hozzányúlni, mert attól reszketnek, ha egyetlen kártyát kihúznak, az egész alkotmány összerogy.

              A következtetéseket is levonta, de jó politikusként nem merte a valódi okot nevén nevezni. Csak a következményeit nem tudjuk kiheverni! Lehet, hogy ebbe fogunk beledögleni.

              Mindenesetre a „hosszú távirat”, amely 8 ezer szóból állt hideg zuhanyként hatott az amerikai népre és az átlag jenkinél is ostobább politikusokra. Kötelező olvasmány lett az amerikai politikai elit körében. Miért nem olvasták már el korábban Lenin és Sztálin műveit?

              A távirat lényeges következtetése pedig az volt, hogy az USA-nak fel kell vállalnia a nyugati világban a katonai vezető szerepet. Azaz: Kezdődjék a fegyverkezési verseny, ami magas profitot hoz a fegyvereket gyártó finánctőkének!

                                                                      +

              Egy részeg dülöngél az utcán, saját holléte felől teljesen tájékozatlan. Végre megkérdez egy járókelőt:

              -Hol vagyok én most?

              -A Lenin-körút és a Majakovszkij utca sarkán.

              -Jó, jó, de melyik országban?

 

                                                            A fultoni beszéd

 

              Ezt követi Churchill fultoni beszéde, amely hasonló helyzetértékelést tartalmazott.

              Egyúttal a nyugati országok összefogását sürgette, amely Irán estében már eredményt is hozott. 1946. március 5-én a következőket mondta:

              -A Balti-tenger melletti Stettintől az Adriai-tenger melletti Triesztig vasfüggöny húzódik keresztül a kontinensen. E vonal mögött a Közép- és Kelet –Európa országok államainak minden fővárosa. E hatalmas birodalom és oligarchia ambíciói messze túlszárnyalják a cári idők álmait. A szovjetek országuk jelenlegi állapotában és a fennmaradt nagy nemzetek jelenlegi csoportosulása mellett nem háborút akarnak, csak annak gyümölcseit.

              Némi kommentár: Az angol /volt/ miniszterelnök nagymértékben hozzájárult az állapot kialakulásához. Gondoljunk a moszkvai alkura! Ugyan miféle gyümölcsöket szakíthatott le az Szovjetunió ezekben a végigtarolt országokban? A Szovjetunió, amikor újabb háborút emlegetett, mindig csak „blöffölt”, hogy az a bizonyos „oligarchia” minél tovább kínozhassa az orosz, tatár, kazah, üzbég, stb népet, amelyeket mélységesen lenézett.

              Milyen sokáig kereshette a megfelelő kifejezést az a vén salabakter, mire rátalált a semleges kifejezésre, az oligarchiára.

               A későbbi konfliktus-helyzetekben melyik ország volt az, amelyik mindig visszakozott: a Szovjetunió. Nyugat-Berlin ellátása, a fal megépítése, a kubai válság megoldása, még a magyar nép szabadságharcának a leverése is milyen fejfájást okozott Hruscsovnak stb. Ezek mind – mind a Szovjetunió gyengeségének jelei voltak.

              Magyarország esetében a nyugatiak be nem avatkozása a szovjet oligarchiának tett „jószolgálat” volt.

                                                                     +

 

              A régi álmoskönyvek kiegészítése egy új álomfejtéssel:

              -Tankkal álmodni: jó barát érkezik.

 

                                                         Hírek a hadifoglyokról

 

              A család egyik tagjáról, Farkasfalvi József nagybátyámról, anyám aranyszívű testvéréről, már több mint egy éve nem tudtunk semmit.

              1945 végén az áldott emlékű Tóth Pista bácsi kézbesítette az első levelezőlapot apámtól. Anyám minden hónapban levelet küldött neki, és mindkettőben még a közös fényképünket is elküldte. A második levelet megkapta. Ezért elmondhatom, hogy láttam Magna Hungáriát és ő is látott engem.

              Anyám szorgalmasan vezette a szatócsboltot. Az áruhiány ugyan csökkentette bevételt, de azért érdemes volt működtetni. Nem is kellett társaságba járnia, mindenről értesült a pult mögött. Beállított egy fiatalasszony, akinek férje nemrég szabadult a hadifogságból. Mennyi mondanivalója volt, és anyámnál jobb hallgatóra nem is találhatott:

              -Tudod Esztikém, az én huszonkét éves vőlegényem 1943-ban alig került ki a frontra, egy hét múlva már a ruszkik foglya volt. A lábbelit elvették tőlük, rongyokkal kötözték be a lábukat, hogy meg ne fagyjon. Menten kísérték őket, egy ideig vasúton, aztán meg gyalog egy urali bányába, ahol nagyon olcsó volt az élet. Csalánleves, benne pár szem búza az ebéd. Ha néha kaptak két deka szalonnát, még egy hét múlva is fölhánytorgatták nekik:

              -A jó kosztot persze megenni, de nem dolgozni!

              Pedig igyekeztek volna, szegények, de nem volt elég erejük a munkához. Többen is voltak együtt falubeliek, egyik-másik még osztálytársa is, akikkel minden veszélyre figyelmeztették egymást:

              -Ne igyatok vizet, mert fertőzött! Elvisz benneteket a hasmenés! Rigmussal figyelmeztették egymást nap, mint nap:

              -Aki az orosz vizet issza, az már többé nem tér vissza!

              Csak forralt vizet szabad inni! Szomorú rigmus volt ez, ugye, Esztikém? De ha csak egy ember életét megmentették vele, érdemes volt mondogatni szegényeknek. Mert a hasmenéstől néhány nap múlva meghalt a legyengült fogoly. Ha valaki nagyon szomjas volt, tudta, hogy halálra van szánva. Minden lépés megtételéhez erős akarat kellett. Már a reggeli felkeléskor látszott, hogy ki tudja, vagy akarja tovább csinálni. Aki feladta, elveszett.

              A kegyetlenül hideg télben a halottakat nem tudták eltemetni, mert a föld olyan mélyen átfagyott. A jéggé meredt hullákat, a lágeren kívül, egy nagy, fából készült raktárban hányták egymásra. Teljesen meztelenül, mert minden rongynak értéke volt, és egy kapcának való rongydarabért tízen is tépték egymást. Az orosz őrök a meleg bundájukban csak röhögtek rajtuk!

              Ott igen későn tavaszodik. Április végén, május elején, amikor kiengedett a föld fagya, sírt ásni csak akkor tudtak a halottaknak. Hatalmas gödröket markolókkal, és abba dobálták a halottakat, aztán gépekkel rájuk borították a homokot. Megvolt a temetés! Se kereszt, se áldás, se búcsúztató!

              Az uram, mert most már összeházasodtunk, nekem később elmondta: Bizony azoknak már nemük sem volt! Milyen ország lehet ez, Esztikém? – és elsírta magát, de anyám is vele könnyezett. Ezektől az értesülésektől nemigen lett jobb kedvű. Ez a fiatalasszony azt mondta, hogy onnan még írni sem volt szabad, de az ura túlélte.

              1946 márciusában mégiscsak hírt hozott róla posta! Apám csak egy levelezőlapot küldött, de ez azt jelentette, hogy életben van, bár ő is egy urali táborba került. De olyan táborba, ahonnan az én apám legalább írhatott. Hátha jobbra fordul az ő sorsa is rövidesen.

              Apánkról már tudtunk valami bizonyosat. De 1946 egyik áprilisi napján megjelent nálunk a nagyanyám, és sírva panaszolta, hogy levél érkezett Józsiról a kiskunfélegyházi jegyzőtől. Ebben kérték, hogy a személyazonosság megállapítása végett, a szülők személyesen menjenek el a holttestet megnézni. A nagyapám és nagyanyám útra keltek. Estére haza is értek, és elbeszélték Józsi nagybátyám igen elgondolkodtató, halál utáni hányattatásának a történetét.

              A nagyanyám, annak idején félelmében, visszaküldte az egységéhez, de a halálba küldte. Mert a kiskunfélegyházi határban életét vesztette. Az egyik tanyasi gazda rátalált a holttestére, és nem szólt a hatóságoknak, hanem a saját szántóföldjén a szomszédjával közösen eltemették.

              Soha nem jutunk a nyomára, ha két szomszéd össze nem veszik valami mezsgyehatár-ügyben. A sértett szomszéd följelentette a volt barátját, hogy egy halott magyar katonát elkapart a földjén, és már második éve szánt és vet fölötte.

              No, a helyi hatóság ennek utána járt. Előkerültek a Józsi nagybátyám bizonyos ruhadarabjai, értéktárgyai, a katonai azonosítója és mindenekelőtt a holtteste. Azonnal halottszemlére hívták a szülőket, hogy nézzék meg az áldozat maradványait.

              Ő volt az. A műfogairól azonosították. A holttestét természetesen hazahozatták, és második világháború keceli harcaiban elesett somogyi „rossebesek” mellé, a közös sírba temették. Ott van az áldozatok hosszú-hosszú névsorában Farkasfalvi József honvéd neve is.

               A fiatal felesége majdnem beleőrült. Többé nem ment férjhez, és egész életében gyászruhában, feketében járt. Engem úgy szeretett egész életében, mintha a fia lennék.

 

                                              Páter Kiss Szaléz „összeesküvése”

 

               Nem tudjuk pontosan, hogy mikor és mi módon – golyóval vagy kötéllel, netán agyonveréssel -, de tény, hogy 1946. október 20-án Sopronkőhidán kivégezték a gyöngyösi Páter Kiss Szaléz László kapisztránus rendi szerzetest.

               A KALOT mintájára létrehozta a Keresztény Demokratikus Ifjúsági Munkaközösséget. / KEDIM / A népszerű, kitűnő szónokot többször följelentették. A KEDIM tagjai közül néhányan, bosszút állva az anyjukon, húgukon vagy apjukon esett gyalázaton, 2 szovjet katonát halálosan, hármat súlyosan megsebesítettek. Fegyveresen megtámadták a nagyrédei és a gyöngyössolymosi rendőrbiztosságot.

               Kiss Szaléz László nem sértette meg a gyónási titkot, nem jelentette fel a fiatalokat. 1946 áprilisában a polgári rendőrség a KEDIM tagságának nagy részével együtt letartóztatta. Mivel Páter Kiss Szaléz ismeretségi köre széles volt, a polgári rendőrség olyan „összeesküvést” tudott produkálni, amelynek szálai a kisgazdapárti képviselőkhöz, a hatvani ferences rendházba és más helyekre is elvezettek.

             A négy főbűnöst, Kinzmann Ottót és három társát kivégezték. Tízet a GULAG-ra hurcoltak. A szovjet fogságból hazatért / 1953-55 között / KEDIM-tagok elmondották, hogy a börtönben egy kályhacsővel véres húsdarabbá vert Páter Kiss Szaléz László meggyóntatta és föloldozta a háborgó lelkiismeretű fiatalokat, hiszen a kínzások hatására terhelően vallottak ellene.

               A Szovjet Katonai Törvényszék 1946 szeptemberében illegális fegyveres szervezkedés irányítása, szovjet katonák meggyilkolására való fölbujtás vádjával őt halálra ítélték és kivégezték.

 

                                                                           +

 

              Arról is gondoskodtak a kommunista vezérkar tagjai, akik mind szovjet állampolgárok voltak, hogy „bűnös nemzet” fogalmát ne csak a magyar nép tudatába verjék bele, de a világ közvéleménye előtt is igazolják, Nem sokkal a párizsi békekonferencia előtt két „pogromot” is kiprovokáltak. Az egyiket Kunmadarason, a másikat Miskolcon.

 

                                                         A kunmadarasi pogrom

 

              A Kunmadarason történteket a közbiztonság romlásával magyarázták, holott minden rendteremtő szervezet a kommunisták kezében volt, amely ezeket megakadályozhatta volna. De nem állt érdekében!

              A falu népe nem engedte, hogy népbíróság elé állítsák az egyik tanítót, Takács Gergelyt. Egy szellemileg fogyatékos nő /A bíróság majd felmenti! / a község piacán arról beszélt, hogy napokkal ezelőtt eltűnt egy kisfiú. Felvetődött a vérvád lehetősége. Megtámadták a falubeli zsidókat. A tetteseket letartóztatták, és a Szolnokon rendezett tárgyaláson, gyilkosság címén, a felbujtó és hét tettes került a bíróság elé. Majd, hogy még nagyobb füstje legyen az ügynek, a Budapesti Ítélőtáblához utalták, ahol három halálos ítélet született. Két vádlottat életfogytiglani fegyházra és 52 társukat 5-15 évnyi szabadságvesztésre ítélték.

             Dr. Nagy Károly, a bíró, veretes szövegéből idézek:

              „A Budapesti Ítélőtábla területén ez az első ötös tanácsi ítélet. Benne a demokrácia ökle sújt le mindazokra, aki tébolyult eszméktől űzve, gaz lélekkel támadtak a fizikai és szellemi dolgozók boldogulását célzó és biztosító népi köztársasági rend ellen. Így kell eljárni mindaddig, amíg ebben az országban a fasiszta szellemű, országrontó, hitvány emberek ki nem pusztulnak.”

              Visszaköszön a Magyar Kommunista Párt már ismert stílusa: lesújt, tébolyult eszme, gaz lélek, fasiszta szellemű, országrontó, hitvány, pusztulnak.

              A még működő koalíció jobb oldalának köszönhetően végül nem született halálos ítélet a harmadik fokon, csak egy húszéves büntetés és néhány 3-4 éves. Dr. Pfeiffer Zoltán kisgazdapárti politikus a parlamentben világosan elmondta, hogy az eseményeket meg lehetett volna előzni, ha a rendőrség akarta volna.

              Minél rosszabb, annál jobb! Ez volt a kozmopolita vezérkar véleménye itthon és a „sötétség városának” tárgyalóasztalánál, Párizsban. A magyarokat mindenáron büntetni akaró keleti és nyugati barátainknak egyaránt!

 

                                                          A miskolci pogrom

 

              1946. július végén, augusztus elején, / Ilyen sokáig tartott? / a miskolci munkások megtámadták a feketézés gyanúja miatt internált Rejtő Sándort és Jungreisz Ernőt. Akik közül Jungreiszt meglincselték, míg Rejtőt csak szovjet segítséggel sikerült kórházba szállítani. Pár órával később agyonverték Fogarassi Artúr rendőr századost, a politikai rendőrség /ÁVO/ helyi vezetőjének helyettesét is, a dolgozó társaik őrizetbe vétele és bántalmazása miatt.

              A miskolci lincselést már nem a vérvád motiválta, hanem a feketézők elleni gyanakvás, amit az elmúlt negyedszázadból megmaradt „rögeszme” nyomban a zsidósághoz kapcsolt. Most már az ellenkező oldalról lobbant lángra az antiszemitizmus parazsa a hamu alól.

               Ebből pedig mind bel - mind külföldön igyekeztek tőkét kovácsolni a magyargyűlölők.

              Rövid idő múlva Péter Gábor, Rajk László és Kádár János jött le, megfelelő ÁVÓ-s fedezettel, az eseményeket értékelő nagygyűlésre. A gyűlés igen viharos hangulatú volt, mert úgy hírlett, hogy egy forrófejű bányász megpofozta Kádár Jánost is.

              Néhány naiv kérdés:

              Hogyan férhettek hozzá a két internált személyhez, hiszen le voltak tartóztatva? Nem a megmentésük érdekében helyezték őket védő őrizetbe? Miért volt olyan erélytelen a rendőrség és az ÁVO helyi szervezete, hiszen az ügy hosszú ideig tartott? Pontosan mikor támadtak az ipari munkások? Nem gondolták, hogy a lincshangulat, amely Budapesten népünnepélyeket rendezett egy–egy kivégzés után, átragadt a miskolci melósokra is? Mi lehetett annak az oka, hogy a nyugtalanság Miskolcról átcsapott Diósgyőrbe majd Ózdra? Hány munkásáldozata volt a rendcsinálásnak? Zsidók között nem lehet törvénysértő?

              Megint jöhetett az „antiszemita nép” vádja: 1920. június 4-én Trianonban, most pedig Párizsban, 1947. február 10-én.

 

                                   Dr. Major Ákos és Bárdossy Lászlóné párbeszéde

 

              A férjem kívánsága volt, hogyha már mindennek vége, még egyszer köszönjem meg magának azt az emberi magatartást, amivel a tárgyaláson velünk szemben tanúsított. Két dolgot kell megkérdeznem magától:

              -Honnan jött ez a kegyelmi gesztus, kötél helyett golyó?

              -A kegyelmezési jogot a Nemzeti Főtanács gyakorolja.

              -Végül mondja meg, kérem, maga miért nem volt lenn az udvaron, férjem kivégzésénél?

              -Honnan tudja?

              -Mert én végignéztem férjem halálát az egyik ablakból. Maga viszont, akiről kinn, Németországban tudtuk, hogy az ostrom alatt a lámpavasra aggatta elítéltjeit. Ezt az elítéltet miért nem tisztelte meg jelenlétével?

              -Azért, mert nem óhajtottam részt venni az utolsó percig tartó komédiázásban.

              -Maga szerint a férjem komédiázott maguknak? / Közvetlenül a sortűz előtt azt kiáltotta:

             -Az Isten mentse meg a szerencsétlen Magyarországot ezektől! /

              -Igen. Teleki politikájának folytatásával, négy év náci megszállás után, a győztesek oldalára kerültünk volna. / Egyetlen nálunk élő zsidó, lengyel nem maradt volna életben! Nem szólva a hazai antifasisztákról! /

              -Ki hiszi ezt az elmúlt évek tapasztatai után. Hiába lettünk a német agresszió áldozatai, a kellő időben történt kiugrás ellenében Románia megtartotta volna Erdélyt, Csehszlovákia pedig visszakapta volna a Felvidéket. A diplomáciában, amint a férjem mondta, nincsenek hosszú lejáratú ígéretek.

              -Tehetek - e érdekében valamit?

              -Igen. A minisztériumban megígérték, hogy kiadják férjem holttestét, és én temethetem el.

              -Megígértem.

               A tetemet még aznap megkapta. Szombathelyen temette, aztán öngyilkos lesz. / Dr. Major Ákos: Népbíráskodás, forradalmi törvényesség c. irománya alapján. /

 

                                                                     1947

 

               1947. június 5-én Marshall, amerikai külügyminiszter javaslatot tett az európai államok megsegítésére. A konferenciára, amely ezt megtárgyalta, minden európai országnak elküldték a meghívót. Bár előre tudni lehetett, hogy a leginkább rászoruló Szovjetunió, ideológiai okokra hivatkozva, nem lesz jelen, és megtiltja az általa meghódított államoknak is.

              1947 júliusában világosan látszott, hogy Európa két részre szakad. Megszületett a nyugati és a keleti tömb.

              A keleti tömb és a nyugat-európai államok kommunista pártjainak fórumát létre hozták Tájékoztató Iroda, Kominform néven 1947-ben. Ennek első ülésén Zsdanov, a szovjet küldöttség vezetője két részre osztotta a világot: imperialista és demokratikus részre. A két tábor között kibékíthetetlen ellentétben áll egymással, és nem zárható ki a katonai konfliktus, sőt a háború sem.

              Az természetes, hogy ebben a világméretű küzdelemben a Szovjetunióé a vezető szerep. A belső viták lezárására, az egyedül helyes út kijelölésére a szovjet-jugoszláv ellentét kiéleződése adott lehetőséget.

              Ennek előzménye, hogy Tito megszegte az eredeti menetrend, avagy forgatókönyv előírásait, és már 1945-ben kinyilvánította a proletárdiktatúrát.      Azaz nem játszották végig azt a politikai szélhámosságot, amelyet például Magyarországon is végrehajtottak! Sőt, Tito a Balkán-föderáció tervét is fölvetette, amellyel szétszakította volna a szocialista tábort a Szovjetunió rovására.

              Sztálin legfeljebb kettős koalíciókat tudott volna elképzelni: pl. lengyel-csehszlovák, magyar-román. A tájékoztató iroda 1948. június 28-i ülésén a jugoszlávok már nem vettek részt. A Kominform ekkor felszólította a jugoszláv kommunistákat a vezetés megdöntésére, Tito eltávolítására. Ezzel Jugoszláviát kiközösítették a szocialista táborból, és megkezdődött a „láncos kutyázás”. / Jutalmul kaptak a Marshall-segélyből! /

              Tito Jugoszláviája kivált, de a bölcs csehek / Svejk népe! / demokratikusan „beválasztottak” maguknak. A kommunisták megkapták a többséget, és egy év alatt maguk alá gyűrték az ellenfeleiket, moszkvai segítséggel. / Ekkor nem számított a menetrend! / Számos embert letartóztattak.

Masaryk hű tanítványát, a jellemtelen, hazudozó Benest pedig, mint egy csikket, kipöccintették a második emeletről a Csernin palota udvarára.

               Így történt, hogy Csehszlovákia „civilizált” népe bevonulhatott a szocialista államok nagy és boldog családjába.

              Az USA-nak tehát nemcsak a sztálinizmussal kellett szembenéznie, hanem nyugat-európai baloldal előretörésével is. Először Angliában győzött a Munkáspárt, amellyel együtt Churchill is bukott.

              Franciaországban is kommunista miniszterek kerültek a kormányba. Az Egyesült Államok a Marshall – segély felfüggesztésével fenyegetőzött, és a kormányból kirepültek a kommunisták

              Később Hollandia nem volt hajlandó részt venni a koreai háborúban, a segély befagyasztásával kényszerítették rá az amerikaiak.

              Az antikommunizmus volt a feltétele minden amerikai segélynek és minden vele való együttműködésnek. Nyugaton a munkáspártok szótárából végérvényesen töröltették az osztályharc szót, ezzel válhattak szalonképessé. Úgy tűnik, hogy Sztálinnak komoly „érdemei” voltak az egységes Európa létrejöttében.

              De mekkora áldozatot hoztak ezért a keleti tömb országai, és mindenekelőtt a Szovjetunió szerencsétlen népei! A háború végén kiderült, hogy az 1922-es korosztálynak csak 3%-a élte túl az öldöklést. A vidéki településeken harmadára csökkent a férfi lakosság.

              Volt olyan falu, ahová egyetlen férfi sem tért haza. Szibériában előfordult, hogy néhány megmaradt férfi gondosodott több településen is arról, hogy egyáltalán gyerekek szülessenek.

              Az éhínség csak az ötvenes évek közepére szűnt meg a Szovjetunióban!

Erről írtam, amikor a Szovjetunió gyengeségéről gondolkodtam, és tényekkel bizonyítottam. A Szovjetunió utódállamai hosszú ideig szenvedik még a leninista-sztálinista éra pusztító hatásait. Minden esetre, most már jó úton haladnak. A saját, orosz útjukon.

 

                                                   Nagy Ferenc, miniszterelnök

 

              Az 1945-ös, még demokratikus, választáson abszolút győztes Kisgazdapárt adta a miniszterelnököt, Nagy Ferencet.

              1946. február 7-ei parlamenti bemutatkozó beszédében a demokratikus koalíciós politika folytatását, a pártharcok mérséklését, a pártok együttműködésének támogatását ígérte. Tudatta, hogy hazánknak, mint vesztes országnak, csak mérsékelt kérései lehetnek a párizsi békekonferencián.

              De igyekezett kapcsolatot teremteni a legjelentősebb hatalmakkal. Először, természetesen, a Szovjetunióba látogatott, ahol szívélyes fogadtatásban volt része. 15 millió dollár államadósság eltörlését sikerült elérnie. Területi kérdésekben, a külügyminiszterek értekezletén, azonban nem kaptuk meg a miniszterelnök által remélt szovjet támogatást.  Moszkva ekkor már a cseheket édesgette magához!

              Az amerikai látogatása során Truman elnök hajlandó volt a Magyar Nemzeti Bank nyugatra menekített aranyát visszajuttatni. Az angol miniszterelnöktől csak az angol kézre került állami vagyon visszaszolgáltatására kapott ígéretet.

              Az 1947. február 10-én Párizsban aláírt békeszerződés lényegében a trianoni határokat véglegesítette. Nem fogadták el a Kisebbségi Kódexet sem, amely garantálta volna a határon túli magyar kisebbség jogait. Amikor onnan hazatért, keserűen állapította meg:

              -Magyarországot a békekonferencián mindenki cserbenhagyta.

              Bizonyos korlátok között támogatta a nagyüzemek államosítását, de a bankokét nem. A Baloldali Blokk / MDP, SZDP, NPP és a szakszervezetek / követelésére végül beleegyezett a bányák államosításába és a bankok állami ellenőrzésébe. Ez volt a szalámi-taktika első sikere!

              A Nemzeti Parasztpárt, Veres Péter és Illyés Gyula pártja, már együtt menetelt a kommunistákkal a demokrácia felszámolása felé. 1946 áprilisában-májusában igyekezett kierőszakolni a helyi önkormányzati választások megtartását, de a Baloldali Blokk megakadályozta.

              1946 őszére sem változott meg a képlet: a törvényhozásban hiába volt meg a Kisgazda többség, a közigazgatásban és az erőszakszervezetekben: a rendőrség és az ÁVO

 / A fasiszta Gestapo és a „szovjet-fasiszta” NKVD és GPU magyar megfelelője! / teljesen a kommunisták kezében volt.

 

                                                                  Az ÁVH

 

              Az ÁVH az egyszerű rendőrségre megvetéssel nézett. Az igazság Dohány Zoltán oldalán állt, aki a főkapitányság elhárító főnöke volt. Híres mondása:

              -Egy ÁVH-s altiszt szava többet ér, mint egy rendőr főtiszté.

              Az ötvenes évek elején Péter Gábor altábornagytól kértem utasítást, hogy mit tegyek a chicagói rendőrség megkeresésével, amit egy magyar származású bűnöző ügyében kaptunk. A tábornok reakciója brutális volt.

              -Kopácsi ezredes! Nincsen felhatalmazva arra, hogy az imperialistáknak adatokat szolgáltasson. A táviratot küldje el nekem, hisz ön arra nincs feljogosítva, hogy elolvassa azt!

              Ugyanilyen durván bántak el velünk egy szimpla adminisztratív ügyben, amikor a kistarcsai internáló tábort az ÁVÓ a maga hatáskörébe vonta. Az esemény az ötvenes évek elején történt. A rendőrség vezetői közül senkit sem értesítettek az elhatározásról.

              Egyik reggel az ÁVÓ csapatai körülvették a tábort. Golyószórót szegeztek az őrtornyokban álló rendőrökre, úgy kényszerítették őket őrhelyük elhagyására. Lefegyverezték, őrizetbe vették, majd néhány óra múlva kidobták őket a tábor területéről.

              A tábor elfoglalását úgy hajtották végre, mint egy ellenséges hadsereg elleni kommandóakciót. A rendőrség vezetői tiltakoztak a miniszternél a megalázó bánásmód ellen.

              -Önök panaszkodni merészelnek az ÁVÓ-ra, a munkásosztály öklére? Nélkülük az ország mészárszék és romhalmaz lenne!

              Két gyorsportré minden elemzésnél jobban bemutatja, milyen szellem uralkodott az ÁVÓ-nál: Balázsi Béla és Lombos Lajos ezredesé.

              Balázsi, vagy ahogy mi gúnynevén emlegettük: „Reki”, hentes külsejű fővárosi munkás volt. Bátor hazafiként részt vett az ellenállásban. Gúnynevét, a Rekit is azért kapta, mert a német megszállás alatt elvágta saját torkát, attól félve, hogy a Gestapo kínzásainak nem tud ellenállni és feladja bajtársait. Meggyógyult, de hangszálainak megmarad a rekedtes színezete.

              Balázsi annak a brigádnak lett a tagja, amelyik letartóztatta és megkínozta Rajk Lászlót, Kádár Jánost, és tagja volt annak a csapatnak, amelynek feladata a kivégzett Rajk holttestének eltüntetése volt.

              Reki valódi fanatikus volt. Szilárdan hitt áldozatai bűnösségében és a rehabilitálásokat valamiféle politikai komédiának tekintette. Amikor felmerült Rajk rehabilitálásának terve, minden dokumentumot megsemmisített a holttest helyére vonatkozóan.

 

                                                       Itt a Rajk! Hol a Rajk?

 

 

              A Rajk-temetésre minden készen állt. Még a sírba tevő politikai bizottsági tagok engedélye is. A dísztemetésnek egyetlen döntő akadálya volt: nem volt meg a holttest! Semmiféle hivatalos papír nem említette, hol hantolták el az akasztófáról leszedett áldozatukat. Rajk Júlia mindenkinek, köztük nekem is, elpanaszolta problémáját.

              A belügyben már suttogtak a titkos sírokról, két ÁVH-s főtiszt, Reki és Köteles nevét emlegetve, de biztosat senki sem tudott.

              A rendőrklubban leültem a két főtiszt mellé. Valahogy így kezdtem a beszélgetést:

             -Mostanában sokat gondoltam Attila hun király temetésére. Azt a kétszáz rabszolgát, akik a sírt megásták, a temetés végén lenyilazták. Gondolom, ma is vannak a vezetésben olyanok, aki szívesen vennék, ha Rajk sírhelyének tudói eltűnnének a börtönök vagy a sír mélyén. Hiába minden. A titkos sírok ismerői mindig életveszélyben vannak.

              A példabeszéd talált. Másnap Reki és Köteles megjelent az irodámban és elmondta, hogy Rákosi és Péter Gábor utasítására ők ásták el az oltott mésszel leöntött tetemeket a gödöllői patkó-kanyar oldalán, az erdőben. Ők vezették ezután oda a rehabilitációs bizottságot, és Rajk Júlia, valamint a család fogorvosa jelenlétében azonosították a tetemeket. Így kerülhetett sor az 1956. október 6-ai temetésre.

              Rekit 1956-ban egy időre eltávolították az ÁVH-tól, de a szovjet tanácsadók segítségével a forradalom után visszatért, és egyik szervezője volt a Nagy Imre és társai elleni pernek. Leghőbb vágya ekkor, hogy Kádárt is berántsa a perbe, aki a párt első titkára és miniszterelnök volt.

              Lombos Lajos a Rajk–per fő kínzómestere.

 

 

                                                                 Kovács Béla

 

 

              Az általuk kijelölt első számú célszemély Kovács Béla, a Kisgazdapárt főtitkára volt. Ő számított a párt „erős” emberének. Belekeverték egy „összesküvésbe”, de Magyarországon nem lehetett bíróság elé állítani, mert a nemzetgyűlés nem adta ki.

               A Magyar Kommunista Párt elérte / Rákosi és Rajk ügyködött leginkább ennek érdekében /, hogy a szovjet katonák a Szovjetunióba hurcolják, és koholt vádak alapján nyolc évre ítélték. 1956-ban engedték haza súlyos betegen!

              A Baloldali Blokk követelésére kizárták a legveszélyesebb kisgazdákat. Ugyanakkor megalakult a Magyar Szabadság Párt 1946. november 24-én, Sulyok Dezső vezetésével, amelynek népszerűsége rohamosan nőtt, mert mögötte állt Mindszenty József hercegprímás. Ekkor az egyre erősödő párt tagjait zaklatták, megverték. Szétverték nagygyűléseit, bevetették ellenük a rendőrséget.

              1947 nyarán Nagy Ferenc, különböző forrásokból, megtudta, hogy ő a következő kiszemelt áldozat, ezért Svájcba ment szabadságra. Fenyegetésekkel elérték, hogy külföldön lemondjon. A svájci határon írta alá a lemondó nyilatkozatot, és ennek fejében megkapta a fiát. A lemondásáról a következőket mondta:

             - Nyilvánvaló, engem is letartóztattak volna, vagy menekülnöm kell, mint ahogy azt Varga Béla tette.

             A szovjetek célja az volt, hogy szétzúzzák a polgári demokráciát, és Magyarországot teljesen kommunista járomba fogják. Ha a magyar társadalom polgári irányzatait teljesen demoralizálják, akkor a választásokat a kommunista belügyminiszter, Rajk / Reicher / László irányításával tartják meg.

              A magyarországi események alátámasztották a Truman-doktrina helyességét és Churchill igazát, de mi hasznunk volt ebből?

              Nagy Ferenc legnagyobb érdeme az infláció felszámolása és az értékálló forint megteremtése.

              Volt egy jóslata, amely már kilenc év múlva beteljesült:

              -Tudom, hogy van egy határ, amelyen túl a magyar nép nem megy balra, ha agyonverik is.

                                                                 Pogromok

 

              A magyar kommunisták vezérkara, amelyik csupa szovjet állampolgárból állott, gondoskodott arról, hogy a párizsi békekonferencián Magyarország „bűnös nemzetként” üljön a tárgyalóasztalhoz. Két pogromot is provokáltak a zsidók ellen. Az egyiket Kunmadarason, a másikat Miskolcon. Tele volt velük a világsajtó!

               Igen sok magyar férfi volt még ekkor a Szovjetunióban. A Kommunista Párt megígérte, hogy az őszi választások idejére biztosan hazahozatják a hadifoglyokat. Ezt is felhasználták kampányfogásnak.

 

                                              A magyar anyák „fohásza” Sztálinhoz

 

              Mi, a Szovjetunióban lévő magyar hadifoglyok anyái, feleségei, gyermekei és valamennyi hozzátartozója, bizalommal és szeretettel fordulunk a Szovjetunió Nagy Vezéréhez.

              A Szovjetunió és Vezére többször is nagylelkűséget és jóindulatot tanúsított, segítséget nyújtott Magyarországnak nehéz napjaiban. Ez ad nekünk reményt arra, hogy kiáltásunkat meghallják, és fogságban lévő szeretteinket a közeljövőben hazaengedik otthonaikba, és ezzel megszűnik a mi szenvedésünk.

              Hisszük és reméljük, hogy kérésünket teljesítik. Édesanyjukhoz visszatérhetnek a fiaik, asszonyukhoz visszatér a férje, gyermekeikhez – édesapjuk a legközelebbi jövőben.

              Kérésünk kedvező elbírálását várva köszöntjük Sztálint, a Szovjetunió Nagy Vezérét és a budapesti szovjet Katonai Parancsnokságot.

                                                           Szabad Nép, Budapest, 1947. május 6.

 

              Ilyen alázatos és gyalázatos szöveget ritkán fogalmaztak még a magyar sajtó történetében!

 

 

                                                    No, de az eredmény a lényeges!

 

 

              1947 októberének egyik estéjén bekopogtattak alacsonyka ablakunkon. Palásti János kerékpárral és mindenkit megelőzve, hozta hírül, hogy apám már az állomásról tart hazafelé, mégpedig a keceli konflisok egyikén.

              Ma is emlékszem anyám szoknyájának suhogására, és a szédítő tempóra, amikor apám elé szaladtunk, hogy már a Pénzes hídjánál találkozhassunk vele. Arra emlékszem, hogy este volt, mégis fényben találkoztunk először, mert a konflis első lámpája az arcunkra világított.

              A hintó megállt, és leszállt egy számomra teljesen ismeretlen férfi, aki meg merte csókolni anyámat, engem meg fölkapott, és borostás állával csiklandozva meg is csókolt. De én már akkor sem voltam híve a közönség előtti érzelemnyilvánításnak. Egy kissé zokon is vettem.

              Aztán hármasban elindultunk hazafelé. Otthon már várt bennünket a fél utca: a Lajos bácsiék, a Berta bácsiék, a Somogyi Matyi bácsiék, és ki tudná őket mind számba venni. Nagy volt az öröm, no!

              Én csak ültem a sarokban a kisszékemen, amelyiken néhány éve még egy orosz harmonikázott. Néztem a tömeges szeretet-megnyilvánulást, és igen magányosnak éreztem a lelkem. Én is néztem azt az idegen, borostás és sovány embert, és gondoltam, majd csak eszébe jutok én is. De azon az estén már csak két szúrós puszit kaptam tőle mindössze.

              Azt azért hallottam, hogy apámat kérdezgetik Oroszországról, de igen szűkszavúan csak egy „nagy börtönnek” nevezte. Az oroszok is olyan rabok benne, mint ők voltak: szerencsétlen, odahurcolt magyarok. Egyszóval apám elkezdte a szovjetellenes uszítást.

              Ötévesen még nem voltam eléggé fölvértezve ahhoz, hogy a Nagy Vezér földjét megvédjem az igazság vádjaitól. De az izgatás következményeire már igen jól emlékszem.

              Másnap kiderült, hogy illegálisan tért haza, mert csak decemberben kapta meg a szabaduló levelét és négy forintot, háromévi munka jutalmát. Pedig mi mindent akart nekünk venni a fizetésből, Uramisten! Három évért csak három forint jár, én még sokallottam is a munkabért.

               Legyünk következetesek, elvtársak! Itt már átcsúsztunk egy másik dimenzióba.

              Apám tehát végre hazaért, és egy gonddal kevesebb felhőzte a család egét. A nagyapámék másnapi látogatásakor újból és közösen elsirattuk Józsi nagybátyámat, akinek tragikus sorsát most ismerte meg az édesapám.

             Belőle csak úgy áradt a keserűség és a panasz, pedig ő legalább megmaradt. De neki sem volt érzéke a „relativitás – elmélethez”, és nem örült a pokolból való szabadulásának, hanem állandóan csak a poklot átkozta a Sátánnal együtt.

              Ujjat húzni pedig a Sátánnal nem szabad, főleg, ha annak a talpnyalói uralják ezt a szegény országot! Be kellett volna érnie azzal, hogy túlélte a földi Poklot!

              De rövidesen eljött az idegeket nyugtató téli idő. Minden este tele volt a konyha szomszédokkal, és kártyáztak, beszélgettek Tíz meg húsz filléresek csúszkáltak az asztalon.

               A férfiak füstöltek, mint a gyárkémény. Juhász Miska bácsi, aki fölcsapott rendőrnek, és aki apám unokatestvére volt, habzsolta leginkább a nikotint.

              Sokszor ki kellett nyitni az udvarra néző ablakot, hogy a karácsony tájékán járőröző angyalok nagyokat tüsszentsenek tőle.

              Nem volt még akkor se tévénk, se rádiónk, de még villanyunk se. Rövid aranykor! Békés baráti körben.

              - Osszamár!

              - Hamarhamondja.

 

                                                                        

                                                                    1948

 

 

              A Földközi-tenger keleti medencéjében kellett először a Nyugatnak közösen fellépnie. Az angolok egyedül próbálkoztak megfékezni a görög partizánmozgalmat, amelyet Moszkva támogatott. Már 1947 elején jelezték az USA-nak, hogy nem bírják a térséget megtartani, ha az Egyesült Államok nem segít.

              1947. március 12-én az amerikai elnök meghirdette a Truman-doktrínát, amely szerint az Amerikai Egyesült Államok a világ minden pontján kész támogatni „a szabad népeket, amelyek ellenállást tanúsítanak a leigázásukat célzó, akár fegyveres kisebbség, akár külső nyomás útján megnyilvánuló kísérletekkel szemben.

              ” Uccu neki, vesd el magad! Miért nem jöttek Magyarországra! Itt egyszerre mind a két feltétel adva volt! Akár-akár!”

              Görögország és Törökország esetében most a Földközi-tengerre való szovjet kijutást kellett sürgősen megakadályozniuk. Az USA átvette Anglia szerepét ebben a térségben, és rövidesen megjelentek az anyahajói meg a pénze.

             A görögországi partizánok Magyarországra is menekültek családostul, és erősítették az ÁVH-t. A vezérük, Beloiannis nevét őrzi a településük.

              A „szabad népek” fogalmát hol szűken, hol bőven értelmezték az amerikaiak. Magyarország esetében, például 1956-ban, igen szűkecskén. Tágan értelmezték a chilei junta és Tito Jugoszláviája esetében, mind a két ország támogatást kapott, mert a szovjet beavatkozás visszaszorítását kellett elérni.

              Adenauer 1948-ban kihirdette a parlamenti Tanács összehívását, és ezzel megszületett Nyugat-Németország, és az állam új pénzét bevezették Nyugat-Berlinben is. A Szovjetunió blokád alá helyezte a várost.

              Válaszul, légi úton, egy éven keresztül és naponta több száz amerikai és angol szállítógép fuvarozta Berlin nyugati szektorában élők számára a megélhetéshez szükséges forrásokat: élelmet, tüzelőt, orvosi eszközöket, és így tovább. Ez az USA-nak nagy politikai sikert jelentett, mert a Szovjetunió meghátrált.

 

                                                          A kék cédulások

 

              Apám éppen akkor érkezett haza, amikor már lezajlott a fordulat évének első szakasza, jöhettek, Rajk László kommunista belügyminiszter felügyelete mellett, a „kék cédulás” választások.

              Ennek az országos csalásnak a lebonyolításában részt vett a R-gárda, amelyet a kommunista ifjak szerveztek, elsősorban a NÉKOSZ soraiból. A csalások helyszíneire a szovjet hadsereg teherautói szállították őket.

              A választásokat megelőzve, Pfeiffer Zoltán tett még egy kétségbeesett kísérletet a Magyar Függetlenségi Párt megalapításával a demokrácia maradványainak megmentésére. 49 helyet szerzett is a parlamentben, de a KMP irányítása alá került Baloldali Blokk tagjai semmisnek nyilvánították a „fasiszta” pártra leadott szavazatokat. Ó, ti népi írók!

              Pfeiffer Zoltán, félve a megtorlástól, a családjával együtt elmenekült az országból. Sulyok Dezső, aki ennek a pártnak az erős embere volt, így búcsúztatta parlamentben a demokráciát és jósolta meg a jövőt:

              -Nem igaz, hogy Magyarországon utcai harcok folynak, csak éppen nincs gyülekezési szabadság sem! Nem igaz, hogy forradalom van Magyarországon – csend van itt és nyugalom. Csak nem az élet ütemének megszokott kedves csendje, hanem a félelem és terror csendje. Rendőrállammá alakultunk át, valóságos rendőrállammá, ahol a rendőrség befolyása nemcsak a közéletre, hanem az egyes emberek magánéletére is elviselhetetlenül ránehezedik. /Az USA szenátusa ezért a hozzászólásért „tiszteletadást” szavazott meg a szónoknak. Bizony! Nemes gesztus a szabadság hazájától. Le voltunk tőle nyűgözve. /

              Talán ennek a hatására írta Illyés Gyula, akinek egy kissé megkésve, leesett a tantusz, Egy mondat a zsarnokságról című, állítólag már 50-ben megírt, de titokban őrzött és csak 1956-ban elhíresült versét.

 

                                                       Médiadiktatúra és zsarnokság

 

              Az 1990-es „rendszerváltást” követően nem a rendőrállam diktatúrája nehezedett a magyar társadalomra, hanem a „médiadiktatúra” az egész politikai életre, főleg a józanul gondolkodó és nem gyűlölködő magyarok lelkére.

              A politikailag félrevezetett tömeget pedig újra felsorakoztatták a volt kommunisták mögé. 1994-ben visszajöttek a privatizáció gondjaival bíbelődő komcsik. A „pufajkás” Horn Gyulával az élen!

              Személyesen is találkoztam vele meg kedvenc polgármesteremmel párban, Kecel központjában. Bizonyára választási nagygyűlésre igyekeztek. Lehet, hogy csak a sűrűsödő este hatására, de nekem úgy tűnt, hogy olyan magas, mint a hajdani Dingó kutyám ülve. Impozáns jelenség volt, no! Lenin elvtárs lelki mélységével is megáldva. Miniszterelnökként, a balesete után, amint aláducolt fejjel járt-kelt a világban, úgy nézett ki, mint egy marslakó. A liberálszoci EU székházában egy egész szobát elneveztek róla.

 

                                                   A magyar-jugoszláv barátság

 

              Magyarországra érkezett Tito marsall, és 1947. december 6-án aláírta a kölcsönös segélynyújtási és barátsági szerződést, melyet az új országgyűlés már január 13–án becikkelyezett. A parlamentben úgy fogalmaztak, hogy „ez a törvény addig él, amíg a két nép békevágya, vagyis örökké.”

              Ez az örökké éppen fél évig tartott. Addig, amíg a Bukarestben megrendezett Komintern - összejövetelen a moszkvai elvtársak nem bélyegezték meg Tito marsall „különutas”, azaz a sztálini politikától eltérő, politikáját. Megindult a kampány, a hisztériakeltés Jugoszlávia ellen Magyarországon is. Ettől kezdve másként sem lehetett emlegetni a marsallt, mint „az imperialista államok láncos kutyáját”.

              Megismerve a jugoszláv vezetés magyarellenes bosszúját, kár lenne elfelejteni ezt a történelmi pillanatot, és őszintén nem örülni annak, hogy a kommunista terrorral összefércelt Jugoszlávia, véres polgárháborúban, darabjaira hullott szét.

               A történelem igazságot szolgáltat előbb vagy utóbb, csak nem biztos, hogy egy emberi élet elég hosszú a várakozás beteljesedéséhez. Hála Istennek, én megértem.

 

                                                                Fék nélkül

 

              Közben folytatódtak, most már parlamenti ellenőrzés nélkül, a konstruált perek: A Nitrokémia-ügy, amelynek ürügyén a szociáldemokrata Bán Antalt, aki már harmadik éve ült az iparügyi bársonyszékben, lemondatták, pedig az eredeti neve Rozmayer volt.

              De talán éppen ezért sikerült Svájcba emigrálnia, ahol 1951-ben negyvennyolc évesen elhunyt. Ebben a perben mutatkozott be dr. Olti Vilmos, mint „lángeszű és vérszomjas” tanácsvezető bíró. Olti Magda művésznő bizonyára a rokona volt.

              A Szociáldemokrata Pártot is, úgymond, megtisztították a reakciós elemektől, amikor mintegy 32 országgyűlési képviselőt visszahívtak a parlamentből. Maradtak a Szakasitsok és a Marosánok.

 

                                                           A pócspetri-ügy

 

              Most már, a teljes hatalom birtokában, úgy gondolták, hogy az iskolák államosítását is bátran végrehajthatják.

              1948. május 10-én Mindszenty hercegprímás a katolikus pedagógusokhoz intézett körlevélben tiltakozott az egyházi iskolák államosítása ellen:

              -A nevelés és az iskolázás kérdésében nem lehet más választás, mint Krisztus mellett vagy Krisztus ellen! Mindazok, akik a katolikus egyház bármely fokú iskoláit elrabló, elvevő rendeletet, vagy a törvényt hozták vagy megszavazták; írásban vagy szóban ezt kívánták és kívánják, a rendeletet, a törvényt végrehajtják, kiközösítés alá esnek.

              Csak ürügy kellett, és indult a gátlástalan egyházellenes uszítás és frontális támadás a sajtóban és a rádióban.

              1948. június 3. – június 11. Pócspetri lakosai az esti litánia után a községháza udvarára vonultak, és ott egyházi énekeikkel, imáikkal igyekeztek befolyásolni az ülésező községi vezetőséget, hogy a népiskolájukat ne vegyék el az egyháztól.

              Két rendőr erőszakkal próbálta kiszorítani a tömeget a térségről, miközben Takács Gábor rendőr őrvezető puskájával véletlenül meglőtte magát, és kiderült, hogy agyon.

               A megjelent ÁVH-s legények Asztalos János plébánost, Som István tanítót és Királyfalvi /Kremper / Miklós adóügyi segédjegyzőt, Kremper Ferenc napszámost és Vitéz Gábor földművest letartóztatták, és rögtön megverték. De az egész felnőtt falut is, és olyan brutálisan, hogy később hárman bele is haltak a sérüléseikbe.

              Június 10-én, Budapesten / Olti Vilmos elnökletével kidolgozott hamis föltevés alapján /, rögtönítélő bíróság tárgyalta az ügyet. Július 11-én hirdettek ítéletet: Asztalost és Királyfalvit halálra, Som István életfogytiglani börtönt, Krempert 12 évi fegyházat kapott. Királyfalvit, aki szerintük lőtt, még aznap éjjel fölakasztották, és jeltelen sírban elföldelték.

              Tildy Zoltán köztársasági elnök az akasztásra ítélt plébános büntetését életfogytiglanira mérsékelte.

              De meg is kapta érte a büntetését. Mert nem volt elég, hogy lemondatták, de a vejét, Csornoky Viktort, aki egyiptomi nagykövet volt, koncepciós perben kivégezték. Kegyelmi kérvényét már Tildy utódja, Szakasits Árpád utasította el.

              A gyors döntése után azonnal megszavazta a parlament az iskolák államosítását, már 1948. június 16-án.

              Egyenesen Mindszenty József ellen folyt a propaganda, és történtek alattomos merényletkísérletek. A hercegprímás bátran járta az országot, és igyekezett a kommunisták törekvéseinek gátat szabni.

               Így került sor bajai látogatására, és egy szabadtéri szentmisére, amelyről két szemtanúm is volt: az édesapám és Tajdina József katolikus pap, „egy igaz ember”, aki éppen ministrált a főpásztornak. Akit élete alkonyán pápai prelátussá nevezett ki II. János Pál.

 

 

                                                         Mindszenty Baján

 

 

                Mindszenty József 1948. június 13-án, tehát a pócspetri-ügy napjaiban, szombaton érkezett Bajára. Ezen a napon Sükösdön is fogadta a nép, a kora délutáni órákban a templom előtt, ahol egy szép széket állítottak fel számára a templomajtóban. Ekkor ministránsként én is jelen voltam. Beszéde közben a toronyban kitűzött nemzeti zászló rudastól leesett. A szél tőle két-három méterre elsodorta, de a tömegben nem történt sebesülés.

              Bajára 4 és 5 óra között érkezett meg. A vámháznál átszállt a városi hintóba, azután a polgármester fogadta. Majd a belvárosi templomba ment, de akkora tömeg volt, hogy alig tudott az ajtóig eljutni. Majd a barátok templomába kísérték, ahol megáldotta az újonnan kifestett egyházat.

              A ciszterházban pihent éjszaka. Ott Endrődy Vendel apát fogadta. Éjszaka két tanár őrködött, hogy semmi provokáció ne történhessen: Horváth László, és a később kivégzett Kosztolányi József voltak ezek a férfiak.

              15-én, vasárnap gyalog ment a Szentháromság térre. A mellékutcából ekkor egy autó kivágódott, és el akarta ütni, de ez a kísérlet a sok ember miatt kudarcba fulladt. A sofőrt a tömeg kirángatta a kocsiból, és szabadon útjára bocsátotta.

              10 órakor kezdődött a szentmise. Én, mint kis ministráns, ott ültem a lépcsőn. A hatalmas tömeg betöltötte a hatalmas teret, és még a mellékutcákban is álltak.

              Mindszenty beszéde közben valaki elvágta a hangszóró zsinórját, így a beszéd egy részét kevesen hallhatták. Baján ez volt ellene a második provokáció.

              Délután a zárdában tett látogatást, majd elutazása előtt találkozott Pintér László kiscsávolyi plébánossal.

                                   Tajdina József személyes, tehát hiteles beszámolója.

                                                                      

 

                                                        Apám letartóztatása

 

 

              Amikor kerékpárral vasárnap este fáradtan hazaérkezett, a szomszédok közül most is többen várakoztak rá, hogy meghallgassák a beszámolóját. Vacsorázott egy keveset, és éppen elkezdett mesélni, amikor megjelent az ajtóban két ismeretlen rendőr.

               Felszólították, hogy menjen be velük a rendőrségre Megrökönyödve és zavartan búcsút vett mindenkitől, mert nem tudta mire vélni a dolgot. Amikor hármasban már a kisliget sarka felé közeledtek, anyámnak eszébe jutott, hogy a kiskabátját nem vitte magával.

              -Igyekezz, kisfiam! – mondta sírással küszködve, amikor rám bízta a kabátot. Én, mint a nyúl, rohantam, és az utcasarkon utol is értem őket. Szaggatottan, izgalommal lihegtem:

              -Anya küldi.

              -Köszönöm, fiacskám! – mondta, és a vállára terítette. Aztán gyorsan elfordult, és fáradt léptekkel ment tovább a két rendőr között. Én meg csak ballagtam haza, mint akinek folyik az orra vére. Otthon meg találgatták a szomszédok, hogy miért vitték el szegényt.

              Biztosan Mindszenty miatt, mert igen fújnak rá a kommunisták. Az a legnagyobb ellenségük, és ha valaki tiszteli, vagy szereti, az is bűnös. Anyám, aki eddig csak sírdogálva hallgatott, most kifakadt:

              -De akkor az egész ország bűnös! Egy egész ország! – kiáltotta fájdalmasan, és hangosan fölzokogott. Rövidesen magunkra maradtunk a bánatunkkal. Mindenki tanácstalan volt, de jóval biztatták a családot, miközben szedelőzködtek. Ekkora segítséget tudtak adni az árváknak, akik nem maradtak teljesen magukra a legnehezebb órában. Ez akkoriban nagy szó volt, és nagy segítség!

              Édesanyám, aki itthon töltötte az előző éveket, világosan látta, hogyan állítják félre politikai ellenfeleiket a kommunisták, és éppen, ezekben a napokban, teljes lett az ország feletti uralmuk.     

              Anyám többször is kérte apámat, hogy ne panaszkodjon a Szovjetunióra meg Sztálinra! Vigyázzon a nyelvére! Jól gondolja meg, hogy ki előtt mit lehet mondani!

              -Gondolj a fogságba esésre! Az oroszok még mindig itt vannak! Értsd meg, hogy a magyarok elleni háborúnak még mindig nincs vége! Ellenünk talán örökké fog tartani!

              Apám mindig azzal vágott vissza:

              -Az igazat már csak megmondhatom?”

              -Mondj igazat, és betörik a fejed! Most éppen ilyen időket élünk! – mondogatta gyakran, mint egy makacs tanulónak a türelmes tanító néni.

              Már jó fél éve annak, hogy hazajött, még mindig nem vette észre a változást. Azt, hogy az országból siralomház lett. Másnap kiderült, hogy izgatásért jelentette föl néhány utcabeli senkiházi. Először a községház fogdájába vitték, és csak másnap reggel kísérték át a rendőrségre.

              Az egyik rendőr bizalmasan elárulta anyámnak, hogy egy-két „jóakarónk” tett feljelentést apám ellen, mert szidta az oroszokat. Pedig soha nem szidta az orosz népet. Sőt, nagyon sajnálta őket, hogy olyan országban kell élniük, ahol Sztálin dirigál.

 

                                                                 Egyesültek

 

 

              Éppen ezekben a napokban, 1948. június 12-én mondták ki a két munkáspárt egyesülését. A kommunista párttagok közül 753 ezer maradt az új és egyetlen pártban, míg a szociáldemokrata 750 ezerből 241 ezer. Az új párt, a Magyar Dolgozók Pártja 883 ezer taggal kezdte meg a szocializmus építését. Kecelen ekkor 400 tagja volt a kommunista Pártnak. Mennyi helyezkedő már ilyen korán!

              Az MDP elnöke, hatáskör nélkül, Szakasits Árpád lett, a főtitkár Rákosi Mátyás, helyettesei: Farkas Mihály, Kádár János és Marosán György.

              Amikor Tildy Zoltánt a veje kivégzése miatt lemondatták, a helyére, a köztársaság elnökének székére Szakasits Árpás ült. Kádár János lett az új belügyminiszter, aki 1948. szeptember 6-án rendeletet adott ki, amely a magyar Rendőrség Államvédelmi Osztálya elnevezést törölte, és új nevet adott a párt Gestapójának vagy KGB-jának: Belügyminisztérium Államvédelmi Hatósága lett a neve, „népszerűen” ÁVH.

              A Magyar Függetlenségi Népfrontot pedig ’pártpótléknak” hozták létre, amelyre majd szavazni lehet.

MAGYARORSZÁG EGÉSZ LAKOSSÁGA ÉRDEKVÉDELEM NÉLKÜLI TŐMEG LETT!

 

                                              Akik apámat feljelentették

 

 

              Mint később kiderült, nem is kettő, hanem három feljelentője volt az édesapámnak. Közülük kettő valóban párttag volt, de annyira primitív emberek, hogy a gondolat, az ötlet sem származhatott tőlük. Ezt már sejtettük az első kihallgatástól kezdve.

              Csak olyan ember heccelhette fel őket ellenünk, aki az apámat valamelyik kijelentéséért, esetleg zsidózásért, szívből meggyűlölte. Azt valóban emlegette az édesapám, és erre még gyerekkoromból emlékszem, hogy amikor Pesten keresztül jöttek haza a hadifogságból, az ÁVO-sok kezelésébe kerültek. A jól tájékozottak arra figyelmeztették a többieket:

              -Vigyázzatok, mert ezek annyira gyűlölik a magyarokat, hogy amikor visszatértek a fogolytáborból, megfogadták, hogy az egész Andrássy út végig lesz rakva keresztény fejekkel!

               Mit ad Isten és a kommunista fantáziátlanság! Olvasom a Képes történelem című kiadványt, amelyet Asperján György válogatott és állított össze, és amiben az ifjúság hülyítésére a következőt nyomtatta ki fehéren-feketén, mint egy bizonyos Csehi Károly nyilaskeresztes párttag és egykori SS-katona nyilatkozatát:

              -Én tíz évet ültem, de most bosszút állok. Az Andrássy út zsidó fejekkel lesz kirakva!

              Vagy hinnem kell a nagy lelkek éteri találkozásában, mert én ezt már, a Móra 1982-ben adta ki a könyvet, legalább 35 évvel korábban hallottam, hátsó gombolós gyerekkoromban, csak egészen más szereplőkkel.

              Nem szólva arról az egyszerű tényről, hogy csak azért, mert zsidó, Magyarországon még 1956-ban sem nyírtak ki senkit. Még a főmuftik, „a négyes fogat tagjai” is kivétel nélkül megúszták az akasztófát, pedig ők valóban végrehajtották, ha nem is a szó szoros értelmében, az említett fenyegetést.

              Gyorsan híre terjedt a faluban, mert még nem fásultak bele az emberek örökös együttérzésbe, bár nemsokára ennek is eljön az ideje. Amikor mindenki együtt érez majd mindenkivel. A Rákosi-rendszerrel akkor kezdtek az emberek ismerkedni.

              Maga a főkolompos is átjött melegen érdeklődni:

               -Mi van az Andrással? Hallom, hogy őrizetbe vették. Nem engedem bántani! Holnap bemegyek a rendőrségre, és szólok az érdekében.

              De térjünk vissza a második napra! Anyám megérzése szerint a felbujtó nem lehetett más, mint egy férfiszabó, aki a bombázások elől, úgymond, húzódott le Kecelre, és szintén párttag volt, sőt talán titkár. Az utcánkban is lakott, de úgy viselkedett, mintha yehuk törzséből származott volna, akik szerint a kereszténytől kapott jóindulatot nem kell viszonozni, mert az ebhitű az szolga.

              Gyakran meglátogatták a gyerekei, és ilyenkor mindig nálunk kaptak, teljesen ingyen, éjszakai szállást. Az édesanyám szimata nem csalt, mert másnap reggel a rendőrőrsön kivel találkozott? Barabás Andor férfiszabó-mesterrel, aki saját bevallása szerint csak azért tartózkodott ott, hogy tegyen valamit apám érdekében. Azt nem vallotta be, hogy jót vagy rosszat?

              Apám az örök optimista még hitt is neki, bár anyám igencsak kötötte az ebet a karóhoz, hogy ez egy hétpróbás, alattomos gazember.

              -Sok ilyen becsületes ember kéne! – hangsúlyozta a rendőrség várószobájában anyám előtt, amiben csak igazság volt, de egy becstelen ember szájából mosdatlanul hangzott.

              Délután is meglátogatott bennünket, de akkor már ajtót mutattunk neki. Magyarul úgy mondják, hogy anyám: eltanácsolta, kirúgta, kiutasította, kivágta, kiadta az útját, kipenderítette, kitette a szűrét, kibillentette, kirepítette, becsapta előtte az ajtót, kizamekolta, kipasszolta, de t-ön nem rúgta. Túlságosan szemérmes asszony volt az anyám. Sajnos, ilyenre még nem is gondolt.

              Mindenesetre a rendőrségen már találkozott a sorakozó tanúkkal, akik a

a jegyzőkönyvet jöttek aláírni. Talán a nevüket mind a négyen le tudták írni. Az Egyik a hátsó szomszédunk volt: Hugyi Antal.

              Az ő családjáról tudni kell, hogy a lányok az édesanyanyám használt ruháiban jártak. A felesége mindig anyámnál tette letétbe a pénzecskéjüket, hogy az utolsó fillérig el ne kártyázza és igya a férjeura. Aki, ha részegen hazatántorgott, a helyzet „ura” is volt, mert végigverte a családját, és ha az asszony pénzt kért tőle kenyérre a lányainak, két nagy ütés között azt harsogta:

              -Etess velük répát! / Mármint marharépát! /

              A másik notórius tolvaj volt, akit már senki sem fogadott fel napszámba a faluban, mert annyira enyves volt a keze: Falus Mihály. Erényeit azzal tetézte, hogy később kerékpárlopásra specializálta magát, és ebből volt némi bevétele. A miénkkel egy szép nyári éjszaka kellős közepén hajtott el.

              A felesége az anyám kölcsönéből varratott ruhákat a kislányainak valamilyen nevezetes alkalomra. Aztán a forintokat igen ritkán láttuk viszont. De soha nem kértünk lehetetlent senkitől. Ha nem adták meg, akkor tudtuk, hogy rosszul megy a kerékpár-kereskedés.

              Ennek a fiával, aki nem tehetett apja bűneiről, de én sem az apáméról, egyszer mégis olyan jóízűen összevertük egymást a kisliget bejáratánál, hogy még most is érzem a verés aromáját.  Egy évvel idősebb volt nálam, de én voltam az igazságosztó.

              Amikor felnőtt, villanyszerelő lett belőle, és feleségül vette az egyik osztálytársnőmet, aki kibírta vele addig, amíg időben, mert nagy piás volt, el nem patkolt.

              A harmadik egy nyomorék ember. Egy kis trafikja működött az előttünk lévő terecskén, de a szatócsboltunk rontotta a forgalmát. Talán ezért szállt be a bandába.

              Palásti Károlynak hívták a szerencsétlent. Miután apámat elhurcolták, és én megjelentem a trafikja előtt, majdnem kitörte a frász. Pedig hány éves is voltam?

              Ötnél már több, de hatnál kevesebb. Magasságom pedig nyolcvan centi lehetett. A soványságomat, bocsánat, girhességemet anyám ekkoriban azzal magyarázta, hogy kákabelű vagyok, és abban is sok kukac nyüzsög.

              Odajártam a trafikhoz, hogy nézegessem az eladásra kirakott Ludas Matyi rajzait. Még most is látom, ahogy Mindszenty József, mint háborús uszító magasodik feketén és vészt jóslóan a címoldalon. Sajnos olvasni még nem tanítottak meg. Csak nézni, és megjegyezni!

              Szegény Karcsi bácsi! Idővel még a segítségemet is fölajánlottam néha, amikor kacska karjával nehezen emelte le kerékpárjáról a hatalmas cigarettás dobozokat. Lehet, hogy azt hitte, bosszantani akarom, pedig eszemben sem volt.

               A kiszolgáltatott emberbe belerúgni nem vált szokásommá! Engem az utca meg a könyvek nem arra neveltek.

              Apámat a harmadik napon átvitték Kiskőrösre. Ott már működött egyszemélyes ÁVH-s kirendeltség.

                                                                         

                                                  Mindszenty az ÁVH-n

 

              Mikor tartóztassanak le egy magyar főpapot Magyarországon? Természetesen karácsonykor.

              -Röviddel azután belép a szobába egy magas, tagbaszakadt, bivalynyakú és vadtekintetű politikai rendőrtiszt, aki csak annyit vet felém:

              -Én partizán voltam.

              Beszél ugyan magyarul, de az arca nem magyar. Gyűlöletét már régóta gyűjthette ellenem. Nézni sem jó romlott, gyűlölködő arcát. El is fordulok. A mozdulatából azt sejtem, hogy kissé távolodik tőlem, egyszerre nekem fut, és csizmával, egész erejével belerúg födetlen gerincembe. Ő is, én is a szemközti falnak esünk. Többet akkor, úgy látszott, nem is tud rúgni. Valami luciferi örömmel az arcán, pihegve mondja:

              -Életem legboldogabb pillanata volt ez.

              Hogy a valóságot mondja, azt le tudom olvasni kéjesen eltorzult arcáról.

              Most újra az őrnagy jön be. / Dr. Décsi Gyula / Kiküldi a partizánt, gumibotot vesz elő. Sohasem gondoltam, hogy a gumibotig is eljutok egyszer életemben. Legyűr vízszintesen, és elkezd ütlegelni. Talpamon kezdi és megy mindig feljebb.

              A gumibot suhogásaira a szomszéd szobából és a folyosó felől a kórusszerű diadalmas kacajt. Nők és férfiak vegyesen vannak a közelemben, s ha jól tudok a harsogó kórusszerű kacagásból következtetni, úgy most sokkal többen vannak jelen, mint ahányan a kihallgató helyiségben voltak.

              Az őrnagy továbbra is egymásután méri rám az ütéseket. Bár kimerülten liheg, de nem hagyja abba a kínzásomat, hiszen nagy gyönyörűsége lehet abban, hogy végre elérkezett az óra, amikor Magyarország hercegprímását levetkőztetve botozhatja.

              Összeszorítom a fogaimat, de a hangot nem sikerül mindig visszatartanom. Nyöszörgök fájdalmamban. Elég a testnek a magáé, de mintha a lélek még jobban égne.

                                                                    Mindszenty: Emlékiratok / részlet /

 

                                         Egy Lukács-tanítvány: Eörsi István

 

              A jó mag, ha termékeny talajra hullik, bizony legalább nagy giz-gazember lesz belőle. Fél téglával döngette a mellét a fent nevezett emberke, amikor azt kérdezték tőle, kinek az „emlőin” nevelkedett:

               -Én voltam Lukács György elvtárs legutolsó tanítványa.

              Az idézett „műve” / Opusz 1. /, amelyet 1991-ben írt, amikor II. János Pál pápa nálunk járt, ezt bizonyítja:

 

                                                            Látogatás előtt

 

                                                   Wojtyla úr, az a gondom,

                                                   hogyha ön hazánkba jön,

                                                   költségesebb lesz a kondom,

                                                   s kétségesebb az öröm.

                                                   Ön, mint szex-specialista,

                                                   megmondja, mit nem szabad-

                                                   készen a tilalmi lista,

                                                   s behúzom a farkamat.

 

 

              Ő volt Karol Woytila egyik magyar merénylője, aki ezért legalább annyi zsozsót kapott, mint Ali Akcsa a pisztolylövésért. Csak azt le is ültették, de ez a magyarországi még mindig áll, mint faszál a liberális erdőben. Íme, a demokratikus ellenzék egyik oszlopos tagja!

              Mostanában sokszor emlegetjük a keresztényellenes iszlám támadását egész Európa ellen. Ezt nem egy Mohamed-rajongó követte el, hanem egy hithű liberális. Akkor meg mi a különbség a két megnyilvánulás között?

 

                                                                        

                                                                 A látogatók

 

              A tévedések elkerülése végett: Ez a rövid és a való életünkből kiragadott kép, nem akar rivalizálni a magyar írófejedelem, aki szintén yehuk törzséhez tartozik, még mindig jelen időben, Konrád György zseniális alkotásával, amelytől már régen elájult Európa. Valamikor azt tanultam, hogy mindig keressük meg egy irodalmi mű eszmei mondanivalóját.

               De én az ő alkotásában semmi ilyesmit nem találtam egykoron, ezért azt ajánlom az olvasóknak, hogy azt ne koptassák, de annál inkább ezt olvassák, mert ennek, amellett, hogy rövidebb, még eszmei mondanivalója is van.

              Tehát 1948-ban járunk, a tanév elkezdődött, és hajtók ráuszították a pedagógusokra a kopókat, mint a spanyol hódítók a bennszülöttekre kiéheztetett kutyáikat.

              Egyik tanárnő így emlékezett a varázsos fordulatra.

              -1948 életem legboldogabb éve volt. Ekkor kaptam a kezembe a tanítói kinevezésemet. Végre én is taníthattam, mint az én drága jó apám, aki tanított is, meg kántorkodott is egész életében. Megbecsült ember volt. Az mondta a hangjáról egyszer egy hozzáértő, hogy egy kis képzéssel még Nabuccóból a Zakariás imáját is elénekelhetné az Operaházban.

              De térjünk vissza az én boldogságomhoz! Megindult a tanév, úgy, ahogy szokott, még szeptember elsején. Az én aranyos tanítványaim úgy megszerettek, minden nap virágot hozott valamelyikük. Én imádtam tanítani. Egy hónapig minden ment a maga legszebb útján. Aztán az egyik tanítási napon, nagy megrökönyödésemre, két neveletlen férfi, kopogtatás és köszönés nélkül kinyitotta az ajtót, és leült a leghátsó üres padba. Fiatal voltam még, dehogy mertem megkérdezni, hogy kitől kaptak rá engedélyt.

              Mind a két férfi keceli volt, a yehuk rokonságából. Az én édes jó apám és anyám mindig a legjobb viszonyban volt a Seidnerékkel, a Vetőékkel és általában az egész yehu-törzzsel. Barátnőm is volt közöttük, nem is egy.

              Amikor kicsengettek, az egyik férfi elkérte a tankönyvemet holnapig, és megígérte, hogy föltétlenül meglátogatnak az első órán. De nélkülük semmiképpen ne kezdjem meg az órámat!

              Amikor déltájban hazaértem, szinte beestem az ajtón az idegességtől, és még sápadt voltam, mint a fal. Ájulásra készültem, de az én áldott szüleim ebben megakadályoztak, mert részvéttel vettek körül:

              -Mi történt, drága kislányom? Bántott valaki?

              Fogvacogva meséltem el az én drága, jó szüleimnek az iskolai jelenetet. Szegények, rosszabbul lettek, mint én! Nem győztem a fejükre hordani a hideg vizes zsebkendőket, és szóval is csillapítani izgalmukat:

              -Ne nyugtalankodj, drága anyuskám! Udvarias emberek voltak a maguk nemében.

              -Apuskám, kedves, te se nyugtalankodj! Csak a tanításról volt szó, és elkérték a tankönyvemet holnapig.

              Egész délután gondtól terhesen és csendben jártunk le-föl a lakásban. Amikor a drága szüleim, az idegességtől kimerülve, ágyba estek, nekiültem, és elkészítette a holnapi óra vázlatát. A kedveseim után én is lefeküdtem, de már előre tudtam, hogy úgyis többet virrasztok, mint alszom.

              Pedig meglátogatott az álom, és a múlt egyik kedves jelenetét idézte föl nékem. A bűbájos gyermekkoromba vitt! Kurcz esperes úr szalonjának egyik díványán ültem, és hallgattam és néztem a falu négy legintelligensebb emberének kártyacsatáját a mahagóni asztalon.

              -Nagy marha vagy, te gyógyszerész, ha ilyen lapra nem mertél hívni!” – így dorgálta a tiszteletes úr a barátját.

                A folytatás megszakadt, az édes álom rövid volt, mint a felhőtlen gyermekkor. Amikor hajnal felé karjaiba vett újra az álom, az egészen máshová vitt. 1919-be, amikor még meg se születtem, csak hallottam róla. A káplán urat lelőtték a vörösök, de az esperes urat nem találták el. Egy tömeget láttam, amelyik az öklét emelgette az esperes úrra, de akkor az én bátor apácskám kiállt, és odakiáltotta a parasztoknak:

              -Ti ökrök, ne bántsátok az orra miatt a Kurcz esperes urat, mert ő nem zsidó, hiszen még a nagyapja is kanonok volt.

               Az én édes jó apám még álmomban is kiállt a barátaiért.

               Több álom aztán nem kerülgette a pillámat. Megnéztem az órámat. Fél hat volt. Csendben felöltöztem, hogy a kedveseim édes álmát ne riasszam el. Felöltöztem a legszebb ruhámba, és újra meg újra végig gondoltam a tanítanivalót.

              Már hét órakor benn ültem a tanteremben. Az én drága tanítványai már fél nyolcra összejöttek, és csendben beszélgettek. Pedig máskor milyen vidáman csacsogtak! Vártuk a LÁTOGATÓKAT. Bátorításul mondtam nekik, az én kis aranyosaimnak, hogy mindent szép hangosan, jól hallhatóan mondjanak.

              Nyolc órakor megjelent a két férfi, akiknek egy egész éjszaka nem volt elég, hogy megtanuljanak köszönni, de mi azért viszonoztuk:

              -Osztály, vigyázz! Köszönj!

              -Dicsértessék a Jézus Krisztus!

              -Mindörökké! Ámen – válaszoltam én, és így szóltam hozzájuk:

              -Mondjuk most együtt! Hiszek egy Istenben, hiszek egy Hazában, Hiszek egy isteni örök Igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában.

              Aztán elkezdődött az óra, és az én drágáim olyan szorgalmasan jelentkeztek, annyi okosat mondtak, hogy meg lehettek velük elégedve a LÁTOGATÓK.

              Az órát így fejeztük be:

              -Osztály, vigyázz! Köszönj!

              -Dicsértessék a Jézus Krisztus!

              Minden gyermekemet kiküldtem a tanteremből, és a vendégek csak annyit mondtak:

              -Tetszett az óra. Csak a Magyarországról szóló hiszekegyet ne mondják többé! Felejtsék el!

                                                                                            / Sz. G. tanítónő /

 

 

                                                                       1949

 

 

                                                           A NÉKOSZ legendája

 

                                                            Sej, a mi lobogónkat

                                                            Fényes szelek fújják,

                                                            Sej, az van arra írva:

                                                            Éljen, a Szabadság!

 

                                                            Sej, szellők, fényes szellők,

                                                          Fújjátok, fújjátok!

                                                          Holnapra megforgatjuk

                                                          Az egész világot!

                                                                                             Jankovich Ferenc

 

              A második világháború után szerte az országban ezt a szöveget egy csángó dallamra. Ezek az ifjak mind népi kollégisták voltak, akik 1945 és 1949 közötti magyar történelem egyik egyedülálló és nagyhatású mozgalmának a résztvevői voltak.

              A népi kollégiumi eszme az 1930-as években született meg a népi írók körében. Az alapötlet szerint bentlakásos internátusokat kell létrehozni, ahol szegény sorsú, de tehetséges gyerekek tanulhatnának. Biztosítanák számukra a szállást, és ők tanulmányaik elvégzése után visszatérnének szülőföldjükre.

              Így idővel kialakulna egy paraszti származású értelmiségi réteg, amely ismerné saját osztályának problémáit, és kellő tudása lenne azok megoldásához. Ezzel a gondolattal már a háború előtt Teleki Pál és Kállay Miklós is rokonszenvezett. Ezért alakulhatott meg már 1939-ben az első, a Győrffy István Kollégium.

              A háborút követően erős kommunista befolyás alatt álltak, hiszen a kollégiumi mozgalom fő támogatói Rajk László és Révai József voltak. 1946-ban már országos szervezetük is létrejött, a NÉKOSZ.

               Egy – egy kollégiumba hasonló érdeklődésű fiatalok jártak. 1948-ra 158 - at sikerült létrehozni. Az általános iskolás, a középiskolás és az egyetemi kollégiumok mellett szakkollégiumok is létrejöttek. A békéstarhosi zenei, a Derkovits és a Nagy Balog János képzőművészeti kollégiumok. A feltűnt tehetségek jelesebbjei: Nagy László, Juhász Ferenc, Soós Imre, Horváth Teri, Szirtes Ádám, Berek Kati, Váradi Hédi, és a többi. Sajnos majdnem mindegyiknek kisiklott élet és önemésztő emberi sors jutott.

              Gyűléseken vettek részt, tüntetést rendeztek Tito tiszteletére magyarországi látogatása alkalmából. Rajk László és Veres Péter volt a kedvencük, és ez is lett a vesztük.

              Amikor 1949-ben Rajkot koholt vádak alapján bíróság elé állították, a NÉKOSZ napjai meg voltak számlálva.

              A teljhatalomra törekvő „négyes fogatnak” nem volt ínyére egy öntudatos magyar értelmiség. Azt sokkal nehezebb lett volna „palira venni”.

              Sürgősen fel is oszlatták a mozgalmat. Akit lehetett, megvették maguknak, mint Juhász Ferencet. De a többségükre a mellőzés, meghasonlás és sok esetben tragédia várt: Horváth Teri, Soós Imre, Nagy László, B. Nagy László, Huszárik Zoltán és a többiek.

              Aki nem tartozott a yehuk törzséhez, nemigen rúghatott labdába, kivéve a goj „aranycsapat” tagjait, akik számukra is szállították a nemzetközi babért, és szuperautókat. Például Barótinak az elvesztett VB után. A más területen kitűnőknek a hazájukban ritkán jutott sikerélmény: Körhinta, Liliomfi, Szindbád.  Megcsinálták a három legjobb magyar filmet, ez maradt utánuk.

              A tragikus magyar történelemből csinált magának üzletet Jancsó Miklós, ez a buznyák és szellemileg eltévelyedett, impotens rendezőcske. Minél előbb legyen neki nehéz a föld! Lehetőleg ne a magyar, mert az undorral kiveti magából.

 

                                                                         

                                                            Anyám és az ÁVH

 

 

              Apámat elvitték Kiskőrösről, de nem tudtuk, hogy hová. Az édesapja és anyám Pesten keresték. Fodor Böske néni, mert anyám után én is csak így neveztem, vezette őket börtönről börtönre. Széles választék volt belőlük Budapesten, ha másból nem is:

              Tutaj utca, Áfonya u., Mosonyi út, Gyűjtőfogház, Kistarcsa, Böszörményi úti csendőrlaktanya, Csepel: Királymajor, Kispest: Rendőrlovassági laktanya, Mátyásföld, Pestszentlőrinc: Attila u., Pestszenterzsébet: Gubacsi úti téglagyár, Rákospalota: Árpád u. 10., Andrássy út 60. stb.

              Mindenütt azzal utasították el őket a „portások”, hogy ebben a „szállodában” nem lakik ilyen egyén. Este azzal jöttek meg lelombozódva, hogy Pesten nincs. Később kiderült, hogy éppen akkor Szegeden, a Csillag Szállóban, utaltak ki számára egy komfort nélküli szobát. Mint hajdanában-danában Rákosi Mátyásnak, akit aztán egész életében bosszantott a „szegedi gondolat.”

              Két nap múlva megállt előttünk egy motorkerékpár. Az egyik keceli pék, Kosócki vezette a Sachs--ot, bizonyára pártmunkára mozgósították. Egy rendőrt hozott a motoron, és az felszólította anyámat, hogy készüljön, mert a kiskőrösi rendőrkapitányságra viszik. Ez az utasítás! Anyám már azt se kérdezte, hogy kinek az utasítása, mert tudta, hogy ezek a „végrehajtók” olyanok, mint a bábok. Idegen kéz mozgatja őket, sokszor maguk se tudják, kinek a mocskos keze.

              Anyám zavarba jött, ami igen ritkán esett meg vele életében, de azért tisztességesen felöltözött a nyári ruhájába. Kiskőrösig tépegette a szél fejéről a kendőt, de nem sikerült elrabolnia. Bár a hátsó ülésen ajánlatos volt a fogantyúba két kézzel kapaszkodni. Aztán a Kosócki Pali megállt a rendőrség előtt, ahol a kapuban egy rendőr várta. Anyám vett egy mély lélegzetet, és elmondta magában, hogy Istenem segíts, azzal belépett a kapun. „Mit akarhatnak ezek tőlem?” – forgott az agyában.

              Rövidesen megtudta, mert a rendőr kétrét görnyedve bekopogott az egyik ajtó, és amikor belülről beleegyeztek, kitárta anyám előtt az ajtót. Azután, mintha köddé vált volna, gyorsan fölszívódott.

              Kiből állt a fogadóbizottság? Egyetlen vörös hajú, nagy fülű cingár fiatalemberből, aki nem volt magasabb anyámnál, és nem hordott egyenruhát. Most már csak az volt a kérdés: ÁVO-s vagy már ÁVH-s? Aztán az eszébe nyílalt, hogy erről a lényről az a hír járta Kecelen, hogy a kiskőrösi jegyző lányát megerőszakolta, és az öngyilkos lett szégyenében. „No, lássuk az adut!” – gondolta anyám.

              Falusnak vagy Falusinak mutatta be magát, de teljesen mindegy, úgyis álnév volt.

              Ez a valaki azt mondta anyámnak, hogy zárja be az ajtót. Engedelmesen bezárta. Gondolván:

              -Legalább nem lesz gyors segítsége ennek az embervakarcsnak, ha ütlegre kerül a sor.

              Kemény hangon rögtön a tárgyra tért:

             -Vetkőzzön le!

              Anyám csak a fejét rázta, ezért ráförmedt:

              -A gumibotot ismeri-e?

              Azt válaszolta anyám egy kissé szenvtelenül:

              -Hallomásból.

              A civil férfiú, aki éppen akkor vagy Falus volt vagy Falusi, a szekrény tetejéről leemelt egyet, és a tenyerét ütögette véle. Igen hatásos volt, de közben kopogtak az ajtón.

              -Nyissa ki! – hangzott a nyers ukáz, és a gumibot a szekrényre került. Anyám kitárta, és ekkor egy háromrét görnyedt rendőr lépett be az ajtón, azután a korcs asztalára egy papírlapot helyezett:

              -Azoknak a névsorát tartalmazza, Falusi elvtárs, akik Soltvadkerten és Kiskőrösön az Új Ember című katolikus újságot járatják.

              A civil kaján mosollyal megköszönte. Aztán a rendőrség ki is hátrált, mint egy utolsó cseléd.

              Anyám a jelenet hatását így összegezte:

             -Őszintén mondom, nem szántam volna leköpni mind a kettőt.

              Aztán az a korcs, megint a zárt ajtó mögött tovább makacskodott. Át akarta küldeni a szomszéd szobába, amelynek ajtaját az azonos tapéta szinte láthatatlanná tette.

              De anyám erre sem volt hajlandó.

              Dühében nem tudta másként megszégyeníteni, minthogy mindkét karját magasra emeltette, mondván, nincs-e nyilaskereszt a hóna alá tetoválva. Megnézte, és nem volt. Újabb kopogtatás zavarta a meghitt együttlétet.

              Aki most bejött, nem volt más, mint a Juhász Miska bácsi, a császártöltési rendőrparancsnok, apám unokatestvére. Aki legalább annyira féltette anyámat, mint mondjuk a férje vagy a fia.

              Borbényi János, aki naiv festő is volt, áldott legyen az emléke, hívta fel őt Kecelről, és értesítette, hogy apám után anyámat is elvitték. Miska bácsi rögtön a nyomába is eredt.

              Anyámat rögtön kiküldték a szobából, aztán kettesben tárgyaltak. Falusi utasította posztoló rendőrt, hogy kísérje a cellájába, mert holnapig vendégük lesz. Amikor rázárták az ajtót, megnyugodott. Itt már legalább nem fogják zaklatni. Szétnézett, hiszen ilyen helyen még úgy sem járt:

              Hová hajtsa a fejét? Csak deszkákból összetákolt priccs volt a cellában, rádobva két takaró. Lefeküdt, betakarózott és nyomban el is aludt.

              Aztán másnap reggel egy riadt rendőr ébresztette:

              -Hallja, fiatalasszony, maga az éjszaka igencsak rám hozta a frászt.” Anyám kérdőn nézte.

              -Egész éjjel magára vigyáztam, de ennyi nyugtalanságot még a saját feleségem sem okozott a harmincéves házasságunk alatt. Isten látja lelkem, azt hittem, hogy meghalt. Nézegettem be a cellaablakon, de minden alaklommal ugyanabban a helyzetben feküdt. Estétől egészen az ébredésig.

              Már azt hittem, hogy meghalt. Úgy éjféltájban aztán már nem bírtam lélekkel, mondom, megnézem ezt a fiatalasszonyt, hátha orvosra van szüksége. Olyan csendesen és békésen szuszogott, hogy még engem is elálmosított itt a székemen ülve.

              -Tudja, akinek tiszta a lelkiismerete, az mindig nyugodtan alszik.” – válaszolta anyám, és megigazította a ruháját, a kendőjét újra a fejére kötötte. De azt még hozzátette, mert igen szimpatikusnak találta ezt a középkorú rendőrt:

              -Már kislánykoromban is sokszor emlegette a nagyanyám, akinél a legjobban szerettem aludni:

              -Jó alvókád van, kislányom, ha még arra sem ébredtél föl, hogy az éjszaka zörgött-villámlott.

              -Mondtam is neki: Azt álmodtam, hogy zengett az ég.

              -Még hogy zengett? Nézz ki az ablakon, a legnagyobb nyárfát szétvágta a villám.

              Az pedig, az épen maradt négy társa között, ott feküdt szétforgácsolva a nagyanyám háza előtti téren.  Amikor megláttam, sírni kezdtem, mert éppen azon a nyárfán láttam egyszer egy faluba tévedt mókust. Életemben először és utoljára láttam ilyen közelről. Ez az apró állat valamiért bemerészkedett majdnem a falu központjába.

               Mindenki csak körülállta a fát, és egyetlen embernek se jutott eszébe bántani egy ártatlan kis állatot. Még a legrosszabb kölykök sem dobálták meg. Azt hiszem, kaptak volna néhány taslit a felnőttektől. De hát ez valamikor a harmincas évek elején volt.

              -Azt hiszem, kedves fiatalasszony, hogy mára már nagyon megváltoztak az emberek – mondta igen halkan az én rendőröm, aki el is ment, hogy megnézze, mi lesz reggelire. Hallottam is nemsokára, hogy elég hangosan hadakozik a szakácsnővel, aztán csüggedten jött vissza.

               Feltolta a sapkáját, és megkaparta a fejét nagy bosszúsan, és olyan arcot vágott, mint, aki éretlen almába harapott. Szégyellte, hogy egy szakácsnő ilyen félvállról beszélhetett vele.

              -Azt mondta ez a sárkánykígyó, hogy magát nem jelentették tegnap este. Nem is kaphat reggelit.

              -A szakáccsal – különösen, ha nő az illető - nem jó haragba lenni. Köszönöm, hogy fáradozott értem, de kibírom én ebédig. Maga mit szokott éhomra enni? Tegnap délben ettem utoljára, a vacsoraidőt végigaludtam.

              -Értem a célzást, fiatalasszony. Én éhgyomorra pálinkát szoktam inni. De itt még az sincs. Vissza is megyek ehhez a hárpiához, aztán bejelentem, nehogy délben se legyen ebédje – mondta szolgálatkészen, és már többé nem is láttam.

              Biztosan lejárt közben a szolgálati ideje, mert olyan hat óra lehetett.

              Nem kellett délig várnia, mert tíz óra körül megjelent anyám, és szalonnát, kolbász, kenyeret hozott egy asztalkendőben. Ez bizony igen jól jött, mert a rendőrre nemigen hallgatott a szakácsnő. Délben sem kaptam még egy tányér levest se.

              Pedig igen tüsténkedtem a konyhán, bár mint a rendszer megbízhatatlan ellenségére úgy tekintett rám a mozgalmár szakácsnő, és dehogy engedte volna a levest megsózni, hiszen, az ilyen reakciósoktól, mint én, kitelik, hogy patkánymérget szór az elvtársak ételébe.

              Két nap múlva, immáron fogságom harmadik napján, Nagy Ottó rendőr egy levelet csúsztatott nagy titokban a kezembe. Üzenet volt a Miskától:

              -Holnap elkísérnek Kecskemétre, hogy kihallgassanak. De ne ijedj meg, mindjárt vissza is hoznak!

              Egy nagyon rendes rendőr, úgy látszik, Kiskőrösön csupa ilyen ember szolgált, kísért ki a hajnali vonathoz. A napkeltét jelző süthenyős időben és a néptelen utcákon elvőgyeltünk az állomás felé. Közben a lelkemre kötötte az a rendes férfi:

              -Én csak hivatalosan leszek a kísérője, fiatalasszony. Amikor fölszállunk a kocsiba, egyikünk az egyik végébe, a másikunk a túlsó végébe telepszik. Egészen Kecskemétig így utazunk. Nehogy megszökjön, mert nagy bajt hozna mindkettőnkre!

              Hová is szökhettem volna? A bugaci betyárok közé? Igaz, hogy nem lett volna megalázó. Rózsa Sándor úriember volt az akkori banditákhoz mérve.

              Hosszú volt az út, mert bár először Pestnek tartottunk, de azután egy mellékvonalon, Fülöpszálláson átszállva, érkezteünk meg Kecskemétre, éppen alkonyattájban.

              Az a bizonyos tisztességes magyar rendőr sajátos stratégiával kísért. Ha valami fontos közlendője volt, felzárkózott hozzám, és halkan elmondta, majd újra lemaradt. Egy sajátos koreográfia szerint tettük meg az egész utat. De máskülönben az egész úton olyan távol ült tőlem, még a váróteremben is, mintha semmi közük nem lett volna egymáshoz.

               Ahogy távolodtunk a kiskőrösi fogdától, fokozatosan nőtt közöttünk a távolság. Amikor átszállásra vártunk Fülöpszálláson, a legtávolabbi padot választotta. Amikor a kecskeméti börtönhöz közeledtünk, a bejárat előtt tíz-tizenöt lépéssel állt csak mellém.

               Volt időm gondolkodni. Akkor merült föl bennem, hogyha az uramnak el kéne rejtőzni, ha majd kiengedik a tárgyalásig. És mindjárt eszembe is jutott egy jó lehetőség: álnéven-nagyvárosban élni és dolgozni. Mint a hajdani betyárok a sűrű erdőkben, most elrejtőzni Budapest dzsungelében.

                                                                         

                                                          Az első élményeim

 

              Tehát alkonyattájt megérkeztünk a kecskeméti börtönhöz. A kísérőm rutinosan bezörgetett, mire egy középkorú ügyeletes kinyitotta az ajtót. Olyan korú lehetett, mint a kísérőm, csak szálasabb, sűrű szemöldökű és magasabb homlokú. Látszott, hogy nem hivatalos vendéget várt, mert még a kabátját sem gombolta be, és fejére csak feldobta a sapkát. Valószínűleg unalmában szundikálhatott, és valami kellemes álomból riasztotta kopogás, ezért elég morcosan nézett ránk.

              Az aztán néhány lépcsőn fölfelé lépkedve, bevezetett az őrhelyére, egy szűk irodába, amelynek minden dísze Lenin, Sztálin és Rákosi képe volt. Egy asztal, egy szék, a szunyókáláshoz, és a sarokban egy széntüzelésű Lampert kályha, de a nyár közepén éppen szolgálaton kívül.

              Aztán amikor alaposan megnézett, a gonosztevőt. Látszott rajta, hogy ilyen fiatal és jámbor arcú nőkkel ritkán akad dolga. A kabátját is begombolta a tiszteletemre, és a sapkáját letette az asztal szélére, és munkához látott.

               Először is a kísérő rendőrrel eljátszotta az átveszem, átadom játékot, és az egész napos tisztességes kísérője jó éjszakát, és szabadság elvtársat köszönve lelépett.

              -Fiatalasszony! Legyen szíves letenni az asztalra a gyűrűjét és a fülbevalóját. Ezeket majd mi megőrizzük, és amikor hazatér, visszakapja.

               Leszedtem az ükanyámtól származó örökséget, és letettem az asztalra. A most már nem rigorózus rendőr beletette őket egy kisalakú cukros zacskóba, és ráírta a tulajdonos nevét, majd az egyik alsó fiókba csúsztatta a többiek közé. Aztán megkérdezte:

              -Nézze, két cella közül választhat. Jó kedvű társaságba akar kerülni, vagy megelégszik egy csendes vénasszony szomszédságával?

              Társaságkedvelő ember voltam, de most csak, az egész napos strapa után, igen áhítottam pihenést és a nyugalmat. Az idős cellatársat kértem, mert nemigen volt beszélgetős kedvemben. A nénit választottam, és igen jól tettem, mert megtapasztaltam, hogy miért osztogattak még hatvan fölötti idős asszonyoknak is 6 hónapot. Mindjárt lekádereztem, mert úgy köszöntem előre:

              -Dicsértessék a Jézus Krisztus!

              -Mindörökké. Ámen - mondta rá egy álmából fölriasztott ősz hajú és sovány arcú alacsony nénike.

              Gyorsan megvetettem az ágyat, amelyik komfortfokozatban nem múlta felül a kiskőrösit, és nyugodt álomra számítottam.

              De a szomszédom igen megörült, hogy cellatársa akadt, mert, mint az idősebb asszonyok általában, ige szeretett volna velem társalogni. Egy rövid beszélgetésben elárulta, hogy hova valósi és miért hozhatták ide. De nem is ez volt az idős néni célja, hanem az, hogy valakinek végre elpanaszolhassa a bánatát:

              -Kedves lányom, biztosan hallottál már Bugacról. Sok legelő, meg homokbucka, de nagyon nagy szegénység. A háború előtt hatalmas marhacsordák voltak, de egy részüket elhajtották és megették a németek, a maradékot az oroszok. A gazdáknak mostanában, jó, ha van egy-egy tehenük, de nekem csak egy kecskét hagyott az isten. De bár ne adta volna még azt se! Mert miatta kaptam a börtönben letöltendő hat hónapot.

              Az uram már húsz éve meghalt, azóta úgy élek a világban, mint a kisujjam. Olyan töpörödötten és magányosan. A kunyhót, amiben hosszú ideje már csak egy szál magam lakok, még a hites urammal építettük vályogból, a saját két kezünkkel. Rosszul mondom, mert van nekem állandó lakótársam épp elég! A kunyhót már az építéskor olyannak szántuk, hogyha tetőt rakunk föléje, ne csak minket fogadjon be, de a jószágunkat is. Mert a rókák nagy kárt tudnak okozni!

              Egy ideig volt egy rossz tehenem, de az oroszok elzabrálták. Még a tyúkjaimat is mind összeszedték, úgy, hogy egy évvel a háború után beszereztem egy jámbor kecskét magamnak. Baromfit is keltettem, és azoknak a tojását vittem a szerdai piacra, hogy az árán minden, egész hétre való ennivalót megvegyek magamnak. A tejet, amit a kecskétől fejtem, meg csak én iszogattam reggelire, vacsorára. Így ment mendegélt az én életem a maga módján, szegényesen. De akkor a Kicsi, mert így hívták a kecskét, egyszer csak megbolondult.

              -Figyelsz rám, lányom? – kérdezte közben.

              -Figyelek, mondja csak bátran! – buzdítottam álmosan.

              Két hónapja, május elején, teleraktam a szatyrot tojással, szépen szalma közé ágyazva, nehogy valamelyik út közben összetörjön. Alkalmanként, főleg tavasszal és nyáron legalább negyven - ötven tojást is vittem egyszerre. Odafelé majd leszakadt alattuk a karom. Visszafelé meg a kenyértől, cukortól, meg amit még vásároltam rajta boltban. Hiába, öregszik az ember lánya!

              Most is, úgy ahogy szoktam, egy füves placcra, kikötöm a kecskémet egy cölöphöz. Meg lesz ő úgy magában, amíg haza nem érek.

              Megyek - mendegélek, és cipelem a tojásokat, de igen óvatosan meggondolok minden lépést, mert nem szeretném, ha egy is összetörne. Egyszer csak ismerős mekegést hallok a hátam mögül.

              Te jó Isten, a cölöpről elszabadult a Kicsi, és hűségesen elindult a gazdája után!

              Talán megtettem már az út felét. A tojásokat óvatosan leraktam, és megpróbáltam magamhoz csalogatni, hogy a legközelebbi vastagabb fához kikössem. Aki ismeri ezt a jószágot, az tudja, hogy milyen makacs állat! Húzta maga után a láncát, de hiába könyörögtem, mert a mikor jó akáchajtásra talált, ez volt a kedvenc csemegéje, onnan még egy erős karú férfi is nehezen tudta volna elvonszolni. Majd csak lesz valahogy, hiszen nem szaladhatok utána világ végére, amikor engem vár a piac.

              A falu széléhez érve, mert tulajdonképpen egy nagy tanyavilág ez, ami azt jelentette, hogy ott már sűrűbben voltak a házak. Akkor vettem csak észre, hogy kifakadtak a tanács ősszel ültetett akácfái. Tele frissen zöldellő hajtással, amit azután az én Kicsim is észrevett. Le is tarolta őket eredményesen.

              Persze ezt mások is észrevették, mert a piac felé tartott minden irányból a nép. A legtöbben jót nevettek rajta, hogy nem nő az égig a tanácselnök fája. A besúgók, mert ilyen emberfajta mindenütt akad, már szaladtak is jelenteni. A kecskét most már, hogy jól lakott, könnyű volt kikötnöm. De a tanácselnök a piacon rám talált, és nyilvánosság előtt lehordott a sárga földig:

              -Maga tönkretette a nép vagyonát, a frissen ültetett fáinkat. Az egész közösség tulajdonát. Ezek a fák jövőre már virágoztak volna.

              Sok ehhez hasonlóval leckéztetett ott a nép előtt.

              Ez a Hlipala Pali, budapesti ember volt, biztos házmester. Aztán belépett a pártba, ott meg is becsülték. Ezért lett belőle Bugacon tanácselnök. De nem sokra becsülte a falu népe.        

              Az istenadta az egyik elvtárs temetésén részegen, klott-gatyában jelent meg. Mekkora becsülete lehetett a nép közt? Elgondolhatod, lányom.

              Igen szégyelltem, magam, mit tagadjam, de hát csak bocsánatot kértem a károkozásért. Az ügy nem is maradt annyiban, mert a népgazdaságnak okozott tetemes anyagi kárért, feljelentett. Be is voltunk idézve mind a ketten a bíróságra: a tanácselnök meg én.

              Tárgyalásra a kecskeméti ügyészség hívott. Láttam a bírón, hogy sokat somolyog a bajusza alatt, amikor az ítéletet kihirdette. Rám sózta a törvényben előírt hat hónapot.

              De azt is kikötötte, mivel magányos asszony vagyok, és benne a korban, további kár meg büntetés engem nem érhet. Ezért a tanács gondoskodjon a kecskémről, és naponta gondja legyen a baromfira. Vitesse ki a tojásokat a piacra, és az összegyűlt pénzt majd adják át a szabaduláskor a saját kezembe!

              Volt már látogatom a faluból, aki elmesélte, hogy vállalkozó a faluból nem akadt, ezért a tanácstitkár felesége személyesen intézi az ügyeket, és az én tojásaim kelnek el a piacon a legdrágábban.

              Úgy, hogy én itt úgy pihengetek állami koszton, mint akinek otthon a legjobb rendben mennek a dolgai. Még négy hónapom van hátra. Addig hadd nyűglődjenek a kecskémmel meg a tojásaimmal, és gyűjtsék szépen össze a pénzt, mert mire november innen kiengednek meg kell vennem a télire való takarmányt magamnak is meg a jószágaimnak is. Jó ember volt az a bíró. Isten éltesse sokáig!

              Ezt még hallottam, aztán most már nyugodt álomra hajtottam fejem. Azt álmodtam, hogy egy asszony, biztosan tanácstitkár felesége feji a kecskét, és a tanácselnök felesége meg árul a piacon. Csak úgy kapkodják a népek a tojást, mintha az öregasszony tyúkjai aranyat tojtak volna!

 

                                                          Hétköznapok

 

              Másnap is megvirradt. A fogdmegek kinyitották a bűnösök és ártatlanok celláit egyaránt. Mindenki mehetett a WC-re mosakodni! Akkor tűnt fel csak, hogy milyen sok emberrel együtt élvezem az állami vendéglátást.

               Természetesen a nőké volt az elsőség, az idős asszony lépett ki a folyosóra elsőként, mert engem jobban kábította a mesehallgatás. Mert mese volt, józan ésszel föl nem fogható, abszurd eseménysor. Egy sarkaiból kifordult világ szemétdombján nőtt furcsa színű virág.

              A férfiakat utánunk engedték csak ki a folyosóra. Néhány pap is volt közöttük, csupa idős ember. Vajon mit véthettek a rendszer ellen azok a papok, akik a hitük szerint az Istent szolgálták. Miért haragszanak rájuk, ha Isten a börtönőrök szerint nem létezik? A központban uralkodó országos börtön vezetőire gondoltam, akik négyen, mint a Magyar Dolgozók Pártja, irányítgatják ezt a rozoga állapotban lévő országot.

 

                                                                        +

 

              A nemzetközi börzén felajánlani a világ országainak:

              Dobra verni őket, mind a négyet, igen alacsony áron, hiszen tisztességes mesterséghez egyikük sem ért. Használati utasításul mellékelni, hogy szájkosarat föltétlenül kell rájuk rakni, mert nemcsak ugatni, de harapni is tudnak. Legutóbb a MDP-beli Rajkot fojtották meg, és az áldozat testét még el is rejtették - kaparták.

              Most éppen egyik talpnyalójukat kényszerítik annak bevallására, hogy miért Kádárnak nevezi magát, ha csak „szarjancsinak” hívják. És ha ilyen néven hívják, megy is pitizni. Egyszóval az, aminek hívják. Azután, ha a szájába vizelnek, még ki sem kéri magának.   Igaz, hogy nyelni is kell, mielőtt meg akar szólalni. Bár hiába mond bármit, a jegyzőkönyv szövege a hiteles: Csermanek János.

              Ezek a mi uraink és parancsolóink így szórakoznak. Négyen, mint egy egész Párt, és elszórakoznak a majálisokon, látva a degenerálódott tömeget, és elvtársaikra is vadásznak – szórakozásból.  Embernek nem nevezheti őket, aki ember, de hát akkor mik ezek? Valami földön kívülről idepottyant lények? Egyikük undorítóbb, mint a másik, és testük csak némi hasonlóságot mutat az emberéhez. Egyetlen dalt tudnak: az Internacionálét, egyetlen nyomtatványt olvastak: a Kommunista Kiáltványt.

              A művészet világából csak Picasso békegalambját ismerik, a végtermékét is, de azt közelről, mert mindig ott repül a fejük felett. És a Békét, főleg a sír békéjét, amit szívesen megásatnak önmagunknak. A Szovjetunióban már évtizedek óta tantárgy ennek nagyüzemi megteremtése. Ebben mesterük, a világszerte népszerű vezető, a népek atyja, Sztálin generalisszimusz. A degenerelisszimusz!

              Ilyen a magyar világ kinn. Milyen a börtönben? Éjjel, amikor fölébred az ember, már nem lehet többé mélyen elaludni. Legalábbis az újoncoknak nem. Mert a két őr állandóan le-föl sétált, és csattogott a bakancsuk. A cellák rabjai közül gyakran kiabált egyik vagy másik. Néha férfihang káromkodott, máskor női hang rikácsolt. Állandóan zajongtak, de az őrök fakabátban faarccal nem vettek róluk tudomást.

              Én meg mindhiába vártam-vártam, hogy kihallgatásra szólítsanak, már második napja. Igaz, hogy csak egy tányér levest kaptam, amióta Kecskeméten van. Még mindig azt a sonkát eszegettem, amit anyám Kiskőrösre hozott.

              A negyedik napon zörög a zár, végre szólítanak. Szedtem a kis motyómat, mert nem mondták, hogy kihallgatásra visznek. Elköszöntem a lakótársamtól, és azzal biztattam:

              -Ne féljen, otthon minden a legnagyobb rendben van. A Hlipala Paliné meg csak hajkurássza azt a kecskét!

              Az öregasszony kék szeme mosolygott, és megcsókoltuk egymást.

              Abba az irodába kísértek, ahol fel is vettek. A jól ismert kapus rendőr fogadott, és amikor meggyőződött róla, hogy nem hallhatja senki, megkérdezte, de igen halkan:

              -Szeretne a férjével beszélni?  Nagyon meglepődtem, és csak annyit kérdeztem:

              -Itt van a férjem is? Miért nem mondta, amikor megérkeztem?

              -Ja, fiatalasszony, ez nem gyermekóvoda! – felelte, aztán kiosont a folyosóra az apámért. Közeli cellában lehetett, mert egy perc múlva már mind a ketten visszaértek. Amikor a rendőr magunkra hagyott bennünket, egymásra néztünk, megfogtuk egymás kezét. Az uram bűnbánó arccal kérdezte:

              -Hát te is ide kerültél miattam?

              -Nem miattad, mert én tudom, hogy gyáva népnek nincs hazája.

              -Mindenki egészséges otthon?

              -Mint, a makk, és csókoltatnak. Mit üzensz nekik, mert engem rögtön hazaengednek? Bár jószerivel azt sem mondták, hogy miért vittek először Kiskőrösre, majd ide Kecskemétre.

              -Csókold meg őket helyettem is. Vigyázzatok egymásra! Majd csak kiengednek engem is nemsokára.

              Egy ölelésnyi időnk még maradt, és a kapus már vonta is az apámat, mert igen félt, hogy valamelyik nyikhaj felettese észreveszi a titkos randevút. Visszaadta a „kincseimet”, és már kísért is a kapuhoz:

              -Szerencsés utat, fiatalasszony! Köszönetet mondtam, de a sírástól megbicsaklott a szavam:

              -Isten fizesse meg magának a jóindulatát!

                                                             A vasútállomáson

 

              A kecskeméti állomáson nem kellett sokat várakozni, de az átszálláskor annál többet a budapesti vonatra. A szabadszállási váróteremben Antóni doktor úrral meg a feleségével hozott össze a szerencse. Nem kérdeztek azok semmit, de az orvos ránézésre megállapította a diagnózist:

              -Ugye, maga nagyon éhes?

              Anyám szégyellősen bevallotta, hogy már napok óta nem evett tisztességes ebédet. Azok elővették az elemózsiájukat, és amíg félre vonulva beszélgettek, addig anyám jól lakott a fehér kenyérből és a rántott csirke darabjaiból. Nem kérdeztek azok semmit tőle, hiszen egy jó orvos ismerte a falujának minden testi és lelki nyomorúságát.

              Amikor estefelé, hat óra tájban, anyám megérkezett a keceli állomásra, egy rendőr várta. Juhász Miska volt az, aki egyedül tudta, hogy most kell neki megérkeznie. Kerékpárral jött ki elébe, ezért kettesben beszélgettek és ballagtak hazafelé. Apám unokatestvére többször is zaklatta a kiskőrösi ÁVH-st, hogy mikor engedik már végre haza, az öreg mamához és kisfiához haza Esztert. Az a mai napra ígérte. Azért jött ki elébe, hogy ellenőrizze, betartotta–e adott szavát a főnöke. Rögtön elmondta neki a fölülről érkezett fenyegetést, ha beszélni mer a gumibotról, akkor újra meg fogja találni. Ez már nem idegesítette anyámat, csak hallgatta a rokon megjegyzéseit-teljes apátiával.

              -Tudtam, hogy veled nem megy semmire. Akarod hallani a dicséreteit, amit rólad mondott?

              -Mondd, ha akarod! – mondta anyám.

              -Ez az asszony nagyobb veszély a társadalomra, mint az ura! Amikor meglengettem előtte a gumibotot, a szeme sem rebbent, de az ura elsírta magát két héttel korábban. A felesége nagyobb fasiszta, mint a férje!

Anyám csak szomorúan hallgatta, és megkérdezte:

              -Hogy kerültél te ezek közé, Miska?

              -Ezt majd még egyszer megbeszéljük. De te is gondolkozz azon, amit az ÁVH-s mondott!

              Kinek mondta volna el anyám, és miért búsított volna másokat a családból? Otthon már várta a hatéves fia és a mindig aggodalmaskodó nagymama. Róluk kell gondoskodnia! Ha ők nincsenek, lehet, hogy valamelyik internálótáborba küldték volna tovább. Arra kötelezték, hogy hetente, és vasárnaponként jelentkezzen a helyi őrsön.

              Apámat közben internálótáborba vitték, Kistarcsára. Onnan üzent, hogy anyám vagy a családból akárki, mikor mehet hozzá beszélőre. Anyám mindenkinek továbbította az üzenetet. Ez volt az, ami szétrobbantotta családot és a rokonságot egy életre.

              Csak az édesapám testvére jött el érdeklődni egyik este, hogy ő elmegy, ha kifizetjük az utazás költségét. Anyám, szó nélkül, pontosan ugyanúgy csapta be a kaput mögötte, mint a feljelentőjük után. Nesze neked, családi szolidaritás!

 

                                                                                                                      
                                                                    Kistarcsa

 

              Apám végül is Kistarcsán kötött ki. A tábor ekkor még a rendőrség kezében volt, ezért elég tisztességes viszonyok uralkodtak benne. A látogatási idő mindössze húsz percnyi volt, de ebből a sírás elvett öt percet, és az élménybeszámolóra nem maradt több tizenötnél.

              Anyám megtudta, hogy itt őrzik a Bajusz doktor urat is, aki hajdanában olyan buzgón próbálta egészséges menyasszonnyá injekciózni őt.

              Apám büszkén mesélte, hogy csupa értelmes emberrel van körülvéve. Orvosok, egyetemi tanárok, katonatisztek közé sorozták be. Úgy érezte, hogy ő is értelmiségi lesz, mire innen „leszerel”.

              Aztán valóban leszerelték 1949 októberében, de egyúttal folyamatos rendőrségi ellenőrzés alá helyezték. Ami azt jelentette, hogy rendszeresen, immár mindkettőjüknek, hetente kellett „bemutatkozó látogatást” tenni a helyi rendőrőrsön.

               Jellemző: Apámat az idegesítette a legjobban, mert mindketten különleges, szépen formált betűkkel írtak, hogy a rendőr bejegyzése milyen primitív emberre vall. Az írás a lélek tükre.

              -No, ebben a kusza írásban ne keressünk lelket! – jegyezte meg csalódottan.

              Várták az újabb behívót, de most már a tárgyalásra. Közben különböző rejtőzködési, eltűnési ötletekkel próbálkoztak. Volt az utcánkban egy derűs, kedélyes, jó humorú vagy inkább cinikus férfi, aki ismerte a bajunkat. Azt ajánlotta, hogy Baranyában lakik egy rokona, egy idős özvegyasszony, akinél apám akár egy éven át meghúzhatná magát, mert kinn lakik magányosan a tanyavilágban.

              Apám útra is kelt, és meg is találta az özvegyet. Jöttek is tőle az üzenetek, hogy jól van, szépen ellátják. Még mosnak is rá!

                No, anyám erre fölkapta a fejét! Akkor már inkább a fogház! Tüstént útra kelt, és valóban idilli helyzetben találta apámat. Amikor belépett a szobába, egy nagy csokor frissen szedett virág illatozott az asztali vázában, a fiának a fényképe mellette.

               Gyors döntés született. Inkább az ÁVH minden pribékje űzze apámat, vessék be az egész rendőrséget, a GPU-t, az FBI-t, de innen mennie kell!

              Anyám tíz perc alatt összecsomagolta apám minden ruhadarabját, és már magára is hagyták a bánatos özvegyet. Apámban volt annyi bátorság, hogy megköszönte a vendéglátást.

              Amikor anyám Pásztor András bácsin számonkérte a csalást, az kajánul megvonta a vállát:

               -Első világháború vagy második? Nem mindegy?

              Apám alig tért újra haza, máris megkapta a bírósági idézést a halasi tárgyalásra. Anyám elment Kiskőrösre ügyvédet fogadni. Dr. Juhász Tibor vállalta a védelmét. De még egy bogarat ültettek a szüleim fülébe:

               -Ismernek olyan embert, aki ezer forintért átsegíti őt a nyugati határon, de előtte még hamis papírokról is gondoskodik.

              A nagyanyáméknak sikerült összekaparniuk a hatalmas összeget, és a csaló az apámmal a nyugati határ felé indult. Már hónapok teltek, de semmi hír nyugatról, a megérkezés bizonyosságáról, amikor Kalocsára hívtak bennünket.

              A Szeberényi Pista bácsiékhoz, akikkel elég közeli rokonságban voltunk. Ott találtuk apámat, aki egy patronos játékpisztolyt ajándékozott nekem, és miközben én pattogtattam, ő elmesélte kalandos vállalkozásának a történetét.

             

                                                       A disszidálás kudarca

 

              Valóban eljutottak az osztrák határig. Valóban megpróbáltak átjutni, de olyan könnyen lefülelték őket, mint a pinty. A vállalkozót el is engedték, őt pedig fölvitték Pestre, ahol csupa fiatal szökevénnyel tartották közös cellában.

               Elmesélte, hogy annyi vidám nótát és politikai viccet még sohasem hallott életében, mint azoktól a pesti vagányoktól. Azt mondta, hogy azok a fiatalok nem féltek senkitől és semmitől. Zengett a fogház a politizáló nótáiktól és hahotájuktól a viccek után. Talán, mert kisgyerek voltam, azért ragadt meg ez az emlékezetemben:

              Hazajön Pistike az óvodából, és anyukája megkérdi tőle:

             -Na, kisfiam, mit tanultatok máma az óvodában?

             -A molyirtásról beszélgettünk az óvó nénivel.

             -És mit tanultatok a molyirtásról? - kérdezte csodálkozva az anyuka.

             -Fel kellett állni, tapsolni kellett, és hangosan kiabálni. – magyarázta a gyerek.

             -És mit kiabáltatok?

             -Hát azt, hogy: Éljen „naftalin”! Éljen „naftalin”!

              Azok a fiatal srácok is kórusban skandálták:

             -Éljen naftalin! Éljen naftalin!

              Csak úgy zengett a börtön folyosója, pedig 1950-et írtunk és éltünk.

 

                                                           Jánoshalmán

 

               Az már kevésbé volt vicces, amikor végül kiengedték, és két rendőr kíséretében letoloncolták a hamis papíron lévő lakóhelyére, Jánoshalmára. Apám akkor járt ott először. Kódorgott céltalanul az utcákon, és lebukott volna, ha a két fiatalember meg nem unja a kísérgetést, és isten nevében útjára nem bocsátják. A rendőrség határozottan néppárti volt. Ezért is vonták ki magukat 1956-ban harcokból, illetve, ahol lehetett, segítették a felkelőket.

               Jánoshalmáról vonattal Bajára, onnan pedig hajóval Kalocsára. De a kérdés megmaradt:

              -Hogyan tovább?

              Miska bácsi, az unokatestvér, akkorára már komoly karriert futott be. Átlépett az ÁVH-ba, és családostól a budai Úri utcába költözött. A rádió őrségének lett az egyik szakaszparancsnoka.

              Irány, Budapest! De előtte az egyik volt monori fogolytársától hamis személyi okmányt szerzett, és Kiss Károly néven folytatta vesszőfutását. Az oxigéngyárban kapott állást.

 

                                                              A rehabilitálás

 

                A magyar nyelv közegében a legkomikusabb szó. Talán a bili miatt? Amikor a Nagy Imre-pernek vége volt, és halálra ítélték, mindenki a legtermészetesebb dolognak tartotta - baloldalon, és aljas bosszúnak a másik oldalon. De melyiken is? A jobboldalon?

              Erről szó sincs! Később Nagy Imre pere semmiben sem különbözött a korábbi, előre gyártott, perektől.

              Valakinek az elvtársak közül el kellett vinni a balhét!

 

                                              Rajk a kiszemelt vagy kiszámolt áldozat

 

              Itt volt például a Rajk-per, amely azt 13 évvel megelőzte. Miért vált ez olyan aljassá bizonyos csoportok szemében? Rajk László, Isten látja lelkem, legalább annyi ember kinyírásában volt részes, mint bármelyik belügyminisztertársa: Kádár János elvtárs, Nagy Imre elvtárs, Piros László elvtárs. Az előző kettő tök vagy makk, míg a piros a nyerő, no, meg a Gerő, akik együtt lógnak ki Moszkvába, amikor Pesten 1956-ban már elég nagy káoszt kavartak.

              A rossz nyelvek szerint Rajk Lászlót Bjelkin, a szovjet titkosszolgálat Délkelet – európai főparancsnoka, aki Rákosi, Péter Gábor és Sztálin személyes megbízottja volt, választotta áldozati báránynak. Így sokkal kifejezőbb: birkának.

              A Párt Tisztaságáért Felelős Bizottság, amelynek hivatalos működéséről kevesen tudtak, a következőkből állt: Rákosi, Gerő, Farkas, Révai.      Van tehát egy bűnszövetkezet, amelynek az ellenőrzésével a négy legnagyobb gazember önmagát bízza meg.

               Ők is melegen pártfogolták ezt a választást: Rákosi azért, mert népszerűbb politikus volt Rajk, mint ő. Gerő azért, mert nem volt moszkvai, tehát brancsbeli, és lehet, hogy maradt „Pabló” elvtársnak spanyolhoni törleszteni valója. Farkas, mert neki csak az volt a fontos, hogy magyart ölhessen és ha lehet, nyúzhasson.

              Végül Révai, mert minden kezdeményezést, amely Moszkvából érkezett, ideológiailag alá tudott támasztani: Marx, Engels, Lenin és Sztálin műveiből vett idézetekkel. Ebben ő volt a profi! És ezt szép „gyöngybetűs írásával” a következő Szabad Nép – számokban ki is fejthette.

              Hiszen az osztályharc fokozódik, és az ellenség a mi sorainkban is meglapul. A trockisták meg a nyugati imperialisták ügynökei hálózatot építettek ki hazánkban. Mindent meg tudott ideologizálni, talán még azt is: „Magasan repül a daru, szépen szól.”

              A „négyes fogat” ezzel a névvel kívánta legalizálni a szoros együttműködésüket: a Párt Tisztaságáért Felelős Bizottság. Tehát ők kapták a párttisztogatás megkezdésére a buzdítást egyenesen Moszkvából.

              Ez feltehetően úgy hangzott:

              -A magyar elvtársak keressék meg a pártban, a felső vezetésben, azokat az elemeket, akik egyrészt nem megbízhatóak a nyugati imperializmus elleni harcban, másrészt esetleg trockista fordulatot tervezhetnének!

              Ők aztán megkezdték - Péter Gábor segítségével - átvizsgálni a felső vezetés tagjainak káderanyagát. Természetesen csak ilyen nevek merülhettek fel, mint Kádár, Nagy Imre, Rajk László. Elsőként az utóbbit kapta el a gépszíj.

              A per a „potenciális ellenség” elleni tisztogatásnak indult, és csak azután állították át a belgrádi vágányra. Május 24-én letartóztatták Rajkot és társait. Ugyanakkor a Szabad Nép 24-ei számában még képet közölnek, amelyen együtt látható Szakasits Árpád és Rajk László, amint meglátogatják a betegszabadságát töltő Révai Józsefet.

              Ez a trükk Sztálin és Kun Béla kapcsolatában már egyszer bevált. 1939-ben, amikor Kun letartóztatásáról cikkeztek nyugaton, Sztálin felkérte Kunt a személyes cáfolatra, aki fogadta is az újságírókat. Másnap letartóztatták, és eltűntették a Cseka süllyesztőjében örökre.

              A magyar nép csak június 14-én tudja meg hivatalosan, hogy a munkásosztály és a vele szövetséges parasztság egy különösen nagy kígyót melengetett a keblén Rajk László személyében. Ő és a hozzá hasonló, szintén hason csúszó társai „titoista ügynökök” is voltak. És most erre a Párt fényt derített.

               Sőt, ebben a sötét kígyófészekben ott lapult CIA és Trockij is. Bár az utóbbit, talán nem véletlenül, Gerő által felbérelt jégcsákányos gyilkos küldte el már 1940-ben az internacionalista nihilbe, de a szelleme él és pusztít.

 

                                                         Helyszíni közvetítés

 

              Közvetítést adunk a kihallgatásról. Kérdez Kádár János belügyminiszter, válaszol Rajk László, volt külügyminiszter és anakonda. Egy színvonalas társalgás két véglény között.

K: -Ismered jól a pártvezetésünket?

R: -Jól ismerem, igen.

K: -Ismered a mi pártvezetésünk cselekedeteit is?

R: -Ismerem, igen.

K: -Ismered. Tudod, hogy a mi pártvezetőségünk kikből és mikből áll?

R: -Tudom.

K: -Elhiszed te azt, hogy a mi pártvezetőségünk mindazt beveszi, amit te itt mesélsz hetek óta? Elhiszed?

R: -Hát én egyelőre…

K: -Elhiszed?

R: -Én csak egyet tudok mondani…

K: -Ezt mondd meg! Elhiszed?

R: -Én hittem és hiszek a Pártban.

K: -Hogy ezt beveszi, amit te itt egy hete mesélsz?

           Nos, mit gondolnak, kedves olvasóink:

      -Beveszi, vagy nem veszi be?

           Mindenesetre Rajk László „bevette”, mert akasztása percében is Rákosit és a Pártot éltette.

                                                           Zöld Sándor sorsa

                                                                         

              -Szóval egy vagy két nappal azután, hogy a Politikai Bizottságban Rákosiék bírálták Zöld Sándort, mint a titkárság mezőgazdasági kérdésekkel foglalkozó tagja és a Központi Vezetőség titkára, részt vettem Erdei Ferenc földművelésügyi miniszternél egy tanácskozáson.

              Egész napos megbeszélés volt a tanácstermében.

              Egyszer csak bejön azzal a titkára, és Erdeinek fontos telefonja van. Néhány perccel később utána hívnak engem is. Erdei a feleségével, Majláth Jocival telefonáltatott, aki elmondta, hogy lövéseket hallott Zöldék szomszédos lakásából.

              A Hősök Tere közelében, a Bajza utcában laktak egy kétszintes házban. Az első emeleten Erdeiék, az alsó részben Zöldék. A lövések hallatára – mondta Erdeiné - lement, és mintha vér folyna ki a lakás ajtaja alatt. Hárman tanakodtunk, hogy most mit tegyünk.         

              Mondtam:

              -Mi mást tehetnénk, azonnal telefonáljunk Rákosinak. Rosszat sejtettem, mert élénken élt bennem a Zöld elleni támadás emléke a Politikai Bizottság ülésén.

              Erdei telefonált Rákosinak, aki csak ennyit mondott.

              -Na, jó, majd megnézzük!”

              Másnap politikai bizottsági ülés volt. Rákosi és Gerő ismertette a Zöld-ügyet és egyben Kádár és más vezető kommunista letartóztatását.

              Rákosi elmondta, hogy Zöld Sándor először meggyilkolta egész családját, és aztán öngyilkosságot követett el. Közölte, hogy a hírre összeült a Párt Tisztaságáért Felelős Bizottság: Rákosi, Gerő, Farkas, Révai.

                                               / Hegedűs András: Élet egy eszme árnyékában /

 

 

                                                       A védtelen parasztság

 

 

              Az érdekvédelem hiányát elsősorban a parasztság érezte meg. A kötelező beszolgáltatás terhei évről évre nőttek, tekintet nélkül az időjárás mostohaságára. Elsősorban a nagy szárazságra. Amíg korábban csak a szántóterület nagyságában szabták meg a terhet, rövidesen a legelőt is figyelembe vették a beadás mértékének kiszabásánál. A beadásra kötelezett termékek köre is bővült. 1951-ig elsősorban a kulákság terheit növelték, de rövidesen sorra kerültek a közép- és kisgazdaságok is. Ezeknek a terhe is a duplájára nőtt.

              Fináncok járták végig a portákat, és hosszú vasvesszejükkel kutatták a szemétdomb alá rejtett, elásott termény helyét. És valóban fölmásztak az üres padlásokra, ahol meggyőződhettek arról, hogy a parasztember nem hazudik. Nem maradt feleslege, de még a napi kenyere sem. Ezért is vezették be, a magyar történelemben példátlan módon, faluhelyen a jegyrendszert – kenyérért. Megszigorították az állatok levágásának ellenőrzését. Ha valaki „feketén” borjút vagy disznót vágott, szigorú büntetést mértek rá, amely lehetett akár féléves kényszermunka is.

              A parasztság mégsem lépett be a téeszekbe, hiába csinált nekik propagandát az egyik legjobb magyar film, a Körhinta. Inkább otthagyták a földet, és beálltak munkásnak valamelyik üzemben. Ez persze állandó ingázással járt, a paraszti életforma és emberi minőség feladásával.

              Csak a dologtalanok találták meg a szövetkezeteket, amelyek hasznából igen szűkösen részesedhettek. / Munkaegység! / A kulákság 5o-51-re, a többiek 52 - 53-ra jutottak koldusbotra. Ne felejtsük, hogy közben Nagy Imre volt a begyűjtési miniszter.

              Sok érzékeny és tisztességtudó parasztembert kergettek öngyilkosságba a kollektív megszégyenítések és bírósági büntetések. Minden falu központjában ott álltak a „szégyentáblák”, amelyekre fölírták a hátralékos parasztemberek nevét. De a „dicsőségtáblák” is azokról, akik tisztességesen lerótták az állam iránti kötelezettségüket. Senki nem volt arra büszke, akár az egyik, akár a másik táblára került a neve.

              Közben egyre nőtt a bevetetlen területek nagysága, a parlagon hagyott értékes föld, mert a gazdája nem vetett, nem aratott, hanem a városok üzemeiben gürcölve kereste meg a család mindennapi kenyerét.

              Kopácsi Sándor szerint Nagy Imre kezéhez nem tapadt vér. Vér nem, csak kötél! Amikor begyűjtési miniszter volt, a parasztok hallgatagon akasztották fel magukat vagy „feketevágásért” hónapokra munkatáborokba vonultatták be őket.

              1952-ben a padlássöprések következtében 1,2 millió parasztcsalád kétharmad részének, mintegy 800 ezernek, nem maradt annyi gabonája, hogy a következő termésig biztosítsa a család kenyerét és a jövő évi vetőmagot. Még pokoli szárazság is sújtotta ezt a szerencsétlen országot 1952-ben. Bibliai állapotok, mint egykor Egyiptomban! Csak nálunk a Józsefet Nagy Imrének hívták, és a magyar testvéreire nem volt tekintettel.

 

                                                                         

                                                 Este egy munkásvonaton

 

                                                 Mindig előkerül egy pakli kártya

                                                 estefelé, a munkásvonaton.

                                                 A térdeken már ott a szerszámláda,

                                                 és járja, járja, járja a talon.

 

                                                 De szóljon most, de csattogjon a kártya,

                                                 a férfiember kedves virtusa,

                                                 évődés, tréfa összecsap szikrázva

                                                 a füstös légben – álljon a tusa,

 

                                                 mert olyan szép az, olyan szívig érő,

                                                 jó diadal – nincs is rá semmi szó –

                                                 ha tökfilkót, királyt és ászt leverve,

                                                 utolsót üt a piros ultimó!

                                                                          Zelk Zoltán / Csak részlet! /

 

              Ezt a versszerű rímjátékot igen szomorú valóság ihlette, ezért érthetetlen és hazug az optimizmusa. Ezt nevezik szaknyelven az „írástudók árulásának”. A földjükről elűzött parasztok egy része a munkásvonatokon utazott hétvégeken hazafelé, mert hét közben munkásszállások lakói voltak.

              A családtól távol, brancsokba verődve ittak, mint a gödény, és úgy éltek a szállásokon, mint a munka rabjai. Reggelire pálinka, munka után a szórakozásuk a sörözés volt, no, meg a kártyázás. Ennek a családokat szétzüllesztő szomorú magyar valóságnak tart tükröt ez a nehezen összegereblyézett versike. Optimizmust akar sugározni, de aki, legalább lélekben átélte mindezt, annak az önpusztítást jelentette.

              Hát igen, ütötte őket a „piros ultimó”. Verte őket a kommunista rendszer! Más szín abban a szürke, elvadult életükben nem akadt. Még esetleg a fekete.

              Azok a bizonyos, Budapestről Debrecen felé induló és Szabolcsba érkező, fekete vonatok! Tele részeg, durva, szerencsétlen sorsú munkástömeggel.

 

                                                        Tito, a láncos kutya

 

              Kádár mindent megtett, amit egy Moszkva iránt lojális magyar kommunista megtehetett, amikor a Komintern bukaresti ülésén Jugoszláviát kizárták a szocialista táborból Első dolga volt, hogy Titonak visszaküldje a tőle kapott kitűntetéseket. / Micsoda bátor gesztus! /

              Azután, mint belügyminiszter, elvállalta „legjobb barátjának” előkészítését egy Tito lejáratására tervezett magyarországi per főszerepének elvállalására. Azzal hitegette, hogy Rákosi elvtárs személyesen közölte vele, hogy mutatós per lesz, amelynek azonban nagyobb lesz a füstje, mint a lángja. Bátran vállalja a főszerepet, mert Rajk épségéért, mint belügyminiszter, kezeskedik, hiszen Rákosi elvtárs ezt személyesen megígérte. Rákosi szava pedig maga a szentírás.

              -Biztosítlak – így szólt a szószerinti szöveg -, hogy mindaz, amit most mondtam, személyesen Rákosi Mátyástól származik.

              Aztán tudjuk, hogy Rajkot minden ígéret ellenére feláldozták a proletár internacionalizmus oltárán, mint egy áldozati birkát. Csak azért nem mondtam bárányt, mert arról azt szokták mondani, hogy ártatlan. Bjelkin elvtárs igen agilis közreműködésével. De hát erről már írtam egyszer! Bár: Ismétlés a tudás anyukája.

 

                                                       Kádár is „naródnyik”

 

              Péter Gábor:

              -Már 1949 őszén a Honvédelmi Miniszter Úr / Farkas Mihály / több ízben mondta a következőket:

              -Van itt egy magyarkodó csoport, narodnyikok, a csoport tagjai Donáth, Losonczy és Zöld, ezek vezetője Kádár. Ez a csoport lényegében Rajk maradványaként működik a párton belül, vezetőjüknek Rajk után Kádárt tekintik.

              Kádárt letartóztatják, és éppen az egykori „baráti” viszony miatt, ő lesz az ÁVH céltáblája. Addig kínozták, amíg eszméletét nem vesztette, majd Farkas Vladimir még a szájába is vizelt.

              Farkas Vladimir és Kádár János között az alábbi épületes párbeszéd folyt kihallgatása közben:

F: -Mert, ha oda eljutnak az elvtársak, hogy azt mondják, hogy ez a Kádár most is egy aljas gazember, maga teljesen el van veszve. És annak nincs semmi értelme.

K: -Szóval én, a…

F: -Adjon egy végleges választ a kérdésre, és ne kenje és csűrje-csavarja két héten keresztül a kérdéseket. Akar gondolkodási időt?

K: -Akarok.

F: -Mennyit? Nézze, megmondom, huszonöt percet. Nekünk nincs több időnk.

K: -Jó. Csak egy dolgot szeretnék kérni. Én csak egy dolgot szeretnék mondani. Én, amit tettem, azért vállalom a felelősséget, mert vállalnom is kell. Csak egyre kérem, hogy nehogy az én felelősségem miatt…

F: -Másoknak bűne el legyen kenve.

K: -Elmaradjanak, vagy el legyenek kenve.

F: -Ne féljen attól! Miért fél attól?

K: -Én megmondom.

F: -Jó. Köszönjük a megjegyzését.

K: -Nem, én nem, nem…

                                                                                 Kiszely: ÁVH

           Aztán csodálkozunk azon, hogy Woland ellopatta a koponyáját?

 

                                           A kezdet és a kiszámítható vég

 

              A fenti beszélgetés csak apró részlete annak a tortúrának, ami a vádlott naródnyik elvtárs és vallató moszkvai elvtárs között lezajlott az ilyen típusú pereknél. Ami magát a lejátszódó hosszú, sokszor hetekig tartó folyamatot illeti, a gyanúsítástól a tetőpontig, mondjuk Kádár és társai, esetében, így zajlott. Jöjj, Aranyi dr. és mutasd be!

              Ez bizonyára félreértés, ami néhány óra, esetleg néhány nap alatt kiderül, hiszen semmi bűn nem terhelte a lelküket, teljesen tisztában voltak ártatlanságukkal, és hittek abban, hogy az ártatlanság egyben bizonyíték is. A pártra gondoltak, a szegények gyámolítójára, az igazság zászlóvivőjére, a forradalom fellegvárára; kommunisták voltak, első gondolatuk: vajon mit szólna Rákosi elvtárs, ha tudná, mi történt velük.

              Néhány napig tűnődtek ezen egyedül a sötét, nyirkos zárkákban. A levegőben szaglott valami rettentően gyanús, valami érthetetlenül ellenszenves valami, ami minden önáltatás mögött a szívükbe, majd lassan – lassan a tudatukba fúródott. De mégsem hitték el, hogy bajuk eshet.

              Aztán kihallgatták őket, kit – kit fontossága szerint alacsonyabb vagy magasabb beosztású tisztek. Volt, akit maga Péter Gábor vezérőrnagy, az Államvédelmi Hatóság parancsnoka. A tisztek nem sokat kerteltek, mellüknek szegezték a vádat: bizonyítékok vannak rá, hogy ők a nyugati imperialisták, a titóista kalandorok kémei, ügynökei, megbízottai, akik a pártba befurakodva a munkáshatalom ellen törtek.

              Az éleződő osztályharc kora volt ez.

              Tiltakoztak.

              Vég nélküli éjszakák követték egymást fülledt, füstös kis szobákban. Elébük tárták a bizonyítékokat: barátok vagy ismerősök vallomásait, amelyekben azok aláírásukkal bizonyították, hogy hol, mikor, ki, milyen feladattal „szervezte be” őket az imperialisták kémhálózatának a szolgálatába. Jegyzőkönyveket tettek eléjük, amelyekben bevallják saját bűnüket. Ők nem írtak alá semmit.

              Elcsattantak az első pofonok.

              S jöttek a kínzások, a talpalások, a verések, az éjszakai falhoz állítások, a napokig tartó éheztetések, a körömszakítás, a fogkiverés, a herevesszőzés, pontosan úgy, ahogy a fasiszta kommunizmus szovjet börtöneiben szokásos volt.

              Aztán eljött a szelíd rábeszélések korszaka. Megtudták, hogy mindaz, amit tenniök kell, a Párt érdeke. Igen, a Párt legfontosabb érdeke, a nemzetközi munkásmozgalom érdeke. Megtudták, hogy maga Rákosi elvtárs kéri őket, vállalják el a szerepet. Ő jól tudja, hogy mindannyian ártatlanok, nem is lesz semmi baj, az egész formális dolog. Aláírják a nyilatkozatot, tartanak egy tárgyalást, amelyen elítélik őket, de mindez nem fontos, csak arra jó, hogy az imperialistákon üssenek. Aztán majd ülnek egy-két évet, amnesztiát kapnak, hamarosan visszatérnek az életbe. Visszakapják funkciójukat, rangjukat, megbízatásukat.

              Ez lenne a Párt érdeke?

              A véres, csonttá fogyott, agyongyötört emberek előtt kezdett világosodni a helyzet: nem, szó sincs róla, nem félreértés áldozatai ők, hanem egy mindent magával ragadó, mindent egybefogó irtózatos tervnek a részei, egy gondosan, körültekintéssel kidolgozott iszonyat eszközei. Mintha egy borzalmas lánc szemei lettek volna, egy láncé, amelyről nem tudni pontosan, hol kezdődött, és azt sem, hol ér majd véget. Így ment el Kádár János Rajk börtönébe, közvetítvén Rákosi kérését, hogy vállalja a szerepet, a Párt érdekében.

              S így állt aztán Kádár János, volt belügyminiszter, saját korábbi beosztottai előtt, akik azzal vádolták, hogy idegen hatalmak ügynöke. Kádár tagadott. Ekkor megjelent az államvédelem egyik ezredese, aki nem volt más, mint Farkas Vladimir, Farkas Mihály hadseregtábornok fia. Kopasz, harminc év körüli, fáradt fiatalember, akinek egyetlen érve volt: a verés. Kádárt verni kezdték. Először higannyal kenték be a testét, hogy a pórusok ne kapjanak levegőt. Amikor ott fetrengett a földön, megérkezett az apa, Farkas Mihály vezérezredes.

              Kádárt felemelték. Vladimir odalépett hozzá. Két pribék erőszakosan felpeckelte a volt belügyminiszter száját, és az ezredes mintegy mellékesen, mint akinek csak szükségét kell végeznie, beleürített a szájába.

              Mindenki nevetett.

              Valóban mulatságos figura volt a véres és magatehetetlen ember, amint fuldoklik a vizeletében.

              A szoba asztalán telefon csengett. Farkas Mihály odalépett; a vonal túlsó végén Rákosi Mátyás beszélt. A nép bölcs atyja és nagy vezére idegesen érdeklődött:

              -Vallott – e már Kádár János?

              Farkas Mihály csak tagadó választ tudott adni:

              - Még nem vallott.           

 

 

                                                      Csak három évet kapott

 

              Három év múlva kiengedték, mert 1954-ben Nagy Imre amnesztiát hirdetett. Az egyik CIA - ügynök észrevette, hogy bal kezének ujjairól hiányoznak a körmök. /A körmös Bauer! /

              Kádár megköszönte Nagy Imrének, aki állítólag azt mondta:

              -Bizonyára te is megtetted volna a helyemben.

              Megtette! 1958-ban. Fellógatta az akasztófára.

    Vásárhelyi Miklós, egykori SZDSZ-es képviselő és Nagy Imre „kebelbarátja”, bizalmas értesüléseire támaszkodtam.

                                                                          

                                                      A rehabilitációs folyamat

 

              Rajk nem azért adta meg magát olyan könnyen, mert hitt Rákosinak vagy Kádárnak, hanem a saját gyakorlatából nagyon jól tudta, hogy igen sok kínzást megspórolhat azzal, ha önként vállalja önmaga és bárki más terhére a legnagyobb hazugságokat is. De fűthette az internacionalista öntudat, ha már volt olyan ostoba, hogy korábban Spanyolországban kockáztatta a bőrét. Ott, ahol a Szovjetunió hajói az antifasisztáknak, fegyverek helyett, csak brosúrákat szállítottak.

              Péter Gábortól egészen napjainkig kénytelek vagyunk úgy felfogni a kommunisták megszakítás nélküli uralmát, mint egy folyamatos rehabilitációt. Péter Gábor, ez a szabósegéd, élére állt egy terrorszervezetnek, amelynek az volt a dolga, hogy moszkvai jóváhagyással aprítsa a reakciósokat és azokat az elvtársakat, akikre Sztálin, Rákosi, Gerő, esetleg Bjelkin elvtárs ujja rámutat.

              Ha röviden akarok fogalmazni, akkor azt kellene írnom, hogy mindig két párhuzamosan működő bíróságnak kellett volna, mondjuk egy félórás türelemmel, nagyjából egy időben működnie.

              Képzeljenek el két törvényszéket, egy végrehajtó intézménnyel összekapcsolva!

              Az ítéletet a baloldalon álló intézményben hozzák:

              „Kötél általi halál!”

              Az elítéltet kinyírják, majd a holttestét átviszik a jobboldalon álló épületbe, és ott szabályos bírósági eljárás keretében, esetleg a rokonok részvételével megtartott tárgyaláson, rögtön rehabilitálják.

              Természetesen, a halált kimondó bíró búcsúztatójával helyezik végső nyugalomra a család teljes megnyugtatására. Csak egy bökkenő van a dologban.

              Akit halálra ítéltek, meg is érdemelte azt. Rajk László hány aljasságnál statisztált, hány ártatlan ember kinyírásához adta a beleegyezését? Se szeri, se száma!

              Vegyük a kedvencemet, Kádár János elvtársat, aki olyan nagy hévvel tartott a „szocializmus útján” egészen a szakadék széléig. Hány halálos ítélet született meg az ő belügyminisztersége idején, amelyekről jól tudta, hogy törvénytelenek?

              De bólintott rájuk! Sőt, Nagy Imre esetében határozottan szorgalmazta, pedig Nagy engedte ki őt a börtönből.  Ami pedig Nagy Imre forradalom idején tapasztalt gyámoltalanságát illeti, ki kell végre mondani:

              Az orránál fogva vezették, mert rövidlátó ember volt, a szó szoros értelmében is. Talán a szovjetunióbeli viszonyok is ártottak a pszichéjének, mindenesetre tiszteletre méltóan vállalta a halált az akkor már halálra érett, sokszor megalázott ostoba ember. Mert csak a beszédmódja volt parasztos, de a mentalitása és az esze nem. Egyáltalán nem volt politikus-alkat, csak egy szerencsétlen balek, akinek 56 után kellett elvinnie a balhét.

              Egyébként ő sem értett semmihez, a mezőgazdaság autodidakta tanulmányozása földosztóvá teszi, de akkor is a „helyén” van, amikor teljesen kifosztják a parasztságot: begyűjtési miniszterként. A PÁRT sakkozott vele, és a négyes fogat jót röhögött a markába.

              Jellemző, hogy a rendszerváltozás táján röppent fel róla az a hír, mely szerint részt vett a cári család likvidálásában. Az tény, hogy Szolzsenyicin orosz és magyar internacionalistákról ír, amikor szóba hozza a kiirtásukat, amit egyenesen Lenin utasítására hajtanak végre.

              Csak a begyűjtési miniszterségét tudnám feledni! Aztán azt a nyilvánvaló hazugságot:

             -Csapataink harcban állnak.

             És közben menekül, mert Vas Zoltán és Szántó Zoltán a jugoszláv nagykövetségre csalja. Innen már könnyű lesz a romániai Snagovba hurcolni őket.

               Abból a társaságból Szilágyi József, Losonczy Géza, Gimes Miklós és Donáth Ferenc az, akiben megbízhat. Bár az utóbbit, a kihallgatások során, családjának tönkretételével zsarolják.

              Az első kettőt még nyilvános bírósági tárgyalásra sem merik engedni, tehát már korábban kivégzik. / Malétert, ezt a botcsinálta hadügyminisztert, is ezért intézik el suttyomban, mint Buda álnok bevétele után Török Bálintot a Héttoronyban. / A többi csak a spicli mocskos szerepét játssza a tragédiában: Vas Zoltán, Szántó Zoltán, Vásárhelyi Miklós, Haraszti Sándor, Újhelyi Szilárd.

              Hová akarok kilyukadni? Egy brancs volt az egész! Gyilkos gyilkolta a gyilkost! Bármelyiket halálra lehetett volna ítélni a magyar nép ellen elkövetett nyílt vagy burkolt árulásért.

              Tehát Nagy Imrétől, aki begyűjtési miniszter volt, amikor a parasztok sorra akasztották föl magukat a zaklatások miatt, vissza egészen Farkas Mihályig és Péter Gáborig. A szovjet megszállásig, ami lehetővé tette a sztálinista barbárság hazai meghonosodását.

              A rendszerváltáskor nem rehabilitálni kellett volna, hanem ünnepélyes keretek között fölhúzni még azokat is, aki ebből a belső, bandán belüli, leszámolásból kimaradtak. Tehát: Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Révai József, Farkas Mihály, Farkas Vladimir, Piros László, Kádár Kános, Apró Antal. Kállai Gyula stb. Szép és felemelő ünnepséget lehetett volna rendezni Justitia istennő tiszteletére.

              És akkor még a rendszerváltást követő hazaárulásokról nem is esett szó. Itt járnak kötöttünk olyan élő halottak, mint Konrád György, Bauer Tamás, Pető Iván, Kis János, Göncz Árpád, Gyurcsány Ferenc és mindazok a médiaguruk, akik miatt Magyarország ott tart, ahol a part szakad.

 

                                                     Apám szangvinikus volt?

 

               Apámnak két alapvető tulajdonsága volt, amelyek egy tőről fakadtak. Elvakultan, tehát sokszor igazságtalanul, tudott gyűlölni és szeretni. Tudom, hogy ez a kettő szoros rokonságban van egymással, és az úgynevezett szangvinikus típusú emberek közé sorolja őt.

              / Bár egyik kategóriában sincs tiszta típus, hangsúlyozta istenben boldogult Szvétek Sándor, aki pszichológiára is tanított bennünket az utolsó tanévben Kalocsán. Megismertette velünk, ki a kolerikus, a melankólikus, a letargikus és a szangvinikus.

               És aki szívósan állította, hogy van egy tanulója, aki igen sok melankólikus jellemzővel lehet illetni. Nem mutatott rám, de tudtam, hogy rólam beszél. Egyébként igen kedvelt, a lelke mélyén, ezért ajánlotta föl a kollégiumi tanárságot a kollégiumában, ha befejezem majd az egyetemet.

               De nem vállaltam, és ezt voltam bátor szóval is viszautasítani, bár ez nem jellemző a melankolikusokra. Talán rossz néven is vette, de ebből is megállapíthatta, hogy nincsenek tiszta típusok. Sőt, ma már bátran kijelenthetem, hogy minden ember egyedi eset. Hála a Jóistennek, aki nem kaptafán teremt emberi egyéniséget.  

               Apám egész élete bizonyíték rá. Amikor Bajára készült, hogy végighallgassa Mindszenty nyilvános miséjét, amiről már hetekkel előbb tudott, elhatározta, hogy csak úgy tud azon nyugodt szívvel részt venni, ha minden munkájával végez. Tudniillik ő lett a földműves a családban.

              A szakmai kiválasztódás nagyon egyszerűen ment végbe. Amikor anyám áru után járt, apám volt a boltos, és ilyen alkalommal mindig kevesebb volt a bevétel, mint egy átlagos napon. Anyám sejtette az igazságot, és ismerte apámat annyira, hogy el is higgye, amit barátságosan fülébe súgnak a jóindulatú szomszédok, igen diplomatikusan fogalmazva:

              -András nem a boltba való. Nem tud kedves lenni. Néha pedig egyenesen úgy tűnik, hogy legszívesebben kidobná a kuncsaftot.

              Az szent igaz, hogyha apámnak valakiről kialakult a rossz véleménye, mert részeges, csélcsap leány vagy férfiember volt, s egyéb lelki hibában szenvedett, azzal szemben nem tudta visszafogni az ellenszenvét.

              Lehet, hogy sok esetben igazságtalan volt, de ezen nem tudott változtatni. A jó boltosnak pedig csak egyfajta arca van: A mosolygó, minimum derűs, párosulva egy mindenkivel szemben barátságos modorral. BRRR!

              Ilyen szerencsés alkatú volt a Balogh Feri bácsi, aki előbb a Borosné meghitt inasa volt, majd az államosítás után, a boltot, mint állami tulajdont, maga vezette. Bátran rábízhatták, ő erre a mesterségre termett.

              Hány emberrel találkoztam életemben, aki nem a megfelelő hivatást űzte? Ezek voltak, a véleményem szerint, a legszerencsétlenebb emberek. Még az életük hosszúságát is befolyásolta, nem kis mértékben, ha naponta kellett gyűrődniük a jól fizetett, de jobbára értelmetlen, vagy képességeikhez mérve, túl nehéz pozícióban.

             Ebbe a csoportba tartoztak a megszállott hivatalnokok, az a bizonyos nacsalnyik fajta, és a jogászok, akik minden gátlás nélkül élték anyagilag csak saját maguknak hasznos mókuskerék életüket. Erkölcsileg eléggé el nem ítélhető gátlástalan hivatásukat és egész félresiklott életüket. Arról a bizonyos lélekről, lelkiismeretről olyan könnyen lemondtak a mohó pénzszerzés érdekében, mint a fajtiszta Jehuk. Nem véletlen, hogy az SZDSZ támogatását vállalták, mert fajit nem is, de a lelki rokonságot felismerték bennük,

              Az ésszel sem bíró szolgáik gyomorbajos idegroncsok lettek, esetleg alkoholisták, vagy bohócai a közösségnek, mint az én egykori igazgatóim vagy férfi munkatársaim nagy része.

              Anyám, akinek szívügye volt az üzlet, és mindenképpen be akarta bizonyítani apámnak, hogy ez a családnak a szegénységből egyetlen kivezető útja. Akkor pedig nem tehet mást, mint mindenkit, aki betér a boltunkba, mosolyogva kell fogadni. Bár egyikről tudta, hogy a férje részeges disznó, és veri a családját, a másikról, hogy az ura úgy lop, mint a szarka, de ha a boltba betette a lábát, együttérzéssel fordult feléje, és azok rögtön észrevették.

              Még egy fontos tulajdonsága volt, amit én is örököltem tőle. Talán azért is lett belőlem pedagógus, mert minden szülő vagy gyerek rám bízhatta a legtitkosabb gondjait is. Már gyerekkoromban megfigyeltem, hogy a pajtásaim sosem féltek attól, hogy valamilyen titkukért kinevetem, vagy kicsúfolom őket, pedig lehet, hogy ezt mások már megtették volna.

              Voltak olyan kolléganőim, akik megvárva az alkalmas pillanatot, feltegyék nekem a kérdést:

              -Mit gondol arról, Gyula, ha a férjem félre lépett, meg lehet-e neki bocsátani? Vagy:

              -Mit gondol, Gyula, elválasztana - e a bíróság bennünket, ha arra hivatkoznék, hogy a férjem horkol?

               Olyan voltam, mint egy közösség „lelki szemetesládája.” Gyerekkoromtól egészen a nyugdíjamig.

              A gyerekeimmel, és ezt sajnálom a legjobban, sosem tudtam bizalmas kapcsolatot teremteni, mert velük szemben igényes voltam. Mert ismertem ezt a rongy és szemét világot, és nem akartam, hogy bármelyikük csak tucatember legyen, egy a százezrek közül. Azt hiszem, hogy ez lett életem legnagyobb csődje!

              Anyám is tudott, ha akart, mindenkivel belsőséges viszonyt teremteni, és ez nem került két szavába sem. A férjüktől szenvedő asszonyok az ő lelkére nyugodtan letehették a terhüket. Bátran fordulhattak hozzá tanácsért, mert bizonyos, hogy nem mondta tovább senkinek. Legfeljebb nekem, a csupán rám vonatkozó értesüléseit. Azt az érthetetlen kilengést például, hogy egyik ismerőse leánykáját felkértem, szerteném látni, mi van a bugyogója alatt.

              Arra is pontosan emlékszem, hogy olyan lettem, mint a fellobbant tűz, és majdnem kigyulladt szégyenemtől a kisliget sötétségbe boruló jegenyéje, amikor ezt bizalmasan közölte velem. Akkor éppen kettesben ballagtunk a Farkasfalvi nagyanyámék háza felé.  A leányokat nemigen kellett erőszakkal kényszerítenem később sem, de ezt a nyiltszíni pofátlanságomat nem felejtettem el soha többé. Ezt is csak az idősebb srácok biztatására tettem.

 

                                          Apám, aki nehezen viseli a tortúrákat               

 

              Amikor apámat átkísérték, átvitték, szállították Kiskőrösre, már harmadik napja élvezte a szervek vendégszeretetét. Ő, aki rögtön a „plafonon volt”, ha nem kapta meg időben a kosztját, el tudom képzelni, mennyire ingerült és ideges lehetett már csak ezért is.

              Egész életében igen türelmetlen ember volt, és az ilyen típusú férfit sokkal könnyebb a zsernyákoknak kicsinálni, mint a látszólag higgadt anyámat. A hosszú orosz fogság után, a rövid zárkaélet is elég hosszúnak és fenyegetőnek tűnhetett a számára. Még az se lehetetlen, hogy elsírta magát, de nem félelmében, hanem a kiszolgáltatottsága miatt. És egy fenyegető újabb INTURIST - úttól.

              Bizonyára megadóan hallgatta a fejére olvasott vádakat fasiszta, antiszemita, rendszerellenes, pártellenes, szovjetellenes beállítottságáról. Ha lett volna némi humorérzékük, még azt is jegyzőkönyvbe írhatták volna: kapaellenes, perenoszpóra – ellenes, gazellenes, mert ezekkel küzdött legádázabbul.

               Aztán semmiféle szereléshez nem volt türelme. A permetezőgépet, főleg annak szórófejét igen gyakran kellett tisztítani. Még a „permetezőgép-ellenességet” is felróhatták volna neki.

              Tovább küldték egy magasabb színvonalú kivizsgálásra, mert ki tudja, hátha részese valamilyen rendszerellenes összeesküvésnek. Netán titósta szálai vannak. No, apám, meg az összeesküvés! Nem volt apámnak, a gyerekkori pajtásán, anyám fiatalabb bátyján, Andrison, kívül soha más barátja. Aki nem iszik, mint a gödény, nem is talál barátot magának. Így járt az anyai nagyapám. Aztán követtem én is a sorban, és nem bántam meg sohasem. Mint ahogy, bizonyára, ők sem előttem.

 

                                             Kutatás a gazdag pesti választékban

 

              Mi a logikus? Bizonyára Budapestre küldték, hiszen Pesten vannak a kiemelt ÁVH-s központok. Nem vitték egyenesen az Andrássy út 60-ba, mert annyira nem lehet súlyos a vétsége.

               Vácott csak a bizonyítottan makacs és nagy kaliberű antikommunistákat tartották, aztán kínozták, gyilkolták, és ismeretlen helyre temették őket. Vagy ahogyan bizonyos emberek állították, egyenesen a Dunába dobták a holttestét, miután a felismerhetetlenségig szétverték a fejét. / Pl. Szegfű Gyulát, a híres történészünket, halálra éheztették. Hol a sírja? /

              Apámat sehol sem találták.

              -Ilyen név nincs a listánkon.

              Ezt hajtogatták a kapusok minden fogháznál.

              Ki lehetett például az a férfi, akinek a földi maradványai a keceli rendőrőrs területén kerültek napfényre, amikor a vízvezeték árkát kiásták? Mert nyilvánvalóan vele sem kellett elszámolni senkinek.

              Egy volt a névtelenül elpusztítottak közül. De ez lehetett volna akár az apám is! Hiszen Kiskőrösön nyoma veszett, és az ÁVH nem ismert irgalmat. Érdemes lenne az egykori rendőrörsök és ÁVH-s központok udvarán, egykori épületeik belsejében komoly kutatásokat folytatni?

              Hátha igaz, mert ezektől minden aljaság kitelt, a savas fürdőben való testbomlasztás rémmeséje is? Maga Szolzsenyicin utal rá, mint orosz sajátságra. De a mi állataink csak internacionalisták voltak, és ilyen célból tanulmányozhatták egymás ötleteit.

              Mert a Rákosi rendszert 56 vére elsodorta, de tisztségviselői a Kádár - érának is fontos szereplői lettek. Volt lehetőségük a vádlókat és használt tárgyakat eltakarítaniuk. Lám, Bauerről, a „körmösről” is kiderült, mit rejt egy úriemberi álorca.

 

                                               Dr. Aranyi Sándor, az arany ember

 

              Mint, ahogy Aranyi Sándor doktor úr a Két akasztófa árnyékában című memoárjában   leírta, hogy a gyűlölet ölni is képes, ha szabadon eresztik. Mint az öt keceli rejtélyes gyilkosság esetében: jegyző, négy csendőr.

              A tettesek azonnal el is hagyták az országot, miután megtartották a hidegvérű gyilkosságok keceli főpróbáját. Irány a Közel-Kelet! Túl sok ott a fölösleges palesztin, és szűk a tér a honfoglaló zsidóknak. A gyáva angolok meg a magatehetetlen ENSZ tálcán kínálják a régen áhított ószövetségi hont.

              „Egy alkalommal, mikor éjszaka felvittek, egy körülbelül 150 cm magas, széles vállú nyomozó fogadott. Azonnal kijelentette: Nem ismerem az ügyet, és nem is vagyok rá kíváncsi, de mivel a családomat megsemmisítő táborban kiirtották, igyekszem bosszút állni minden rohadt gojon!

              A falhoz állított, összerugdosott. Egy idő múlva háttal állított a falhoz, és szembe köpdösött, s nem engedte, hogy zsebkendővel letöröljem az arcomat. Reggelig kínozott.”

              Ez az ember, orvosi szemmel, beteg volt, aki csak bosszúból vert. Ha már a profik elfáradtak, ennek a sérült embernek alkalmanként megengedték, hogy kijöjjön a saját cellájából, az üresen maradt lakásból, hogy levezesse immár betegessé vált gyűlöletét. Ma úgy mondanánk, bedolgozott az ÁVH-nak, minden ideológiai meggyőződés nélkül.

              Csak egy a bökkenő: A családját nem a magyarok semmisítették meg, hanem a németek, miért nem odament verni. Ahhoz nem kell nyelvtudás, sem az ország kultúrájának ismerete. Vagy ment volna Romániába, ott lincseléssel, a különböző módokon legalább 800 ezer zsidót gyilkoltak halomra hétköznapi emberek, ha embernek lehet őket nevezni. De ilyen Magyarországon nem történt!

              Azután Aranyi Sándor doktor úrnak volt még személyes találkozása egy igen ismert személyiséggel is. No, és mit gondolnak, kivel? Elég széles körű a választék.

              Tehát játsszunk, mint gyerekkorunkban! Bauer Miklóssal, a „körmössel”? Nem, nem! Bauer feleségével? Nem, nem! Pető Iván apukájával? Nem, nem! Komlós Jánossal, a nagy humoristánkkal? Nem, nem! Szabad a gazda, mert a türelmünk fogytán, bár a névsor még folytatható lenne.

              Berkes Andrással, a népszerű íróval, akinek a „műveit” még a hetvenes években is falták az olvasók. Sőt, még filmet is gyártottak az egyik regényéből. Ez a találkozás pedig imígyen játszódott le:

              -Felejthetetlen élmény volt számomra Berkesi András íróval, akkor ávós őrnaggyal való hasonló együttlétem. Persze a nevét csak később tudtam meg. Ő is megbízást kapott a szórakoztatásomra. Később, egymás között, csak Piszkos Frednek hívtuk.

              Mikor felvittek, nekem rohant, néhányszor megrúgott, s azt ismételgette megszállottan:

-         Én magára pikkelek.

              Végül a cigarettacsikket az orromba nyomta, majd leültetett, és színes előadást tartott, hogy fog megkínozni.

               Megismertetett, mint mondta, a tizennégy ládika titkával. A körmeim alá gombostűket fog szurkálni. Az egyik lábamat olyan ládikába zárja, melyben kiéhezett patkányok vannak, melyek csontig fogják rágni azt.

                A másik lábam éhes hörcsögök lakomája lesz.

                Az egyik herémet kiéhezett vörös hangyák, a másikat darazsak közé zárja. Ilyen épületes és fantáziadús ládikát sorolt fel tizennégyet, majd kijelentette, hogy végül nemi szervemet mindenestül bezárja az asztalfiókba. Miután így pár órát kellemesen eltársalogtunk, egyszer rám kiáltott:

               -Az Isten b….meg magát! Még mindig nem álmos?!

               -Én, mint szülészorvos, megszoktam az éjszakázást, jól bírom.

               -De én nem! – mondta ő. -Éppen ezért most hunyni fogok egyet. Erre lefeküdt az íróasztalra, betakarózott a köpenyével, s azt mondta:

               -Szunyálni fogok, de maga csak beszéljen tovább! Hogy a hülye őr az ajtó előtt csak higgye azt, hogy tovább foglalkozom magával.

              -Tőlem alhat, de én nem beszélek.

              Erre káromkodott, és azt mondta:

              -Akkor is alszom egyet!

              Valóban néhány perc alatt elaludt, s vagy két óra múlva fölébredt. Akkor kiszólt az őrnek:

              -Vigye vissza ezt a rohadt fasisztát!

              Később rabtársaimmal, akikkel hasonlóképpen bánt, valódi nevét akkor még nem ismerve, Piszkos Frednek becézgettük egymás között.

 

                                                       Szilvölgyi Miklós bácsi

 

               Erről jutott eszembe az idős Szilvölgyi Miklós bácsi, akinek érettségi után egy évig a munkatársa voltam. A hatvanas évek elején, a tanács egyik részlegénél, a földnyilvántartásnál, amikor éppen fölszámolták azt. Akkor folyt a földek hivatalos elrablása a parasztoktól.

               Mi ládaszámra dobtuk a szemétre a birtokíveket, amelyek borítóján szerepelt a birtokos neve, lakcíme, belül pedig a birtok helye, művelési ága, nagysága és értéke-aranykoronában. Ezek többsége még a két világháború között keletkezett vagy még korábban.

              Ekkor tűnt el végérvényesen a régi paraszti világ, amikor a birtokíveket is a szemétre dobatták velünk. Mert hiába osztottak propaganda-földeket a nincsteleneknek a kommunisták, köztük Nagy Imre, 1945-ben, nem adtak hozzá kocsit, lovat, ekét, amivel azt meg is lehetett volna művelni.

              1953-ban, amikor a moszkvai elvtársak, hogy a Magyarországon felgyűlt feszültséget csökkentsék, a hatalom aranyalmáját Imre bácsi kezébe adták, és abból a véres kézből el is fogadta.

             A Miklós bácsi!

              Nekem is csak azért merte elmondani, mert apám priuszos volt, és ezt ő a megbízhatóság mércéjének tekintette. Aztán rövidesen maga is meghalt. Egyike volt azoknak, aki a halálát sürgetve kiment a temetőbe, és a családja, a sokat emlegetett és igen szeretett lánya, ott talált rá. Aztán végleg búcsút vett tőlük a szimpatikus, a nem régen olyan sokat szenvedett férfi.

 

 

                                            Most jöjjön egy senki! Nagy Imre!

 

               Aztán tett is néhány bizonytalan hátraarcot, de közben nem győzte fenyegetni a társadalmat, hogy vigyázzatok, mert én sem kaptam más nevelést, mint a többi moszkvai. Az 1953-ban elmondott beszédének egy része ezért lett mézesmadzag, amelyet egyúttal a keserű üröm levében is megáztatott.

              Hallgassunk bele!

              Mézes.

              -A bírósági és kihágási eljárások nagy száma, a széles körben alkalmazott adminisztratív módszerek, a begyűjtés, az adóbehajtás, a kuláklista, a tagosítások terén elkövetett tömeges túlkapások és visszaélések, valamint egyéb zaklatások sértették a lakosság igazságérzetét, megrendítették a törvényességbe vetett hitét.

              Te Jó Isten! Mennyi minden sértette már a magyar lakosság igazságérzetét közel kilenc éve! És Nagy Imre csak akkor merte kimondani, amikor néki ideiglenes hatalom adatott. Vétkesek közt cinkos, aki néma.

              Üröm. A szinte vallásos kommunista rituálé:

               -Szent meggyőződésem, tisztelt Országgyűlés, hogy a Magyar Dolgozók Pártjának vezetésével és javaslatai alapján, összeforrva a néppel, az eddiginél sokkal biztosabban haladunk majd előre új gazdaságpolitikánk célkitűzéseinek megvalósításáért hazánk felvirágzásának, népünk jólétének útján, ragyogó jövendőnk, a szocializmus felé.

               /A „szent meggyőződés” kivételével ezt a sok komcsi szókapcsolat-közhelyet elmondta már legalább százszor Rákosi, majd elmondja a jövendőben Kádár Jancsi, azzal megspékelve, hogy még nyelvhelyességünk egyik alaptörvényét, az összeolvadást figyelmen kívül hagyja, pedig ötödikes tudnivaló. Következetesen út-ján-nak mondja majd évtizedeken át. És nem volt mersze senkinek, hogy felvilágosítsa ezt a szegény hülyét. Testileg, szellemileg impotens, ember-szerű lényt.

              Mert: „Aki nincs ellenünk, az mivelünk van.” Hány ember volt az a mi? De azért biztos, ami biztos:

               -Éljenek a munkásőrök és a hazánkban ideiglenesen tartózkodó szovjet csapatok!

              Úristen! Milyen válogatott gazemberek és műveletlen jehuk ültek a jámbor, jászolhoz kötözött nyihahák nyakán több mint fél évszázadon át.

 

                                                         Az MDP maffiája

 

              Ami pedig a Magyar Dolgozók Pártját illeti, az nem volt más, mint egy népellenes összeesküvés, egy bűnszövetség, amelyet a magyar nép megnyuvasztására hoztak létre. Gyakorlatilag teljes moszkvai, nyugati és ÁVH-s támogatással.

               Nagy Imre alacsony fokú intelligenciája igen sokra becsülte a kommunista írók-újságírók szinte ösztönző támogatását. Még egy Lukács György is beszáll mellette! Csak igazam lehet! – gondolta szegény balek a lelke mélyén. De ő nem látott a Lukácsok, Vas Zoltánok lelkének a mélyére, vagy ha nézett is, semmit sem észlelt volna, csak szélhámosságot és kétkulacsosságot.

              Most olvastam, hogy Sztálin sokáig meditált, hogy ki legyen Magyarországon a helytartója, mert ezt a kopasz, impotens gnómot nem találta alkalmasnak. Moszkvában nem hitték el ugyanis, hogy ez a magyarságtól idegen ember képes lesz híveket toborozni a Kommunista Pártnak.

             Sztálin ellenenezte, hogy Rákosi legyen a magyarországi helytartó, amikor Nagy Imre és a spanyol polgárháborúban kitűnt Révész Géza szovjet ezredes fellebbezett Rákosi érdekében, akkor egyezett bele Rákosi főtitkári kinevezésébe.

               Nagy Imre, már megint! Megjegyzem, hogy Moszkvában Péter Gábor és Rákosi még nem ismerte egymást, de Babits professzor ajánlotta az ÁVH élére a jó szervező készséggel rendelkező Péter Gábort.

              Az ő vezetésével lett aztán állam az államban ez a szervezet. Felépítésében tökéletes mása a KGB-nek. Sőt, módszereiben felülmúlta a nagy példamutató szervezet módszereit. Az egyik rab szerint még a szovjet elvtársak is sokallták a magyar kollegák eljárásait:

               „A Baden b. Wien-i KGB főhadiszálláson a szovjet tisztek számtalan esetben azzal fenyegettek, hogy amennyiben nem vallok, akkor majd átadnak a magyar elvtársaknak, s azok még azt is kiszedik belőlem, hogy „anyám miért nem szült egy tucat gyereket.”

              Azok társultak be, akik féltették életüket vagy egzisztenciájukat, illetve, akik pozícióban reménykedtek, előnyös helyzetbe szerettek volna jutni a koncért való marakodásban. Ez a társadalom elenyésző része volt. De kezükben a fegyver, a börtön, a körömszaggató, a sajtó és a rádió.  

              És a társadalom félrevezetésére a korabeli kommunista és libsi újságírók, akik majd „forradalmasítják” a közhangulatot 1956 őszére.

 

                                                                  Petőfi Kör

           

             Szegény Petőfi, ha tudta volna, mire használják és kik, főleg milyen célra a nevét!

             No, az a „párton belüli ellenzék” sem volt kutya, amelyik a Petőfi Kör vitaestjeit létrehozta. A vezetőjük Háy Gyula, a „nagy magyar drámaíró”, aki a második orosz támadás reggelén kiáltvánnyal fordult a világ értelmiségéhez. A magyar értelmiségnek nem volt köztük sem a színe, sem a java, csak Rákosi-Gerő-Révai mocsarában pancsoló pártkatonák.

              Figyeljék meg, milyen stílusban ír saját brancsának néhány tagjáról, immár Nyugaton kapott páholyában ülve Tardos Tibor:

              Háy: Minket most azzal vádolnak, hogy előidéztük a harcokat. Mikor láttam, hogy Gerő nem hajlandó a felvonulók élére állni, s azok mégis elindulnak tüntetni, azt mondtam neki:

              -Gerő elvtárs, akkor csak egyet ígérjen meg: hogy akármi lesz, nem lövet tűntetőkre.

              Erre Gerő azt válaszolta:

              -Ebben aztán biztosak lehetnek.

              S kezet adott rá, így volt. Mint hitvány ember, híthű kommunista és magyargyűlölő, mégiscsak lövetett a fegyvertelen tömegre a Parlament előtt október 25-én. De ő is felsőbb utasításra!

               A spanyolok a polgárháború idején „barcelonai hóhérként” emlegették. Akkor is Moszkva embere volt már, és igen véres kezű.

 

                                                             Illés Béla, a tanú

 

              Nagy színi jelenet volt Illés Béla törvényszék előtti szereplése az íróperben, amelynek első számú vádlottja, a szintén jehu Déry Tibor volt. Az ő védelmében lesz majd ricsaj az imperialista Nyugaton is.

              De folytassuk Illéssel! Felvidéki borkereskedő-ivadék, majd moszkvai Kaganovics-védenc, majd – már nem fiatalon – önkéntes tisztje a szovjet hadseregnek. Egyenruhában vonult be Budapestre ez a jó kedélyű író és újságíró, és meglepetést tartogat a számunkra. A világ leggyávább emberének számított: amikor valami fordulatot szimatolt a politikai életben, Illés Béla torokbajt kapott, s bevonult egy szanatóriumba.

              Ez a századvégien raccsoló kávéházi és kremli világfi most megtáltosodik, nem kapta két kézre a torkát, ahogy szokta, a mintha nem suhogna száz henteskés a terem közepén, nyugodtan előadja, hogy:

              -Háy Gyula a világ legtisztességesebb embere volt mindig, és szerinte az is maradt!

              Vida, a vérbíró tátog egy kissé. Tudja, hogy Illés ezekben a napokban tért haza moszkvai útjáról. Kivel tárgyalhatott ott, hogy ilyen karakánul ki merészel állni az áruló Háy Gyula mellett, aki november 4-én segélykiáltást „ordított” szét a világ négy tájára a rádióban:

               -Jön az orosz! Segítség!

              Vida: „Ön, kérem, mire alapítja a másodrendű vádlottról formált jó véleményét?

              Illés:

              -Önfeláldozó munkájára a moszkvai rádiónál. Gerinces kiállása a nemzetközi munkásosztályért. Kéhem, Háy Gyula a legnagyobb élő kommunista színműíró. Kéhem, a Szovjetunióban is annak tekintik.

              Kis csend. Azért nem mindegy, amit ez az ember mond. Ez a kövérkés magyar-zsidó írófigura megélte Kun Béla feltrancsírozását a moszkvai pincékben, Isaac Babel kínhalálát, a kétharmad orosz vezetőség szalámivá történő feldolgozását, ismeri jól az orosz felső tisztikar cinizmusát és romlott vérszomját. Tudja, hogy aki a nagyvilágba segítségért „dudál” a rádión, amikor visszaözönlik Pestre a szovjet hadsereg, arra halál vár.

              Ebben a történetben nemcsak Illés Béla szerepe a rendkívüli.

 

 

                                            A mezőgazdasági nagyüzem

 

 

              A szovjet minta megkövetelte a szövetkezés erőszakos, nagyüzemi módját. Most, amikor még az 1956–os forradalom megtorlása folyt, a félelem légkörében gyorsan végrehajtották az államosítást.

              A keceli kulákok el tudták intézni, hogy nálunk csak szakszövetkezeket hozzanak létre, amelyek aztán a tolvajlás, a borhamisítás és közösség minden típusú meglopásának a fészkei lettek.

               „A kecske is jól lakjon, a káposzta is megmaradjon.” Jellemző, hogy először legalább nyolcat, ugyanannyi vezérkarral, majd egy közöst, majdnem minden korábbi funkcionárius átvételével. Hogy sikerült elintézni? A járási MSZMP-titkár, Simó Tibor és a megyei MSZMP-góré, dr. Molnár Frigyes befolyásos minisztériumi közreműködésével.

 

                                                         A félelmetes ládák

 

              Szilvölgyi Miklós bácsi mesélt nekem, amikor egy rövid ideig munkatársa voltam, elborzasztó dolgokat az éhes patkányok alkalmazásáról, mint a kínzás egyik formájáról. Csak nekem, és négyszemközt! Azt mondta, hogy a rabokat lyukas ládára ültették csupasz fenékkel, és azok a férgek halálra is marhatták az illetőt a végbélen keresztül.

              Ő csak azért ült a börtönükben, mert az előző rendszerben tisztviselő volt, de azt már nem tudom, hogy milyen szinten. Abból, hogy végül is életben hagyták, és „csak” kegyetlenül megkínozták, arra tudok következtetni, legfeljebb vármegyei szintű tisztviselő volt 1945 előtt. Tehát nem mese volt ez, tisztelt utókor! Állatok voltak ezek, nem emberek! Talán csak patkányok.

              Miklós bácsi nekem is csak azért merte elbeszélni, mert az apám priuszos volt. Együtt mentünk egyszer hazafelé, mert a Liget utca Újfalu felé vezetett.

              Vele fordult elő később, ami nem is volt nagyon szokatlan, hogy idegileg összeroppant és a temetőben találtak rá. Kereste, szegény, a végső és áhított nyughelyét.  

              De mi tette patkánnyá a kínzóit is? Agyukra ment a „mozgalom” és a magyargyűlölet?

 

                                               Aranyi doktor újra igazat mond

 

              Dr. Aranyi Sándor, aki igen szimpatikus ember lehetett éltében, egyetlen esettel bemutatja ennek egyik kirívó tünetét:

              Az emberek szélsőséges befolyásoltságának jellemzésére megemlítem egy ÁVÓ- s nő esetét, aki szülés közben jajgatva azt kiáltotta:

               -Sztálin, segíts!

              Nekem pedig azt mondta legnagyobb érzelmi kitörésekor:

               -Úgy bízik bennem, mint Rákosi elvtársban.

              Amit pedig az ÁVH jellemzésére leír, elfogulatlan, hiszen megszenvedett:

              -Azt is el kell mondanom, hogy az államvédelmi hatóság pincéiben és a börtönökben elszenvedett kínzásokat és azokat a módszereket, melyekkel a politikai foglyokat emberi méltóságuktól teljesen megfosztani igyekeztek, túlélni csak úgy lehetett, hogy kínzóimat első perctől fogva nem tekintettem embertársaimnak, hanem minden emberi vonást levetett, vadállatnál is alacsonyabb rendű lénynek, amely éppen ezért megmarhat, megsebesíthet, kínozhat, de emberi méltóságomat el nem veheti.

               Mint ahogy nem sérthet meg önérzetemben egy veszett kutya sem, ha megmar. Ezt sugalltam magamnak minden válságos pillanatban, s ezt próbáltam átadni letört és segítséget megérdemlő rabtársaimnak is. Általában sikerült is lelki egyensúlyukat megtartani. Akinek nem volt lelki ereje, az elpusztult.

              A főszereplőknek, akik életüket vesztették, a rehabilitálásuk már csak díszsírhelyet és azt eredményezett, esetleg utcát neveztek el róluk. Úgy érzem, hogy ha módjukban lett volna, élénken tiltakoztak volna ez ellen.

              Ennek a folyamatnak keletről és nyugatról egyaránt tudatos túllendítése azután az 1956-os októberi eseményekhez vezetett!

              Mi, túlélők, pedig levonva a megfelelő tanulságokat, igyekeztünk többnyire szerény keretek között berendezni életünket, és ki-ki a maga területén jó munkával segíteni félrevezetett és a saját kárán is csak néha tanuló népünket még akkor is, ha az nem talált megfelelő megértésre. Különösen vidéken, a vezető helyeket betöltő személyek tudatlansága és nem egyszer rosszindulata miatt.

              Kinyilvánítom azt a meggyőződésemet is, hogy az embereknek a Rákosi korszakban s később is, a nehéz körülmények között tanúsított viselkedése nem szolgálhat alapul a magyar nép egyetemes elítéléséhez, egyrészt azért, mert az emberek kíméletlen erőszak és terror alatt éltek, másrészt más népek történelmének tanulmányozása rávezetett – mint már másutt is említettem -, hogy hasonló körülmények között más nemzetek fiai is, hasonló módon cselekedtek.

               Nem a nemzeti alacsonyabb rendűség játszik tehát ebben szerepet, mint elkeseredésemben néha felmerült bennem, hanem csupán általános emberi gyengeség. Hasonló hatások hasonló viselkedést váltanak ki.”

 

                                                       Gerő provokációja

 

              A rádió bemondta, hogy Gerő beszéde következik. Csend támadt az irodámban. Meghallottuk Gerő recsegő hangját:

              „Kedves elvtársak, kedves barátaim, Magyarország dolgozó népe! Szilárd és megváltoztathatatlan szándékunk, hogy fejlesztjük és elmélyítjük országunkban a népi demokráciát.”

              Gerő hangja hirtelen élessé vált:

              „A nép ellenségeinek ma az a célja, hogy felszámolják a munkásosztály hatalmát, és pártunkat elválasszák a Szovjetunió dicsőséges kommunista pártjától. Elítéljük mindazokat, akik visszaéltek az országunkban biztosított demokratikus szabadságjogokkal és ezek leple alatt nacionalista tüntetést szerveznek.”

              Az arcok elsötétültek:

               - Ez egy őrült! Nem tudja, mit beszél! Fogalma sincs, mi történik az utcákon.

              És ez igaz is volt. Az volt az érzésünk, hogy olyan ember hangját halljuk, aki elefántcsonttoronyba zárkózott, és a marxizmus klasszikus műveit tanulmányozza. A tolmács folyamatosan fordított. „Petőfi”, a szovjet összekötő, szó nélkül hallgatta, miközben fejét két kezébe hajtotta. A nagyobb figyelem vagy a felgyülő gondok miatt?

              A beszéd végén hozzám fordult:

               - Mit gondol a beszédről, tovaris Kopácsi?

               - A legrosszabbat, ezredes elvtárs. Ostoba és gyűlölködő, hiányzik belőle minden taktikai érzék. Reméljük, nem lesz olaj a tűzre.

              Szinte minden telefon egyszerre kezdett csengeni. Minisztériumi elvtársak, barátok, a honvédség magas rangú tisztjei hívtak, és valamennyien mélységes csalódásuknak és félelmüknek adtak hangot.

              A rádióbemondó a Gerő-beszéd után közli, mintha gúnyolódni akarna velünk:

               - Kedves hallgatóink, tánczene következik.

              Az egyik helyettesem a pártközpontban hallgatta végig Gerő beszédét az ÁVH több főtisztjének társaságában, akik az épület biztosítására érkeztek. A beszéd rémületet keltett közöttük is, akik pedig hozzászoktak ahhoz, hogy a néppel kemény kézzel bánjanak.

              Az egyik főtiszt pisztolyt ragadott, és azt mondta, megkeresi Gerőt, és egyszerűen lepuffantja. A többiek lefogták, visszatartották. Erre eldobta fegyverét, rálépett, és hisztérikusan kiabálta:

                - Emiatt a rohadt Gerő miatt mindnyájan meg fogunk dögleni!

              A K - telefon szólalt meg az asztalomon. Barátom, F. vezérőrnagy volt, a hadsereg főhadiszállásáról:

               - Sándor bajban vagyunk.

               - Tudok róla. Katonáid fegyvereket osztogatnak a körúton.

               - Ez csak az egyik baj! Hallgasd a folytatást! A rádió épületeiből az ÁVH riasztólövéseket adott a tömegre. Több halott és sebesült maradt az utcán. És ez még nem minden. A másik baj talán nagyobb.

               - Mondd a rosszabbat!

               - Legjobb egységeink lelépnek. Az ÁVH ki akarja provokálni a fegyveres felkelést.

 

                                                                                           Kopácsi Sándor

 

                                                     Gyönyörű őszi időben

 

              Gyönyörű késő őszi idő volt október huszadika környékén. A nappalok a naptól melegek, az éjszakák olyan langyosak, hogy eperfákon hullni készülő levelek azon töprengtek, hulljanak-e, vagy így sárgán, szégyenkezve várják meg a tavaszt.

              Az ország politikai lázmérője is hőemelkedést mutatott, és az emberek többsége nadrágban és egyetlen tiszta ingben várta a Pestről érkező híreket.

              A kezdeményezés Szegedről indult el még 16-án, és a Tisza parti város egyetemének küldöttei 22 - én a pesti egyetemeken, a helyiekkel egyetértve, úgy döntenek, hogy 23 - án a diákok felvonulnak.

              Rövid demonstrációt terveztek: Indulás fél háromkor, koszorúzás fél négykor, elvonulás 4 órakor. Másfél órás az egész és békés.

               /Bár a műszaki egyetemen Szilágyi József, aki már nem diák, élesen szovjet – és kormányellenesen szónokolt. Vigyázz, Szilágyi, vigyázz, mert hiába voltál 1945 - ben kommunista rendőrparancsnok, soron kívül kitekerik a nyakad! /

              Ma, október 23 - án, engedélyt kérnek, hogy az utakon végigvonulva, több szabadságot követeljenek a magyar börtönbe zárt foglyoknak, minden polgártársuknak. Megengedi - e a tűntetést a pártvezető, a belügyminiszter, ha éppen hazaérkeznek a jugoszláviai kirándulásukról, eszmecseréjükről?

              / Gerő Ernő, aki a „a barcelóniai hóhér” kitűntető címet viseli, azt mondja Háy Gyulának, az ideges és kíváncsi, ízig-vérig kommunista újságírónak, hogy nem lövet. Piros László, ez a beszélő nevű hentes-tanonc, aki most a belügyminiszter, először nem engedélyezi, majd jóváhagyja. /

              Egészen különleges dolog, hogy az ország ki mer menni az utcára, hogy végre szabadon kimondhassa, amit a vezetőkről és az oroszokról gondol. Valami hatalmas ok lehet a mögött, hogy úgy viselkednek a magyar górék, mint az a kocsis, aki a gyeplőt a lovak közé dobja, és hagyja, hogy azok maguk esze szerint húzzák tovább a szekeret.

              Vagy tíz napig üdültek Jugoszláviában, és közben elvtársi, szívélyes, baráti, meghitt eszmecseréket folytattak a délszláv elvtársakkal, közöttük a világtörténelem egyik kimagasló alakjával, Tito marsallal. /Akinek a beleegyező bólintása után legalább 50 ezer magyart lőttek tömegsírokba a partizánok tizenkét évvel korábban. /

              Tíz napos kikacsolódás, amikor jól tudják, hogy a kommunista újságok és újságírók / No, meg a Szabad Európa, a BBC és az Amerika Hangja! / már eléggé felhergelték ezt az egyébként jámbor, kezes magyar népet. /„Szabadsághúst” szagoltattak a kiéhezett magyar „kutyákkal”– mondta volna Benes és Masaryk, ha megéri./

              És Magyarországon nemcsak sárga őszi levelek hullanak, hanem fehér röpcédulák. Maga a Szabad Nép, Párt lapja, ilyen vezércikkel örvendezteti meg olvasóit:

               Új, tavaszi sereg-szemle.

               „Robogj föl, Láznak ifjú serege!” – írta egykoron Ady Endre

              Aztán 23 - án reggel befut a belgrádi expressz. Természetesen különvonat, utas-listájának élén azzal a megnyerő, szimpatikus, nyájas, derűs emberrel, aki nem más, mint Gerő Ernő, a Magyar Dolgozó Pártjának az első titkára.

              Az ő vezetésével fut be a küldöttség és a szerelvény Keleti pályaudvarra. Mindkét ország számára gyümölcsöző tárgyalásokat folytattak tíz napon át. Most egy kissé fáradtak a monoton zakatolástól, álmosak a koránkeléstől, és talán ingerültek is a hosszú utazástól. Hiszen Nándorfehérvár olyan messze van. / Több, mint négyszáz évnyire. /

 

                                                  Szilágyi József nyíltan beszél

 

              Aranyi doktor úr az 1956-os folyamatnak a „túllendítéséről” írt. Íme egy tanúvallomás arról, hogy Szilágyi József, a Nagy Imre-per legtisztább alakja, aki belelátott a kártyákba, miként vélekedett a felelősségről:

               - S kik a főbűnösök abban, hogy teljesen meggátolták a kormány fejét a belső rend helyreállításával, azok vádolják most leghangosabban, amiért semmit sem tett a huligánok ellen, elmulasztotta a szükséges rendszabályokat!  A kormány nemcsak Nagy Imréből állt, más tagjai is voltak. Mit tettek azok?

              Mit tett például Münnich Ferenc, akinek első sorban lett volna kötelessége, hogy éjt nappallá téve dolgozzék a rend helyreállításán? Fontosabb tervekkel, javaslatokkal, indítványokkal mentek hozzá egyre-másra, de a felelet mindig csak egy volt:

              - Jó, jó, majd visszatérünk rá, most nem tudok vele foglalkozni!

               Az embereket kétségbeesésbe sodorta ez a magatartás, és már egyszerűen szabotázsról kezdtek beszélni. Mikor nyomatékosan kértem, hogy az erre vonatkozó tanúvallomásokat a nyomozó hatóság vegye fel, követelésemet elutasították, mondván, hogy ez nem tartozik az én ügyemhez! Rendcsinálás helyett Münnich egészen mással foglalkozott.

               Ideológiával győzködte Kádárt, és végül rávette a szökésre.

              Ugyancsak belügyi főtisztviselők vallották:

              -Kádár és Münnich, szökésük előtt, éjszakánként beszélgettek négyszemközt a Belügyminisztériumban.

               Mi világlik ki ebből?

               Számomra kétségbevonhatatlanul az, hogy az ellenforradalmi huliganizmus, a fasiszták és bűnözők egyre arcátlanabb fellépése nem is jött olyan rosszul azoknak, akik most olyan nagy vádat kerekítenek belőle ellenünk! Tudták a rákosisták, hogy miért Münnichre kell bízni a Belügyminisztérium vezetését!

              E szerint Szilágyi úgy véli, Münnich Ferenc belügyminiszterként szovjet utasításra hanyagolta el feladatát, sőt, gerjesztett káoszt, netán provokációk kiagyalásával és végrehajtásától sem riadva vissza – azzal a céllal, hogy jogalapot adjon Moszkvának a fegyveres beavatkozásra, melynek kérésére Kádár Jánost vette rá. Mindez eleddig nem bizonyítható, ám értékes támpontként szolgálhat abban a kutatásban, amelynek célja Münnich Ferenc és munkatársai akkori tevékenységének hiteles vizsgálata.

              Szigorúan meg kellene vizsgálni Galó István határvédelmi ÁVH-s őrnagy és öt társának az ügyét, akik hat harckocsival részt vettek a Pártház ostromában. Kinek az utasítására tették? Az bizonyos, hogy nem a saját szakállukra!

                                                                        Kiszely Gábor: Állambiztonság

 

                                                    A Parlament előtti mészárlás

 

              Az ablakunkból jól láttuk, hogy három szovjet Joszif Sztálin páncélos halad a tömeg élén. A tankokon magyar zászlók voltak!

              A tömeg a Kossuth-nótát, majd a Himnuszt énekelte. Ezt követően ütemesen kiáltozták:

               - Éljen a Szovjet Hadsereg!

             Petőfi és Magyar, a szovjet megfigyelők, éppoly lélegzetvisszafojtva figyelték az eseményeket, és azt hiszem, ugyanolyan megkönnyebbülést éreztek, mint mi. Petőfi felém fordult:

               - A lakosság nem mutatkozik ellenségesnek a szovjet katonákkal szemben.

              Aztán visszament az irodájába, hogy jelentést tegyen a főnökeinek.

              Én úgy néztem a képet, mint egy film főjelenetét, mint egy álombeli képsort, ahol két nép egymásra talál Marx egy klasszikus idézete felett:

              „Nem lehet szabad az a nép, mely más népeket elnyom.”

               A tankokra húsz-harminc fiatal kapaszkodott fel, s azok a tömegtől kísérve vonultak a Parlament elé.

              Fél órával később a szociális osztály vezetője, egy rendőr-századosnő rémült hangon mondta:

               - Kopácsi elvtárs! A tömeg azt kiáltja:

               - Vesszen Gerő! Ebből nagy baj lesz!

               - Ugyan, Júlia, a tömeg fegyvertelen. Fél órája láttam az ablakunk alatt őket. Sok nő és gyerek van köztük. Ez békés tűntetés.

               - Igen, de az épületünk tetején tüzelőállásban lévő hadnagynak nem ez a véleménye. Nemrég jött le a tetőről a kulcsokkal. Amikor meglátta a tömeget, magából kikelve rohant vissza, és azt kiáltozta:

               - Majd megmutatjuk nekik, hogy ez nem mehet így tovább! Erre parancsunk van!

              Tájékoztattam a tisztjeimet a helyzetről. Egyöntetű volt a vélemény, hogy az ÁVH nem lőhet fegyvertelen emberekre, akiket ráadásul szovjet páncélosok kísérnek. De a biztonság kedvéért felhívtam a Belügyminisztériumot, hogy őket is tájékoztassam a helyzetről. Szórakozottan hallgattak:

               - Igen. Tudunk róla, hogy a tömeg fegyvertelen.

              Három perccel később Júlia kétségbeesetten hívott:

               - Kopácsi elvtárs! Tüzet nyitottak a tömegre!

               - Lehetetlen!”

              De most már én is hallottam a telefonkagylóban a fegyverek ropogását. Júlia zokogni kezdett:

               - Kopácsi elvtárs! Ez nem lehet igaz! Az ÁVÓ-sok minden tetőről lőnek a tömegre. És most, képzelje, a szovjet tankok az ÁVÓ-sokat lövik. Védik a tömeget.

              Mi is hallottuk a tompa dörejeket.

               - Ezredes elvtárs! Ez szörnyű, elképesztő. Az emberek kiáltoznak, és úgy hullanak, mint a legyek. Százával. Asszonyok, gyerekek. Hallja a sebesültek sikolyait? Ez iszonyatos! Elviselhetetlen.

              A mészárlásnak csak a szovjet tankok közbelépése vetett véget. Mintegy húsz tank vette körül a Parlamentet. Szerencsére a vezetőjük megsokallta, hogy a tankjain kopognak a tetőről leadott sorozatok. A gépfegyverek tüzét a tetőre irányította. Közben óriási nehézségek árán sikerült összeköttetést kapnom Nagy Imrével. Nagyon rosszkedvű és ideges volt.

               - Mit akar, Kopácsi?

               - Mészárlás folyik a Parlament előtt. A tömeg Gerő lemondását követeli.

               - A szovjet politbüró tagjai éppen most mentek el. Gerőt leváltották, Kádár lett az első titkár. Én vagyok a miniszterelnök. Mit akar még a tömeg?”

               - Nagy elvtárs! Talán nem tudja, mi történt az előbbi percekben. Önt talán nem informálták arról, hogy az ÁVH - sok fegyvertelen embereket mészárolnak a Parlament előtt. Talán háromszáz halott is van. Az új kormány máris mártírok vérével mocskolja be a kezét. Nem találok szavakat, arra, hogy…

              És ebben a pillanatban Nagy Imre megértette, mi történt. Megváltozott hangon csak annyit mondott:

               - Azonnal megteszem a szükséges lépéseket. Ez szörnyű. Szégyenletes.

              A belügyminisztert rögtön leváltották. Ez azonban már mit sem változtatott a szerencsétlen áldozatok sorsán. Én is küldtem segítséget a sebesültek elszállítására.

              Az orvostanhallgatók két hatalmas teherautóval siettek a mentők segítségére. Az elsőt megtöltötték a hullák, a másodikat a súlyos sebesültek. Fiatalok, asszonyok, gyerekek.       Néhány perccel később láttuk, amint nagy sebesen süvítenek el az épület előtt, itt-ott vérnyomot hagyva az utca kövezetén.

                                                                                        Kopácsi Sándor

 

                                                  Talán egyidőben: Nagy Imre

                                   1956. október 25. 15 óra 30 perc, Kossuth Rádió

 

              Magyarország dolgozó népe!

              Mindazokkal szemben, akik nem népi demokratikus rendünk szándékával fogtak fegyvert, s a harcot haladéktalanul beszűntetik, fegyvereiket beszolgáltatják, nem alkalmazzuk a statáriális eljárást.

              Ugyanakkor a törvény teljes szigorát fogjuk alkalmazni azok ellen, akik továbbra is fegyverrel támadnak, felbujtanak és fosztogatnak. Különös gonddal óvom dolgozó népünket a felelőtlen zavarkeltőktől, rémhírterjesztőktől, akiknek káros munkája a béke és a nyugalom helyreállításának egyik legfőbb akadálya.

              Mélységes fájdalommal tölt el e tragikus napok során áldozatul esett ártatlan dolgozó emberek minden csepp kiontott vére. Legyen vége a tragikus harcnak és a hiábavaló vérontásnak! Magyarok! Barátaim! Elvtársaim! Induljunk meg hát a párt vezetésével a népünk jobb, szebb, szocialista jövőjét építő, békés alkotómunka útján!

                                                           Részletek Nagy Imre ekkor lejátszott beszédéből.

 

 

                                                     A híres üzenet a világnak

 

              Figyelem! Figyelem! Figyelem!

              Kedves hallgatóink! A Magyar Írók Szövetségének felhívását hallják:

Itt a Magyar Írók Szövetsége! A világ minden írójához, tudósához, minden írószövetséghez, akadémiájához, tudományos egyesületéhez, a szellemi élt vezetőihez fordulunk segítségért.

              Kevés az idő! A tényeket ismeritek, nem kell ismertetni. Segítsetek Magyarországon!    Segítsetek a magyar népen! Segítsetek a magyar írókon, tudósokon, munkásokon, parasztokon, értelmiségi dolgozókon!

               Segítsetek! Segítsetek! Segítsetek!

                                                                        1956. november 4. 7 óra 57 perc

 

                                                        Történelmi párhuzam

 

                                                                    

              Erről a Rákosi nevű jehuról kellene néhány mondatot írni, aki élet és halál ura volt ebben az országban. Akit bíróság elé állítottak az 1919 - es bűneiért, és olyan nagyságok vállaltak vele szolidaritást, mint Einstein és Thomas Mann. Tudták ezek egyáltalán, hogy ki mellett állnak ki? Vagy teljesen mindegy volt, csak fajtiszta legyen.

              Erről jut eszembe a francia katonatiszt, a zsidó Dreyfus ügye. Zoláról, az íróról már csak annyit illik tudni napjainkban, hogy perújrafelvételt követelt, anno… Dreyfusról meg azt, hogy nem akarta a tiltakozó ívet aláírni, amikor Sacco meg Vanzetti halálos ítélete ellen az USA-ban kellett volna fellépni. Mondván:

              -Már unom az ilyen gesztusokat!

              Ezek is rászolgáltak a halálos ítéletre bizonyosan, hiszen anarchisták voltak, de nem mindegy, hogy milyen fajúak. Ha már nemzetközivé lett a tiltakozás, akkor a bűnös bizonyosan jehuk brancsából valók voltak. Bezzeg nem volt nemzetközi tiltakozás, amikor Nagy Imrét törvénytelenül kinyírták.

              Mi nem győztünk rehabilitálni! Egész huszadik századi történelmünk a rehabilitálások története. Bajcsy-Zsilinszky Endre, Nagy Imre stb. De ha ez így van, akkor itt tatárjárások sorozata játszódott le néhány évtized alatt. / Erről jut eszembe a feltáráskor talált kemence: Benne az anya és két gyereke csontvázával, talán a tatárjárás vagy török pusztítás idejéből. A magyar történelem egyik jelképe lehetne. /

              Az emberek javát elpusztították vagy száműzték, életben csak a gerinctelenek és a kaméleonok maradhattak. Ezeknek a gyerekei lennénk mi, a gyerekeink, és a gyéren születő unokáink. Talán ezért nem is születnek meg, mert egyre gyengébb minőség jönne a világra? Elvetél a jövőnk.

 

                                    A KÉT KENNEDY MAUZÓLEUMA

 

                                        Jártunk az arlingtoni temetőben,

                                        míg John Kennedy síremléke épült:

                                        föltúrt föld, meszes vödrök, nagy gödör,

                                        por, fáklyafüst, és tiszteletadásúl

                                        kőkorláton hagyott katonasapkák.

                                        Egy éltes, vaskos hölgy a vezetőnk,

                                        büszkén az óriás építkezésre,

                                        a másvilági gyárra – biztatott:

                                        „Ugye milyen szép? milyen megható?”

                                        De nem tudott rokon szikrát csiholni,

                                        a város-nagyságú halálverem

                                        viszolygatón tátongott, mint az őrült

                                        tátott szája, nézéstelen szeme.

                                        most még dermesztőbb lesz a temetés,

                                        a meggyilkolt mellé meggyilkolt kerül,

                                        John mellé Robert, testvérhez a testvér,

                                        modern korunkban, mint agg balladában

                                        mit félnótás vásáros gajdorász.

                                                                        Weöres Sándor

            

 

                                           Latinovits Zoltán és Huszárik Zoltán

 

 

              Ha egy Latinovitsot a halálba kergették, melyik kortársa mondhatja el magáról, hogy jobb színész voltam nála. Ha egy Huszárik Zoltánt mellőzték, ki mondhatja el magáról, hogy nagyobb rendező voltam a hatvanas-hetvenes években.

              Jött a középszer, vagy még annál is gyöngébb sógorságuk - komaságuk. Ezek minden tagja kapcsolódott valamilyen módon a Rákosi – rendszer brutális ÁVH - jához, de finomítani kellett a kínt, hogy elkerülhessék az új 56 - ot.

               A Nyugat engedelmesen befogadta a menekülő értékes magyar munkaerőt, föleg az ifjúságot, amelyik nem látott hazánkban tehetségének megfelelő teret. Az előző rendszernek ez volt az egyik legtragikusabb következménye.

               DE MARADT A MINDEN TEHETSÉGET KISZORÍTÓ KÖZÉPSZER! A tömegek bútítására, erkölcsének rombolására és politikai félrevezetésére a bárgyú nyugati filmsorozatok, és hazug politikai műsorok. Például a Kék Fény, amely pitiener csalókkal foglalkozott, miközben maffiák szívták az ország egyre apadó vérét.

               És itt kell szólni a szinte gátlástalan abortuszról, amelyet törvényesítettek, és az egész országot katasztrófába sodorták. Nem kellettek már sortüzek a magyarság látványos pusztítására, csendben is lehetett folytatni a népirtást. Hiába hadakozott Fekete Gyula, mint tiszteletre méltó harcos, a másik oldal szószólói sokkal nagyobb médiateret kaptak demagóg, liberális dumájukhoz.

               Milliókat végeztek ki így, csak a Jóisten tudja, mennyi tehetséges, hasznos tudóst, írót, művelt tanárt vagy ügyes kezű vállalkozót. ELŐRE MEGFONTOLT, ÖRDÖGI SZÁMÍTÁSSAL VÉGREHAJTOTT NÉPIRTÁS VOLT EZ IS. Becslések szerint 5 milló kisgyerekről van szó!

              Utoljára, de nem utolsó sorban: a népművészet, a hagyományok mellőzése és kigúnyolása. Évtizedek alatt egyetlen sorozat készült: A Röpülj páva! Hasonlóan bántak el a magyar történelem valóban kiemelkedő, és büszkeséget nyujtó 1848 - cal. Lett belőle Három tavasz. Megpróbálták az aranyat, a sarat és a vért valamiféle ünnepelhető masszává gyúrni: 1848 - at, Petőfi tiszta forradalmát, a hazaárulók és mészároslegények 1919 - es tavaszát, és végül az egész népet új rabságba kényszerítő 1945 áprilisát.

              A Kádár - rendszer három fő jellemzője és minden korábbinál súlyosabb kommunista bűne.

                                                      

                                                      Kádár-rendszer: viccekben

 

              Hruscsov magyarországi látogatása során ajándékba kapott egy bábolnai ötös fogatot – az a valóság.

               -Mi a különbség Árpád vezér és Kádár között?

               -Árpád adott egy fehér lovat, kapott érte egy országot; Kádár adott öt fehér lovat és ráadásnak még egy országot.

                                                                      +

 

                Modernizált felelet egy történelemórán feltett kérdésre:

                -Ki volt Szulejmán szultán?

                -A mohácsi szerződés értelmében hazánkban ideiglenesen állomásozó török csapatok fővezére, a birodalom ura.

 

                                                                       +

                 -Mi jellemzi a szocializmust?

                 -Olyan nehézségek folyamatos legyőzése, melyek egyébként nem lennének.

                                                                        +

               1963-ban rövid ideig tartó kínai-indiai határvillongás volt.

                  -Miért nem tudott egyik fél sem győzni ebben a himalájai háborúban?

                  -Mert a szovjet fegyverek legyőzhetetlenek.

                                                                        +

                   -Mi a szocializmus?

                   -A kapitalizmushoz vezető kitérő: a leghosszabb, legdrágább, legrosszabb és legnehezebb út.

                                                                        +

                    -Mi a szocializmus?

                    -Magyar népballada.

                    -És mi a kommunizmus?

                    -Orosz népmese.

                                                                         +

                Szépségkirálynőt választanak Magyarországon. Az eseményen Kádár János is megjelenik, gratulál a győztesnek. Gavallérosan meg is kérdezi:

                     -Mi a kívánsága, kedvesem?

                     -Nyissák meg a nyugati határokat!

                     -Csak nem akar velem bizalmas kettesben maradni?

                                                                         +

                     -Mi a szocializmus két szakasza?

                     -1. A fejlődés nehézségei 2. A nehézségek fejlődése.

                                                                         +

                     -Mi a különbség a kapitalizmus és a szocializmus válságai között?

                     -A kapitalizmusé ciklikus, a szocializmusé pedig permanens.

                                                                          +

                     Ez év áprilisában avatták fel a Dózsa György úti Lenin-szobrot, amely a ledöntött Sztálin-szobor helyére került.

                     -De hát mért van kabátban Lenin?

                     -Mert a következő telet is szeretné kihúzni.

                                                                          +

 

               -Milyen uralom van ma?

               -A proletariátus önuralma.

                                                                           +

               -Mi a konyak?

               -A dolgozó nép itala, melyet a munkásosztály és a vele szövetséges dolgozó parasztság nevében az általuk megbízott vezetők fogyasztanak.

                                                                           +

                -Hogyan fogják hívni 2000-ben a Lenin körutat?

                -Honnan tudjam?

                - Le vagy káderezve: nem bízol a rendszerben.

                                                                           +

                Nemzetközi hazugságversenyen három döntős küzd az elsőségért. Az lesz a győztes, aki nagyobbat tud mondani.

 Amerikai:

                -Nálunk minden száz versenyautóból egynek be van fűrészelve a tengelye. Senki sem tudja előre, melyik kocsi életveszélyes, mégis minden versenyző elindul.

     Német:

                -Mi egymásra lövünk célba, de senki sem tudhatja előre, mennyi és és melyik az éles és a vaktöltés, mégis részt vesz mindenki.

   Magyar:

                -Ez mind semmi! Mi állandóan politikai vicceket mondunk egymásnak, pedig nem tudhatjuk, ki a besúgó közöttünk.

                                                                          +

                 Külföldi szereplőkkel, de sokszor magyar szenvedőkkel.

                 Nixon Bukarestbe látogat. A hivatalos tárgyalások után fesztelen beszélgetést folytat Ceausescuval. Az utóbbi kezdi a beszélgetést:

                 -Elnök úrnak mi a hobbija?

                 -Gyűjtöm a rólam szóló vicceket. És Ön?

                 -Én pedig azokat, aki rólam vicceket mondanak.

                                                                          +

                  Egy nemzetközi munkaértekezlet közben uzsonnaszünetet tartanak. A takarékosság jegyében mindenki a sajátját fogyasztja. Kádár elővesz egy rúd szalámit, tölt magának egy egri vöröset, falatozik. Husák prágai sonkát fogyaszt, pilsenivel öblíti le. Brezsnyev száraz kenyerek majszol, se ital, se hozzávaló. Kádár halkan odaszól Huszáknak:

                  -Nézd csak, Guszti! Ezek az oroszok már megint előttünk járnak öt esztendővel!

                                                                          +

 

 

                 -Mik a mai magyar státusszimbólumok?

                 -Kártya-konyak-kutya-körvadászat-kocsi-külföld-Kútvölgyi-Kerepes.

                                                                           +

                 -Elmennek-e a február elsejei lagziba?

                 -Kik házasodnak?

                 -Az új gazdasági mechanizmus veszi el a munkakedvet.

                                                                           +

                  -Hol kezdődik az új gazdasági mechanizmus?

                  -Kisbérnél.

                  -És hol fog végződni?

                    -Nagybajomnál.

                                                                         +

                    -Ki az igazán bátor ember?

                    -Aki nagy nyilvánosság előtt meg meri kérdezni, hogy a Barátság vezetéken az olaj jön vagy megy.

                                                                         +

                    -Mi történik az esetben, ha a Szaharában is bevezetik a szocializmust?

                    -Tíz év múlva importálni fogják a homokot.

                                                               

 

                                                      A harsány rendszerváltók

 

         Akik pedig segítettek, hogy magyar rendszerváltás elsikkadjon, azokról, nem a teljesség igényével, itt van egy titkosszolgálati jelentés:

              „Szabad Demokraták Szövetsége”

              1988. november 13-án a Szabad Kezdeményezések Hálózatának első kongresszusán alakult meg. Vezetőségük a szűkebb körű ügyvivő testület és a 35 fős Tanács.

             Ügyvivők: Göncz Árpád író, Iványi László lelkész, Kőszeg Ferenc tanár, Magyar Bálint szociológus, Mécs Imre elektromérnök, Solt Ottilia szociológus, Szabó Miklós történész, Szent-Iványi István ontológus, Vass István esztergályos.

              A Tanács tagjai között van: Bauer Tamás közgazdász, Demszky Gábor szerkesztő, Eörsi István író, Gadó György szerkesztő, Kis János filozófus, Konrád György író, Rajk László építész, Tamás Gáspár Miklós filozófus, Vargha János biológus, Vásárhelyi Miklós sajtótörténész. Figyelemre méltó, hogy a Tanácsban FIDESZ-vezetők nem szerepelnek.

              Az SZDSZ a „demokratikus ellenzék” legfontosabb szereplőinek és a hozzájuk kötődőknek a tömörülése.

              Ez a szövetség gyenge alapon áll, csak néhány hangadó személyes „varázsa” és az újdonság íze hozta világra. Figyelemre méltó, hogy a vitavezetők: Petsnigg Mária Zita, Győrffy Miklós és a résztvevők is jó nevű szakemberek.”

             Ezt a nemzetellenes összeesküvést pumpálta fel a nemzetközi tőke az MDF nagy ellenfelévé, majd tette MSZP kis szövetségesévé. Ami összetartozik, az össze is forr!

              Ebben az állambiztonsági dossziéban a következőt is olvashatjuk:

              „Ismeretlen személy arról informálta dr. Lukács Tamást, a Kereszténydemokrata Néppárt elnökségi tagját Egerben, hogy az SZDSZ népszavazási propagandáját valójában nem a Hungária Biztosító, hanem a biztosítót közbeiktatva a „Zsidó Világszövetség” pénzeli. Dr. Lukácsék tisztázni akarják egy Szegeden bejegyzett Bánkuti Géza személy irányítása alatt álló amerikai – francia – svéd - magyar közös vállalat SZDSZ népszavazási hadjáratban játszott szerepét, mivel az amerikai magyaroktól származó információjuk szerint a közös vállalaton keresztül kapta meg az SZDSZ a Zsidó Világszövetségtől a kiadások fedezésére szánt 30 millió forintot. A KDNP vezetése úgy véli, hogy ez a párttörvény kijátszása.”

                                                       Kiszely Gábor: Állambiztonság 1956 – 1990

 

                                                             A párhuzam

 

              Erről jutott eszembe, hogy 1945. november 4 - ei nemzetgyűlési választásokon a Független Kisgazdapárt abszolút többséget szerzett, és természetesen olyan pozíciókat, mint a belügyminisztérium, igyekezett megszerezni.

               Ekkor a kommunisták Vorosilov marsallhoz folyamodtak támogatásért. Ez magához rendelte Dálnoki Miklós Bélát, a magyar kormányfőt, akinek egy tekintélyes listát nyújtott át a fegyverszüneti szerződésben vállalt élelmiszerek szállításáról Az nem tudta megígérni a gyors teljesítést, hiszen egy betevő falat sem maradt volna az ország lakosai számára, ha azt rögtön elő kellett volna teremteni.

               Vorosilov ekkor nagylelkűen azt mondta, hogy a Szovjetunió csak olyan magyar kormányban bízhat meg, amelynek a belügyminisztere kommunista. Ezzel a döntéssel aztán egyből ki is törték a fiatal magyar demokrácia nyakát.

              Az ideiglenes miniszterelnök még a magyar közvéleményt sem merte tájékoztatni a fenyegetésről. Amikor átadta a miniszterelnöki bársonyszéket, rögtön vissza is vonult a politikától, mert a nyúzóktól féltette a becses irháját.

 

                                                          A nyugati beavatkozás

 

              A Vorosilov-féle beavatkozásról jut eszembe az 1990-es nyugati beavatkozás. Miután a magyar nép többsége nem az SZDSZ mellett tette le a garast, tüstént megjelent a műholdas „varázsszőnyegen” Tom Lantos, aki sürgette, hogy az MDF lépjen nagy koalícióra az SZDSZ - szel. Jeszenszky Géza ezt visszautasította, mondván:

               -Az illető párt igen erkölcstelen kampányt folytatott ellenünk.

              Mit ad Isten? Az MDF mégis kénytelen volt beleegyezni abba, hogy az ellenzék embere legyen a köztársasági elnök. Az ok itt is hasonló. Megfenyegették Antall Józsefet, ezért a volt sofőrjét és egykori kisgazda politikust, Göncz Árpádot, elfogadta köztársasági elnöknek.

              A Belügyminisztériumot, azaz, most már a huszadik század végén jártunk, a médiát kénytelenek voltak a Göncz Árpád kényére - kedvére bízni, aki aztán el is érte, hogy a kormányzó MDF szétverése szabaddá vált. Még egy taxisblokádot, azaz egy kormánybuktatási kísérletet is kiprovokáltak. Demokráciáról még napjainkban sincs szó!  / 2009. december 18./

              Húsz évvel a rendszerváltás után a média döntő része még mindig a kezükben van. Dr. Antall Józsefet is hasonló hallgatásra kényszerítették, csak ő folytatta egyre magányosabb harcát, és ebbe bele is halt. Az elmúlásban megelőzte őt az MDF legtisztább és legintelligensebb fiatal politikusa: Csengey Dénes. És hány tehetetlen, de politizáló magyar embert tettek tönkre idegileg, esetleg egzisztenciálisan is a jehuk?

 

                                                            MARX, MARS!

 

              Egy nem szocialista, és főleg nem, egy mai „liberálisnak” nevezett, a magyart gyűlölő, hanem egy konzervatív ember szemében, bár esküszöm, hogy szó valódi értelmében minden időben inkább szocialista voltam, mint maga Kádár Jani bátyám, tehát, mint konzervatív, úgy kapcsolom össze, hogy MARS, MARX! Ha az MSZP-hez közeli vagy a liberális értelmezést óhajtanám megfogalmazni, akkor: MARX? / Mardochaj? / MARS! Mert mi már igön mögszerettük a Tőkét.

 

                                              Farkasfalvi András rossz lapot húz

 

              Apám egyetlen barátsága a Don - kanyart megjárt András nagybátyám korai haláláig tartott. Mert, aki hajdan az utca réme volt, igen keményfájú gyerek, és úgy állta nagyanyám söprűnyelének csapásait, mint egy ókeresztény mártír a szenvedést, annak elég volt egy csapodár asszony feleségül. Amit a háború nem tett meg vele, az a némber rövidesen a sírba vitte.

              Mint férfinak az önérzetét sárba taposta, véleményét nem vette semmibe, és bár született egy közös lányuk, ez számára nem jelentett semmilyen akadályt, hogy feslett életét tovább folytassa. A nagybátyám, amikor már annyira felgyűlt benne a keserűség, hogy nehéz volt cipelni, eljött a húgához és a gyerekkori barátjához, hogy asztalukra borulva elzokogja bánatát. Én később világosan láttam, hogy mi volt a baj forrása.

              Föllángolt szerelmében, szegény, csak a szépen csillogó szemeket látta, aztán a hölgy különlegesen elsöprő szexualitását élvezte, de hogy mi van a lelkében, és van - e egyáltalán lelke, azzal nem törődött.

              Önmagából indult ki:

               -Én egy egészséges férfi vagyok, kell egy egészséges, lehetőleg nem frigid nő, a házasságot szentesíti az egyház és az állam. Attól kezdve a kettőnk ügye. A tragikus az, ha akkor derül ki, hogy a nő részéről ő csak egyik mén a sok közül, és a hölgy állandóan sárlik.

               Egy egész ménes tudná csak kielégíteni, sőt, legszívesebben egész életében ezt csinálná, és mint mesterséget meg is fizetnék. Vállalná a tizenhat órás munkaidőt a szexualitásra, és nyolc óra elég lenne a pihenésre.

 

                                                         Lutri minden házasság

 

              Az se jó, ha gyorsan megházasodik az ember, értem ezalatt, hogy az illető rövid ideig udvarol, de az sem szerencsés, ha hosszú kapcsolatnak keserű a vége. E kettőt egy időben gyakorolni, meg szélhámosság, amibe könnyen belebukik az emberfia. Aztán jönnek az átkozódó levelek, amiket csak olyan nők tudnak írni, akik úgy érzik, hogy egy baráti puszi a homlokukra már az eljegyzés előzetese volt.

              Legideálisabb, ha csak udvarol az ember komoly szándék nélkül, és élvezi ennek érzelmi és érzéki előnyét. Ha odáig eljut az ember, hogy néhány napi ismeretség után egy városi padon, hanyatt vághatja magát, fejét egy üde kislány ölébe fektetve, aki selymes kezével borzolgatja szőkésbarna fürtjeit, és bölcsességekkel kábítják egymást:

               Ez lehet a Szerelem kezdete, de mindenképpen felejthetetlen epizódja az ember életének. Még ötven év múlva is összemosolyognak, ha találkoznak az utcán vagy bárhol, és csak ketten tudják, hogy mi a mosoly oka.

              Vagy ha asszonyról van szó, aki egy rövidebb „szerelmi szabadságot” vesz ki a számára unalmas házaséletből, mert a legtöbbnek igen unalmas férje van. És ha az ember különleges tartalmú, eredeti szövegével le tudja venni a lábáról, megfelelő kárpótlást fog kapni, és sokkal mélyebb érzéseket, mint gondolná.

              A kirándulóbusz hegyek-völgyek között kanyargott az Alacsony – Tátrában, de bennem magas feszültség transzformálódott, mert a közeli ülések az érintkezni szándékozó térdek kérését teljesítették, és így jött létre ez az órákig tartó állapot, amelyben teljesen elmosódott minden más inger, a festői völgyek látványa, vagy az útitársak fölösleges ámuldozása, mert minden idegszálam az eljövendő erekcióra összpontosított. Ebben aztán nem voltak sem hullámvölgyek, sem hegyek, csak egy feltöltött akkumulátor, amelyikről a szemben ülő kollegina félig mámorosan vette át a feszültséget. Ezt csak mi ketten éreztük, a többiek csak asszisztáltak hozzá, illetve jelenlétükkel csak akadályozták a gyors kisülést. Bár lehet, hogy néhány kóbor szikrát észrevettek.

              Bizony meg kellett várni az estét. És hogy ez a vonzódás milyen mélyen és hatásosan működött, arra jó példa, hogy az esti lefekvés idején, amikor természetesen el voltak szeparálva a férfiak és a nők, én azonnal, első ajtónyitáskor, rátaláltam az illető hölgyre, aki magányos kuckót talált magának, számítván a látogatásomra. Valami belső, láthatatlan iránytű mutatta az utat. A szerelmi előjáték elmaradt, mert olyan kimerülten dőltem az ölébe, mint egy bocskoros szaharai vándor a forrás vizére. Erről az a komikus hasonlat jut eszembe, hogy valamikor virgulával keresték faluhelyen az elásott kincset, esetleg a vizet, ahová érdemes kutat ásni. Az én virgulám is pontosan megmutatta az utat.

              Addigi életemben soha olyan „döglött” nem voltam, mint azon az estén, és legszívesebben vissza se mentem volna a sörtől részeg férfijuhok közé. Csak visszabotorkáltam, de olyan fáradt voltam testben és lélekben, hogy alig tudtak életre támasztani hajnali kilenc órakor.

 

                                                   Aki csak egy örökké éhes nőstény

 

              De a nagybátyám melléfogott, mert egy igen ritka, és a maga nemében különleges nősténnyel hozta össze a sors, aki csak az volt és semmivel sem több. Legfeljebb: főzni is tudott, bár bizonyára nem szívesen! Az a típusú nő, aki fölöttébb vonzó, mert szép is, de feleségnek nem való.

              Egy ilyennel én is találkoztam életemben. A tanítványom volt, de éreztem benne a perditát, a szexuális mohóságot. Később, amikor Steinbeck Édentől keletre című regényében megismertem az amerikai Kate alakját, akkor rádöbbentem rá, hogy az ilyenekből lesznek a bordélyházak kapós vendéglátói, majd gyilkossággal, annak tulajdonosai. Csak mindig a szemére figyelj! Ha a tekintete hideg a legmámorosabb pillanatokban is, akkor az a nő született profi.

 

                                                           Orcsik Balázs

 

              A barátsághoz bor kell! A hétköznapi emberek magyar barátságában az a kapocs, mint a tégláknak a falban a malter. Itt az utcánkban is azok között van, volt, lesz szoros baráti viszony, akik előtte való este hol az egyik, másnap a másik pincéjében mámorosodnak hülyére. Mert idővel még az értelmesebbje is sokat veszít szellemi rugalmasságából, és viszonylag korán elviszi az ördög.

              Esetleg, mint a sajnálni való Orcsik Balázs kollégámat, egy angyal. Igen szerettem ezt a nagy-nagy szegénységből egyetemig eljutó és szimpatikus srácot még kollégista koromból. Amikor gólya lettem, mint keceli, negyedikesként ő lett a pártfogóm.

              Balázs magyarázta el a kollégiumi élet buktatóit!

              De ennek az emberi tragédiának egy semmire való, pénzéhes némber volt az oka. Vele esett meg az, hogy eladta a saját anyja holttestét! Nem tudom másként megfogalmazni a lényeget tömörebben, de leírni a történetet részletesen – igen.

              Szentimrehegy valamikor szétszórt tanyák népes csoportját jelentette. Aztán a gazdák egy része a Halasi műút mellé húzódott, és kialakult a négy - öt utcából álló falucska.

              Ennek a buszmegállójában történt a baleset. Az idős asszony, talán fáradt volt a halasi piac forgatagától, esetleg éppen valami gond nyomta a lelkét, talán éppen a lánya miatt.         Mert egyetlen lánya volt csak, több gyereket nem adott neki a sors vagy az Isten. Először bánta, később hálát adott, mert ez a gyereklány teljesen apjára hasonlított.

               Önfejű volt és makacs, és nem volt elég az urát esténként részegen az ágyra fektetve vetkőztetni, de a lány csak nézte a kínlódását, és nem segített, hanem elvadult a háztól. Napokig nem járt haza, azt mondván, hogy ennél vagy annál a barátnőjénél töltötte az éjszakákat. Ő meg szégyellte a lánya nyomát kutatni, nehogy kiderüljön az igazság:

               A lánya már 16 évesen rászokott a pénzes kurválkodásra. Mert esze az volt, csak a szíve hiányzott.

              Aztán leérettségizett, és végképp eltávolodtak térben is egymástól. A lánya nagyvárosi tanítóképzőbe járt, ő maga meg kínlódott az egyre kibírhatatlan apjával, amíg végül az ital a sírba nem vitte a szerencsétlent.

              Most nem volt eléggé elővigyázatos, és leszállás után, körültekintés nélkül átvágott az úttesten.

              Arra száguldott Kecel felől egy olajszőkítésből megmilliomosodott fehér ember, egy férfijuh/ Ez nem elírás, ez szándékos! /, és a szegény asszonyt az út szélére vágta. A fiatalember kiugrott a fehér kocsijából, és első dolga az volt, hogy megnézze, mekkora kárt szenvedett a kocsija, aztán letörölte bőrdzsekijével a motortetőről az öregasszony vérét, és kigombolt hófehér ingben, elegáns bőrszerelésben várta a folytatást. A cigaretta, mert csak Marlborót szívott, állandóan a szájában füstölgött. Még akkor is, amikor a rendőrök kikérdezték. Természetesen tagadta a gyorshajtást, és mutatta a féknyomot, ami nem volt túl hosszú.

              Az öregasszony nem szenvedett sokat, eszméletét vesztette, és ott helyben meg is halt. Jött az orvos, a rendőrjárőr, majd a hullaszállító. Ott volt már a kötél, ha még nem is szorosan, a pasas nyakán. A rendőrségi jegyzőkönyvben pedig a főbűn: a gyorshajtás!

              A lánya felháborodva követeli a bírósági elégtételt, a kis közösség apraja-nagyja is, hiszen becsülték és szerették az idős asszonyt. Aztán a dolgok mentek a maguk útján, és bírósági tárgyalás lett az ügyből. A közvéleményt két - három évvel már meg lehetett volna nyugtatni.

               Mi lett a végeredmény? Az ipsét, mandrót, krapeket, manuszt, muksót, gádzsót így büntették, mondván: A leánya állítása szerint édesanyja már régen nem hallott és nem látott jól. A jogosítványt félévre bevonták a juhtól, és kapott némi felfüggesztést. No, nem kötéllel.

              Mindenesetre az egyetlen, hőn szeretett kislánya egy kétszintes házacskát emeltetett rövid időn belül a pedagógusfizetésből. Láss magyarországi csodát! Kaphatott az anyja holttestéért, szerény számítás szerint és akkori árfolyamon, /Nyolcvanas évek közepe!/ olyan tízmillió forintot. Ez a némber, liba, spiné lett tehát Orcsik Balázs felesége majd veszte!

 

                                                              Barátságok

 

              A rendkívül erős barátságoknak csak szellemi kötőanyaga van, amit csak a halál választhat szét. Arany is úgy siratta barátját, mint versenytársát, akivel, mint írta: „Versenyben égtek húrjaink”. Akik között csak olyan rivalizálás volt, hogy ki tud többet, értékesebbet teremteni mindkettőjük istenének és bálványának: Hungáriának! A magyar népnek!

              Amikor Petőfi elolvasta Arany remekművét, a pályadíjnyertes Toldit, az volt az első kérdése: Hány éves ez a költő? Amikor megtudta, hogy hat évvel idősebb, mint ő, megnyugodott, mondván:

              -Akkor még utolérhetem!

 

                                                         Apám és a technika

 

              Amikor eljött életük nyugodt időszaka, 1956 után, és a szőlőtől is megszabadultak, mert eladták. Igen nagy teher zuhant le a lelkükről. De akkor már legalább a maga szabta tempóban dolgozhatott, ámbátor csak olyan méltóság elnyerése vált apám számára lehetővé, mint az útkaparó mesterség, hivatalos nevén, az útőrség.

              Emlékszem, hogy mennyi gondot jelentett neki a Berva - motor, amivel egy ideig a munkahelyére járt, az útszakaszra, amit gondoznia kellett.

 

                                                         Volt nekem egy Jávám

 

              Én tőle örököltem a technikai antitalentumomat, mert akár egész napon át volt türelmem olvasni, és tessék ezt a szó szoros értelmében venni, de amikor nagyvonalúan legénykedtem, anyámék motort vettek. Egy használt Jávát a csavaros eszű, link Orosz Laci bácsitól, tízezer kemény forintért. / Nem tudom mennyit keresett rajta a vén lókötő? / Bizony kétszer örültem neki: amikor megvették, és amikor végre megszabadultam tőle!

              Az ismerkedésünk azzal kezdődött, hogy szétszedtem apró csavarjaira az egész motort, hogy, mint egy jó műszerész, belülről is lássam a delikvenst. Eltartott majdnem egy napig. Másnap újra igyekeztem mindent a megfelelő helyre csavarni. Sokáig simán ment. De ekkor jött a meglepetésem: együtt az egész motor, és még mindig van öt, azaz öt gazdátlan és fölösleges csavarom. Így indult közös vállakozásunk, hogy kitartson legalább fél évig.

              A végső stádium a motor és közöttem lévő barátságban akkor következett be, amikor egyik halasi piaci napon, hátam mögött a kosaras Zsókával nekivágtunk az addig ismeretlen útnak. Vettük is a kanyarokat megfelelő elánnal. Sem vezetőre, sem motorra semmi panasz. Egészen addig, amíg a halasi téglagyár előtti kanyarhoz értünk. Ha nem tudná a mai műveletlen vagy kiskorú olvasó, akkoriban még igen gyakori volt a lovaskocsi az országutakon.

              Nos, ebben a kanyarban sakkmatt helyzetbe kerültem, mint gyakorlatlan vezető. A kanyarban egymás mellé ért egy befelé igyekvő lovaskocsi, és pontosan ott kifelé egy másik. Hamar döntés elé kerültem, mert köztük nem fértem el, kénytelen voltam jobbról előzni a befelé tartót.

              Igen ám, csakhogy igen szűk volt a rés az átsuhanásra, és óhatatlanul egy szőlőben kötöttünk ki. Pontosabban megállított bennünket egy homokbucka. Zsóka, mivel csak a kosárba kapaszkodott, egy dupla szaltóra kényszerült, és arccal a homokra vágódott. Engem a lendület a forgalom nélküli országútra sodort. Nekem kutya bajom, de a Zsóka szegény maszatosan és számonkérően állt elém. Csupa könny és homok volt az egész arca. De, hogy legalább írásban lekopogjam, nem verte szét szabályos arcát a homokdűne.

              Emberek rohantak, csupa együttérző lógós a téglagyártól:

               -Nem történt valami komoly bajotok?

               -Nem, de mondják meg, melyik az a tanya, ahová biztonságosan betolhatom ezt az átkozott járgányt!

              Be is engedtek bennünket, meg is mosakodtunk, és pontosan olyanok voltunk, mint annak előtte: üdék és fiatalok. A félelmünk látszólag elszállt, mint a füst.

              Azt a motort a következő tulajdonosa mozdította el a helyéről. Én többé szóba sem akartam állni véle. De még egy autóval sem, egész életre szólóan. Nem azért jöttünk, mi, fiatalok a világra, hogy húszévesen deszkák közé fektessenek bennünket.

              Én a hősi halált valahogy másként képzeltem el. Azt viszont szomorúan vettem tudomásul, hosszú évek múltán, hogy Zsóka egyik kisgyereke autóbaleset áldozata lett. Ő, szegény elárult és hitehagyott, nem vonta le abből a dupla balesetből az életre szóló tapasztalatokat, a karambolban mellette halt meg a kis magatehetetlen leánykája.

              Az én gyerekeim mindig elégedetlenkedtek, ha levetettem a sebességet, amikor a sofőr mellett ültem, mert tudat alatt vagy fölött élt bennem a haláltól való félelem miattam és miattuk. Hiába, aki egyszer felgyújt egy szalmakazlat, az nem teszi meg még egyszer az életben. És ez az okos ember!

             

 

                                                           Apám, az útkaparó

              

 

              Három kilométer jutott egy-egy útkaparóra. Az övé a Dömötöri iskolánál kezdődött, és Kiskőrös felé ment tovább. Télen nehéz volt a hideget elviselni, de olyankor behúzódott maga is egy-egy tanyába, és elbeszélgetett a gazdával meg a családjával. Ha pedig lehullott a hó, segédkeznie kellett az utak megtisztításánál, a hótúró gép mellett. De ez nem jelentett hetekig, legfeljebb napokig, tartó kemény munkát!

              Hogy éppen melyik tanyában szerez protekciót egy útkaparó gyereke, az teljesen kiszámíthatatlan. Az egyikben dinnyével traktálják. A másikban kiderül, hogy szegedi házmester az egyik rokona, és szívesen elszállásol, ha már oda járok vizsgázgatni. Meg is ragadtam az alkalmat, mert ott is kollégiumi szállás fenyegetett. De hogy másféle veszedelem is érheti az embert, az kiderült az első házmesteri ágyikómban. Széles volt, mint egy francia ágy, legalább kétemberes.

              Én meg csak egy ágyrajárót jelentettem, ezért, mit ad Isten, beszállásoltak mellém egy nagylányt. Elbeszélése szerint a szövőgyárban dolgozott, de mozdulatainak rutinjából hamar észrevettem, hogy ért a hálókészítéshez is. Talán egykor tiszai halász volt a nagyapja, és ezt a mesterséget is megtanulta.

               Nem akartam nyavajogni, hogy most nem lehet, mert másnap három vizsgám is lesz, de a tolakodása minden álmom elkergette. Arra, amire vágyott, nem került sor, de sokáig nem hagyott békén. Végül ő is csüggedten vette tudomásul, hogy nehéz eset vagyok, és lemondott túldimenzionált terveiről. Hiába, három vizsga, félév kihagyás. Élet vagy halál. Tekintély az iskolában vagy városi bordély egy veremsötét házmesterlakásban.

              Szűzen megértem a reggelt, és köszönve a szállást elindultam a város másik végébe levizsgázni, a humán tudományok palotájába. Ettől kezdve mindig a hajnali járattal indultam Szegedre. Lekéstem ugyan a vizsga kezdetét, de a végéig mindig kitartottam.

              Ezek a vakond emberek, hogyan tölthettek le egy egész életet olyan lakásban, ahová a napnak egyetlen sugara sem hatolt be soha? Soha, de soha! És mindig szolgálni meg szolgálni a bérház többnyire háklis lakóit, mert a közembernek, ha már a főnökébe nem rúghatott, megtette ezt egy éjjel-nappal ügyeletes, kiszolgáltatott házmesterrel.

 

 

                                                        Apám különcködik

 

 

              De ez nem neki való munka volt, mert ő nem ivott egy csepp „lélekmelegítőt” sem, elvből. Mert az András bácsi, mondogatták egymás között a rosszmájú pálinkakedvelők, nem akarja, hogy Eszti néni az esti puszinál érezze rajta a kisüsti szagát.

              Tévedtek ezek a munkatársak, mert András bácsi még legénykorában egyszer és utoljára sörből berúgott, és ez igen meggyötörte, megalázta önmaga előtt, és egy életre elhatározta: Nem iszok alkoholt! Pedig rosszul tette, mert a kollégák céltáblájává vált, és azt gondolhatták, hogy lenézi őket. Ebben volt is valami, mert az útkaparók társasága igen vegyes összetételű volt.

              Eszes ember is volt közöttük, aki kedvelte ezt a majdnem kötetlen munkát, de olyanok is, akik még a nevüket sem igen tudták leírni, mert a józan eszüket is elitták.

              Volt egy igen érdekes eset, amivel mindig előhozakodott, ha a kollégái jellemzésére sor került valahol, mondjuk a Kovácsék disznóvacsoráján, ahol már Eszter néni brillírozott a történettel, mert András elfogódott volt az „előkelő” emberek társaságában!

              Ezeknek a toros estéknek a főszereplője természetes a disznó volt, aminek értékéről: súlyáról, fajtájáról, szalonnájának vastagságáról a gazda piros arccal a bortól és az izgalomtól, hiszen a jövendő komájának és komaasszonyának tartott előadást, akik érdeklődést mímelve hallgatták.

              És közben jóízűen eszegették sorban, amit nagy szolgalommal a komaasszony feltálalt: a hurka mindkét fajtáját, a véreset és a rizsest, a kolbászt és a pecsenyéket, amelyeknek ízével nem vetélkedhetett semmilyen más porcikája a nemrég brutális módon, szívszúrással kivégzett állatnak. Hogy a falat simábban csússzon, jó piros borral segítették a falatokat lecsusszanni a bendőbe. Olyannyira megterhelve az állomásfőnök úr gyomrát és szívét, hogy az először az egyen-kabátjáról mondott le, amelyen ott díszelegtek pozíciójának sötétkék alapon sárgán ragyogó csillagai. Aztán lemondott a piros színű, de szoros nyakkendőjéről is. Ekkor már igen kezdett hasonlítani egy közönséges emberhez, mert nemcsak a homloka izzadt, hanem az egész arca zsíros lett.

              Mert ez bizonyos disznótoros lakoma egyúttal eljegyzésféle volt, ahol mindkét fél szembesülhetett egy eljövendő frigy mindkét főszereplőjével, és mögöttük felsorakozott rokonság díszes csokrétájával. Az eljövendő fiatalasszony tűnt társadalmilag magasabb szintről származónak, hiszen édesapja a kiskőrösi vasútállomás főnöke volt, és egy snájdig férfi, a felesége pedig az alsó tagozatos pedagógus társadalom réme, azaz szakfelügyelő és félelemgerjesztő.

              A vőlegény csak egyszerű parasztszülők gyermeke, viszont sokat nyomott latban, hogy a fiatalember igen barátságos és behízelgő modorú volt, amellyel már korábban jó néhány leányzót levett a lábáról. Ez, a soron következő, azonban ésszel bíró leányzónak bizonyult, és tartózkodó magatartásra intette a keceli Don Juant. Addig csak nyalásról-falásról lehetett szó, de komolyabb kapcsolatról majd csak azután, ha Logajda József, a VB-titkár és botcsinálta anyakönyvvezető meg nem áldja a házasságukat.

              Aztán majd esküvő után kéz a kézben vágnak neki a szegedi főiskola számtan szakának, ahol az illető anyósjelöltnek komoly kapcsolatai voltak. A feleség majd felkészíti a túlságosan is nőstény-centrikus férje-urát a számtan vizsgákra, még az államvizsgára is. Aztán még igazgatóhelyettest is csinált belőle, amely pozícióval bekerült a keceli arisztokrácia halászó – vadászó és nősténygyűjtögető köreibe. Ettől kezdve, hála istennek, a mi rokoni águnk háttérbe szorult.

              Mint vadásztárs, megnyitott az iskola gázolajtárolóját az éjszaka tankoló, terepjárós haverjainak, köztük a tanácselnöknek. Így aztán állami olajjal űzték a vadat erdőn és mezőn. Ekkor támadhatott a zseniális ötlete a tanácselnöknek, hogy nyárvíz idején bátran használják ezt a földalatti tárolót, az olajszőkítés kockázatos időszakában, maszek „olajbunkerként”.

 

                                           Egy történet az útkaparók világából

 

              Ezen a vacsorán mesélte el anyám, ami az apám brigádjában megesett:

              „A központból kijön az írnok, hogy elkészítse a túlórázók listáját. Egyszóval számba venni az egész éjszaka fagyoskodó embereket, aki a tanyabejáróktól, kötelességszerűen, de túlórában elhányták a nagy halom félretúrt havat.

              Megáll a központi sárga kis autó, és kiszáll az irodista, hogy fölvegye az adatokat. Mindenki mondja a nevét, de kellene a kimutatáshoz a feleség neve is, mert azonos nevűeknél, az tesz különbséget. Simán megy a listázás, amikor az egyik Kutyifa nevű kiskőrösi útkaparóhoz érnek. Szólítja a nevét, és az irodista fiatalember kérdőn nézi.

               Várja a felesége nevét is, de az ember elvörösödik, vagy mondjuk inkább, vörösebb lesz a szokásosnál, és nagy meleg, füles sapkáját feltolja a feje búbjáig, hogy ösztönösen megvakarhassa a fejét.

              -No, Sándor bácsi, hogy hívják a feleségét? – sürgeti a fiatal aktakukac.

              -Valamilyen Julis, de ha kerékbe törnek, sem tudom most megmondani, hogy mi az első neve. Mindig csak az anyám nevét szokták kérdeni, azt biztosan tudom.

              Persze mindenki nevet rajta, de aztán csak összeszedi magát az öreg, és szinte kibetűzi:

              -Szvat-lov-szki Julis, hogy az Isten áldja meg! De tudja, irodista úr, hogy mikor kérdezték utoljára tőlem? Amikor a tanácsnál húsz éve összeházasodtunk. Akkor még nagy volt köztünk a szerelem. Azóta…” – legyint egyet lemondóan, mintha ezzel azt mondaná, lehet, hogy már az asszony sem tudja a hites ura nevét. Ami persze elég szomorú, de maradjon közöttünk.

 

                                                    Félig paraszt, félig értelmiségi

 

              A hallgatóság egy emberként nevetett, és igen harsányan. Illetve csak egy ember nem nevetett, az pedig én voltam, mert mindig cudarul éreztem magam a társaságukban.

               Hogy mi volt ennek az oka? Nagyon egyszerű a magyarázat. Ebben az embercsoportba mindenki feszélyezve érezte magát. A szüleim azért, mert apám csak útkaparó, noha kétszer annyi esze volt, mint az állomásfőnöknek. Anyám, aki egyszerű bedolgozója volt varrógépével a Kalocsai Népművészeti Háznak, szolidan építette a szocializmus épületét.

               Azt akkoriban újra kellett rakni és vakolni, mert 56-ban a falait szétlőtték az orosz harckocsik.  Az állomásfőnök felesége?  Egy személyben volt hárpia és szakfelügyelő, akit, minden megjátszott nyájassága ellenére, az egész járás alsó tagozatos állománya szívből utált.

              Anyám mégiscsak egy tanítóképzőt végzett pedagógus nővel mérte össze magát, és ő úgy érezte, hogy ebben az összehasonlításban alul maradt. Pedig mekkorát tévedett!

               A Kovács-szülők duplán érezték az alárendeltségüket, hiszen a szó szoros értelmében csak parasztok voltak, sem többek, sem kevesebbek. Ha tudták volna, hogy mennyit kellett pitiznie és megalázkodnia a Párt „őméltósága” előtt az állomásfőnöknek és egy pedagógus szakfelügyelőnek, akkor megfordult volna kocka. Vajon melyikük volt inkább kiszolgáltatva?

              Én persze mindezt minden idegszálammal érzékeltem, és ha nem is tűntetően, de hallgattam, mint a sült hal. A beszédtémáik meg annyira ideológia-mentesek voltak, Kádár-korabeliek, és nélkülöztek minden színvonalat, hogy én a hurkáktól, kolbászoktól, pecsenyéktől, savanyúságoktól hullámzó asztaltól távol, a szoba szélcsendes sarkában, bevont vitorlákkal képzeletemben és magányosan eveztem.

               Legfeljebb, jobb híján, a naptárt olvasgattam. Mert tudtam volna témát adni egy-egy érdekes beszélgetéshez, de ennek a társaságnak ilyenre nemigen volt affinitása. Csuda nagyot tudtam volna robbantani például azzal a kérdésemmel:

               -Az öreg Kovács miért bontotta meg a szomszéd özvegyasszony kerítését erről az oldalról?

              A Kovácséknak két fiuk volt, és mivel gondolatban, helyesen, le szokták mérni a fa és gyümölcse közti távolságot, most mi is megtesszük. Az idősebb fiukat Ferinek hívták, aki rendkívül jó indulatú és békeszerető fiú volt, de sajnos, epilepsziás.

               Az édesanyjára hasonlított, akivel az anyám első unokatestvérként, szoros rokonságban volt. És aki a vérengző apja elől valósággal menekült ebbe a házassága. Csak minél előbb elkerülni az öreg Bobek közeléből! Mert ha beivott, olyan volt, mint egy tanyasi Poszeidon, villával kergette a feleségét és a lányait. A gyerekkorának ez a periódusa idézhette elő idősebbik fiánál az epilepsziás rohamokat. Mert úgy tudom, hogy ennek a súlyos betegségnek van szerzett és öröklött fajtája is.

              A fiatalabbik, a Gábor, az apja fia volt, már kamaszkorában kötekedő, agresszív gyerek, akit a bátyja sok veréstől megmentett. Az agresszivitás és a nők utáni hajtás, a vérében volt. Nem volt mutatós fickó, de olyan sima volt a modora, mint a tükörsimára gyalult asztal lapja. Amit nem csinálhatott a kezével, meg tudta valósítani a szemével. Úgy szokták mondani, pucérra vetkőztető és ágyba csalogató tekintete volt, és igen nagy éhséggel verte meg a sors.

              Rendkívül jó szimata volt, mint egy fajtiszta kandzsinak, és élen járt az elhanyagolt és könnyű fajsúlyú hölgyek válogatás nélküli „felkarolásában”. Csak az volt számomra érthetetlen, hogy a felesége minden disznóságáról tudott, mégsem tett semmit. Valószínűleg a gyerekeik miatt már igen fiatalon megadta magát a sorsának. Vagy a Gábor olyan sztahanovista módon végezte háztájiban is a teendőit, hogy elnézés volt a jutalma?

              Imrehegyen egy erdőt neveztek el róla, egy nyárfást, tudniillik a természet lágy ölében tudta legjobban működtetni fajfenntartó ösztönét. Minden aktivitása ellenére csak egy fiuk és egy lányuk született. Hogy hány fészekbe tojt kakukktojást, csak a természet ura tudná megmondani. De az elrejti arcát a kíváncsiak elől, és diszkréten hallgat.

              Az édesapjuk lassú víz, partot mos, alamuszi macska nagyot ugrik - tipusú férfiú volt, aki, mint mondottam, még ötven és hatvan között is kinyitotta szomszédasszony gyengén kovácsolt szeméremövét, és csak a család együttes fellépésére volt hajlandó a kulcsot végérvényesen a helyére tenni.

               Mert mit szól majd a nászasszony, ha azt Kiskőrösön megtudja? Éppen ennek a botránynak a hullámai verték eme nevezetes vacsora napjaiban a családi ház alapjait.

              A jó indulatú és tisztességes embernek ígérkező Ferit fiatalon elszólította közülünk a Sors. Siklósra mentek, az akkor leghíresebb „üdülőparadicsomba”, ahol szegényre rátört a roham, hanyatt vágódott az uszoda kövén, és meghalt. Talán még huszonnyolc éves sem volt.

             Röviden summázva: egyik gyerek sem esett messze attól a bizonyos fától, csak az a kár, hogy mindkettőt különleges „betegséggel” sújtották azok a fránya gének.

 

                                           Tanulás után fizikai munka pihenésül

 

              Apám kezdetben bizonyára restellte, kezdő házas korában, a vasúti munkát, de a politikai balesete után már nem volt más választása. Később, amikor mint értelmes és megbízható embert raktárosnak tették meg az útfenntartónál, a lehető legszerencsésebb helyre került. Mert megbízható volt és precízen vezette a kimutatásokat. Én egyáltalán nem szégyelltem, hogy apám útkaparó, bár sok ember szemében igen alacsony értékű mesterség volt, de soha annyi dinnyét nem ettem, mint a gimnáziumi nyári szabadságok idején az út menti tanyákban, ahol apámat is, engem is mindig szívesen láttak.

              Aztán gyakran szerzett nekem valami könnyű munkát nyárra. A jelző oszlopok újrafestését, vagy én is szívesen helyettesítettem, ha valamiért eltávozást kért, és lelkesen lapátoltam, terítettem az út szélére sodort köves anyagot vissza a helyére, a kerekek alá. Nem zsenírozott a „kulákok” esetleges lenéző pillantása. Az embert kell nézni, nem a mesterségét!

              Abban a korban, amikor az egész ország élén volt lakatosinasok, mészáros-tanoncok basáskodtak, mit Kádár János vagy korábban Piros László, bizony az én szememben nem számított, hogy mennyi földje, mennyi pénze volt valakinek, hanem tisztességes, szavahihető ember volt-e vagy sem.

              A pedagógus-mesterséghez azért ragaszkodtam, még a saját „hazámban” is, bár gyalázatosan keveset fizettek érte. Lenézett foglalkozás volt a helybéliek szemében, akik pálinkafőzéssel, borhamisítással keresték meg a többszintes házra vagy a legújabb kocsira valót. Mert ezek a „legyesek” csak azt nézték, kinek mennyire dagadt a bukszája vagy milyen kocsival szaladgál.

              Ha rendes munkát végez, lehet az ember próféta még a saját hazájában is, főleg, ha taníthatja őket, mert bizony még a felnőtt szülők is igen rászorultak volna, hogy hozzám járjanak.

              A szülői értekezletekre mindig sok anyuka eljött, mert tudtam olyat mondani nekik, amit a környezetükben vagy a volt pedagógusaimtól sohasem hallottak. Mert őszinte szöveg volt, és ugyanakkor sohasem bántó.

              Volt egy kolléganőm, aki megkérdezte tőlem:

               -Gyula, miért lett maga pedagógus, hiszen annál több esze van?” Megjegyzem ő is az volt, angol szakot végzett egyetemista, viszont egyúttal egy nőgyógyász felesége, aki néhány nap alatt megkeresett annyit, mint én egy egész hónapban. Mit válaszolhattam volna? Legfeljebb annyit:

               -Nem lehet mindenki „angyalcsináló?

              Megvontam a vállam, és valami olyan szöveggel, hogy ezt szeretem csinálni, mert a mesterségem is szeret engem, minden további érdeklődését „hazavágtam”. Belőle is csak a Pénz beszélt! Pedig ő is egyetemet végzett értelmiségiként volt rangsorolva! A Pénz, a Pénz! Mefisztó örök rondója harsogott szerte az egész faluban, majd az egész „arany háromszögben”. / Kiskőrös – Kecel – Soltvadkert /

 

                                                       A kiszolgáltatottság

 

              A kitűntetésekről érdemes beszélni. Annyira szolgalelkű volt egy pedagógus, hogyha intettek neki, mennie kellett. Például ingyen dolgozni egy undorító, Buki nevű járási főnök szőlőjébe, mert akkor megkaphatta a „Kiváló pedagógus” kitűntetést.

              A szülő pedig a pedagógusnak volt kiszolgáltatva, mert a gyereke érdekében első szóra ugrott, ha az özvegy újfalusi tanító néninek szőlőmunkásra volt szüksége. Az egész kiszolgáltatott szülői állományát bevethette egy-egy napi önkéntes munkára, és azok mentek, mert féltették a gyerekeiket.

              Az ilyen pedagógusokat persze páros lábbal kellett volna kirúgni a járási vezetésnek, de hát azok is ezt csinálták.  Így működött a Kádár-rendszer! Ilyen röviden és jellemző módon talán nem is lehet bemutatni. Én senkinek sem dolgoztam!

               Senki sem próbált a szíjára fűzni. Nem is ajánlottam volna neki! Jól tudták ezek, ki az, aki a lógásokért zsarolható, és az ingyen munkáért leereszkedően jutalmazható. Ezért nem érdekelt soha a fizetésem nagysága.

 

 

                                                       Robbantsunk atombombát!                     

 

 

               A nevezetes első tanévet 49-ben kezdtük. Az bizonyos, hogy azután, amikor nagy barátunk, a Szovjetunió is megmutatta oroszlánkörmeit. Tudniillik 1949. augusztus 29-én a béketábor vezető hatalma is fölrobbantotta az első atombombáját.

              Igaz, hogy még ebben a tanévben az is kiderült, hogy kémkedéssel sikerült összebarkácsolnia az első atomfegyverét. Ekkor volt hangos a világsajtó a Rosenberg házaspár tragédiájáról, akik az USA atomtitkát átjátszották az oroszok kezére. Ez volt a háborút követő időszak első és talán utolsó, ún. klasszikus kémpere.

              Több Los Alamosban dolgozó jehut azzal vádoltak, hogy az atombomba titkát eladták a szovjeteknek. Klaus Fuchs és Theodor Alvin Hall atomtudósok valóban juttattak ki információkat, de akik legjobban benne voltak a slamasztikában, azokat Rosenbergéknek hívták.

              Őket egy védett koronatanú, David Greenglass vallomása alapján ítélték halálra, aki nem volt más, mint az asszony, Ethel testvére, tehát Julius sógora. Így hát, mint kiderült, az egész egy kis családi vállalkozás volt, egy szolid „fusizás”.

              Bizonyára valami ellenszenv működött, talán a rubelt nem tudták családiasan elosztani, mert ötven év múlva, tehát 2000-ben bevallotta, hogy a vallomása hamis volt, mert vádalkut kötött, hogy magát mentse.

              Ő tíz évvel megúszta, de a házaspárt, vagy ötéves huzavona után, 1953-ban villamosszékbe ültették és kivégezték. David tízet leült, de mit csinált az utolsó negyven évben? Bujkált az Amazonas dzsungelében, Mengelével?

              Ez a Greenglass már elég szenilis lehetett, amikor ezt /is/ hazudta. Hiszen ötven év elteltével már bizonyára a hetvenes vagy inkább nyolcvanas éveiben járt. Ezt pénzért tehette, amit aztán az unokáira hagyott örökségül. Szép dolog a bensőséges, bizalmat sugárzó családi élet.

              A magyarok, a maguk kis családjába is befogadták emléküket, egy négysoros formájában:

 

                                                 Ti rettenthetetlen Julius és Ethel,

                                                 A villamos székben élve égtetek el.

                                                 Árván maradt két kicsi fiatok,

                                                 Győzelem lett mégis kínos halálotok.

 

              McCharty a Republikánus Párt jobb szárnyának a politikusa volt, aki fölismerte, hogy nemcsak Európát, de Az USA-t közvetlen kommunista veszély fenyegeti - belülről. Egy nyugat-virginiai gyűlésen bejelentette, hogy „a vörösök ellepték a külügyminisztériumot”, és felmutatott egy 205 nevet tartalmazó listát.

              A fellépése nyomán a kongresszus elfogadta a McCarran-féle Belbiztonsági Törvényt. Ez, többek között, megtiltotta a kommunisták, illetve a kommunistagyanús személyek foglalkoztatását a védelmi szektorban. A Kommunista Párt 12 vezetőjét 3-5 évi börtönre ítélték, és megbolygatták a társadalom minden sejtjét. Hollywoodi színészeket, rendezőket is meghurcoltak. Felértékelődött a FBI szerepe. /Hoover/

/Azaz igen sok jehu lelki világába belegázoltak. /

               Az vitathatatlan ma már, hogy ez a purifikálás igen jót tett a kommunizmus föltartóztatását végző amerikai vezetésnek. / Kémkedés miatt öt évre ítélték Alger Hisst, a Carnegie Nemzetközi Békealapítvány elnökét. /

              A Dulles-testvérek irányítása alatt lett Amerika egyetlen külpolitikai prioritása: a kommunizmus visszaszorítása.

 

                                           Valami félreértés van Dózsa György körül!

 

             Az előző kivégzési mód 20. századi civilizált formája a tüzes trónnak, amin Dózsa Györgyöt kivégezték. Bár azt mondják, hogy Petőfi rosszul ismerte a történelmet, mert egy megtüzesített, nyilván vasszékre nem is lehetett volna leültetni. A parasztkirálynak csak a koronája volt izzó vaskorong. „Tüzes vastrónon őt elégetétek, de szellemét a tűz nem égeté meg, mert az maga tűz, úgy vigyázzatok: Ismét pusztíthat e láng rajtatok!”

               Tiszteletre méltó Petőfi Sándor, ez így elképzelhetetlen!

               Talán előbb tisztázni kéne, valóban olyan jelentős, példamutató, jelképes személyiség volt-e Dózsa György? Szólalj meg, megmondom, ki vagy! Ki vagy tehát, és kinek a nevében cselekszel?

              „Székely György vitéz katona, a keresztesek istenáldotta népének fejedelme és főkapitánya, csak Magyarország királyának s nem egyúttal az uraknak alattvalója, a Magyarországban, név szerint pedig Pest a Külső - Szolnok vármegyében levő városoknak, mezővárosoknak és falvaknak együtt és egyenként üdvözlet!

              Tudjátok, hogy a hitszegő nemesek ellenünk, az egész keresztény gyülekezet ellen ártani vágyó kezekkel fölkeltek, hogy bennünket üldözzenek, háborgassanak és zavarjanak. Azért is nektek számkivetés és örök büntetés, valamint fejetek és minden javatok elvesztésének terhe alatt parancsoljuk és rendeljük, hogy rögtön és azonnal, amint jelen levelünket látjátok, minden késedelem és kifogás nélkül jöjjetek, repüljetek és igyekezzetek Cegléd mezővárosába; és siessetek, hogy így a szent csapat és áldott gyülekezet a nevezett hűtlen és gonosz nemeseknek erejét és kezét korlátozni, megfékezni és megzabolázni tudja.

              Ha így tesztek, jól van; különben a fent írt büntetést vonjátok magatokra. Sőt ezzel sem érjük be; hanem saját telketeken kapufélfátokra függesztünk és akasztunk fel, nyársra vonatunk, vagyonotokat elpusztítjuk és zsákmányra hagyjuk, feleségeiteket és gyermekeiteket pedig megöletjük.”

            - Nos, mit szólsz hozzá, Petőfi Sándor áldott szelleme?                                                                                        

                                                                              

 

                                                               Az első behívó

 

              Bizony, én is megkaptam az első / Ha nem is SAS! / behívómat az általános iskola első osztályába. A Zsidó Iskolába szállásoltak bennünket, közvetlenül a Zsinagóga mellé.    Akkor az még elég tisztességes állapotban álldogált, bár már évek óta nem látogatta senki.

              A mi lábaink szaladgálták félkörben a falait. Gyepes, egy kissé lejtős iskolaudvar volt, kiváló a mezítlábas talpaknak. Legfeljebb egy-egy kavics vagy apró tégladarab kerülhetett a lábunk alá. Télen viszont remek csuszkát lehetett rajta csinálni!

               Mellettünk folyt a Kecskemét - Baja műút, de ez egyáltalán nem zavarta a tanítást, mert olyan gyér volt azon a forgalom. Legfeljebb egy-egy kimustrált orosz, tehát magyar harckocsi lánctalpainak csörgése okozott nagyritkán riadalmat közöttünk. Ilyenkor a tanító néni szárnyai alá húzódtunk.

               Igen sok tintát fogyasztottunk abban az évben, amíg megtanultunk tollal írni. Ma már sajnálom, hogy nem osztották ki év végén, emlékbe, a füzeteinket.

              Szilványi Mária tanított bennünket, és csak bennünket, mert már a következő évre elpályázott Kecelről. Milyen jól tette! Szép neve volt! Szinte költői! Tátáti-tátiti. Tizennyolc éves lehetett. Lénye nagylányos, barna hajú és gesztenyeszín szemű, mutatós teremtése volt az Istennek. Igen kedveltük, ezért mindig jók is voltunk.

              Viszonylag korán kiemelt a tömegből. A régi Temető utcában bérelt egy utcai szobát, amelynek ablaka éppen az öngyilkosok temetőjére nézett, a ház mellett pedig, a más vallásúk meglehetősen gondozatlan, és gyéren lakott temetőjét már félig-meddig birtokba vette az enyészet, az akkor legjellemzőbb keceli fa, az akác hosszúszárú bokrainak a segítségével.   Nem csodálom, hogy ebből a környezetből elvágyott a lelke. Ha jól tudom, bár igen régen hallottam, hogy talán a Duna-kanyarba költözött. Biztosan boldog és hosszú élete volt, ha már kezdőként temetőkkel hozta össze a sorsa.

              A különböző iskolai csomagokat oda kellett szállítanom. Éppen a temetőn átvágó igen szűk, ugyanakkor romantikusan kanyargó utacskával szemben állt az a ház.

              Itt lehetett a leggyorsabban eljutna az Újfalu leghosszabb utcájának az alsó végéig, amit ma Sugárnak hívnak. Az arra lakó pedagógus, mint a Vén Berci bácsi, ezen keresztül jött kerékpárral tanítani még ötödikes koromban is, amikor már csak az oskolában vette észre, hogy elhagyta a táskáját útközben.

               Jelzi az utcácska kicsiny forgalmát, hogy a kerékpáros futár ebben a labirintusban meg is lelte. De lehet, hogy csak azért, mert az emberek akkor még nem voltak olyan lopósak, mint a maiak. Az a girbe-gurba utcácska bizony próbára tette a kerékpározni tudást, még józan fejjel is!

              Azt tudom, hogy abban a bizonyos évben, az első padban ültem, és tőle kaptam az első egyest, mert állítólag súgtam a tábla elé kiszólított bajtársamnak. Isten látja, tanár bácsi, nem én voltam, de eddig még nem tiltakoztam. Most megteszem: Az a „cincimókus” Vörösváczki MIKI volt. No, most beárultalak, te lókötő! Máskülönben ő volt a barátságos, hittant tanító pap bácsi kedvence. Akinek valami elrettentő német neve volt. Olyasmi, mint a Frankenberger, még jó, hogy nem Frankenstein! Ő nevezte el „cincimókusnak”.

              Az első osztályban már szavaltam is! Mégpedig valamilyen mozgalmit, mert igen sok volt benne a világszabadság színe. „Minden piros! Odanézz! Mintha lángban állna!” Erről jut eszembe, hogy milyen lelkesen gyűjtöttük a piros pontokat. A tanév végén tiszta hetes voltam! Hol van a bizonyítványom? Mivel igazolom, hogy befejeztem az általánost? És az érettségi vizsgát jó minősítéssel letettem? Aztán az egyetemi diplomám 4-es fölötti átlaggal?

 

                                                 Ezt már Hitler nondta egykoron

 

              Még egy dolgot meg kell gondolnunk, uraim! A világtörténelemben még soha nem volt olyan koalíció, mint az ellenségeinkké, amely annyira eltérő elemekből és ilyen merőben eltérő célokkal jött volna létre. A mai ellenségeink az elképzelhető legextrémebb összetételűek: ultrakapitalista államok és egy ultramarxista állam szövetségben a velünk szemközti oldalon.

              De az a hatalom, amelynek mindezt köszönhetjük, a nemzetközi zsidó világellenség, az Európa és népei megsemmisítésére irányuló kísérletnél nemcsak kudarcot fog vallani, hanem saját magát semmisíti meg.

                                                                          Részlet Hitler utolsó beszédéből.

 

                                                                                                                                                                                                                                                                                                                     

 

 

 

                                  KÉTHLY ANNA ÉS SZERÉNY SZEMÉLYEM!!

 

              Ha az igaz, amit szerénységem és Kétly Anna az 1956-os események kapcsán megállapított, akkor a második világháborút követő történelem egészen más megvilágításba kerül. A földgolyó minden pontján.

              Ha igaz, hogy a két nagyhatalom szembenállása csak az USA pénzarisztokráciájának érdekeit, ill. a Szovjetunióban hatalmon lévő „törzstársaik” hatalmon tartását szolgálta, akkor egészen más lesz a „leányzó fekvése”.

              Ha az USA már a II. világháborút követően, az atomfegyver birtokában, nemcsak Japánt fektethette volna két vállra, hanem a Szovjetuniót is. Azaz a hidegháborúra semmi szükség nem volt!

              Ha igaz, hogy az egész politikai adok-kapok a légzsákok lövöldözéséből állt, akkor miért kellett a fegyverkezési verseny? A magyarázatot megint csak teljesen mindegy, hogy jenki vagy szoci rendszereken átívelő összetartozásában kell keresni.

               Az USA teljes politikai megszállására is készen álltak. / MacCharty/ Sztálin a halála előtt a másik oldalon is nagy leszámolásra készült. Ezért végzett Berija Sztálinnal, majd a sztalinisták Berijával.

               A Szovjetunióban súlyos következményei lettek volna egy ilyen pártvezetőnek, és a hetvenes, nyolcvanas években a hittársak pánikszerű menekülése sem vallott jó lelkiismeretre.

              Ha ez igaz, akkor ebből rendkívül sokat profitált a tőke, és emiatt tovább szenvedtek, nélkülöztek a szerencsétlen Szovjetunió népei és a megszállottak.

              Ha ez igaz, akkor teljesen világos, hogy a magyar 56 csak a propaganda érdekében kiprovokált esemény volt.

              Egy alibit nyújtottunk a szovjet vezetőknek, akik önmaguknak, a hiszékeny nyugati politikusok hadának és a megvezetett közvéleménynek bebizonyíthatták „világhatalmi” rangjukat.

 

                                                        A szovjet vezető garnitúra

 

              Ma már a napnál is világosabb, hogy egészen az értelmes és sunyi Gorbacsovig, ritka sötét és degenerált emberek álltak a Szovjetunió élén. Malenkov, Bulganyin, Hruscsov, Koszigin, Tyihonov, Rizskov, ha csak a miniszterelnököket nézzük.

              Államelnökök: Vorosilov, Brezsnyev, Mikoján, Podgornij, Brezsnyev, Kuznyecov, Andropov, Csernyenko.Gromiko, a volt külügyminiszter, aki kiemelte Gorbacsovot.

              A pártvezetők talán még primitívebbek: Sztálin, Malenkov, Hruscsov, Brezsnyev, Andropov, Csernyenko és Gorbacsov.

              Ezek olyan környezetet, politikai garnitúrát alakítottak ki maguk alatt, amelyik „látszólag” odaadással szolgálta őket és a szovjet érdekeket. De egyúttal, mert jóval intelligensebb volt az élen állóknál és amerikai kapcsolatokkal is rendelkeztek, a Szovjetunió diplomáciai ügyeit ők intézték.

               Többnyire a színfalak mögött simán együttműködtek az amerikai jehukkal. Ezért tudták időzíteni a szuezi válságot a magyar 56-hoz és fordítva.

              Egymás kezére játszották át a legbizalmasabb politikai, katonai titkokat.          Mesterségesen felsrófolták a fegyverkezési és űrversenyt, és ez egészen addig folytatódott, amíg a Szovjetunióra, mint versenytársra, szükség volt, amíg ebbe az orosz élet bele nem rokkant. Aztán a politikai garnitúra jehu része a „látszat – birodalom” összeomlóban lévő, veszélyes falai alól pánikszerűen elmenekült.

              Ha ez igaz, miért volt szükség a koreai háborúra, a hatalmas amerikai veszteségekre Vietnámban, Algéria, Angola, Chile népének szenvedésére, a kubai atomkrízisre, amelyet a Szovjetunió visszavonulása oldott meg.

              Újra bizonyítva, hogyha a magyar kártyalap, legalább 1956-ban, kikerül a „szocialista várfalból”, az már régen összeomlott volna.

              Ha ez igaz, akkor valóban érthető, hogy miért hagyta figyelmen kívül és büntetlenül az ENSZ-határozatait egy bizonyos privilegizált állam? Miközben évtizedeken keresztül folyamatosan népirtást követett el, ugyanakkor folyamatosan lefasisztázta a vele szemben álló népeket.

              Ha ez igaz, akkor elmondhatjuk, hogy hazánkban sikerült elérni azt a bizonyos pártszerű „megsemmisülést”? Ideológiájuk már végképp nincsen, Istenük sokkal előbb lemondott róluk. Ők, jobb hiján, mindent a holocaustra alapítottak, még az államukat is.

              Ha ez igaz, akkor érthető az a gyűlölet, ami az állampolgársági népszavazásban és a 2006-os eseményekben megnyilvánult.

              Komolyra fordítva a szót:

              Miért kellett óriási összegeket, fegyverkezésre és űrhajózásra költeni? Az egész szerencsétlen Afrikát meg lehetett volna menteni az éhezéstől, a szomjúságtól, amely bosszúból a „nyugati civilizációra” szabadította az AIDS-et. Az egész Földet Paradicsommá lehetett volna tenni az utolsó háborút követő hat évtized alatt.

               A főjehuk úgy sakkoztak a politikai vezetőkkel, mint a bábokkal. Amelyik nem engedelmeskedett, likvidálták. / Kennedyek! / A gyilkosság okát és okozójának nevét száz évre titkosították. Azaz nemcsak az áldozatot, de az ügyet is elhantolták. / Justice for USA and World! /

              A vietnámi háború idején, hogy a társadalmat megosztják, felerősítik az afrikai származású „amik” mozgalmát. Pedig bő száz évük volt arra, hogy megoldják a néger-kérdést, de ekkor hirtelen igen aktuálissá vált. / A Huckleberry Finn már mennyivel előbb ébresztgette a fehérek lelkiismeretét! /

              A jehuk szétszóródásával a gyűlölet is elárasztotta a földünk fejlettebb felét. És a második világháborút követően Moszkvából, Washingtonból szított különböző nagyságú háborúkban legalább annyi ember halt meg, mint az egész világtörténelem addigi összes háborúiban. / Lett légyen fehér, fekete vagy sárga bőrű. Az ideológia és a demagógia / Tehát a MÉDIA! / hergelt, az érdek üzletelt, a sírásó-tömegsírásó hantolt. /

              Az amerikai közvélemény miért tűrte, hogy fiainak százezreit feláldozzák a vietnámi dzsungelekben, a koreai csatatereken? Diktatúrában éltek ők is, csak a média diktatúrája alatt. Ma már ők is józanabbak, de ehhez évtizedek kellettek, egy új, kevésbé megvezethető nemzedék megjelenésének.

              A Szovjetunió összeomlásával az ott hatalmon lévő jehuk elmenekültek, de a pénzszerzés utáni hajsza, most már csak egyetlen centrumból indítva, és kiprovokált módon, sújt még ma is jónéhány néhány muzulmán országot, de a gyűlölet mesterséges exkalációjának, a friss ukrán helyzet ismeretében, még mindig nincs vége. És hazugság, hazugság mindenütt!

 

                                                Az ember fáj a földnek; oly sok

                                                 Harc és békeév után

                                               A testvérgyűlölési átok

                                               Virágzik homlokán;

                                               S midőn azt hinnénk, hogy tanúl,

                                               Nagyobb bűnt forral álnokúl.

                                               Az emberfaj sárkányfog – vetemény:

                                               Nincsen remény! nincsen remény!

                                                                            Vörösmarty Mihály

 

                                                  Miért nem olvasnak az emberek?

 

              Milyen sokat megtudtam már általános iskolásként a gyarmatosító nagyhatalmak galádságairól. Elég volt elolvasni egy izgalmas Verne-regényt, és már előttem állt a daliás Dakkar herceg, Indiából, aki miután segítette népének harcát a szipoj – felkelés idején az angolok ellen, és mindenét föláldozta ebben a harcban, Nemo kapitányként a tenger mélyére rejtőzött. Rejtelmes sziget, Nemo kapitány, Húszezer mérföld a tenger alatt.

              Nem is tudom, miért nem adják a pedagógusok a könyveket a gyerekek kezébe. Nekem sem adták, csak megtaláltam a könyvtárban. Az akkori pedagógusok sem olvastak, a gyerekek közül is csak néhány megszállott. Közöttük én is. Az egész osztályból talán ketten.

              Tele van aktuális és elmúlt történelmi események emlékével, egyúttal az írói fantázia a biológus érdeklődőt leviszi a tenger kincseihez, és a szereplők, akik természetesen jók és gonoszok is, mint általában az emberek, külön küzdelmet folytatnak egymással. És mindig a jók győznek. Legalább gyerekkorában higgye ezt az ember!

              Kerényi, aki matekot taníthatta volna, jobbára a Tarzán-történetekkel kábította az osztályt algebra helyett. Ő volt a legolvasottabb az egész tanári karban. Mit gondolnak, milyen izmos lehetett az a „kar”?

              Sándor Mátyás a magyar történelem nagy szabadságharcára emlékezteti az olvasót, és szimpátiát ébreszt az eltiport nemzet iránt Nyugaton.

               Bár Benjamin Clemenceau bizonyára nem vette kézbe gyerekkorában honfitársa regényét, mert igencsak gyűlölte a magyarokat. De a mi leninistáink miért irtották az amúgy is megfogyatkozott magyarságot és darabolták föl az országot? De Clemenceau fia, aki magyar nőt vett feleségül, bizonyára olvasta. Ki tudja, milyen hatással lesz egy-egy regény elolvasása fontos döntések meghozatalában: ezek lehetnek egyéniek vagy politikaiak.

              Nem olvasnak, mert nem akarnak szembesülni saját hibáikkal, az elkövetett bűneikkel és nem kiváncsiak a másik emberre, aki önálló és megismételhetetlen univerzum; Isten egyetlen tökéleteshez közeli, bár sohasem bűntelen teremtménye.

              Ma csak kommenteket írnak a világ eseményeihez, de azt sem tudják, hogy melyik mondat mögött milyen történelmi igazság vagy igazságtalanság rejtőzködik. Nagy kár, hogy a történelmet nem a madarakra bízta a teremtő!

 

 

                                           

 

                                               

 

                                                   VÉGJÁTÉK VAGY VÍGJÁTÉK?

 

                             

 

                                          SPENGLER: A NYUGAT ALKONYA / 1918 /

 

               A második világháború után a gazdasági csoda valósággal elkábította Nyugat – Németországot. Ezt a megújult országot egyébként nem a szellem, hanem Helmuth Rahn nekünk rúgott két gólja lőtte vissza az európai nemzetek közé. Maga Szepesi György szpíker jegyezte meg rosszallóan, hogy a magyarok veresége énekeltette el velük önkivületükben, mennyei örömükben újra a „Deutschland, Deutschland über alles” „fasiszta” szövegét 1954-ben a svájci labdarúgó - világbajnokság döntője után.

               Másrészt, ha az ember egy-egy német egyetemi város antikváriumába betéved, megdöbbenve látja, mennyi polc van tele marxista gondolkodók műveivel. Lesz mit az ország iszlamizációja után Gábriel arkangyal ördögeinek a gyehenna tüzére vetni.

               Az erről író Thélo Sarrazin, akit szociáldemokrata társai – lévén szerintük az iszlám a német köztársaság része – kitagadtak, nem véletlenül beszél iszlám fasizmusról. Jóska Fischer axiomája kegyetlenül tömör: az új Németország egyetlen fundamentuma: a holokauszt.

               Nolte vitairata a német polgárság rangos napilapjában, a Frankfurter Allgemeine Zeitungban jelent meg.  Múlt, amely nem akar elmúlni – címmel.

               Nagy Ottó birodalmától napjainkig húzódó ezeréves ívnek tragikus korszaka volt a nácizmus, de nem lehet Auschwizot a német emlélkezet egyetlen kiindulópontjaként kezelni.

               Auschwizot és a Gulagot összevetve ráadásul Nolte leszögezte, hogy a Gulag rémtettei eredendőbbek. A fasizmust olyan antimarxizmusként határozta meg, amely ellenfelét, a bolsevizmust egy vele radikálisan ellentétes, de gyakorlatban rokon módszerrel akarta a nemzeti összetartozás keretei között megsemmisíteni. És szarkasztikusan hozzátette, hogy egész Nyugat – Európa – Moszkvából, Sztálin szemével nézve – liberálisnak számított.

              De lépjünk vissza Noltke El nem múló történelméhez! A Szovjetnió összeomlásával, kezdetben, nemcsak az ország gazdasági javai kerültek prédára, de sok, ma már megközelíthetetlen levéltári forrás is kutathatóvá vált. Ami összefügg a történészvitával, hogy a háború végén a szovjet megszállók 10 „különleges lágert” létesítettek a náci koncentrációs táborokban, amelyekbe több szocdem és az új rendre veszélyesnek ítélt letartóztatott került, mint amennyi náci.

              Az adatok szerint 1950-ig, a lágerek felszámolásáig ezekbe 122671 német állampolgárt vittek, s 42889 közülük meg is halt. A halálozási arány megfelel a Gulag – gyakorlatnak. Az utolsó ilyen lágert 1950 márciusában ürítették ki, egyedül erről készültek hivatalos fotók.

              Kérdés: Ha már a német történelemnek egy mitikus pont, a lágerlét körül kell forognia, miért nem került 1990 után a narratíva csattanójaként, nem felszabadítóként, hanem üzemeltetőként a szovjet belügy is?

              A kiürített láger neve szenvedéstörténetileg is sokatmondó, Sachsenhausen. Ami pedig a migrációt illeti, kiírhatnánk azt is, hogy a népvándorlás német földön az alkonyat felé.

                                                                          2017. augusztus 25.

 

             Az egyik távol – keleti üdülő - paradicsomban lóversenyt rendeznek. Nyolc válogatott paripa fut, a világ minden tájáról toborozva. Felsorolják a lovak neveit. Többnyire angol nevű mének. Vajon melyik ország nevezhette be közéjük Toscaninit? Egyébként ez a szerencsétlen paripa a sor végén futott be. Szegény, szegény Arturo Toscanini! Shakespeare:

                                      Az ember, aki legbelül zenétlen

                                      S nem hat rá édes hangok egyezése,

                                      Az kész az árulásra, taktikára,

                                      S szelleme tompa, mint az éjszaka

                                      S érzelme komor, mint az Erebus:

                                      Meg ne bízz benne! Hallgass a zenére!

                                                           2017. augusztus 26.

 

                A hírmagyarázatok egyikében olvasom, hogy azért népszerű a dzsihadisták terrormozgalmában öngyilkos merénylőnek lenni, mert nagy jutalom jár érte – az idők végezetéig. Allah paradicsomában mindig biztosított lesz egy harmincéves férfi szekszuális ereje, és a mindennap fogyasztható friss szűzlány. Ez a muzulmán vallás hitbéli gyökere és oka a háremeknek. De mi lesz akkor, ha a harmincéves padisah eléri a havanadik, netán a hetvenedik évét?

               Ahogy öregszik, egyre inkább vállalkozik hosszú időtartamú háborús kalandokra. Csak Magyarország ellen hét támadást indított! Nagy vagy II. Szulejmán fiatalon győzött Mohácsnál 1526 augusztusztusának a végén, és Szigetvár ostromakor vonult ki e földi világból hétvenéves korában, 1566 – ban, abba a bizonyos túlvilági létbe.  A mindig szűz hurik társaságába. Immár újra harminc évesen. Ezért vannak a bevádorolt öngyilkos merénylők között kamasz gyilkosok is. Allahu akbar!

                                                                          2017. augusztus 27.

 

               A brit The Times arról számol be, hogy egy kislányt szociális okokból kiemeltek a családjából és muzulmán környezetbe helyezték a londoni Tower Hamlets kerületben. Azt már megtanulta:” A karácsony és a húsvét ostobaság. A fehér nők marhák és alkoholisták.” Tanuljon arabul és viselje a burkát, majd a csadort! A család, emelyből kiemelték, egyelőre csak szeretné visszakapni megkeresztelt gyermekét és a letépett keresztjét.

                                                                            2017. augusztus 28.

 

              Dél - Afrika. Emberevésbe belefáradt asszony, Ning Mbata, jelentkezett a rendőrségen. Egy emberi testrészekkel megpakolt batyuval, amelynek a szagától egyik szolgálatot teljesítő elhagyta az őrszobát. A következmény: tekintettel, hogy az emberevés, mint bűntett, nincs a törvénycikkelyek között, az ő vétke nem bűntetendő. De a gyilkosok közül ötöt letartóztattak Escortban.

                                                                           2017. 08. 29.

 

               Le Robert Edward Lee és George Washington szobraival! Ez jelképes és véglegesnek hitt leszámolás a rasszimussal! Folytatódik a polgárháború, amelyet már 1865 - ben hivatalosan befejeztek. De azóta is folyamatosan tart, gyilkosságokkal / Martin Luther King, 1968 / fűszerezve.

              Le Cristoforo Colomboval, mert előidézte a gyarmatosítást! Mi lesz Kolumbia és Washington város nevével?

              Ideje kijelenteni, hogy a kommunizmus és a fasizmus után, ma a fundamentális liberalizmus szellemi és politikai diktatúrája jelenti a harmadik totalitárius eszmét „a szabad nyugati világban” a második világháború után. Újra történelmi időket élünk.

                                                                       2017. 08. 29.

                                                                    

 

              Németországi némi - nemi fejlemény. Az elfogadott törvény szerint az érintetteknek el kell dönteniük, hogy melyik lesz az azonos neműek közül a férfi és melyik a nő. Faramuci helyzet! Mindez a nyilvántartási rendszer, a szoftver bosszúja.

                                                                                             2017. augusztus 30.

 

                                                                        

 

              A kormány keleti nyitás politikájának sok nyertese van.  A két legjelentősebb: a bor, a tokaji aromája és magyar disznók, a mangalicák ízletes húsa miatt. Irány Kína! Disznó emberekre, sajnos, nincs kereslet. Pedig azokból is van néhány kondányi. Pedig ezekért nem kérnénk egy fityinget sem. Javaslom az árukapcsolást!

                                                                                            2017. augusztus 31.

 

              A magyar állatfajták közül az ökörnek, ha nem is kereskedelmi, de történelmi szerepe van. „Tudva van, hogy II. Ulászló / a „dobzse” László, 1490 – 1516 / Ujlaki Lőrinc ellen hadat indítani nagyrészint azáltal bíratott, mert hallá, hogy a büszke herceg őt beszélgetés között mindég csak ökörnek nevezi.” Misso igitur ad Vladislaum, cui hungari ob segnitiem vaccae nomen indiderunt, oratore. Azaz: Ulászlóhoz küldetvén tehát, kinek a magyarok a tunyasága miatt az ökör nevet adták.

            Manapság is van őkrünk éppen elég! Sajnos a politikai életben, főleg Nyugat – Európában, elterjedt fajta. Ezek akarják a migránsokat ránk szabadítani. / A gyengébbek kedvéért: az ökör kiherélt szarvasmarha. / Általában kocsihúzásra, szántásra használták őket. /

             „Az országúton végig a szekérrel a négy ökör lassacskán ballagott.” / Petőfi Sándor A négyökrös szekér /

                                                                                      2017. augusztus 31.

 

            Dr. Legányi Jenő őrzi azt az emlékoszlopot, amelyet II. Lajos királyunk halálának helyére állítottak még a 19. század elején. Természetesen a Csele - patak közvetlen közelében. Rajta az eredeti felirat:

             „Itt vergőde Lajos rettentő sorsú Királyunk / bajnoki elhulltak, nincs ki feloldja szegényt / És te virulj gyásztér a béke magasztos ölében / Nemzeti nagy létünk hajdani sírja Mohács.”

                                                                        Kisfaludy Károly: Mohács

                                                                                              2017. augusztus 31.

 

             Az angol hatóságok kiutasították Nagy – Britanniából Shane Kenneth Ridge nevű 21 éves állampolgárukat, mert nem volt képes etnikailag elfogadni / deportálni / a pakisztáni, indiai, afganisztáni emigránsokat. Azt javasolják neki, hogy költözzön Ausztráliába, mert az egyik nagyanyja ott született. Szegény, nem bírta elviselni a szagukat. Allergiás volt reájuk. Elindult a sor. Ki lesz a következő vér szerinti angol vagy skót? Esetleg velszi vagy ír?

                                                                                   2017. augusztus 31.

 

             92 éves korában meghalt Makk Károly a Szerelem című film „világhírű” rendezője. A legfontosabb oka a világhírnek, hogy Déry Tibor novellája alapján készült, aki az 56 – os forradalom Nyugaton futtatott előkészítője volt, de itthon csak három évet ült. Darvas Lili főszerepelt benne. Játszott még Törőcsik Mari és Darvas Iván is. A főszereplő a hazánkfia, Molnár Ferenc egyik élettársa vagy babája volt. Törte is benne piszkosul a nyelvünket! Ezért kapta csőstül a díjakat, de a magyaroknak csak a Liliomfi tetszett. Még az átkos Rákosi - rendszer idején.

                                                                                     2017.augusztus 31.

 

             A dzsúdó-világbajnokság. Ezen a versenyen is folyik a nagy pénz utáni elkeseredett hajsza. Egy milliárd dollár megnyeréséért a sokszor emberfeletti küzdelem. Végtelen szomorúsággal nézem, Gazdag országok csemetéi nemigen vannak a tatamin, kivéve a japánokat, akiknek ez nemzeti sportjuk. A szegények gyűrik egymást: Közép - Amerikából, Afrikából, és az ázsiai országokból.

             Végtagjaik bekötözve, mert ki tudja, hányszor feküdtek már a kórházban. Most a tatamira kiállnak, miként az egykori rabszolgák. Ezek a pénz utáni hajsza gladiátorai. Színte a testük és a szívük szakadtáig hajtanak, mint az eszeveszettek. Nők dobálják, gyűrik egymást a végkimerülésig, férfiak pedig a vesztest megalázó sírásáig.

             Van benne valami felemelő, de súlyosabb a tapasztalat: pénzért ne add el magad!

                                                                                           2017. augusztus 31.

 

                                                                       

 

             Ferenc pápával már megint baj van. Szerinte a lombikbébi - program isten elleni bűn. A második: az egyén biztonsága fontosabb, mint a közösség biztonsága. Ez minden eddigi dobásánál nagyobb. Még a legvadabb liberálisokat is felülmúlja. Tehát egy teljesen ismeretlen egyén a nagyvilágból, mert papírjai sincsenek, ha vannak is, hamisak, a jogai fontosabbak, mint az egész veszélyeztetett nemzeté. Újabb nyilatkozata is arról tanúskodik, hogy nem ismeri az európai történelmet, sem annak kultúráját. Ez Veres András püspök úrra szintén vonatkozik. Talán a KÉSZ -re is?

            „Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom az életet, szabadságért föláldozom szerelmemet.”

                                                                                         2017. augusztus 31.

 

           A francúz lovagok először és utoljára 1396 – ban jöttek Zsigmondnak / 1387 – 1437 / segíteni a török ellen, de Nikápolynál csúnyán megfutottak. Manapság már csak azt halljuk róluk, hogy lassan átmegyen országuk muzulmán tulajdonba. Pillanatnyi uralkodójuk, Macron, pedig a V4 -ek szétzilálásával foglalkozik, ahelyett, hogy a maradék franciára vigyázna.

           Ettől a csatavesztéstől kezdve, állandó szomszédunk és folyamatos rablónk lett a török birodalom 300 éven át.

                                                                                      2017. szeptember 1.

 

                                                                          

 

          Louisiana és Texas államban gátszakadás és árvíz. Vegyi üzem robbanásai keltik a pánikot. A vizben krokodilok és kígyók veszélyeztetnek, a vegyi üzem robbanásai halálos mérgekkel fertőzik a levegőt. Jól szórakozhatnak az katasztrófa – túristák.

          A térségünket sajátosan pitiáner istenverés sújtja. Kerülgeti hazánkat a sertéspestis. Nemcsak a bevándorlók hada ellen kell védekezni, hanem a disznók miatt van szigorú zár alatt - elsősorban az ukrán határ.

                                                                                            2017. szeptember 1.

 

                                                                 

 

          Dárdai Pál, aki fociban és Németországban sikeres, elismert szaktekintély, rosszul jár, ha őszinte. Ne ossza meg azt a családi munkamegosztás példáját, amelynek segítségével a teljes energiáját a szakmájára tudja szánni! A felesége törődik a három fiúval, ha a férje éjszaka pihenni szeretne. A női jogok harcosai ládzsáikat rázzák ellene Németország-szerte. Hiába, szép ez a női szolidaritás! De akkor ki tartsa el Dárdaiék családját?

                                                                                       2017. szeptember 2.

 

 

                Gy. kisvárosában, a központhoz közel, utcára nyílik száz közül az egyik kocsmaajtó. A főút járdájáig három lépcső. A lépcsőkkel szemben egy Sürgősségi Mentő ácsorog. Két lehetőség van: a vezető és a kísérete betért egy italra, vagy éppen egy bódultat kell az egyik elvonóba szállítani. A közeli Budapestre. De tévedek, lehet még egy harmadik variáció is. Mindkettő igaz.      Mielőtt a delikvenst a kicsi kocsiba emelik, maguk is föltankolnak. Irány a Liszt Ferenc repülőtér felé tartó forgalmas út! Hogy megérkeznek – e az elvonóra, az nem tőlük függ, hanem a repülőtér forgalmától. Onnan közben ötpercenként szállnak világgá a vendégek. Reméljük, hogy nem kapatosak. A pilóta bizonyára színjózan.

                                                                                      2017. szeptember 2.

 

              Deutsch Tamás frappáns nyilatkozata a Magyar Időben. Szerinte a nyugati politikusok nagyképűek, mint a gyarmattartó elődeik, akik saját gyarmataiknak lettek az áldozatai. Befogadták őket vallásra, fajra való tekintet nélkül, és szinte mindegyik nyugat – európai államban kialakult a kettős társadalom. Ez lett a gyarmatosítottak bosszúja.

              A kelet – európaiaknak nem voltak gyarmataik, ezért nem ismerik ezt a problémát. És nem is fogadják el, hogy ők is bűnhődjenek a nyugatiak helyett. Orbán Viktor olyan szerepet játszik manapság, mint 150 évvel ezelőtt Semmelweis Ignác, az „anyák megmentője”. Nehezen fogják föl, de van rá esély, éppen a nyugatiak kiszolgáltatottsága miatt, hogy végül is elfogadják az érveit. Végre erélyesebben védekezni kezdenek!

                                                                                           2017. szeptember 2.

 

 

              Krúdy írta egykoron, de írhatta volna éppen ma is: „Mostanában Magyarországon mindenki számkivetettségben él. Elbújdosóban szép hazájától, a szép és boldog Magyarországtól, amelyről azt tartotta a régi közmondás: Extra Hungariam non est vita; si est vita, non est ita. / Magyarországon kívül nincs élet; ha van élet, az nem igazi élet! – mondaná a fordító. /

                                                                                              2017. szeptember 3.

 

 

                                                                          

 

              Ismeretes mondás: „Ég és föld között lebeg, mint Mohamed koporsója”. Német eredetű szólás - hasonlat, de éppen ők vannak meglőve mostanában Mohamed követőitől. Árad feléjük és közéjük sok híve. A koporsó-lebegtetés megvalósíthatatlan fizikai kísérlet lenne. De annál sikeresebbek a mekkai zarándokok, akik Németországban is urak lesznek. Ez a közeljövő egyik nagy kérdése.

                                                                                      2017. szeptember 4.

 

             A világhírű cseh rendező, Jirzsi Menzel, a Miskolci Fesztivál díszvendége: „A humor segítségemre van abban, hogy túllendüljek a dolgokon. Úgy hiszem, hogy magyar vagy a lengyel emberek lelke mélyén van valami – valószínűleg az elmúlt századok eseményei miatt -, amitől egyfajta arisztokratikus attitűdként a tragikus dolgokat tragikusan is kezelik. Mi, csehek, plebejusok vagyunk, és minden rossz dolgot vidámsággal orvosolunk”.

                                                                                  2017. szeptember 8.

 

                                                                 

 

              Trump amerikai elnököt parlamenti bizottság elé akarják állítani és lemondatni „pszichikai kiszámíthatatlanság” címén. Az tény, hogy már a győzelem napján megindult ellene egy folyamatos gyalázkodás - roham. Orwell ezt a kommunista módszert is leírja, mint a diktatórikus hatalom egyik félreállító húzását. Egyébként a Szovjetunióban elme- gyógyintézetbe zárták, akit valamilyen okból fizikailag nem tudtak megsemmisíteni. A Mester és Margaritában is szó van erről. Az USA azonban veszélyes terep, polgárháború lehetséges. Már mindennaposak a gyilkosságok. Tegnap nyolc embert mészárolt le egy ámokfutó Texas államban.

                                                                                    2017. szeptember 11.

 

                                                                          

 

               Aztán megérkezett az Irma hurrikán. Menekülők milliói, elhagyott települések és fosztogató bandák Floridában. Többnyire színesbőrűek ürítik ki a magára hagyott üzleteket. Milyen társadalom az, amely egy pusztító vihar után szétesik darabjaira? A karibi térség egyik szigetéről, a Szent Mártonról, amely turista-paradicsom magyarokat is mentenek.

                                                                                     2017.  szeptember 12.

 

                                                                          

 

               Nyelvhasználati affér az ukránokkal. Ötödik osztálytól az ukrán a kötelező! Középiskolán át az egyetemig. Tiltakozás a „hátbaszúrás” miatt. Ebben a kampányban az ellenzék is részt kér. Az oroszok, a több millió ukrajnai oroszra hivatkozva felkéri a protestáló országokat, népcsoportokat, hogy összefogva tiltakozzanak az ukrán oktatási törvény ellen. Elsőként Magyarországot, majd Lengyelországot, Romániát és Moldovát említi, mint „szintén zenészeket”. Közben az amerikai külügyminiszter gratulált az ukránoknak az oktatási törvényhez.

                                                                                   2017.szeptember 11.

 

                                                                            

 

                Mexikóban földrengés. A pillanatnyi állás szerint száz halott. Falvak romokban, epicentrum az óceán mélyén. Romok között tibláboló mentőcsapatok és szimatoló kutyák. Olaszország Toscanajában pusztító vihar és halottak. Róma is veszélyeztetett. De hasonló viharkár érte Horvátországot is.

                                                                                    2017.szeptember 11.

 

                                                                           

 

                 Emlékezés 2001. szeptember 11 - re, amikor a jenkik a „repülőgép-támadásukkal” ürügyet csiholtak Irak lerohanásához. Csupa tűzoltó áldozat, legalább kétezer, mentés közben. A hivatalnokok nem voltak a munkahelyükön. Tehát tudtak a készülő támadásról. Ifjú Busch volt a bűnös elnök. Közvetve iraki tömeggyilkos.

                                                                                         2017. szeptember 11.

 

                                                                           

 

                Folyik a nagyhatalmak politikai játszmája Észak – Korea miatt. Atom -, sőt hidrogénbombát robbantanak. Rakétakísérletek is folynak. Oroszország és Kína támogatja őket.

                                                                                            2017. szeptember 11.

 

                                                                           

 

                Az oroszok szerint az USA kimenti a szíriai terroristák vezetőit a vesztésre álló háború szinteréről, és szerintük, valahol másutt, a térség marad, de a pontos helyszín még nincs kijelölve az Iszlám Állam feltámasztásához.

                                                                                              2017.szeptember 12.

 

                                                                            

 

                Aligha van kész terve Theresa Maynek a Brexit levezényléséhez. Brüsszeltől pedig nem várható békés szétválás, ha a szigetország másodrendű polgárként kezeli az EU-s bevándorlókat. Londonban cudarul dolgoznak a honatyák és a honanyák, hogy hatszáznál több jogszabályt kiktassanak a törvénytárból, amelyek az EU - hoz kapcsolja őket.

                                                                                          2017. szeptember 12.

 

 

                 Végre! Gulyás Gergely, az Országgyűlés alelnöke szerint Göncz Árpád köztársasági elnöknek és az Alkotmánybíróságnak „negatív értelemben vett súlyos történelmi felelőssége, hogy az 1989 – 1990 – es rendszerváltás után nem léphetett hatályba az igazságtételi törvény.”

                                                                                         2017. szeptember 13.

 

                  Kísért a múlt! A brigetiói / Komárom / légióstábor területén ásatások folynak. Az feltárt kaszárnyaépület tégláin Terentius és Figedius duxok neve olvasható. A laktanyát a 370 – es évek elején építhették.

                  Az épület tanúja lehetett annak, hogy a táborban vesztette életét 375. november 17 – én I. Valentiniánus császár. Az uralkodó a szomszédos kvádok ellen vezetett sikeres hadjáratot, majd fogadta a békéért könyörgő követeiket. A tárgyalás során Valentiniánus megdühödött. A krónikák szerint szidalmazta a delegációt, majd agyvérzést kapott és meghalt. A politika veszélyes üzem. A diktátorok, Sztálin kivételével, mind rövid életűek voltak. Hitler sem élte túl az öngyilkosságát – 56 évesen.

                                                                                        2017. szeptember 13.

 

                                                                         

 

                  Azt írja a brit konzervatív és nagy tekintélyű Daily Telegraph: „Jean Claude Juncker egyértelművé tette az EU antidemokratikus hajlamát. Hála Istennek, hogy otthagyjuk.

                 Ez a terv az európai nemzetállamok halála. Az EU most a kommunizmus új formája felé halad, ahol minden hatalom központosítva van és csak az emgedelmesség marad. Az, ahogyan Magyarországgal és Lengyelországgal bánnak, az embereket a szovjet kommunizmus alatti időkre emlékezteti.”

                 „ Januártól a bolgár szélsőjobb sokkolni fogja Brüsszelt.” / Politico /

                                                                                       2017. szeptember 14.

 

                                                     Az igazi istentagadás

 

                                           Istent nem hiszed, gyűlölöd, unod,

                                           de nem kétkedsz a Rolls Royce autóban,

                                           cifra rongyban, ringó ringyó – popóban.

                                           Terjeszd ki rájuk atheizmusod!

                                                                                      2017. szeptember 15.

 

                                                                         

                                     De Gaulle tábornok 1959. március 5.

 

 

  „Akik az integrációt papolják, kolibri agyuk van. Még akkor is, ha tudósok. Próbáljuk meg integrálni az olajat és az ecetet. Rázzuk meg jól az üveget! A végén mindkettő ismét elválik. Az arabok arabok, a franciák franciák. Azt hiszik, hogy a francia test elnyelhet tízmillió muzulmánt, akik holnap 20 millióan, holnapután 40 millióan lesznek?                                                                       

    Ha minden algériai arabot és berbert franciának tekintenénk, hogyan akadályoznánk meg, hogy a nagyvárosokban telepedjenek le, ahol az életszínvonal sokkal magasabb? A falumat meg nem Colombey-les- Deux-Eglieses-nek / A két templomú Colombey /, hanem Colombey – les – Mosquéses -nek, A két mecsetes Colombey – nek neveznék.”

                                                                           

                                                                                              2017. 09. 18.

 

              Hogy miért nem sajnálom a franciákat? Idézek dr. Kelemen Béla naplójából. Régi, szomorú gondolatomban erősített meg ma egy megjegyzés, melyet egy francia tiszt tett egy társaságban:

             A franciák most már sajnálják is Magyarországot, de 1916 – ban, amikor az antant ügye nagyon rosszul állott, Magyarország területéből ígértek koncot, ajándékot szerbnek, csehnek és románnak. Most pedig itt a fizetés ideje. Be kell tartaniok akkori ígéretüket és kötelezettségüket. A megszálló csapatok sem a bolsevizmus letörése végett vannak itt, hanem csak annak biztosítására, hogy szövetségeseink – a cseh, az oláh megkapja a neki igért területet. Régen látom én már, hogy az antant nem tesz semmit a bolsevizmus ellen; tevékenysége tisztán csak arra szorítkozik, hogy a Magyarországból letépendő területrészeket tényleg szállítsa is az ő szövetségeseinek.

                                                                                2017. 09. 19.

 

           A fasizmus és kommunizmus után a liberalizmus az első olyan ideológia, amely minden tekintetben maga mögött akarja hagyni az ember biológiai és az abból következő kulturális jellegzetességeit, amelynek csak ideológiában engedi meg a létezést és teljesen figyelmen kívül hagyja a fizikai valóságot, valamint az emberiség teljes kulturális tapasztalatát, a civilizációk és kultúrák elképesztő diverzitását, hogy az „emberiség” képtelen univerzális fogalma alá kényszerítsen minden emberi lényt.

                                                                                  2017. szeptember 20.

 

              Hatalmas eszmetörténeti hibát követtünk el 1990 – ben, amikor a szocializmus végelgyengülése után nem végeztük el a szükséges eszmetörténeti takarítási feladatokat. A maoizmusból a liberalizmusba fejest ugró ideológiai törtetők nálunk a magyar eszmetörténeti fejlődést teljesen elfelejtették. Úgy manővereztek, hogy ne az áldozatokra, hanem a gyilkosaikra emlékezzünk.

                                                                                  2017. 09. 21.

 

          Itt az ideje, hogy a Lukács – iskolát és egyéb ideológiai karrierlovagokat legalább a gondolatainkból száműzzük; tőlük és fogalmaiktól, lázálmaiktól függetlenül vitassuk meg a sorskérdéseinket. A liberalizmus még nem halott, még mérgez, még okosnak gondolják magukat azt egymást körbehívatkozó egyszínű szürke reprezentánsai, de sem a történelemnek, sem a filozófiának, sem a polizikai ideológiák változásainak nincs vége.

         És Európának sem lesz, ha mi kitaláljuk, hogyan éljük túl, hogyan éljék túl a gyermekeink és az unkáink, a nemzeteink és a kultúráink.

                                                                                 2017. szeptember 21.

 

       Ott van minden a múltban. Csak venni kell a fáradságot és elő kell bányászni. Ugyanis a szakrális sárba rugdalása – vagyis a felvilágosodás - óta semmi újat nem találtak ki ezek. Jakobinus – bolsevik – liberális; ez a történelmi kontinuitás, ami ott gyökeredzik 1793. június 2 – ban.

         A legfőbb közös vonása ezeknek a szörnyetegeknek, hogy soha egyetlen pillanatig sem képviselték a társadalom többségét; egyetlen egyszer sem voltak képesek saját erőből és demokratikus úton hatalomra jutni; imádták az erőszakot, de természetesen csak akkor, amikor ők alkalmazták. Ha velük szemben, akkor rettenetesen megsértődtek.

                                                                               2017. szeptember 22.

 

            Visconti meséli, hogy a bajor II. Lajost valószínűleg meggyilkolták. Ilyesmit suttogtak annak idején magasabb körökben.

           Én úgy hallottam, hogy a király magányosan bolyongva begyalogolt valamilyen tóba, s mire az orvos odaért, már megfulladt.

           Lehet, de a másik verzió az, hogy altatót adtak neki, s úgy dobták be a tóba.

           Miért?

           Mecénás volt. túl sokat költött. Építkezésekre, Wagner Richardra. Szerette a szépet. S a bajor urak akkoriban nem szerették a Wagner – zenét.

                                                                           2017.szeptember 23.

 

                                                                          

 

           A Duna költészetünkben vált mitosszá, Szent folyóvá. Mint a Nilus és a Gangesz. Ady és József Attila tette azzá.

                                                                          2017. szeptember 24.

 

           Mi kötötte Somlay Arthur sorsát Soós Imréjével? Soós Imre sorsát Sarkadi Imréjével? Sarkadi sorsát B. Nagy Lászlóéval? B. Nagy László sorsát Czibor Jánoséval? Cziborét a Sarkadiéval? Czibor sorsát Gellért Endréjével? Gellért Endre sorsát Somlay Arthuréval? A kör bezárult. Egyformán végezték. Öngyilkossággal. / hetvenes évek /

                                                                                       2017. szeptember 26.

                                                                          

          Az Alternatíva Németországnak a kampányban nagyjából annyi sajtója volt, mint amennyi médiamegjelenésre azon hangok számíthatnának, amelyek azt követelnék, hogy Belgiumban legalább tíz évente egyszer emlékezzenek meg nagy királyuk, II.Lipót által felügyelt, tízmillió áldozatot követelő belga – kongói népirtásról.

                                                                             2017. szeptember 27.

 

                                                           -   ista

 

                                            Rám támadsz, te optimista,

                                            mért vagyok én pesszimista?

                                            Mert páthoszod humanista,

                                            de a zsebed prakticista;

                                            mert a fejed dogmatista

                                            és a talpad biciklista;

                                            amiért te optimista,

                                            azért vagyok pesszimista.

           

                                                            Weöres Sándor

                                                                                  2017. szeptember 28.

                                                                         

 

             Lelőttek egy késelőt a marseille – i pályaudvaron ma délután kettőkor. A támadó két embert szúrt meg. Mindketten életüket vesztették. A magányos férfi „Allah Akbar” - t kiáltott, majd az egyik nőnek átvágta a torkát, a másikat készúrásokkal ölte meg. Az Őrszem hadműveletben résztvevő katonák végeztek vele.

                                                                                             2017. október 1.

 

                                                                         

 

             Hamvas Béla, az ötletgazda. „Tegyük fel, hogy két nép egymással háborúba keveredik. A bolondok egymásnak rohannak és ezerszám halomra gyilkolják egymást. Amivel azt érik el, hogy a másik midig dühösebb, és ha le is győzik, bosszút esküszik. Erőt gyűjt, és néhány év múlva újra megrohanja a másikat, és akkor esetleg ő győz.

             Ha én véletlenül háborúba keverednék, első dolgom lenne, azonnal a legmegalázóbb feltételekkel is, haladék nélkül békét kötni. Ígéretet tennék, hogy harminc éven keresztül az illető nép rabszolgája leszek. Minden erőmmel az ő javát fogom szolgálni. Vasutaimon neki szállítanám azt, amit földem terem, hajóimmal neki vinném a távoli földek nagy kincseit. Sok fűszert, édességet, selymet, aranyat, drágakövet; mind - mind neki adnám. Saját népemről még az inget is leszedném, s azt is odaadnám. Irgalmatlan lennék. Úgy elhalmoznám földi javakkal, hogy nem is érne másra rá, csak dőzsölésre. Hizlalnám, tömném, dicsérném. Ami

 gyümölcs, hal, hús, vad, rizs, gyapjú, kávé van a földön, mind elébe szórnám.

             Százat egy ellen, hogy az a nép harminc évet sem bírna ki. Úgy meghízna, annyira ellustulna, olyan léha, buta, aluszékony lenne, hogy nem is kéne adjáratot indítani ellene. Ha fegyverrel győzném le, megerősíteném, mert növelném benne az elégtétel ösztönét. S a jólétbe még eddig minden nép belehalt.” Lásd a mai Németországot!

                                                                                                    2017. október 2.

                                         

             Legalább ötvenen meghaltak és kétszáznál többen megsebesültek egy Las Vegasban rendezett, vasárnap éjszakai country - koncert nézői közül. Az énekest Jason Aldeannak hívják. A merénylőt, aki automata fegyverrel lőtt bele a tömegbe, likvidálták. Ugyanakkor keresnek egy nőt, aki társa lehetett a szemközti Mandalay Bay Hotel és Casino 32. emeletéről leadott hosszú, pusztító sorozatok leadása közben. Mészárlás volt, de nem biztos, hogy „terrortámadás”. Ha nem az, akkor mi? A fegyver kipróbálása? Az arisztokrata ifjúság ritkítása?

              A mérlegkészítők szerint ez volt az USA történelmének legnagyobb fegyveres ámokfutása. Azt is megjegyezték, hogy nem internacionalista akció volt, tehát az ötszáznál több halott vagy sebesült áldozat „baráti tűztől” sérült vagy pusztult el. Mert az utóbbi adatok a most már talán véglegesek. Ennyien kerültek a halottas kamrába vagy a különböző kórtermekbe. Az elkövető Stephen Paddock, 64 éves nyugdíjas. Öngyilkos lett. Utólag jelentkezett az Iszlám Állam.

                                                                                                      2017. október 2.

 

            Forog a földgömb a Skay News - on, amely a világ időjárását mutatja. Rajta a fővárosok. Kelet – Európából csak Buchuresti van megjelölve, de Budapest, Prága, Warsó nem szerepel.

                                                                                                       2017. október 3.

 

                                                                           

 

               A Malaysia Airlines légítársaság gépének kutatását, amely fedélzetén 239 utassal nyomtalanul felszívódott, lezárták. A modern légiforgalomban szinte hihetetlen és érthetetlen, hogy egy óriásgép eltűnjön. Nem csak a képernyőkről, hanem úgy általában. Ezt három és fél évnyi kutatás után jelentették be. A szerencsétlen - szerencsés utasok Kuala Lumpurban szálltak a fedélzetére 2014. március 8 – án, és Kínába tartottak. De még akkor nem is sejtették, hogy egy UFOS brigád irányítja a gépet. Közvetlenül vagy közvetve. Hiszen minden feltevés megengedett. Lehet, hogy valahol a csillagok közötti térben kéjutaznak, és közben el is felejtették a véres Földet.

               Az Oceán Infinity nevű maszek vállalkozás, jó pénzért, vállalja a gép utáni nyomozás folytatását.

                                                                                                    2017. október 3.

 

              Marseille közelében a francia rendőrség rutinellerőrzés során igazoltatott egy személyautót. Egy hölgy és egy férfi ült benne. A férfinek olyan bűntetése volt, mely szerint nem lett volna szabad az élettársa mellett ülnie. De ez még semmi! A csomagtartóban találtak egy kalasnyikovot és egy rakétavetőt.

                                                                                                   2017. október 4.

 

                                                                             

             Ami pedig a Las Vegasban elkövetett gyilkosságot illeti: Meggyőződésem, hogy ebben az amerikai kuplerájvárosban elkövetett merénylet most kivételesen nem a jelenlegi elnök élete, miként Kennedy elnök esetében, hanem letintélyének lejáratása érdekében történt. Obama és Clintonné azonnal komoly intézkedéseket követelt, holott korábbi elnökök már megtehették volna ezt. Talán mister Clinton nem, mert maga is erkölcstelen ember volt. Igaz Las Vegasba való figura! A botránya miatt fel kellett volna szólítani a távozásra egy magára valamit adó országban. Ilyen a mai Amerika, a szabadság hazája! A szabadosság és a gátlástalan törtetés hazája! Kíváncsi lennék az amerikai átlagpolgárok véleményére.

                                                                                                   2017.október 6.

 

                                                                                

              Ehhez a témához szorosan kapcsolódik Weinstein és Hollywood szexuális botrány – sorozata. Még hazánkban is belebukott Marton Frigyes, színigazgató, a Kádár - rendszer teljhatamú, a kultúrát meghatározó figurája.

                                                                                                   2017. október 10.

 

                                                                             

 

             Jellemző az angol - mohamedánok ízlésére, hogy a rájuk törő hurrikánt a szelíd és legszimpatikusabb Sheskespeare - hősnőről, Opheliának nevezték el.

                                                                                                  2017.október 16.

                                                                            

 

              Eszkhinész: „A részegség éppúgy megmutatja az emberi lelket, mint a tükör az arcot.” Sajnos ez Ady esetében is bebizonyosodott. Ezért, ha mélyen a saját lelkébe akart nézni, ehhez folyamodott.

                                                                                                  2017. október 20.

 

             Fielding: „De hát nem lehetne éppen olyan jól eldönteni egy csatát azzal, hogy melyik oldalon törtek be több fejet és orrot, és hány ember kapott fekete monoklit a szeme aljára, mint azzal, hogy hol van több szétroncsolt és felkoncolt emberi test?”

                                                                                                 2017. október 20.

 

            Bátyám, te tökéletesen olyan vagy, mint egy vad rác. De azért éppúgy, mint azoknak van hasznuk Mária Terézia császári és királyi felsége hadseregében, neked is vannak jó tulajdonságaid. / Tom Jones /

                                                                                                  2017. október 21.

 

            Pio atya mondotta: „Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egyszer még egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre! Kevés nemzetnek van olyan nagy hatalmú Őrangyala, mint a magyaroknak, és bizony helyes lenne, erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!”

                                                                                                2017. október 22.

 

                                                                              

 

           Holywood egy zsúfolt kupleráj.

                                                                                                2017. október 23.

 

                                                                               

 

Major Tamás érve:

        „Ebben a forradalomban már október 23- án ellenforradalmi elemek voltak. Ezt nem lehetett hagyni, ebbe bele kellett avatkozni.”

         Egy ilyen testben és lélekben torz ember hitelesen eljátszhatta III. Richárdot: „Úgy döntöttem, hogy gazember leszek.”

                                                                                              2017. november 2.

                                                                             

 

         „A világ e pillanatban, november 4 - én, vasárnap reggel tudja, hogy Európa közepén tömeggyilkosság történt. Egy nemzetet meg akar gyilkolni egy idegen hatalom.”

                                                   /   Márai Sándor, Szabad Európa Rádió /

 

                                                                                              2017.november 4.

 

                                                                               

           Moszkvai felvonulás a Vörös Téren, amely a történelmi folyamatosságot érzékelteti az országot támadó különböző idegen erők visszaverésében. Egyetlen esemény lóg ki a sorből, az 1917 – ben kirobbant polgárháború vörös egységeinek parádéja. Az egyetlen polgárháború, amelynek dicstelen következményei lettek. Az a bizonyos 100 millió halott. Elsősorban a GULAG – on.

                                                                                             2017. november 7.

 

          John Kennedy elnök meggyilkolásának napja 1963.november 22. Dallas

          A Warren – jelentés 75 évre titkosítva.

          Norman Mailer, író és publicista, úgy jegyezte fel a gyilkosság dátumát, mint az abszurd világ eljövetelét.

           Robert meggyilkolásának napjaiban, szűk öt év múlva, the Rolling Stones slágerében: „Üvöltve kérdem, ki ölte meg a Kennedyket? Mikor bizony nem voltak mások ők, mint te meg én.”

                                                                                              2017. november 22.

                Ugranyecz Andrásné Farkasfalvi Eszter 1997. november 23. napján, életének 78. évében elhunyt. Felejthetetlen halottunk földi maradványait folyó év november 25. napján 1 óra 30 perckor a keceli temető ravatalozójából a római katolikus vallás szertartása szerint helyezzük örök nyugalomra. Temetés kedden délután 1 óra 3o perckor.

                 Drága emléke szívünkben él!

                  Táviratcím: Kecel, Táncsics u.9.

                 Ennek a végtelenül megrázó eseménynek immár 20. évfordulója.

                                                                                              1997. november 23 – 25.

 

                                                                           

 

           Mladicsot életfogytiglanira ítélték a hágai törvényszéken. Ez rendben is volna, de mi lesz annak a holland egységnek a parancsnokával, aki a srebrenicai mészárlást nem tudta vagy nem akarta megakadályozni?

                                                                                              2017. november 23.

 

           1953. november 25 - én Angliát először verték meg otthon és éppen 6 :3 – ra a magyarok. Majd a visszavágon, Budapesten 7:1 – re.

                                                                                              2017. november 25.

 

           Kínai és francia orvosok rövidesen fejcserére készülnek. Vajon miért vetődött fel ez a gondolat? Mert megvan hozzá a műszerpark? Vagy elégedetlenek a fejek minőségével? Esetleg a fejekben megszülető gondolatokkal? Talán ki iakarják iktatni örökre azt az igazságot, amit Vőrősmarty így fogalmazott meg: „Az ember fáj a földnek”. Jöjjön tehát az az embertípus, amely miatt csökkenni fog a földi világunk fájdalma és zűrzavara?

                                                                                              2017. november 26.

 

 

 

           A legfrissebb jelenet egyik párizsi külvárosban: nyilvánosan imádkozó muszlimok, körülöttük himnuszt éneklő franciák. Gérard Depardieu és Alain Delon korábban aggodalmát fejezte ki szeretett hazája kultúrájáért.

                                                                                          2017. november 27.

 

 

          Előbújt az egyik „világmegváltó” összeesküvő a barlangjából. Soros nyíltan vállata az arcát és a céljait. Felmondta a bukott SZDSZ szövegét: „A mai magyar állapotok rosszabbak, mint az orosz megszállás alatt.” Tehát komcsik uralma idején, a Kádár – korban. Mekkora hazugság! Szemrebbenés nélkül.

                                                                                         2017. december 1.

 

 

          Muszáj rendnek lenni! – írja Bayer Zsolt, egy cseh népi szólást idézve. A brüsszeli parlamentben lecserélik a muszlim taklarítónőket és sofőröket. Magyar, lengyel és román nemzetiségűekre. Mert akadt egy a korábbiak között, aki miután végzett a takarítással, más helyszínen fölrobbantotta magát. Tehát fő a parlament belső biztonsága! De mi lesz az alájuk beosztott népekkel?

                                                                                       2017. december 2.

 

 

 

         Egy tragikus hír a bérvadászat világából. Egyik olasz vendég, tévedésből lelőtte honfitársát. A magyar közélet szóvá tette, hogy a legjobb képességű hímeket, a génálomány értéke miatt, nagy kár éri a magyar agancsosok ész nélküli kilövésével.

                                                                                      2017. december 3.

 

         Prima primissima. Maghökkenéssel vettem tudomásul pl. Baló kiemelését. Magam a természettudományok legjobbjai nem tudom megítélni, de irodalomból helyeseltem erdélyí költőnk, Kányádi Sándor díjazását. A képzőművészet terén hiányoltam, hogy Szervátiusz Tibor nem került a legjobbak közé. Éppen az erdélyi nagyságok, például Szabó Dezső szobrának elkészítéséért. Mindenekelőtt a SZÉKELY Dózsa György mérhetetlen szenvedésének jelképes ábrázolásáért.

                                                                                    2017. december 4.

 

 

 

          Radványi K. Miklós megszólalt a Népszavában. A róla szóló cikk írója még sohasem hallotta a nevét. Nekem szerencsém volt találkozni vele az Orosz Laci bácsi fodrászműhelyében, még gimista koromban. Ő akkor volt Kecelen nyolcadikos, majd a nőgyógyász apjával az USA -ba húzta ki a csíkot. Ott az elnöki könyvtár egyik munkatársa lett, és a mindenkori amerikai elnök egyik szakértője magyar ügyekben. Ritka nagyképű, pofátlan és nyegle srác volt. Pukkini – mondotta lekicsinylően, amikor Puccini neve szóba került.

                                                                                    2017. december 5.

 

 

 

             Meghalt I. Mihály, az utolsó román király. Külföldön halt, otthon temetik, három napos gyászt szánnak rá. Meg is érdemli, mert ő volt, aki elintézte, hogy honfitársai 1944. augusztus 23 - án egyik óráról a másikra hátat fordítottak korábbi szövetségesüknek, a németeknek. Tipikus román volt.

                                                                                   2017. december 6.

 

 

 

             Ősszecsapás Brüsszelben Szijjártó Péter és a Soros – janicsárok között. Bécsben pedig Schulz acsarkodott Péterrel, aki felhívta figyelmét, hogy egyedül hajtotta végre az Európát védő intézkedőket. Megépítettük a határzárt, amellyel sok Németországba igyekvő migránst feltartóztattunk.

                                                                                   2017. december 7.

 

 

            Az orosz külügyminiszter szerint Észak – Korea kész találkozni az USA – val. Dél – Amerikából egy közvetítő már akadt.

                                                                                        2017. 12. 08.

 

             A Leonardo da Vincinek tulajdonított Krisztus - portrét a Közel – Kelet valamelyik, bizonyára muzulmán vallású, milliárdosa kaparintotta meg. A kérdés csak az, vajon a lakásában hová helyezi el. Igaz, hogy ilyen típusú ember önmaga istene. Bevette a képcsarnokába, mint egy legyőzött riválist.

                                                                                       2017. 12. 9.

 

 

            George Smith Patton tábornok. Afrikában Rommel legyőzője, majd bevehetné Prágát és Berlint, de megtiltják neki. A jaltai egyezmény előre felosztja már Németországot is. Híres kijelentése nem tetszett sem Sztálinnak, sem Rooseveltnek, de még a sunyi Churchillnek sem:

            ” Az oroszokat még azelőtt vissza kellett volna rugdosni Ázsiába, mielőtt a háború után ráteszik mocskos kezüket fél Európára. „

             MacArthur a Csendes – óceánon a ledobott két atombomba révén győztes, Európában Eisenhower, a partraszállást levezénylő főparancsnok, lett a sztár, később az USA elnöke is. George Smith Patton pedig már 1945 – ben halott. Neki nem volt elég hatásos „piszije”?

                                                                                       2017. 12. 10.

 

 

             Vagy ötven évvel ezelőtt a tankönyveink képpel illusztrálva bemutatták a néger rabszolgák Amerikába szállításának embertelenségét. Napjainkban, egyenes közvetítéssel mutatják a beszámolót, az embercsempészek földközi – tengeri aljasságait. Közöttük a lélekvesztők hányattatásait, és nyíltan beszélnek talán ezernyi fekete bőrű vízbefult áldozatról. Kit vonnak ezért felelősségre? Talán az arctalan történelmet? Esetleg a migrációnak határt szabó józan kormányokat? Rajtam kívül, ki lesz, aki ezt számonkéri? Melyik földi nagyság? Az ENSZ főtitkára, a pápa, az EU naplopói és irányítói?

                                                                                      2017. 12. 11.

 

 

             A német pilóták nem hajlandók hazaszállítani a migránsokat. De ez nem a velük való szolidaritás kifejezése, Féltik a rakományt és a személyzetet. Böjte atya szerint „egy zuhanó repülőgépen statisztikailag elhanyagolható ateista tartózkodik”.

                                                                                     2017. 12. 12.

 

 

              Azt sohasem gondoltam, hogy valaha a magyar politika ugyanazon a véleményen lesz az izraeliveL, mint mostanában. Valóban közös az ellenaég, a megvADULT ÉS ELSZABADULT ISZLÁM VILÁG FENYEGET MINDEN FÜGGETLENSÉGÉT KÖRÖRÖMSZAKADTÁIG ŐRZŐ NEMZETÁLLAMOT. EZÉRT KERÜLTÜNK MI IS KÖZÖS NEVEZŐRE A ZSIDÓ ÁLLAMMAL. EBBEN Nyugat – Európa a bűnös. amely mellesleg már el is veszett.

                                                                                      2017. 12. 13.

 

               „Napjaink új hatalmasai helyrehozhatatlanul meg akarják semmisíteni az emberek identitását, annak hiányában ugyanis senki sem képes megvédeni az érdekeit, így könnyebben alávethető és kifosztható” – mondta a házelnők a Halálra ítélve – papi sorsok ’56 után című konferencián.

                                                                                      2017.12. 14.

 

 

 

            „Szeretnék köszönetet mondani azoknak a magyaroknak, akik részt vettek a nemzeti konzultációban, kölcsön adták nekünk, nekem az erejüket, s lehetővé tették, hogy ezen a csúcson – különösen péntekre virradó éjszaka -   sikerüljön visszaverni a támadásokat, amelyekkel Magyarország szuverenítását kis híján megsértették” – fogalmazott Orbán Viktor.

                                                                                     2017. 12. 15.

 

 

             Kónya Imre: És az ünnep mindig elmarad? Idézi Antall József egyik híres mondását: „Európában az ateista is keresztény.” De, fúzi hozzá, semiképpen nem muzulmán. Ír Torgyánról, Csurkáról. Mindkettőről megállapítja, hogy be voltak szervezve, de egyik sem jelentett. A köztársasági elnök elleni tűntetésről azt állítja, amit korábban én is, hogy a saját rabtársai tüntettek ellene, és nem holmi fasiszta csőcselék.

                                                                                     2017. 12. 16.

 

            A labdarúgás már teljes mértékben nemzetközi. Ettől kezdve, az a csapat lesz mindig a világbajnok, amelyik a legértékesebb, tehát a legjobb játékost tudja „honosítani”. Tehát többé nem lehet mozgató erő a nemzeti érzés, csak a kapott zsold nagysága. A francia csapat világbajnoki címét, már jóval korábban, ilyen öszvér csapattal nyerte meg. Azt javaslom, hogy a nemzeti zászlóikon univerzálódjanak a skandináv államok, hiszen mindegyikén ott a kereszt. Mit ad Isten, az angolokén még az András – kereszt is! London polgármestere már muzulmán.

                                                                                    2017. 12. 17.

 

           

              Új szabályok bevezetését javaslom, elsősorban a magyar futballban. A 0:0 - ért minkét csapat egyetlen pontot sem kapna. Egyéb meccseken annyit, amennyi gólt lőnek. 3:1 – ért a győztes három pontot, a vesztes egyet. Ez lenne az alapképlet az ösztönzéshez. Természetesen ezen lehetne finomítani. A pénzösszeg ennek arányában jutna. A bevezetésre váró videóbíró centizgetése megöli a gólörömet. Bele a kukába!

                                                                                   2017. 12. 17.

 

 

            Olvasom, hogy az elhunyt I. Mihály király együtt teázott Mussolinival és ebédelt Hitlerrel. Mindkettő kitűntette, mint fegyverbarátot, aki az orosz frontra küldte a románok százezreit. Közben a zsidók közül 800 ezer a pogromok áldozata lett. 1944. augusztus 23 - ai kiugrás után Sztálin Győzelemrend lovagjává ütötte, Churchill pedig a Legion of Merittel jutalmazta. Tipikus román politikus volt. Annyira színes és szimpatikus, mint egy kaméleon.

                                                                                    2017. 12. 18.

         A fiatal osztrák Kurz megsértette az olasz vezetést, mert azt mondotta, hogy állampolgárságot szeretne adni a dél – tiroli németeknek. Őket akkor ajándékozták az olaszoknak, amikor Ausztriát ezzel bűntették 1918 – ban. Jövöre éppen százéves évforduló!

                                                                                 2017. 12. 19.

 

 

          Moszkvából ajándékot kapott a nyiregyházi állatkert. Egy jegesmedvét. Szpaszíva, grazsdanyin Putyin.

                                                                                 2017. 12. 20.

 

 

           Nem lehet az egészséges gondolkodású és erkőlcsű ember, aki egy kisgyereket tart maga elé, hogy annak a védelme alatt törjön be egy veszélyes országhatáron. Miként az a déli határszakaszon is előfordult.

                                                                                  2017. 12. 21.

 

 

          Azt állítják a zsidók, hogy az iskolák és kórházak mellől lövik ki a rakétáikat izraeli területre a palesztínok, hogy a visszacsapás szerencsétlen áldozatait, mint a izraeli barbárság tanúit felmutassák a világnak. Nem lehetetlen, látva az iszlámhívők barbár csekedeteit Európában.

                                                                                  2017. 12. 22.

 

 

          Hálaüzenet a moszkvai csúcstalálkozó után. / 1944. október 5. / „Nagyra becsült Sztálin marsall! Legyen szabad közölnöm Önnel, milyen óriási örömömre szolgál, hogy ilyen fesztelenül és kölcsönös megértéssel beszélgethetünk a nehéz és gyakran elkerülhetetlen állampolitikai kérdésekról. Őszinte nagy megbecsüléssel, az Ön Winston Churchillje.”

          Ha már ilyen, egykor nagytekintélyű, politikusokról esett szó. Folytassuk egy az időtálló és történelemet előre látó viccel!

           A hivatalos találkozó után az államférfiak szórakozásul beleegyeznek, hogy hozzanak egy olyan varázsgömböt, mely az ezredfordulót megjósolja. Először Johnson, az amerikai elnök néz bele, visszahőköl:

            -Úgy látom, ez a felirat: kommunizmus.

            Brezsnyev erendkívül elégedett, magabiztosan néz a gömbbe. Elkapja fejét, sápadtan körülnéz, és alig hallható hangon kérdi:

            -Tud itt valaki kinaiul?

                                                                                   2017. 12. 23.

 

 

         Herbert Kickl, osztrák belügyminiszter szerint „Orbán próféta és példakép”. Ez a szabadságpárti fiatalember nehogy úgy végezze, mint nagy elődje, Haider!

                                                                                   2017. 12. 24.

 

         Adeste fideles laeti triumphans;

         venite, venite im Bethlehem!

         Natum videte Regum angelorum;

         venite, venite im Bethlehem!

                                                                                  2017. 12.  24.

 

          

         Dr. Patkós József címzetes iskolaigazgató Gyömrőről:” Amikor az eredményhirdetés reggelén a Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből, Partiumból,   Vajdaságból és itthonról összesereglett pálinkalovagrendek színpompás talárokba öltözve bevonultak a keceli Szentháromság templomba, még csak arra gondoltam, milyen jó, hogy tanúja lehetek a zárónap eseményeinek. A díjátadó ünnepségen azonban már – már arra kértem a Bács – Kiskun megyei városba elkísérő barátomat, Gár Lászlót, csípjen meg, hogy eldönthessem, ébren vagyok – e vagy álmodom”.

         Nem álmodik, tisztelt címzetes igazgató úr. Ahová Ön diadalmasan bevonult, onnan három évvel korábban, szabályosan „kiüvöltötték” a templomból a Fidesz tagjait plébánosi és jobbikos támogatással. Akkor vezették be a „politikai szentmisét”. Miért ne tarthatnának ma már ugyanott pálinkás istentiszteletet?

                                                                                2017. 12. 25.

 

 

 

          Kecelen az lett az affér folytatása, hogy a következő vasárnapi szentmisén már nem a plébános tartotta a szentbeszédet, hanem a helyettese. A fideszesek ott voltak, a többnyire vidékről toborzott jobbikosok - hiányoztak.

          A plébános a gyóntatószékben üldögélt mise közben. Amikor kiderült a szertartás közepére, hogy senkinek sincs vétke, angolosan távozott. Ami annyit jelent, hogy nem az oltár irányában, a sekrestye felé távozott, hanem a bejárati ajtón kiosont a templomból.

           Nem hiába mondogatta a szép emlékű dr. Siklósi Csaba, hogy a papok lehetőleg ne avatkozzannak bele a politikai adok – kapokba. Ő pedig tudta, mit beszél, hiszen maga is helyettesített, teológiai végzettséggel, hiányzó papokat – más falvakban. Szép hangja lévén, még kántorkodott is egyszemélyben. Rendkívül sokoldalú ember volt. Nős, gyermekes, elvált, összeállt, biológus és hívő. Tipikus és nyugtalan helykereső. Doktoranduszával kallodó zseni.

                                                                              2017. 12. 26.

 

 

 

         Milos Zeman karakán cseh férfiú és politikus: „A buxellesi kényszerkvóta ellentétes a nemzeti érdekekkel, ezért a történelem szemétdombjára való. A NATO megtehetné Európának azt a szívességet, hogy megvédi a határait.”

                                                                             2017. 12. 27.

 

 

         Unokám, a kicsi Ugron Máté, a szemembe nézett, és elsírta magát. Megrémült, szegénykém, az öregségtől. Én ezzel a mondattal sírattam el MAGAM.

                                                                            2017. 12. 27.

 

 

        

              Az iráni parlament Palesztina örök fővárosának ismerte el Jeruzsálemet.

                                                                          2017. 12. 28.

 

 

              A bajorok az osztrák – német határ térségében fekvő Seeon kolostorba hívják össze a CDU és a CSU tanácskozását a határvédelemmel kapcsolatban. Állítólag két közép – kelet -  európai politikust is meghívtak: Sebastian Kurzot és Orbán Viktort.

                                                                        2017. 12. 29.

 

              Az iráni parlament döntése után tüntetések kezdődtek Iránban pró és kontra. Újságírók két halálos áldozatról is tudnak a kontrák táborából. Tekintettel arra, hogy az elfogult nyugati újságírók mindig hazudnak, ezt sem kell komolyan venni.

                                                                        2017. 12. 30.

 

              Geert Wilders holland képviselő szerint Orbán Viktor az év embere, mert erőt sugárzó, hazafi és víziója van. Az év vesztese pedig Jean – Claude Juncker, a kvótakirály, az Európai Bizottság Elnöke, aki csak botorkál és dülöngél, mint egy részeg.

                                                                          2017. 12. 31.

 

                A coloradói Denver egyik elővárosát „aktív bűnügyi helyszínnek” nyilvánították, ahol több rendőrt is lelőttek. „Senki ne közelítsen az ablakokhoz! Ne menjen ki az utcára!”

                A rendőrség és az FBI nagy erőkkel vonult ki, a menekülőknek szállást biztosítanak. A sorozatgyilkos kézrekerítése érdekében minden további nyilvános közlést kerülnek. Az USA így bűcsúzik az óévtől.

                                                                        2017. 12. 31.

 

                Bél – sar – uszur babiloni király palotájának a falára egy láthatatlan kéz írta föl akkád nyelven: Mene, tekel, ufarsin. Amikor Dániel prófétát megkérdezték, mit jelentenek ezek a szavak az uralkodónak, azt válaszolta:” Az uralkodónak bukást és pusztulást, mert azt jelentik: Megszámláltattál, megmérettél és könnyűnek találtattál”.

                Napjainkban Merkel, Juncker és társai olvashatják az UNIO impozáns épületének a falán.

                                                                      2018. január 3.

 

                „A bevándorlók lángba boríthatják az országot – nyilatkozta Shimon Lasker brüsszeli főrabbi -, a belgák joggal dühösek, mert mindent megadtak nekik, de hála helyett háborús helyzetet kaptak cserébe”.

                                                                      2018. 01. 03.

 

             Korábban fel akarták robbantani a terroristák, most szigorú védelmet kap a Sagrada Familia székesegyház és építészeti csoda. Hiába, Spanyolország is a Nyugathoz tartozik!

                                                                    2018. 01. 04.

 

              A szlovák mimiszterelnök, Robert Fico kijelentette a cseh Andrej Babissal tartott közös sajtótájékoztatón:

               „Semmilyen brüsszeli bürokrata nem kényszeríthet minket migránsok befogadására”.

                                                                     2018. 01. 05.

 

               Soha jobbkor! Elkaptak egy szír migránst, aki az egyik ovisok számára létrehozott dán kisállatkertben megerőszakolt egy pónit. Nálunk az S. Pista kísérletezett hasonlóval kamaszkorában. Kivételesen tyúkokkal. De egyik tojás sem lett magvas. PSZT! De ez titok! Korábban a románokat hozták kapcsolatba, nagy gyakorisággal, a kecskékkel. Azt modották tömören: „balkáni módi”.

                                                                     2018. 01. 06.

 

               „Ha továbbra is fönntartjuk az idegen kultúrájú emberek bevándorlását, akkor azzal hozzájárulunk Európa tönkretételéhez – nyilatkozta Václav Klaus a cseh televízió vasárnapi műsorában.

                                                                     2018. 01. 07.

 

                Csőcselék /és / értelmiség

                A 85 éves Konrád György HVG -ben megjelent mondatait idézi cikkében Bayer Zsolt. A legfontosabbak: „Rejtelmes mozgások egyszer csak oda vezethetnek, hogy a miniszterelnök, ha nem akar a Nicolae Ceausescu sorsára jutni, akkor önként elmegy valahova”.

                 A jobbikosoknak már vannak likvidálásra hajlandó vállalkozói, most a budapesti értelmiség krémjéből nyilatkozik hasonlóan valaki. Nem is akárki! Született liberális, majd nyugaton kapott díjaival védett szabadúszó. / Pen Club – elnök, Kossuth – díjas, Herder – díjas, Charles Vellon - díjas, Béke - díjas / Röviden: nemzetközi védelem alatt állt a Kádár – korban. Ezért gyanúsak nekem a szabadúszó értelmiségiek.

               

                                                                      2018. 01. 08.

 

                 Konrád György élete mást is megmagyaráz.  Kiss Benedekről is szól. Amikor a humán osztályunk már első osztályban az iskolai szavalóversenyen az első hat helyet megszerezte, ezeket választották a városi rendezvényekre szereplőnek.

                  Engem a kínai pártküldöttség fogadásakor felkértek, ami egyben visszautasíthatatlan volt, egy Po - csü- ji - költemény elmondására.    

                  Igen jól emlékszem, hogy talán harmadikban, Benedek a Lenin – fiúk egyenruhájában feszített, oldalán egy pisztolytáskával, a kollégiumban is. Jutalma a magyartanárunktól egy Azsajev - kötet volt: Távol Moszkvától. Őt erre a városi szereplésre kérték fel. Ezért is lehetett belőle érettségit követően újságíró – gyakornok, majd az egyetem elvégzése után, szabadúszó.A felesége révén pedig közeli barátja a regnáló hatalomnak. Szegény Masek Laci a városi sportot erősítette, mégis megbuktatták az érettségin.

                                                                      2018. 01. 09.

 

                 A kuvaiti imám:” Az iszlám csúcspontja a dzsihád, vagyis a fegyveres harc. A mocskos nem muszlimok / kafírok / ellen tenni kell, ha szükséges, akár fegyverrel. A dzsihád mellett a rabszolgatartás is az iszlám fontos eleme. Mohamed próféta is zsidó nőt vett feleségül, akit ha nem ejtenek rabul, akkor továbbra is az „elferdített judaizmus” követőjeként kerül a gyehennára. De szerencséje volt, megmenekült és Mohamed felesége lehetett”.

                                                                      2018. 01. 10.

 

                Egy 2018.január 9 – ei hír szerint levélben mondott köszünetet a szíriai Aleppó érseke Magyarországnak és Orbán Viktornak az üldözött közel – keleti keresztények megsegítéséért.

                A magyar segélynyújtás azonban nem újkeletű dolog. A történelemben már volt erre példa, mégpedig 1850. október 17 – én és 18 - án, amikor Bem tábornok és az 1848 – 49 – es forradalom és szabadságharc vele szolgáló honvédtisztjei és honvédei sikeresen visszaverték az Aleppó keresztényeit megtámadó muszlim vallású arab lázadókat. A harcok egészen november 5-éig elhúzódtak. Aleppó várát sikeresen megvédték, amelyben fontos szerep jutott a Bem által irányított tüzérségnek. Decemberben Bem József   járvány áldozata lett.

               A hamvait hazavitték, de a lengyel egyház nem engedte a muzulmán hitre áttért szabadságharcos hazai földbe való eltemetését. Szülővárosában egy négy oszlopon álló koporsóban, méterekkel a földszint felett, nyugossza örök álmát a hős Murát pasa.

               A kíséretének többsége innen ment tovább Itáliába, hogy Garibaldi alatt szolgáljon, más részük átkelt az óceánon, és az amerikai polgárháború harcosa lett az északiak oldalán.

                                                                     2018. 01. 11.

 

                 „Ha az a székely zászló lobogni fog a szélben, ott fognak lengeni mellette a helyi felelősök is”.

                 Mint ismeretes, Mihai Tudore, a román miniszterelnök akasztással fenyegette meg azokat az erdélyi magyarokat, akik a szülőföldjükön székely zászlót űznek ki, és kiállnak magyarságukért.

                  Ez a kijelentés a 20. század legsötétebb, legbarbárabb időszakait idézi. Bekérették a külügyminisztériumba a román nagykövetet.

                                                                     2018. 01. 12.

 

                  Ha soha máskor nem, de ezen a napon mindig eszembe jut a szerencsétlen sorsú nagybátyám: Farkasfalvi András. Ott volt a Donnál azon a végzetes napon, amikor a kanyar nyújtotta hadászati lehetőségeket a jól felszerelt, az tél zordságára fölkészített szovjet csapatok viszonylag gyorsan kihasználták.

                  A II. magyar hadseregnek éppen az hiányzott, ami az ellenfelének bőségesen megvolt: a téli fölszerelés ruhában és fegyverben. Ő szerencsére csak megsebesült és megmenekült. De életének a példája számomra azt is bizonyította, hogy halálos sebet otthon is lehet kapni. Még a négy fal között is, amely ugyanúgy véget vethet az ember életének, mint egy géppisztolysorozat. Csak elhúzódva, sokkal fájdalmasabban és könyörtelenebbül.

                  A II. magyar hadsereg tragédiájának okozója, Horthy Miklós 89 évet élt / 1868 – 1957 /, míg az nagybátyám csak 44 – et /1914 – 1958 /. Őt valamiért bűntette a moira. De miért nem büntette Horthyt a történelem, például Nürnberg, sokkal nagyobb bűnökért? A 200 ezer magyar sorsáért?

                                                                      2018. 01. 12.

 

                  Az öngyilkossába menekült Peter Sieferle azt állította, hogy a liberális lumpenintellienciáé lesz a világ. Ezt már a mi Jósika bárónk is állította a 19. század első felében, mondván: a negyedik rend, a mukásság után az ötödik rend, a csőcselék uralma következik. A migránsokkal ez zúdul most Európára.És ez a fajta intelligencia hívta be őket. Csak az a kérdés, hogy mit kezd velük. Lesz - e állami terror a dzsiháddal szemben? Vagy Európa, mint gazdag kultúrájú régió, a szellemi mocsárba süllyed?

                                                                      2018. 01. 13.

 

                 A 82 éves, 60 éve színész Alain Delon: Az élet már nem tartogat számomra sokat. Mindent megismertem, mindent láttam már. De mindenekelőtt utálom ezt a kort, hányok tőle. Nincs többé tisztelet, nincs adott szó. Csak a pénz számít. Egész nap csak a bűnözésről hallunk. Tudom, hogy sajnálkozás nélkül hagyom majd itt a világot.

                                                                       2018. 01. 14.

 

                 Orbán Viktor a Welt am Sonntagnak:

                Nem lehet a világnak úgy segíteni, hogy önkretesszük a saját népünket.

                                                                       2018. 01. 14.

 

                 Ferenc pápa Chilébe és Peruba utazik. A repülőtéren az újságíróknk egy fényképet adott, amelyen egy nagaszaki fiatalember a halott testvérét a sírba vonszolja. 1945 – ben az Amerikai Egyesült Államok atomtámadása után.

                 Azt is mondta: „Elértünk egy határt. Elég egy váratlan esemény ahhoz, hogy háború törjön ki. El kell pusztítani minden atomfegyvert!”

                                                                     2018. 01. 15.

 

                                                          Nép és háború

 

                                              Tükröket törsz történelem,

                                              részegen dáridózva folyton.

                                              Mit ér, ha számládat benyújtom?

                                              Garasod sincs, én fizetem.

                                                       Weöres Sándor:2018. 01.16.

 

 

 

                  Indul a Magnus Airchraft beruházása a Pécs – Pogányi repülőtér szomszédságában. Az új gyár száz százalékban magyar tulajdonú. A pécsi egyetemre és a kétmilliárd forintos magyar támogatásra támaszkodva, az USA és Kína után, nálunk is létrehoz egy repülőgépgyárat.

                                                                      2018. 01. 16.

 

  

                Ulfkotte: ISIS = CIA -Pentagon – NATO project

                Hát igen. Én ezt már jóval korábban megállapítottam, amikor a cubai Guantanamót emlegettem. OTT volt a profi dzsihadista vezetők kiképző tábora.

                                                                     2018. 01. 17.

 

                Vajda Mihály, az egykori „sztárértelmiségi”, Szög a zsákból című önéletrajzi regényében „parasztozik” és „zsidózik” több száz oldalon. A parasztokon a műveletlen vidékieket, a magyar pártok szervezőit, a Fideszt, kereszténydemokratákat, sőt még a MSZP tagjait és támogatóit is beszámitja.

               Velük szemben áll a zsidó értelmiség, amelynek egykori pártja, az SZDSZ már régen eltűnt hatalomból. Éppen az elmaradott magyar parasztok műveletlen tömegei miatt. Horn Gyula volt az, aki leépítette az SZDSZ totális uralmát a médiában. Orbán csak megvalósította az egyensúlyt.

                                                                    2018. 01. 18.

 

                                                   Protohomo

                                           Weöres Sándor verse

 

                                           Az ember még nem ember,

                                           Csak hadoszászó veszélyes kamasz.

                                           Az ember csak akkor lesz ember,

                                           ha átvilágítja mélyéig önmagát,

                                           s a benső világosságból

                                           környezetére sugarat bocsát.

                                                                      2018. 01. 19.

 

               Egy magyar dal meggyógyította, a magyar kultúra elbűvölte, végül úgy döntött, hogy ő maga is magyarrá válik. Íme Roxana Tudor bukaresti reklámmenedzser nem hétköznapi története.: „A szívem magyar, nincs benne kérdés, semmi sem tisztább, nincs semmi más”. Így fogalmaz Pont című versében. Pedig egy csepp magyar vér sincs benne, de a lelke kicserélődött. Ahogy ő mondja: „Egy vérből valók vagyunk”. Mindig tudtam, hogy a lélek szabja meg a vért, és fordítva. Hunyadink is román volt, mégis a legnagyobb magyarok egyike lett. József Attilánk apja is „félig romám, vagy tán egészen az” volt. De gondolhatunk a szerb Damjanichra, Latinovitsra, Babitsra is!

                                                                    2018. 01. 20.

 

                             

                                   Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak

                                   Hagyd örökül, ha kihunysz: A HAZA MINDEN ELŐTT!

                                           Kölcsey Ferenc: 2018. 01. 21.

 

 

                      Szép vagy o hon, bérc, völgy változnak gazdag öledben.

                              Téridet országos négy folyam árja szegi:

                      Ám természettől mind ez lelketlen ajándék:

                               Naggyá csak fiaid szent akaratja tehet.

                               Vörösmarty Mihály.

                                                       2018. 01. 22. A magyar kultúra napja

 

                       TŐKÉCZKI LÁSZLÓ, Széchenyi – díjas történészt a református szertartás szerint utolsó útjára kísérték kedden a Fiumei Úti Sírkert Emlékhelyen. Balogh Zoltán miniszter a búcsúztatóban kiemelte: „A szakmai karrier helyett a népnevelést választotta, és az sem bizonytalanította el, ha néha a kormánypolitika előtt kellett mennie, néha utána, gyakran meg vele szemben.”

                                                                         2018. 01. 23.

 

                      Hierry Baudet, fiatal holland politikus csodálja Orbán Viktort. „Ma patológikus vegyülettől szenvedünk, amely aláássa kultúránkat és életmódunkat. Ezt az elit politikaként alkalmazta. Ennek következményeként a civil társadalom szinte minden elemének meredek hanyatlását láthatjuk: legyen szó oktatásunk színvonaláról, a tömeges bevándorlásról, a multikulturalizmusról, vagy arról, hogy elveszítjük szuverenitásunkat Brüsszellel szemben. Orbán Viktor egy hős!”

                                                                          2018. 01. 24.

 

                  Matteo Salvini, a jobboldali Északi Liga vezetője előállt tervével, amellyel megmentené Olaszországot. Ha megválasztják, akkor ígérete szerint, évente 100 ezer migránst fog kitoloncoltatni az országból. A Berlusconi vezette

Forza Itáliával összefogva alakítana koalíciós kormányt.

                                                                          2018. 01. 25.

 

                   Geertl Wilders: Kívánom, hogy Európában több olyan bátor politikus lenne, mint Orbán Viktor.Az iszlám már onnmagában aztán jelenti: alárendeltség.Az pedig a szabadság ellentéte. Az iszlám nem olyan vallás, mint a kereszténység, a júdaizmus, vagy a Budhizmus. Abból nincs kiszakadási lehetőség.Inkább olyan önkényuralmi rendszer, mint a kommunizmus és a fasizmus.

                                                                         2018. 01. 26.

 

                  Született augusztus 20 – án című könyvében fejti ki az iszlám iránti rajongását Vona Gábor, a Jobbik elnöke. Ebben a 2011 – ben megjelent könyvében is arról ír, hogy szerinte az emberiség tradicionális kultúrájának utolsó védőbástyája az iszlám világ maradt. Csütörtökön egy felvétel került elő, amelyen Vona Gábor muszlim fiatalok előtt törökül tett hitet Allah mellett, amikor azt mondja:

                 „Mi Attila unokái vagyunk, akiknek elve az igazság, akik bátran ellenállnak a rossznak, és senkitől sem félnek, csakis Allahtól.”

                                                                       2018. 01. 27.

 

                Pénteken jelentette be a pekingi kormány, hogy terveik szerint a közeljövőben, igénybe vennék a sarkkörön túli vizeket, hogy kereskedelmi hajókkal ott közlekedhessenek. A globális felmelegedés lehetővé tette a terület hajózhatóságát. Számításaik szerint nemsokára ez lehet majd a világ legforgalmasabb hajózási területe. Többen már el is nevezték a sarkköri selyemútnak. Kína 2013 – ban csatlakozott a Sarkköri Tanácshoz.

                                                                       2018. 01. 28.

 

              A kis Muck története. Az egykori NDK filmje az interneten, 1953 - ban készült, és én kisgyerekként láttam. Akkoriban igen tetszett, de ma is elgondolkoztat. Szegény németek, éppen abban az évben lázadtak föl elsőként a sztálini Szovjetunió ellen, de a harckocsik kijózanították őket. Maga a mesefilm is háború-ellenes. A nyugati szultán indeította a keleti ellen, mert ott előbb kel fel a nap.

              Bizony manapság a kis Muckok, Allah nevében, meghódítják a nyugati birodalmat. Érdekesebb az a régi történet, mint a mai valóság.

                                                                      2018. 01. 29.

                             

 

              Ma kétszáz éve 1818. január harmincdikán született Görgey Artúr. Ebből az alkalomból idézik a fiatal Móricz Zsigmond riportjának szövegét: A nép katonájának tekintette magát. Nem kellett neki főhatalom. Eszköz akart lenni csupán a sors kezében. S egy szál kard, semmi más.” Nem volt énbennem semmi katonai zseni, az csak mese, magyar legenda, semmi más – mondta az akkor 94 éves tábornok.

              „Rendet tartottam a katonáim között, és a fickók derekasan viselték magukat néhányszor. A többi lárifári.”

                                                                    2018. 01. 30.

 

             „A mai uralmi rendszereket az jellemzi, hogy hazugságaikat nem is akarják feltétlenül elhitetni, csak feltétlenül elfogadtatni.”

             Például elég, ha elfogadjuk a demokrácia jelszavát. Kussoljunk, ha észrevesszük, hogy a mi képünket viselő tisztviselőket a senki által nem választott magántőke dróton rángatja.

                                     Weöres Sándor és Czakó Gábor / 2018. 01. 31.

 

             A női lélek szeszélyéről beszélget két öreg székely. Jól megvagy az asszonnyal, komé? Jól. Nem veszekedtek? Nem. szeretitek egymást? Igen. Kiismerted már? A másik itt hosszasan elgondolkodik: Majd ha harmadszor kaszálom le a sírját.

                                                                                2018. 02. 01.

 

              A mai cenzúra alapjában támadja meg az embert. A kettős állampolgárságról szóló népszavazás idején írta nekem egy erdélyi ismerős: Magyarország immár nem anyaország, hanem anyagország.

               Emlékezünk a kampányra; az egyik fél azt mondta, testvéred zörget odakünn, ereszd be. Ezzel szemben a másik azt tanácsolta, hogy ne nyiss neki ajtót, mert, mert kimegy a meleg, és neked ez pénzedbe kerül. A mai cenzúra tehát nem szavakat töröl, hanem lelkeket; megpróbálja kihúzni belőlünk az érdek fölöttit, az emberit: a szeretetet, a jóakaratot, az önzetlenséget.

                                                                               2018. 02. 02.

 

               Nyugat – Európa: az új antiszemitizmus hajnala. A Spilerbog szerzője hajszálpontosan fogalmaz, amikor az írja, hogy a rendszerváltás utáni időben a baloldal folyamatosan változtatta álláspontját, ám mindig hű maradt az antiszemitizmus elleni harchoz. A bevándorlás támogatásával ugyanakkor átlépte a Rubicont.

                                                                               2018. 02. 03.

 

                Grűn panaszkodik Kohnnak: „Elment a fiam Jeruzsálembe, és ott keresztény lett.”

               Kohn: „Én is így jártam a fiammal. Mit lehetne tenni, forduljunk egyenesen Jehovához!”

                Az Isten megértően hallgatta végig őket, majd megjegyezte:

               „A fiam is pontosan így járt.”

                                                                             2018. 02. 04.

 

              Az emberiség a maihoz fogható bálványimádásban még nem élt Ádám és Éva óta. A társadalmak felbomlásának szembetűnő ismérve, hogy a tárgyak és az emberek elveszítik helyüket. Egyik pillanatban bálványok, a másikban szemetek. Eörsi István így gondolta a Sztálin halálára írt versében:

                  „Nőnünk kell, emberiség, hogy közösen betölthessük helyét,

                  az égbemeredő, rettenetes űrt, hogy jól használjuk izmainkba

                  gyült ölelő, sújtó, roppant erejét.”

               Tehát Eörsi szerint, az egész emberiség kevés ahhoz, hogy egy Sztálin – bálvány kijöjjön belőle. A Sztálin, a Hitler és a Rákosi – bálványok mind pokollá tették országukat. Intésükre milliók kerültek a „történelem szemtdombjára”, ahogy mondogatták. Aztán maguk is oda jutottak.

                                                                              2018. 02. 05.

 

               A vallásháborúk idején ki-ki a másik felkezethez tartozókat irtogatta. A nagynak mondott francia forradalom. eltörölte a válogatást. Az üldözést kiterjesztette a kereszténység minden felekezetére. A jakobinusok csak a papirendből vagy húszezer papot gyilkoltak meg.

                                                                                  2018. 02. 06.

 

 

               A keresztényirtás nem új dolog. A Szanhedrintől, a zsidó nagytanácstól származik, amelynek buzgó harcosa volt Szent Pál is, Saul korában. Az áldozatok sorát Szent István deiakónus nyitotta meg. A keresztényirtást Néró császár tette állami feladattá. Többek között élvezetes cirkuszi – mai szóval – szórakoztatóipari mutatvánnyá a Colosseumban.

                                                                                 2018. 02. 07.

 

               Még mindig nem tudni, hogyan halt meg a 33 éves oknyomozó újságíró, Bechir Rabani, aki Soros György és annak munkatársa, Robert Aschberg után nyomozott. A fiatalembert 2017. december 16 – án találták holtan az otthonában, miután feltöltötte az általa készített leleplező videót a spekulánsról. 2017 augusztusában Rabani már kiadott egy dokumentumfilmet I skammens skugga / A szégyen árnyékában / címmel, amely a svédországi nemi erőszakkal kapcsolatos jelenségeket mutatta be.

                                                                               2018. 02. 08.

 

               Iszlám Állam: Párizs az európai „degeneráció” fővárosa.

               Az Iszlám Állam egyik fiókszervezete nyilvánosságra hozott egy fenyegető hangvételű felvételt, melyen Párizsra, mint az európai „degeneráció” fővárosára hivatkoznak, és annak dzsihadista megszállására figyelmeztetnek. Az Eiffel – torony lerombolásáról és a csatornarendszerén keresztüli megszállásáról szól a felvétel. A képsorok tanúsága szerint Párizs külvárosi részében várakozik a kalifátus gyalogsági osztaga, amely a megfelelő pillanatra vár.

                                                                              2018. 02. 09.

 

              Berlinben több tucatnyi muszlim férfi „Allahu Akbar” kiáltással vonult végig a metróállomáson. A felvonuláson még a muszlim migránskhoz szokott németek is megdőbbentek. A férfiak ugyanis Európa meghódítását ünnepelték.

                                                                              2018. február 10.

 

               Az Északi Liga vezetője, Salvini leszögezte:

               „Elfogadhatatlannak tartom, hogy Olaszországban illegálisan működő mecsetek vannak, és meg kellene szűntetni őket. Tudni akarom, ki finanszírozza azokat, és kik állnak mögöttük. Muszáj tudni a hatóságoknak, hogy ezekben az illegális inézményekben kik és mi tanítanak.”

                                                                              2018. 02. 11.

 

              Az olasz hatóságok két nigériai migránst tartóztattak le Pamela Mastropietro, a brutálisan meggyilkolt olasz lány ügyében. A 18 éves olasz lány tragédiájárról a múlt héten már beszámoltunk. A lányt egy nigériai bevándorló, a 29 éves Innocent Osegale ölte meg, aki korábban Pellena városában kábíatószert árult. A férfi letartóztatás után véráztatta ruhákat, konyhai késeket, húsvágó bárdokat és az áldozat tulajdonát képező tárgyakat találtak a lakásán.

               Nyomozás azonban itt nem fejeződött be, mivel több jel arra utalt, hogy a döbbenetes bűncselekményben segítőársai is voltak.  A szálak két másik nigériai bevándorlóhoz vezettek. Az egyikük észak felé igyekezett kiszökni az országból.

                A cikkben említett áldozatot nemcsak bestiális módon feldarabolták, hanem testének értékesebb részeit meg is ették. Például a szívét.

                                                                         2018. 02. 12.

 

              Legkevesebb 17 halottja van annak az iskolai vérengzésnek, amely szerdán délután történt a floridai Parkland középiskolájában. Aq kórházban ápolt sebesültek száma 16. Scott Israel a helylg illetékes serif kijelenette, hogy a merényletet Nicolau Cruz 19 éves fiatalamber követte el, az inézmény korábbi tanulója. Mindenki fejtse meg az indítékát!

                                                                            2018. 2.13.

 

              Így búcsúzik Orbán Viktor Kallós Zoltántól: Beteltek rajta az írás szavai: Senkinek sincsen nagyobb szeretete annál, hogy életét adja a barátaiért. Isten Veled, Zoli Bátyánk!

                                                                           2018.2. 14.

 

              Llanos Manolot, a spanyol Actio Catholca elnökét a polgárháborúban / 1936 - 39 / a kommunisták, mint klerikális elemet, a nép és az új világrend többsége nevében halálra ítélték. Az utolsó szó jogán ezt mondta: Krisztus és én, mi ketten, abszolút többségben vagyunk veletek szemben.

                                                                          2018. 02. 15.

 

              Egy utahi gimnázium tetejéről letépték az amerikai zászlót, a helyére az Iszlám Állam terrorszervezet lobogóját tették ki. Az amerikait apró darabokra tépték, az iskola falára pedig a szervezet ideológiáját kifejező szöveget írtak. A   nyomozás folyik a tettesek után.

                                                                        2018. 02. 16.

 

               Ateista orgonista képtelen Bachot játszani.

                                                                         2018. 02. 17.

 

              Hamvas Béla a kurucról: primitív individualista, melankólikus fantaszta és anarchikus vidéki, aki csak úgy felkel bánatában, és harcol. Észak és kelet géniuszának megnyilatkozása; az egyetlen magyar mozgalom, amely mély költészetet és zenét teremt. Ennek forrása a sorsvállalás, a fölkelések sorozata, melyek föl – fölhasítják a lét szövetét.

              A kuruc vonások közül eddig összejött a bátorság, az engedetlenség, a kevélység, és most a keserv. Párja a humortalanság. Ellentétben a várkonyi kocsmárossal, aki szerint lehet, hogy itt örökké parancsoltak, de mi soha nem engedelmeskedtünk. Az engedetlenség békebeli változata a passzív rezisztencia.

                                                                      2018. 02. 18.

 

              Ne feledkezzünk meg a labancról sem, mert kuruc nincsen labanc nélkül. Bizonyára testvérek, mert idegenek között az övékéhez hasonló fenekedés elképzelhetetlen. Hamvas szerint: a labanc nem a szabadságot, mert az visszanyerhető, hanem a szabadságra való sóvárgást, az álmot elárulja, a foglárral szövetkezik, ezért bűnére nincs bocsánat.

               A labancságnak nincs zenéje és költészete; hogyan is lehetne? Mindazonáltal léteznek labanc lelkű írók, festők és zenészek: labanclelkű politikusok bérencei.

                                                                   2018. 02. 19.

 

                                                Létem, ha végleg lemerült

                                                ki imád tücsök hegedűt

                                                Lángot ki lehel deres ágra?

                                                Ki feszül föl a szivárványra?

                                                Lágy hantú mezővé a szikla-

                                                csípőket ki öleli sírva?

                                                Ki becéz falban megeredt

                                                hajakat, verőereket?

                                                S dúlt hiteknek kicsoda állít

                                                káromkodásból kaqtedrálist?

                                                Létem, ha végleg lemerült

                                                ki rettenti a keselyűt?

                                                Ki viszi át fogában tartva

                                                a Szerelmet a túlsó partra?

                                                                      2018.02. 20.

 

              G. J. Howard silverstone-i lakos /Alabama / saját bevallása szerint előre megfontolt szándékkal hat golyót eresztett a laptopjába. Cinikusan kijelentette, hogy azért nem többet, mert pisztolyából kifogyott a lőszer. A Gépek Jogaiért Küzdő Liga följelentést tett ellene az államügyésznél.

                                                                      2018. 02. 21.

 

             Bármilyen kevesen is vannak, mégis az igazak tartják fönn a társadalmat, hiszen alkotás, nevelés, őrzés, valódi fejlődés kizárólag becsületben, megbízhatóságban, szeretetben lehetséges. A hamisak mind az igazakból élnek.

              Meddig állhat fönn egy hazugságra épült civilizáció? Régóta tudjuk, s csak ismételgetni lehet: föl kell készülnünk az azutánra. Az azután pedig most van.

                                                                     2018. 02. 22.

 

               Egy ember halála tragédia. Egymillióé statisztika – így tartotta Sztálin. Ennek a mondatnak az embertelensége kivűlóan érzékelteti a szovjet vezetés, és általában a kommunista diktatúrák gondolkodásmódját. A módszerekről pedig sokat elmond az eljárás, ahogyan 1947. február 25 – én letartóztatták és a Szovjetunióba hurcolták Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát.

                                                                    2018. 02. 23.

 

                Ha hagyod elszaporodni a csótányokat, akkor megszületnek a csótányok jogai. Amelyek természetesen kétségbevonhatatlanok. Aztán énekesei támadnak, és magasztalják őket előtted. Arról énekelnek, milyen megrendítő a pusztulástól fenyegetett csótányok sorsa. / Antoine de Saint – Exupéry /

                                                                    2018. 02. 24.

 

 

                Nincsen tökéletes jó, és nincsen boldogság. Vörösmarty így vélte:

 

                                              A boldogság csupán csalétek

                                              E kába, gúnyos portekén;

                                              Boldognak lenni szinte vétek,

                                              Boldognak lenni vak remény.

 

                Az anekdota szerint megkérdezték néhai jeles karmesterünket:

                Mondja, Ferencsik úr, ön boldog?

                Boldogság? Ó, kérem, az csak az operett harmadik felvonásában létezik.

                Korunk boldogság helyett élvezeteket kínál. Örömelvet hirdet. Ha ezt komolyan gondolná, akkor a folytatásos tévéjátékok Krúdyból készülnének, a kereskedelmi adók fülzsír dzú – dzú helyett Beethovent és Mozartot sugároznának, és az emberek a hasukat fognák nevettükben, mikor politikai paprikajancsikat mutatna a tévé.

                                                                     2018. 02. 25.

 

 

 

             Dzsajhani – Ibn Ruszta: A magyarság pedig a törököknek egy fajtája. Főnökük 20.000 emberrek vonul ki. Főnöküket kündühnek nevezik. Ez a név királyuk megkülönböztető címe, mert annak az embernek a megkülönböztető neve, aki királyként uralkodik rajtuk, gyula. Minden magyar a gyulának nevezett főnök parancsát követi háború dolgában, védelemben és egyéb ügyekben.

                                                                2018. 02. 26.

 

             A marxi tanok tegnapi lelkendezői ma a globális kapitalizmusért, sőt a globalista és liberálkapitalista világért lelkesednek. Az egész bolygót elárasztják egyentörvényekkel, egyenétellel, egyenkultúrával, egyenitallal és általában egyen – emberekkel. Sőt egyen – örömmel. Az egyenfocisták Japántól Japánig  trikóletépéssel ünneplik az egyengóljukat. Az egyen – emberek, egyen - felnőttek pedig hülyét csinálnak magukból szarvakkal, dudákkal és dobszóval.

             Majomországok olimpiáin majombírók mondanak ítéletet. A tehetséges gyerekeket majomtanárok tanítják, hogyan kell visszamászni a biztonságos fára.

                                                                2018. 02. 27.

 

             Albert Schweizer egyik orvosa, Baksai László így emlékszik mestere tanítására: Sokszor mondta orvosainak jó tanácsként, hogy mindenekelőtt a szívükre hallgassanak. Még így is 5 százalékban fognak hibázni. Ha nem így tesznek, 75 százalékban.

              Csakis szeretetben vagyunk képesek a valódi megismerésre.

                                                                2018. 2. 28.

 

            Az Apostolok Cselekedeteiben szerepel Simon mágus. Nos, ő megkeresztelkedett, és pénzt ajánlott a tanítványoknak:

            Adjatok nekem olyan hatalmat, hogy akire csak ráteszem a kezemet, az  elnyerje a Szentlelket!

             Péter azt válaszolta:

            Vesszen el a pénzed veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy Isten adományát pénzen meg lehet vásárolni!

             Simon mágus nevéből ered a simónia fogalma.

                                                              2018. 03. 01.

 

            Kétségtelen, hogy korunk egyik fő problémája a táplálkozás. Három milliárd éhezik, mert nincs meg a mindennapi betevője. Hárommilliárd pedig azért éhezik, mert kövér, mint a disznó – tehát fogyókúrázik.

                                                              2018. 03. 02.

 

            A szocializmus-kapitalizmus véres vitájának fő tanulsága, hogy az egyik kutya, a másik eb. Minden megnyilatkozásuk ember alatti síkban, a szellemtelenített anyag körében kavarog. Zsákutcájuk keserves bizonyítéka annak, hogy a világ belepusztul, ha pőre matériaként kezelik.

             Az számomra érthetetlen, hogy miért becsmérlik a felszínes gondolkodású emberek a kutyákat. Az mondják például: Kutyába se veszi. Pedig, ha kutyába venné, azaz kutyának tekintené, akkor bizony hízelgő véleményt fogalmazna róla.

            Életem egyik nagy tanulsága, hogy rájöttem, igenis van lelke a kutyának. Ránéz az emberi arcra, és már tudja, hogy milyen lesz a gazdája. Ha tökéletes megbízhat benne, akkor segítőkész, játékos, és türelmesen szófogadó. Csak azok a rusnya macskák ne lennének! Azokat bezzeg szívből útálja és megveti.

                                                              2018. 03. 03.

 

            Ami szennyes kezdetben, szennyes marad a végén is. Livius nyelvén: Foedum inceptu, foedum exitu.

            Ami a huszadik századunkban is érvényes. A 1919-ben történtek folytatása 1948-ban következett. Ennek a következő állomása az 1956 utáni időszak, amely lelkileg - erkölcsileg leginkább megviselte a magyarságot.

            A rendszerváltás sem hozott megváltást, de felvillantotta a reményt. Lehet még demokrácia ebben az országban. Lett is, mert Orbán okosan és türelmesen politizál. Jobbára azokkal az emberekkel, akik egykor az MDF színeiben játszottak. Keresztények és főleg: Nemzeti elkötelezettségűek!

             A liberál-kommunistáknak már nincs hitele. Mondjuk egy Soros György számára még hitelképesek, ezért is támogatja őket olyan agresszíven.

             Olyan díszpéldányokat, mint Niedermüller és az Újhelyi. Az EU büszkeségeit, a magyargyalázókat.

                                                            2018. 03. 04.

 

            Fortiter agit, prudenter patitur. Bátran cselekszik és okosan szenved.

                                                            2018. 03. 05.

 

            Fundamentum est omnium virtutum pietas in parentes. Minden erény alapja a szülők iránti tisztelet. / Cicero /

                                                             2018. 03. 06.

 

            Hoc scio pro certo: quoties cum stercore certo, vinco seu vincor, semper ego maculor. Biztosra veszem, hogy amikor silány emberrel harcolok, akár győzök, akár vesztek, mindig én szennyeződöm be.

                                                              2018. 03. 07.

 

            Már az ókori latinok is úgy tudták:IN TERRIS SUMMUS REX EST HOC TEMPORE NUMMUS. Manapság a földön a legnagyobb uralkodó a pénz.

                                                             2018. 03. 08.

 

             IMMICI HOMINIS DOMESTICI EIUS: Az embernek sokszor a háza népe az ellensége.

                                                              2018. 03. 09.

 

              PECUNIAE OMNIA PARENT: A pénz előtt mindenki meghajlik.

                                                                                                      / Horatius /

                                                              2018. 03. 10.

 

             A múltat már nem tudjuk megváltoztatni. PRAETERITA MUTARE NON POSSUMUS.

                                                              2018. 03. 11.

 

             A bizalom olyan, mint a lélek. Ha egyszer elszáll, nem tér vissza többé. Fides ut anima, unde abiit, eo nunquam rediit.

                                                              2018. 03. 12.

 

             QUELIBET HORA MONET? PRAESENTIA TEMPORA LABI? UNA VENIT SERIUS, QUAE TIBI DICET: ABI!

              Minden óra az idő múlására figyelmeztet, később majd eljön egy óra, és azt mondja: Menj!

                                                              2018. 03. 13.

 

          MALTHUS – nak, az anglikán papnak igaza volt a 19. század elején, amikor a túlnépesedés veszélyeire figyelmeztetett. Hiába támadta meg őt ezért Marx. Bizony, a túlnépesedés ma már az egész emberiségre komoly veszélyt jelent.

          Elsősorban a szerencsétlen és műveletlen néger tömegeket fenyegeti, amelyek egymást fogják felfalni, mert sem élelmet nem tudnak termelni, sem iható vízhez jutni. A fehér ember nem tudta megtanítani őket, csak kizsákmányolta a néger tömegek földjét és munkaerejét évszázadokon át.

          A mai USA – ban is legfeljebb atlétának vagy kosárlabdázónak képzik ki Afrika egykori fiainak leszármazottait.

                                                             2018. 03. 14.

 

                              TOHUVABOHU? LEGYEN VIÁGOSSÁG!!

 

          A New York Times lapszerkesztője, John Swinton egy újságírói banketten sokkolta a hallgatóságot, amikor a beszédében váratlanul ezt mondta:

          „Nincs olyan Amerikában, hogy független sajtó. Én is tudom, Önök is tudják. Az újságírás dolga, hogy elpusztítsuk az igazságot, nyíltan hazudjunk, becsméreljük, lejárassunk, a Mammonnak hódoljunk, s eladjuk országunkat, népünket a mindennapi kenyerünkért.

           Önök és én is jól tudjuk, micsoda badarság független sajtót követelni. A színfalak mögül irányító dúsgazdagok eszközei és vazallusai vagyunk. Marionett – bábuk, akik úgy táncolnak, ahogy ők rángatják a zsinórt. Tehetségünk, képességünk és életünk is a tulajdonukban van. Intellektuális prostituáltak vagyunk.”

            Mellesleg 1953. március 5-én jelentették be Sztálin halálát hivatalosan. Holott a kuncevói dácsájában már 2-án megütötte a szél. Egyik testőre mert csak bemenni hozzá, aki a földön fekve találta meg a tehetetlen testet. Berija, mint a belügyesek parancsnoka lett volna az utóda. De Sztálin temetését a gengszterek miatt néhány nappal élte túl. Az bizonyos, hogy orvospert készített elő, mert éppen tizet tett, utolsó akaratával, a hűvösre.

 

                                                             2018.03. 15.

 

          Ausztrália befogadná a Dél – Afrikából menekülő fehér telepeseket, akik ki vannak szolgáltatva lincselésre hajlamos fekete csőcseléknek. Desmond Tutu egykori rasszizmus – ellenes nagy és kitűntetett békeharcos mai népének. Sokáig ült börtönben szegény, minden jóval ellátva a fehérek által. De kiszabadulva, a fajtájának rasszista szelleme is kiszabadult a palackból. A demokráciát valamiféle intelligencia szinthez kéne kötni. Máskülönben elszabadul a pokol.

                                                              2018.03. 16.

 

          „Orcád verítékével eszed a kenyered…”

          Hogy magyarázza ezt egy velejéig marxista? „Ádám és utódai tehát életfogytiglan nehéz és nyomorúságos munkára ítéltettek. A Biblián alapuló vallások ebből következőleg azt szugerálják a híveiknek, hogy a sorvasztó munka gyötrelme nem a kizsákmányolás rendszeréből származik, hanem az eredendő bűn következménye, megváltoztathatatlan isteni rendelés. E szállóige lényegében ma is a kizsákmányolás alól való felszabadulás lehetőségének tagadását, a felszabadító eszmék és mozgalmak leszerelését célozza.”

          Én gyakran kapáltam a keceli szőlőnkben, hogy csak úgy szakadt homlokomról a verejték. De az nem jutott eszembe, amit Békés István a pesti aszfalton kifundált, hogy vastagabb legyen a Napjaink szállóigéi című könyve.

                                                            2018.03. 17.

 

           Én nem tudom, mit és hogyan tanítanak Odüsszeuszról és Achillesről a görög iskolákban, de az egyik ravaszságát, a másik gyilkolási kedvét nem érdemes példaként elébük állítani.

           Inkább Odüsszeusz nem isteni eredetű, hűséges feleségét vagy a fiát, aki elindul, hogy felkutassa a húsz évig csavargó apját. A ravasz csaló szörnyűséges rémmesékkel szórakoztatja el hazatérése előtt a phaiákok királyát és a beleszerelmesedő, kedves Nauszikát is.

                                                           2018. 03. 18.

 

          Idill a görög mitológiából: Amikor Héraklész beleszeret Iolé királylányba, Déianeira ki akarja próbálni a bűvös szerelemgerjesztő inget, amely át van itatva Nessus / egy kentaur / vérével. A félisten – hős felveszi azt, ám olyan őrjítő görcsök és fájdalmak rohanják meg, hogy inkább a tűzhalálba menekül. Szegény Herkules!

                                                           2018. 03. 19.

 

          Karácsony miniszerjelöltnek annyi esélye van, mint hintalónak az epsoni derbin.

                                                           2018. 03. 20.

 

           Deutschland, Deutschland Über Alles helyett „the immigrants, emigrants, above all”.

                                                            2018. 03. 21.

 

            Végignéztem a Derrick-sorozat szinte meindegyik darabját. A jobbakat is, a rosszabbakat is. Olyan világos lett előttem a Németországban létrejött háború utáni liberális undorító világ képe, mint az ördög képe. A pénz utáni hajsza gyerekgyikossá tette a családokat, amelyek egy-két gyereket ugyan felneveltek, de általában nem egy masszív kötődésű párkapcsolatban. A felnőttek és a gyerekeik világa légüres, érzelem nélküli térbe került. Amit az új nemzedék a szüleitől megtanulhatott, az brutális diszkós - kuplerájos világ meg egy óriási terhet: a nihilt, amely előidézte az érzések sekélyességét. Előidézett egy, az USÁ -hoz hasonló, konzum - társadalmat, amely lehetővé tette a mai kiszolgáltatottság létrejöttét. Erre alapozták a gátlás nélküli befogadási hullámot, és a nagyon értékes, Európában a legértékesebb, kultúra értékvesztését. Talán még nem a megsemmisülését. A belső és a külső médiavilág étizedek óta ellenük dolgozott, mert a külföldi tőke kezében volt. Még napjainkban sincs másként.

          A sorozat főszereplőjéről kiderítették, hogy valaha SS-tag volt. De ezzel a sorozattal megpróbált segíteni az ővéin, amennyire egy ilyen műfaj képes lehet rá. Nálunk is ehhez hasonló világ volt egészen a rendszerváltásig. Mindenki futott a pénz után, szétestek a családok, és bizony fontosabb lett a kutya, a menő Trabant és a Skoda, mint a kisgyerek. Aki, ha beért a középiskolás korba, mehetett szórakozni a diszkóba, ott inni és kábítószerezni. Végül tragikus balesetekben meghalni, vagy egy életre megnyomorodni. És akkor még külön nem is emlegettük az abortuszok nagy számát és azt a szomorú tényt, hogy világelsők voltunk az öngyilkossági statisztikákban. Tervszerű és módszeres bosszúja volt ez az ávéhásoknak, akik napjainkban is gyűlölik ezt a népet.  

                                                         2018.03. 22.

 

            Dietrich – Fischer Discaut hallgatom. Kiváló dalénekes. Ebben a műfajban a legjobb. Azonnal feltűnik a mellékelt életrajzában, hogy náci volt. Valószínűleg a Hitler – jugend tagja, mint nálunk a KISZ-tagok. Kötelezően.Itt is kilóg a lóláb: a németgyűlölet. Mahler Kindertotenliederének dalait énekli – kitűnően. De hát „nazi” volt. 1925 – ben született és Hitler korában fiatal, és ez már csak nagy bűn?!

                                                         2018. 03. 23.  

 

           Mennybe megy az utóbbi terrortámadás hőse. Ez eddig rendben is lenne, de mikor mennek már a pokolba azok a politikusok, akik mindezt előidézték. A Macronok és Hollandék Franciaországában!

                                                         2018. 03. 24.

 

            A globális szólásszabadság etalonjának is számító Facebookról kiderült, hogy a segítségével ötvenmillió felhasználó adatait szerezték meg. Ezt tekinthetjük aprócska rendszerhibának. Még szerencse, hogy ettől eltekintve a cég itthoni felügyelői éberen figyelnek: azonmód kitakarítják a köztévé összes interjúját, amelyekben Svédországban élő magyarok meséltek az ottani áldatlan migránshelyzetről.

           A kora hajnali révületemben különös oldalt láttam meg a képernyőmön: Hagyományőrző Munkásőr Egyesület. Vegytiszta kommunista propaganda, az egykor rettegett erőszakszervezet nosztalgikus újjászervezése. A feltett szövegük szerint már több mint hétszáz tagjuk van. Éltetik a véres Tanácsköztársaságot, s megbízott országos parancsnokuk is akad, pedig alig egy hónapja alakultak. Eleddig a megannyi munkásmozgalmi relikvia mellett pénzbeli, ingatlan -, sőt gépjárműadományokat is kaptak. Remélhetőleg, ha az első gépesített alakulatok megérkeznek Budapest határába, a Facebook azért kiad majd egy udvarias közleményt.

                                                        2018. 03. 25.

 

            Nincs az biztonságban, aki nem tisztességes. INTUTA QUE INDECORA. Ókori mondat, de a Gyurcsány minden nyilvános megjelenése alkalmával, jól látható fegyveresekkel volt körülvéve.

                                                         2018. 03. 26.

 

                                            LIBERÁLIS FASIZMUS

 

            Jóllehet, a két jelző logikus módon ki kellene, hogy oltsa egymást, azonban orunkban sajnos nagyon úgy tűnik, hogy nagyszerűen gymásra találtak, és kialakult egy tökéletesen abszurd képződmény, a liberálfasizmus.

              Ostoba kifejezésnek tűnik ez, hiszen a liberális pont a fasiszta ellentéte, vagyis nyitott, befogadó, haladó szellemiségű, míg az utóbbi akarnok, csak a saját véleményét fogadja el, és azt kívánja kiterjeszteni mindenki által elfogadandó igazságként. Csakhogy korunk liberálisai a befogadó ártatlan bárány képében tetszelegve pontosan a fasiszta metódust követik!

               Most már ott tartunk, hogy egyes dolgokat nem lehet a nevén nevezni / ezt a tilalmi észjárást nevezték el álságos módon politikai korrektségnek /.

              A nagy liberálisok, akik papíron papíron nagy élharcosai és lelkes bólogatói a véleményszabadságnak, abban a pillanatban barnainges fasisztákká válnak, ahogy valaki / bárki / nem ért velük egyet. Ha az illető ellenkező állásponton van, egészen megvadulnak, és minden eszközt bevetnek annak érdekében, hogy mielőbb befogd a szádat. Megbélyegzés, kiközösítés, ellehetetlenítés: ezek a módszereik. Sőt, meglehetősen gyorsan rá is ütik az illetőre, hogy ő nem más, mint náci. azért, mert nem ért velük egyet…

              Nincsenek tekintettel a személyes meggyőződésre, a véleményszabadságra. Csak a sajátjaik véleményét, értékrendjét képesek elfogadni, tehát kijelenthető, hogy a magukat liberálisnak valló fasiszták üldözendőnek tartanak mindent, ami a világképükkel nem kompatibilis. ez lenne a demokrácia, hölgyeim és uraim? Ez a működési mechanizmusa, ez az, ami miatt a világ egyre képmutatóbbá, hazugabbá válik, és a problémák egyre csak mélyülnek, mert nem lehet azokról a maguk pőre valóságában szót ejteni.

                                                      LEHETETLEN!

 

            Nem a szavak, hanem a tettek számítanak. Non quae verba iacent, sed mihi facta placent.

                                                          2018. 03. 27.

 

            Az élet akkor élet, ha értékes. Non vivere, sed valere vita est.

                                                            2018. 03. 28.

 

             Sohasem vagyunk egyedül. Nunquam sumus singuli.

                                                           2018. 03. 29.

 

              A TV2 hírmüsorában az egész ország megtudhatta, milyen a bukott miniszterelnök, Gyurcsány pillanatnyi formája. Czeglédy Csaba ügyéről volt szó, aki cipősdobozban szállította a milliókat. Erőszakos, brutális hangú tirádáját eme kifejezéssel zárta:” B…ssza meg!” Éppen nagypénteken.

                                                        2018. 03. 30.

                                                       

              Adalék a franciaországi állapotokhoz. Egy szerencsétlen francia férfit, alkonyat után felhívták a nyílt utcán, az egyik veszélyes zónában. Kézbe vette a mobilját, és még megérthette az örömhírt: fia született. Ekkor esett neki három migráns, hogy a készülékét megszerezze. A fején olyan súlyosan megsérült, a falhoz verték, és a kórházban rövidesen meg is halt.

                                                        2018. 03. 31.

 

                                         A VILÁG HELYZETE

 

             Ezek a fránya despota közel-keleti kiskirályok a legveszélyesebbek a demokráciára nézve. Ige, mint közismert, az a fránya Szaddám Husszein is képes lett volna vegyi fegyverekkel és atombombákkal megtámadni a világot, ezért meg kellett szállni Irakot és kivégeztetni a diktátort.

             Ja, hogy nem találtunk sem vegyi fegyvert, sem nukleáris töltetet? Bocsika, tévedtünk…Igaz, ezzel száz milliárdos kárt okoztunk Iraknak / és elköltöttünk az amerikai adófizetők pénzéből nagyjából 300 milliárd dollárt /, közvetlenül vagy közvetve megöltünk vagy földönfutóvá tettünk úgy 1 millió irakit, de pánikra semmi ok, jön a globális elit pénzügyi segítsége, és mindent rendbe teszünk! Megszerezzük az állami olajtársaságot, privatizáljuk az összes vállalatot, és McDonad’s éttermeket építünk a kebab-árusok helyére. Kel ennél több? Nekünk nem…

            Hogy ez a rendszer végtelen ellenszenvet vált ki több részre szakadt ország majdnem minden állampolgárából? Kit érdekel? Akiknek nem tetszik, menjen máshová! Például Európába, egyes országok ott úgyis tárt karokkal fogadják őket. Vegyenek példát Szíriáról! Ha nem tetszik nekik, hogy az általunk felfegyverzett, kiképzett és támogatott Iszlám Állam katonái felperzselnek mindent, elűzik a helyieket az otthonaikból, és halomra gyilkolnak mindenkit, akkor költözzenek el az országukból!

            Adják el értékeiket, házukat, lakásukat, bútoraikat, és próbáljanak szerencsét az Óvilágban! Hogy nincsenek értékeik? Lebombázták a házukat, elégett minden ingóságuk, és földönfutóvá váltak?

             Ez bizonyára nem igaz, mert minden egyes menekült ki tudja fizetni az embercsempészeknek a fejenként 5-10 ezer eurós „vállalkozási” díjat. Akkor meg össze kell szednünk valahogy ezt a pénzt. Bizros a szomszédjaiktól kérték kölcsön. Igen, igen, tudjuk, hogy őket is lebombázták, de csak akad olyan település Szíriában, ahol élhetnek olyan rokonok, akiket még nem ért el az Iszlám Állam keze. Hogy őket meg mi bombáztuk le, még évekkel ezelőtt? Hagyjuk ezt, miért pusztítottunk volna el egy Isten háta mögött lévő falut, ahol írástudatlan pásztotrok és földművesek tengetik az életüket? Egyébként sem lett volna értelme, mert ők már évekkel ezelőtt szedték sátorfájukat, és egy szebb jövő reményében elindultak toronyiránt Európa felé.

               Mit akartak ott kezdeni szakma és nyelvtudás nélkül? ezt kérdezzék meg Angélától! Honnan a fenéből sejthették volna, hogy néhány éven belül a robotok és az automatizálás az európai emberek 80% - nak munkáját is feleslegessé teszi, pedig az előbbiek azért százszor magasabban képzettebbek, min ők?

              Mondta ezt nekik valaki? Mondhatta volna, de miért vegyük el a lehetőséget a felemelkedésre? Hogy felépíteni kellett volna az országot és nem lerombolni, az lett volna az igazi felemelkedés?

              Hibás gondolatmenet. Gondoljunk csak Irakra! Amit leromboltuk, nem volt a miénk, hanem a gonosz Szaddam Husszeiné meg az iraki népé. Amit viszont elvettünk tőlük, és amit utólag felépítünk, az pedig mind a miénk.

               Ilyen egyszerű az egész! Az elmúlt ötven évben mát több tucat alkalommal bevált ez a módszer.

                                                                                    Szűcs Róbert

 

             Bölöni László: Annak, hogy az erdélyi magyarság a Fideszre szavaz, megvan a jó oka. Nekem három állampolgárságom van: román, francia és magyar. Az utóbbiból következik, hogy miként fogok szavazni, és miért biztatok másokat is erre. Mint a nyugat – európai futball jó ismerője pedig csak annyit mondhatok, hogy ma már a pénz dönti el a meccseket. Ezért van sok - sok mérkőzés a haszon reményében. Az elit futtballnak ez az átka. Magyarország és Románia nem veheti fel a versenyt a nyugati pénzes klubokkal és válogatottakkal.

                                                       2018. 04.01.

 

              Babits: Gólyakalifa; Benedek Elek: Édes anyaföldem! Honszerző Árpád; Cháth: Lidércálmok; Csokonai: Dorottya; Fazekas: Lúdas Matyi; Eötvös József: Magyarország 1514 – ben; Gárdonyi: Egri csillagok; A láthatatlan ember; Harsányi Zsolt: Mátyás király; Herczeg Ferenc: Huszti Huszt; Jókai: cigánybáró, A gazdag szegények, A kőszívű ember fiai, Rákóczy fia, Törökvilág Magyarországon, Kosztolányi: Édes Anna,Esti Kornél,Pacsírta, A rossz orvos, Néro a véres költő; Mikszáth:A Noszty fiú este Tóth Marival, Szent Péter esernyője; Móra Ferenc:Aranykoporsó; Móricz: Árvácska, Légy jó mindhalálig,Rokonok; Nagy László: Versek; Ottlik:Próza;Petőfi: Apostol;Rejtő Jenő:4-5kötet;Tamási Áron:Ábel a rengetegben, Ábel az országban; Zrínyi: Szigeti veszedelem

                                                     2016. 04.02.

 

                                               

 

 

 

                              BALOLDAL – BALJÓS -  BALLÉPÉS

 

                              Szeleburdi KARÁCSONY és húsvét hűvös napjai múltán

                              igen jó volna, hogyha a sok színt váltó VONA

                              nem hazudozna többé soha.

 

                              APRÓ ANTAL rokon szelleméből ihletet merítvén,

                              GYURCSÁNY DéKás hévvel így mond ítéletet:

                              „Fel kell lógatni minden ellenfelet!”

   

                               Írta e sorokat jeles időben Anonymus méltatlan utóda.

                               Józanul, whyskí és szóda nélkül, bolondozván.

                               Anno 2018 április havának a 3. napján.

 

                                             2018. 04.03.

 

 Balzac: Goriot apó, Bronte: Üvöltő szelek, Cervantes: Don Quijote, Defoe: Robinson, Dickens: Örökösök, Kis Dorrit, Dumas: Monte Cristo grófja, Flaubert: Bovaryné, Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés, A Karamazov testvérek, A félkegyelmű, Feljegyzések a holtak házából Tolsztoj: Háború és béke, Gogol: A köpönyeg; Hugo: A  nyomorultak, Saint – Exupery: A kis herceg, Scott: Ivanhoe, Sienkiewiz: Quo vadis, Szolzsenyicin: Ivan Gyenyiszovics egy napja, Verne: A rejtelmes sziget, Jerom K. Jerom és Leacock humora

                                            2018.04.04.

 

        Éppen azt vettem számon, hogy vajon az emberiség történelme folyamán a háborúkat milyen módon indukálta valamilyen vallási indíték vagy zsákmányszerzés vágya. Az ókori, a középkori, az újkori háborúkat – szinte kivétel nélkül - ez a két ok inspirálta.

                                           2018. 04. 05.

 

         Időnként egy – egy éles elméjű megjegyzést is fűzött ahhoz, amit hallott. Például amikor Mr. Palifogho a vadnyugat társadalmi életéről beszélt, meg azokról az izgalmas lincspartikról, amelyekre még négereket is meghívnak. Alfréd így kiáltott fel:

          -Még négereket is?! Igazán?

          -Igen, anélkül nem megy – jegyezte meg Palifogho. / Leacock /

                                           2018. 04.06.

 

         Ezek a mai ficsúrok és üresfejű libák vagy éppen nemzetközi kiképzést kapott ügynökök, akik fillérekért adják el a lelki üdvüket, ők sem többek Gerő Ernőéknél. / Kövér László /

                                            2018. 04. 07.

 

                                         Kossuth Lajos azt üzente,

                                         Elfogyott a regimentje.

                                         Ha még egyszer azt üzeni,

                                         Mindnyájunknak el kell menni.

                                         Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!

 

        Április 8. nemcsak a választás napja volt, hanem a szabad sorsválasztás melletti kiállás az ellenzék, a Soros és a Brüsszel által eltervezett brutális kényszersorssal szemben. / Petrin László /

 

                                                 2018. 04. 08.

 

         Putyin azt mondta a magyarokról: „A nyugat – európai politkusok azért nem értik a magyarokat, mert nem ismerik ennek a népnek a történelmét”.

                                                 2018. 04. 09.

 

         Vad, viharos éjszaka dühöngött Skócia nyugati partjai fölött. Ezen történetünk szempontjából ugyan ennek különösebb jelntősége nincsen, miután történetünk nem Skócia nyugati partjain játszódik, hanem Írország keleti partjain. De azért ott is elég rossz idő volt.

         Történetünk színhely pontosabban Anglia déli csücske. / Leacock /

                                                 2018. 04. 10.

 

          Nigel Farage, Trump elnök egyik legjobb barátja: „Orbán Viktor Európa legerősebb vezetője, egyúttal pedig az Európai Unió legnagyobb rémálma is. Gratulálok Viktor!”

                                                  2018. 04. 11.

 

          „Szíriai helyzet jelenlegi eszkalációja romboló hatást gyakorol a nemzetközi kapcsolatok egész rendszerére. A történelem mindent a helyére tesz, ésw már eddig is Washingtonra helyezte a felelősséget a Jugoszláviával, Irakkal és Líbiával való véres leszámolás miatt.” / Putyin /

          Ez különösen nyilvánvaló, ha figyelembe veszük, hogy az amerikai. angol és francia támadás után kezdte meg munkáját a vegyifegyver-támadást vizsgáló nemzetközi bizottság.

                                                   2018. 04. 12.

 

          A Fidesz – KDNP a külföldi listás szavazatokkal, a Fideszre a külföldi szavazók 94 százaléka voksolt, meghaladta az 50 százalékot. Ez az arány Angliában a parlamenti négyötödhöz is elég lenne.

                                                   2018. 04. 13.

 

        A Le Figaro hétvégi számában Orbán Viktorról és a magyar modell eredményességéről írt a világszerte ismert esszéista és újságíró, Eric Zemmour, a Francia öngyilkosság című könyv szerzője.

       Cikkének címe: Tekintsünk Keletre ismét! A legfontosabb megállapítása:

        „Az illiberalizmus demokráciát jelent. Olyan demokráciát, ami a népből, a néppel, a népért működik.”

                                              2018. 04. 14.

 

          Nos, mivel zárták az ellenzéki pártocskák a választási záróbulit? Az uniós zászló lengetésével és a brüsszeli himnusz eléneklésével, amelynek dallamát Beethoven kilencedik szimfoniájából lopták. Éljen az Egyesült Európa! Ahogy azt Karácsony, Vona, Gyurcsány és társaik elképzelik.

                                              2018. 04. 15.

 

                                                UGYANAZ A KÉP

 

          Kering egy fotópár a neten: egyiken a 2006 - os zavargások, a könnygázban úszó város, erőszak és brutalitás, a másikon a mostani választás utáni tüntetés. Béke, nyugalom, csend, madárcsicsergés, magasba emelt világító telefonok/ „Aki éhezik, emelje magasra mobiltelefonját!” / Értsd: akkor az erőszakos szörnyetegek lángba borították a várost, bezzeg most a báránykák… A valóság azonban az, hogy ugyanazt a képet nézzük.

          Emlékezzünk csak!

          2006-ban elhangzik Gyurcsány öszödi beszéde, s spontán tiltakozás kezdődött a Parlament előtt. Aztán jött Toroczkai László és a tévé székháza elé viszi a tömeg egy részét, majd az a tömeg megtámadja a székházat, a székházat védő rendőröket, majd fel is gyújtják a parkoló autókat, s végül betörnek az épületbe. A székház bejáratát fegyvertelen, védőfelszerelés nélküli rendőrök „védik”. Az ő életük egész idő alatt veszélyben van, többen súlyos sérüléseket szenvednek, amikor a tömeg flaszter- és betondarabokkal kezdi dobálni őket.

          Ott voltam, soha nem fogom elfelejteni: eközben a székház háta mögött, Nádor és Zoltán utca sarkán talpig beöltözött rebiszesek ácsorogtak, és a parancsnokuk valakinek ezt üvöltötte a telefonba:

         „Nem érdekel, mi a parancs, én most odamegyek, és kimentem az embereket.”

          Mint tudjuk, Gyurcsány személyesen osztogatta utasításait a rendőri vezetőknek azon az éjszakán, és a rebiszesek végül nem mentették ki az életveszélyben lévő rendőröket a székház bejáratától.

          Kinek volt az érdeke ez az egész? Gyurcsánynak, aki arra várt, hogy meghaljon egy rendőr. Hiszen attól kezdve nem az ő beszédéről lett volna szó, hanem a rendőrgyilkos csőcselékről. Miképpen a tévé felgyújtása és feldúlása is neki jött kapóra. S mindezt kinek köszönhette? Toroczkai Lászlónak. S mi lett a vége? Az, hogy az azonosító szám nélküli, állattá vált rendőrök a Fidesz nagygyüléséről békésen hazafelé tartó tömeget verték félholtra. Kisgyerekes anyukákat, fiatal apukákat, nagypapákat és nagymamákat, olimpiai bajnokot és jezsuita szerzetest. Nekik törték kezüket-lábukat, lőtték ki a szemüket, kardlapozták őket lovasroham keretében, és őket ítélték el futószalagon bírói talárba öltözött gazemberek.

         Őket, nem Toroczkaiékat. Toroczkaiék viszont nagy genezist építettek a történtekre. Mondván: ott születtek meg a gyurcsányi erőszak könnygázfelhőjében, amely erőszak és könnygázfelhő nem lehetet volna, ha előzöleg Toroczkaiék nem borítják lángba a tévé székházát, és nem támadják meg a Gyurcsány által direkt fegyvertelenül hagyott rendőröket.

         Ez látható az első fényképen. Persze, ha valaki lát, nem csak néz.

         És mi látható a második képen? Hát az, hogy Gyurcsány, Vona és Toroczkai együtt tüntet a választás után hat nappal a kormány és a Fidesz ellen. Akik állítólag a gyurcsányi erőszak füstjében és lángjában születtek és kovácsolódtak össze igazi közösséggé, „radikális magyarokká”. Azok most Gyurcsánnyal összefogva hisztériáznak és beszélnek összevissza minden hülyeséget és hazugságot. Pusztán azért, mert 1,8 millió emberrel kevesebb szavazott rájuk, mint a Fideszre és az Orbánra.

          Láttunk már ilyet is. A rendszerváltás hajnalán egy SZDSZ nevű formáció, amikor az emberek nem őket szavazták be a hatalomba az első szabad választáson, úgy döntött, hogy elárulva mindent és mindenkit, kiereszti a politikai karanténból a kommunista utódpártot, és a Charta mozgalom keretében egyszerre csak együtt tüntetett az első szabadon választott kormány ellen az SZDSZ teljes vezérkara – Berecz Jánossal! Mert éppen „barna eső esett”. Most pedig a „barna eső” tüntet Gyurcsánnyal, és megint a polgári közép ellen. Hiszen nincs új a nap alatt. Ez van a második képen. A szereplők is ugyanazok. Hiszen teljesen mindegy, hogy aktuálisan melyiknek mi a neve. Tudjuk, még a nevük se az, amit az őseiktől kaptak.

                                                                                                Bayer Zsolt

 

          Balhé a baloldalon: Újhelyi István, a hirhedt MSZP-s és EU-s képviselő, azt állítja, hogy a leendő parlament egyik alelnöke, a jobbikos Sneider Tamás, egykor az egri szkinhedek vezetője volt.

                                               2018. 04. 16.

 

          A köztársasági elnök május nyolcadikára tűzte ki az új parlament első ülésének időpontját. Ekkor esküsznek fel a képviselők az Alkotmányra, és választják meg a leendő miniszterelnököt. A teendők lebonyolítására felkérte a győztes pártkoalíció győztes pártjának vezetőjét, Orbán Viktort.

          Ha az ellenzék olyan lesz, mint az előző ciklus alatt, akkor megáll az idő és ácsorog. A baloldaliak csak bejárogattak a Parlamentbe, és felvették a fizetést. Úgy voltak, mint az egyszeri ember, aki igen szertte a munkát – NÉZNI.

                                             2018. 04. 17.

 

           Olvasgatom a környék egyetlen földalatti vegyesboltjának előterében az érdekesebb kiadványokat. Az egyik színesben, mert milyenek lennének, ha nem színeznék ki őket, bár az eredeti felvétel bizonyára fekete – fehér volt. Például arról értekeznek, hogy vajon a Reichstag felgyújtása a nácik szándékos kommunista – ellenes akciója volt – e? Úgy tanultam az általánosban és a középiskolában, hogy a per győztese Dimitrov elvtárs volt a Göring -, Goebbels – féle fasiszta kalandorok felett.

           Most immár arra hajlanak, hogy az utóbbiaknak volt igazuk, mert állítólag igen nagy meglepetéssel vették tudomásul a Birodalmi Gyűlés épületének felgyújtását. Politikailag azonban igen jól jött a számukra: ez kétségtelen. Az antikommunista, antiszemita érzések felturbózása szempontjából. Halálom előtt mi mindent meg kell érnem?! Az már korábban is felmerült bennem, hogy mit keresett egy bolgár kommunista Berlinben?

                                                2018.04.18.

 

           Volt hajdanában egy diliház Budapesten. Rókus Kórháznak hívták. Aztán a rendszerváltás, valami megmagyarázhatatlan előérzettel, felszámolta. Az egykori pácienseit, úgy rémlik, szétosztatták Európában. Nagyjából akkor lettünk a rossz erkölcsű Európa tagjai.

            Jutott belülök az Európai Parlamenbe, de jut is marad is alapon, feltöltötték velük a magyar politikai pártok ellenzéki részlegét. Az egyik páciens, Vona Gábor keresztény magyar földön Allah Akbározik. Ha csak Egerben csinálná, még megérteném. mert ott van Európa legészakibb minarettje, de a korán haló, mert életükben nehéz munkát végző ózdi kohászok nyugdíjas feleségei előtt teszi.

             A Demokratikus Koalíció vezetője, Gyurcsány Ferenc minden nap a sárga földig leissza magát. Whiskyt vedel szódavízzel. Ölég hatásosan, mert a feje már olyan, mint a kalocsai paprika. Csak nincs benne annyi vitamin. Van olyan politikus, aki rendszeresen veri a feleségét, sőt narkózza és úgy püföli.

           Két szép hölgy tartja az ellenzéki frontot, két amazon. Egy LMP-s meg egy szocialista. A pártkasszát igen megterhelik, mert napjaik nagy részét a fodrásznál és egyéb szépítéssel, karbantartással foglalkozó méregdrága degeneráló intézményekben töltik. Bocsánat. Regeneráló masszázsszalonokban!

Bár még így sem érték el az egyiptomi Kleopátra vonzó szépségét.

            Rövidre zárva: hazánk is a Rókus Kórház pácienseivel lett igazán európai.

                                               2018. 04. 19.

 

             Rajna - vidék-Pfalz épp Karl Marx 200. születésnapját ünnepli. Ezen jeles nap alkalmából új euróbankjegy került forgalomba. A 0 eurós.

             Hogyan is képzelte el a jövőjét? Engelsnek írt levelében így fogalmazott:

                                   Trónt fogok emelni magamnak.

                                   Csúcsa hideg lesz és hatalmas.

                                   Védőbástyája az emberfeletti iszonyat.

                                   Tábornoka a sötét kín.

 

              1950. április 4 - én szavalom: „Minden piros, odanézz, mintha lánban állna!” Szilványi Mária tanítónő sugásra készen áll a közelemben.

               Mögöttem az első világháború halottainak emlékműve, köbe vésett majdnem négyszáz halott nevével. Előttem névtelen nyolcadikosok emelik magasra Marx, Engels, Lenin, Sztálin, Rákosi arcképét.

                                               2018. 04. 20.

 

               Friss hír a gyűlöletmentes Nyugatról: németek egy csoportja előbb kutyákat uszított két eritreai férfira, majd megverték őket mecklenburg – elő – pomerániai Friedland településen. Friedland neve ugyebár azt jelenti, hogy a „barátság földje”. Ezek szerint vége itt is a „határtalan” barátságnak? De azért befogadnak még 20-30 muszlim tanítót, nehogy csorba essen az esélyegyenlőségen. Katolikus templomokat rombolnak, muzulmán énekeseket képeznek a minaretekben. Ha ezt Wagner vagy Bach látná?!

                                                  2018. 04. 21.

 

              A legutóbbi sorozáson nagy szezációt keltett, hogy egy Boskovitz Oszkár nevű fiatalember, akiről a sorozó orvos megállapította, hogy két szíve van és mindkettő egészséges. A szívek a baloldalon egymás mellett dobognak. A fiatalaembert nem mondották alkalmatlannak, hanem felülvizsgálatra utasították.

             Így a felügyelő bizottság döntése elvi jelentőségű lesz, mert akadhatnak olyan katonaorvosok, akik kétszeresen alkalmasnak vélnek egy két szívű embert. Mert, ha annak egyik szívét netán átlőnék, még mindig maradna neki tartalékban egy másik. / Szamos, 1916.január 14. /

             Ez a régen élt fiatalembert minden szempontból meg kellett volna vizsgálni! Milyen mély érzései vannak a haza, a családja és a nők iránt. Igazi Freudnek való személyiség lehetett. De érdemes lett volna megvizsgálni akár Karinthy Frigyesnek is, akit különösen érdekelt a pszichoanalitika, és gyakran megkérdőjelezte az egysíkú analíziseket. A fiatalember kortársa volt, megtehette volna.

                                                                 2018. 04. 22.

 

             De hát mindennek megvan a hátránya, ahogy az egyszeri ember mondta, amikor az anyósa meghalt, és elhozták neki a temetésről szóló számlát.

             Jerom K. Jerom, akitől az előző mondat származik, úgy járt egykor a tengerparttal, mint én a magyar tenger partjával. Senkit nem hallottam még a Balatonra panaszkodni, kivéve talán vízbefulladtak családtagjait, de úgy látszik, én nem vagyok neki szímpatikus. Ahányszor a vizébe lábaltam, mindig fölsértette a talpam, és a véremet vette.

              Ha elkezdtem a vétkeit sorolni, folytatása következik. Legénykoromban egy nagylánnyal össze voltam zárva egy katonai sátorban. Zúgott a hűvös szél napokon át, az északi part felől. Rázta a vizparti fűzfa szomorú és lobogó ágait, és a sátrunktól 5-6 méterre tomboltak a zöld hullámok. Nem csak a nemi élettől vette el a kedvünket az alacsony hőmérséklet, de még az élettől is. Alig vártuk, hogy sátort bontsunk, és elindulhassunk barátságosabb déli tájak felé. A hazánkba!

                                                                2018. 04. 23.

 

              Berlusconi így üzent a győztes Viktornak: Éljen! Éljen! Éljen! Lehet, hogy már lesz helye az új olasz parlamentben, de úgy vélem, 80 év fölött már nem is bánja. Szívből útálta kommunistákat. A Ecomonist-et úgy nevezte, hogy „Ekommunist”. A semitákhoz sem vonzódott. Érdekes példázattal mutatta be ezek pénzéhségét. Semiták rejtegetnek egy semitát a háború végén minden hónapra egy bizonyos mennyiségű líráért. A háború már régen véget ért, még mindig rejtegetik. Aztán csak kiderül az igazság, hogy a pénzéhségben rejlett a turpisság.

                                                               2018. 04. 24.

 

          A német komponista Adolf Hitler kedvenc zeneszerzője volt. A „zsidó szellemiség modern kultúrára gyakorolt romboló hatására” figyelmeztet Richard Wagner német zeneszerző 1869 - ben kelt levelében, amelyet 42 ezer dollárért / 10,7 millió forint / árvereztek el kedd este Izraelben. Ahol vannak, akik szeretik, mert még Wágner Társaság is alakult, de szigorúan tilos a tömegeket beavatni. Ez egy titkos szekta. Közben zsidó énekesek még manapság is énekelnek a leginkább keresztény művében, a Parsifalban.

           Ami pedig Hitlert illeti, lehet, hogy a Lohengrin vagy A nürnbergi mesterdalnokok tetszett neki. A legjelentősebb műve, a Parsifal bizonyosan nem. A Führer ugyanúgy gyűlölte a kereszténységet, mint a moszkvai kommunisták.

                                                               2018. 04. 25.

 

          Windsor, a régi város, nevezetes állomása ennek az útvonalnak. Hitvalló Edwarnak is volt itt palotája, és a nagy Godwin lordot is itt ítélte el a bíróság a királyöccs meggyilkolásában való részvétel miatt. Godwin egy darab kenyeret vett a kezébe.

          -Ha csakugyan bűnös vagyok – szólt -, fulladjak meg meg ettől a kenyértől, amikor megeszem.

          Erre a szájába tette a kenyeret, lenyelte, és megfulladt tőle, meg is halt…

                                                            2018. 04. 26.

 

          Boldog békeidők! Jerom K. Jerom korában. „George azt ajánlotta, menjünk vissza Henleybe, pofozzunk meg egy rendőrt, és így éjjeli szálláshoz jutunk. De fölmerült bennünk a félelem, hogy hátha csak visszaüt, és nem kísér be a kapitányságra.” A mai Angliában egészen más a helyzet. alig van olyan nap, hogy valakik valakiket meg ne bicskáznának. Főleg a Temze partján és London közelében. Ilyenkor, a Brexit idején, amikor már muszlim a polgármester is. A rendőrök egy része pedig olyan bőrszínű, mint a szuroksötét éjszaka. Az angol királyi család szépen szaporodik. Születnek sorban a régensek és a régensnők. II. Erzsébet büszke lehet a családjára. Abból a szempontból is, hogy még eddig nem született néger unokája. De, ami késik, nem múlik – mondották egykor a bölcs magyar öregek. És ezt én is megerősíthetem – öregen.

                                                           2018. 04. 27.

 

             Régi szép idők! A Szent Ilona templomban azt olvashatjuk az egyik sírkövön, hogy W. Lee-nek, aki 1637 – ben halt meg, „ágyékából életében három híján kétszázan származnak”. W. Lee úr öt ízben volt polgármester – kétségtelenül nagy jövőt tudott biztosítani a maga nemzedékének.

           Ha most az is figyelembe vesszük, hogy Anglia fővárosának a polgármestere egy muzulmán férfi, lehet, hogy újra létre hozható ez az állapot.

Csak egy hárem kell hozzá, és hosszantartó polgármesterséghez a munkáspárt antiszemita propagandája, és örökre be lesz betonozva a hatalma. Újból létre jöhet ez a csodaszámba menő nagy család. Talán éppen Lee úr halálának 400. évfordulójára. Érdemes a klasszikus angol írók könyveit lapozgatni.

                                                           2018. 04. 28.

 

          Lehet, hogy kissráckoromban magam is hallottam az ajánlkozó hangját, de lehet, hogy csak a közszájon forgó szólást:

          „Ez olyan jól esett, mint üveges tótnak a hanyattesés.”

          Régóta foglalkoztatták a magyar érdeklődést ezek a messziről legyalogló felvidékiek. A falusi gazda föl is fogadta az egyiket, mert betörtek az ablakai. Nézi, ahogy a mester méricskéli az üveglapot, és közben néha megsimogatja a mellette ólálkodó kisfiúk buksiját.

           - Látom, kend is szereti a gyerekeket?

           - Mért ne szeretném, amikor ők verik be az ablakokat.

          Erről jut eszembe, hogy amikor hazánkat még Futbóliának hívták, és is gyakoroltam a Kocsis Sanyi-féle hátrahúzást az udvarunkon. Sikerült is – beverni az ablaküveget. Lett ám csörömpölés meg pörölés! De haláleset nem történhetett, mert egyke voltam.

                                                       2018. 04. 29.

 

                            A NAGYSÁGOS FEJEDELEM PORTRÉJA

 

          A Kádár-rendszer közepén egyszer Budapesten jártam. Néha fölmentem, hogy megnézzem, olyan világ van - e ott is, mint lenn, a vidéken. Azokat az utcákat kerestem, ahol atikváriumok lapultak. Ezek voltak az én célpontjaim. Akad közülük néhány. Bogarásztam a polcokat, és valami különleges könyvet kerestem. Néha találtam is. Ha végetért ez az izgalmas kutatás, és ha az időmből futotta, olyan utcákban is ténferegtem, amelyek bűzösek voltak, mint a görény. Autók százzai ontották a fullasztó nyári hőségben a fojtogató gázt, és a falak is magukba szívták, vagy undorodva visszaverték. Mintha egy nagy gázkamra lett volna az egész város.

        A kirakatok különösek voltak. Dísztelenek és homályosak. Nehéz volt megállapítani kívülről, vajon élnek-e ott is emberek. Ha figyelmesen elolvasta az ember a bejárat fölötti nagybetűket, akkor tudhatta meg, mi folyik ott benn. Az egyik kirakat különös plakáttal hívta fel magára a figyelmemet. A szívem nagyot dobbant. Ilyet otthon még sohasem láttam A nagyságos Fejedelem, II. Rákóczi Ferenc képmása nézett rám. Prcekig elnyönyörködtem ennek a szép férfinak az arcképén. Azt a fennséges portrét láttam, amelyet Mányoki Ádám festett róla, amikor még Lengyelországban élt a levert felkelése után. Valóban úgy nézett ki, mint egy keleti fejedelem. Métóság volt a szemében, és mintha kevesellné a körülötte mozgó világot, és az öröklétből nézne vissza a magamfajta járókelőkre.

        Ki lehet az, aki Őt közszemlére ki merte tenni? Bizonyára nagy rajongója. Olyan figura lehet, mint amilyen én vagyok, aki szerette ezt a tiszta embert.  Mert nem volt számára alku tárgya a szabadság. hiszen még a rézpénzeire is ezt a szót verette: LIBERTAS.

        Mélyen és elgondolkodva szívtam be a gázkamra – Budapest bűzét, és megnéztem, vajon kik élhetnk és dolgozhatnak ezen a szent helyen. De a csalódásom letaglózott. FÉRFI FODRÁSZAT: hirdette a felirat. Ó, hát ezeknek csak a nagyságos fejedelem hullámos haja tetszik? És ez is csak propagandája egy közönséges cégnek? Akkor jutott ezsembe, hogy ebben az évben emlékenünk kellene a születésének háromszázéves évfordulójára. Itt Pesten is csak ezt egyetlen arcképét láttam. Hogyan juthatott volna oda le, vidékre, ahol én is lakom, e fenséges emberi arc festett mása 1976 – ban? A forradalom és szabadságharc 20. évfordulójának évében.

                                                         2018. 4. 30.

 

              Az úr hivatta Gábor arkangyalt / aki ezzel a feltámadási funkcióval már régóta meg van bízva /, és rendeli neki:

               -Gábor, lemégy a trombitáddal, és háromszor egymás után belefújsz odalent. Ma lesz az ítéletnap.

               -Megyek, uram.

               -Jól figyelj! Az első trombitaszóra feltámadnak azok, akik a hazáért meghaltak. Ők az én kedvenceim.

               -Igen, uram.

               -A második trombitaszóra feltámadnak az öngyilkosok, mert ezekben jó szív volt, Gábor.

               -Értem, uram.

               - Most aztán vigyázz, Gábor! Ha ha még a föld nem népesült be nagyon, akkor harmadszor is belefújsz a harsonába, mely fölhasítja a sírokat. De ha a föld már tele volna, hadd el a harmadik trombitaszót.

                                                        2018. 05. 01.

 

               Boldoggá avatták Brenner János vértanút. A brutális gyilkosság áldozatát harmincnál is több készúrással gyilkolták meg 1957. december 15 – én és éjszaka Szombathelyen. Bűnöst nem találtak, mert a Kádár-elvtárs egész rendszere működött közre.

                                                       2018. 05. 02.

 

              Bibó István, az 56 – os Nagy Imre kormány minisztere azt hangoztatta, hogy a gazdasági elmaradottság, a szolíd középosztály hiánya, a kritikátlan nacionalista nagyzási mánia eltorzította a kelet – európai kis népek szellemi alkatát, ezért minőégi különbségt kell tenni Kelet-és Nyugat Európa között.

              Nyugaton állam és nemzet egybeesnek. Például Franciaországot azonosítani lehet a francia nemzettel. Ezzel szemben Közép -  és Kelet – Európában az állam és nemzet elkülönül egymástól. Egyes nemzetek idegen dinasztiák alatt éltek, a dinasztiák pedig nem sokat törődtek a nemzettel. Amikor a népek nemzeti öntudatra ébredtek, „nemzeti hisztéria” fejlődött ki bennük. A nyelv és a nemzeti szimbólumok aránytalan jelentőségre tettek szert náluk. Ezen a világháborúk sem tudtak változtatni. Bibó szerint a 20. század közepén, Európának ezen a felén, betegesen eltorzult lelkületű nemzetek élnek.

              Nem tudom, hogy mit szólna Bibó a mai európai állapotokhoz. Lesajnálná – e a kelet – európai államokat? Például Magyarországot?

                                                                    2018. 05. 03.

 

               „A globális, hiszen egyetemes, katolikus egyház vezetőjének az egyik legfőbb feladata az lenne, hogy megvédje az egyház követőit, együttérzően és megértően közeledjen igényeik felé. Nem pedig az, hogy megtévesztéssel az alávetettség állapotába vezesse őket.”

                                                                    Z. Mohamed, amerikai újságíró

                                                                    2018.05. 04.

 

                Miért kellett Kossuth Lajost pénzügyminiszterré kinevezni? A kiváló újságírót és szónokot? A legnehezebb és rövid idő alatt megvalósíthatatlan feladatot kapta. A magyar kormány, melyet a megfélemlített császár is szentesített, nem akart teljes függetlenséget.

                Jól tudták azt, amit a Rotschildok már igen jól tudtak Bécsben, hogy egy részben független Magyarország pillanatnyilag csak lázálom. A magyar kormány hiába veretett magyar forintot, nem volt meg hozzá a fedezet. Az aranyalap, amelynek meg kellett volna határozni a forint vásárlóértékét.

                Ezért folyt az arisztokrata hölgyek körében az aranytárgyak gyűjtése, hogy ennek a fedezete meglegyen. Ez azonban nem volt elégséges. Amikor a bécsi forradalmat leverték, és nagy erővel támadt Windischgraetz, a kinevezett kormány szerette volna az összecsapást elkerülni. A miniszterelnök személyesen ment az oroszlán barlangjába, ahol letartóztatták.

                Ezzel elvágták a békés rendezés lehetőségét, és a Honvédelmi Bizottmány kezébe került a hatalom, amelynek esze és toborzó szónoka Kossuth Lajos volt. Hiába volt a győzelmes tavaszi hadjárat, hívták Miklós cár hadának százezreit, amelyek megpecsételték ennek a kis népnek a sorsát.

                                                              2018. 05. 05.

 

                 Két éve elhagytuk Kecelt, és azt gondolná az ember, hogy a kutya se emlékezik reája. Pedig nem így van. Éppen a a szomszédék korcs kutyája, a Bogár még mindig jól emlékszik arra, hogy szinte naponta vittem neki az ételmaradékot. Az zsigereiben ott élek, és boldog, hogyha újra lát. Talán az élete végéig. Miként Odüsszeuszra is emlékezik még húsz év múlva is a kedvenc vén vadászebe, Argosz.

                                                              2018. 05. 06.

 

                Franciaországba költözik a liberális rendező, Schilling Árpád. Nem bírja elviselni a jobboldal ismételt gőzelmét. Ezt nevezik, az egész magyar nép ránt érzett, és valószínűleg örökölt zsigeri gyűlöletnek.

                Tamás Gáspár Miklósnál is hasonló tünetet lehetett észrevenni. Ö lett volna a miniszterelnök, ha az SZDSZ győz az első „rendszerváltó” választáson. A nyugati média úgy felturbózta a vágyait, hogy a mai napig nem tudta megbocsátani a magyar embereknek a választási vereséget. Ő itthon maradt – gyűlölködni. Kár érte, hogy ezt az utat választotta.

                                                              2018. 05. 07.

 

                 A 89 éves Ursula Hauserbecket holokauszt-tagadásért két évi börtönre ítélték. Szerinte a táborok csak munkatáborok voltak és nem megsemmisítők.

                                                             2018. 05. 08.

 

                  Arab terrorcsoport agyonkövezett egy asszonyt Szomáliában, akinek, állításuk szerint, tizenegy férje volt. Ilyen kultúrájú migránsokra számíthat Európa.

                 A Hawai szigetén kitört vulkán a közelében épült településeket sorban elönti. Egy amerikai humorista szerint, az emberek annyira ostobák, hogy vulkán közelében építkeznek. Majd azon csodálkoznak, ha a nappalijukban megjelenik a láva.

                                                             2018. 05. 09.

 

                NEM AZT KÍVÁNOM, HOGY A MAGYAR TŰZHELYNÉL HÁTRÁNY LEGYEN AZ, HOGY VALAKI MÁS VÉRŰ. AZT KÉREM: NE LEGYEN ELŐNY AZ, HOGY VALAKI NEM MAGYAR.

                                                                                    SZABÓ DEZSŐ

                                                           2018. 05. 10.

 

               50 éve,1968. május 11 – én kezdődött a párizsi diáklázadás, amelyről kiderült, hogy csak az aranyifjúság balhéja volt. Az eseményeket körülvevő mítosz pedig hazugság.

                                                           2018. 05 11.

 

              Malakiás jóslata szerint Ferenc pápa az utolsó lesz a maga posztján és a maga nemében.

                                                          2018. 05. 12.

 

               A hetvenéves Izrael alkalmából rendezett fogadáson a magyar nagykövet is részt vett.

                                                          2018 05. 13.

 

               TEL-AVIV SZINTÉN MUZULMÁN FÖLD. Az Egyesült Államok elleni dzsihádra, azaz szent háborúra szólította föl híveit vasárnap Ajman Al-Zavahiri, az Al-Kaida nemzetközi terrorszervezet vezetője az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe költöztetése miatt.

               Manapság azért kell küzdenünk, hogy a magyarok földje magyar maradhasson.

                                                          2018. 05. 14.

 

               A szerb rendőrség letartóztatta Srdjak Obradovics játékvezetőt, aki vasárnap kezezésért tizegyeset ítélt, pedig szerintük nem volt az. A vád: hatalommal való visszaélés.

                                                         2018. 05. 15.

 

              Lelkemet két dolog tölti annál jobban megújuló és öregbedő csodálattal és tisztelettel, minél többször és tartósabban foglalkozik vele gondolkodásom: a CSILLAGOS ÉG FÖLÖTTEM ÉS AZ ERKÖLCSI TÖRVÉNY BENNEM. /Kant /

                                                       2018. 05. 16.

 

               Az államok különállása a háború folytonos kokázatával jár ugyan, de még mindig jobb, mint összeolvasztásuk egyetlen, a töbiek fejére növő és univerzálmonarchiába átmenő hatalom kezében. /Kant /

                                                        2018. 05. 17.

              

               Az Euroviziós Dalfesztivál nem képvisel mást, csak a kulturálatlanság kultúráját.

                                                        2018. 05. 18.

 

               Az Egyesült Államok ugyanabban a betegségben szenved, mint Nyugat – Európa. Az önvád tette befogadóvá azt a vegyes lakosságú földrészt is. Az indiánok kiirtása, a négerek átszállítása és lefokozása olyan társadalmat hozott létre, amely többnyire csak bűnt és profitot termelt. Ezért lett belőle e a világ csendőre és az általuk demokratikusnak nevezett társdalmi rendszer exportőre, szerte a világon.

             Kultúrája egyenlő a nullával: zenében a dzsessz, képzőművészetben az összevásárolt európai művek múzeumai. A filmgyártásban a giccseket ontó primitív Disneyland. Irodalomban a másodosztályú Steinbeck és Hemingway. Szinte mindennaposak az iskolai gyilkosságok, de ezt a „szabad” társadalmat nem lehet megregulázni sem a bel -, sem a külpolitikában.

                                                       2018. 05. 19.

 

             Most egy dél-amerikai államban / Venezuela / kérdőjelezik meg a választási eredményeket az Egyesült Államok vezetői, mert állítólag kommunista a rendszere. A Trump – adminisztrációt, amely véleményt nyilvánít, immár több mint egy éve illegitimnek tekinti a fél világ.

                                                     2018. 05. 20.

 

           Nem rablóhadjárat - e alapjában véve majd minden háború?

                                                    / Schopenhauer /

                                                   2018. 05. 21.

 

      Lincselés Párizsban és egy kisvárosban. Párizsban tíz migráns ölt meg egy járókelőt, Pau játszóterén 12 helyi kamasz agyonvert egy migránst. Nem unatkozhat a francia közvélemény!

                                                   2018. 05. 22.

 

            Sok van a rovásodon. Ezt a szólást gyerekkoromban sokszor hallottam. Amikor a Láthatatlan embert olvastam, kiderült, hogy ezt az írásmódot már a hunok is használták. Világos lesz lassacskán, hogy a nyelvi hagyomány milyen sokat megőriz, akár évszázadokon - évezredeken át, az elődök tudományából. Jelen esetben egy népcsoport írásbeliségéről.

                                                  2018. 05. 23.

 

                                   Minden az enyém! szólt a vas.

                                   Minden az enyém! szólt az arany.

                                   Mindent elveszek! szólt a vas.

                                   Mindent megveszek! szólt az arany.

                                                                                 Puskin

                                                  2018. 05. 24.

 

             „Eh, mindenki hisz az erényben, de ki gyakorolja? A népek bálványa a szabadság: de hol él szabad nép a földön?” Frankhonban! Balzac, nem tudtad?

                                                   2018. 05.25.

 

            Mert bár a Napgolyón még nem jártam soha, de biztosan tudom, hogy nincs szakács oly tökfej, kinél a sült körül keringene a tűzhely. / Lomonoszov /

                                                       

                                                   2018. 05. 26.

 

            Egy magyar nagymama, félvén, hogy meg akarják fosztani az unokájától, az egyéves gyerekkel együtt a vonat elé vetette magát.

                                                   2018. 05. 27.

 

           Most franciaországi helyzetjelentés következik. A dekoltázsa miatt vertek össze egy nőt Dijonban. Játszótéren randalírozó bevándorló banda összetűzött a francia családokkal. Véresre verték az egyik apát a gyerekei szeme láttára, kirabolták őket, és a rendőrség szétárja a karját Boi – Blacs-ban.

                                                   2018. 05. 28.

 

           Allahu Akbar! – kiáltotta egy muszlim Liege – ben és lelőtt két rendőrt meg egy autóst. Éppen szabadságra engedték ki a börtönből. Aztán őt is lepuffantották. Egy kis vadnyugat az unió központjából!

                                                   2018. 05. 29.

 

          Egy angol bíró javasolja, hogy vonják ki a forgalomból a hosszú és éles késeket, mert így meg lehetne őrizni a biztonságot és elkerülni a gyilkossági kísérleteket Londonban. Ez a bíró Jerom K. Jerom írásain nőtt fel. Van humorérzéke, csak a meglékelt dinnyefejűek nem díjazzák.

                                                    2018. 05. 30.

 

          Székelyföld csapata részt vesz a kis nemzetiségek, népcsoportok világbajnokságán. Az első meccsét 4: 0-ra megnyerte. Igen kiváncsi vaqgy a folytatásra. Hadd üsse a guta a románokat! Kárpátalja is benevezett.

                                                    2018. 05.31.

 

            A waltoni templomban egy vasból való szégyen – szájkosarat mutogatnak. Régi időkben az ilyesmit az asszonyok nyelvének megzabolázására használták. Később föladták a reményt, hogy a kisérlet netán sikerülne. Azt hiszem, kevés volt hozzá a vasuk, más fém pedig nem lett volna elég erős.

   / Jerom K. Jerom /

                                                   2018. 06. 01.

 

           Őszintén sajnálom azt a magyar juhászt, akit a váratlan zivatar villáma agyoncsapott. A politikusi gárdából Gyurcsányt szívesen felajánlottam volna helyette. Ez a szegény ember élete utolsó pillanatáig a reá bízott nyájjal törődött.

                                                  2018. 06. 02.

 

           Nem vagyunk egyebek, mint szomorú rabszolgái a gyomornak. Ne az erkölcsiségre és az igazságosságra törekedjetek, barátaim; figyeljétek éberen a gyomrotokat, és étkezzetek gondosan és bölcsen! Így majd az erény és a megelégedés uralkodik szívetekben, anélkül, hogy nagyon törnétek magatokat utána; így lesztek jó polgárok, szerető férjek, gyöngéd atyák – nemes és jámbor emberek… / Jerom K. Jerom /

                                                2018. 06. 03.

 

           Olyan időket élünk, hogy talán még Szabadság-szoborban is lehallgató készüléken figyelik, mit mond az, aki felmászott rá, és a szemeiből tekint ki. / Lénárd Sándor / Biz, oly időket, hogy a tévé a nézőket is közvetíti valahová.

                                                 2018. 06. 04.

 

           George azt ajánlotta, hogy menjünk issza Henleybe, pofozzunk meg egy rendőrt, és így éjjeli szálláshoz jutunk a kapitányságon. De fölmerült bennünk az a félelem, hogy hátha csak visszaüt, és nem kísér be a kapitányságra. / Jerom K. Jerom /

                                                 2018. 06. 05.

 

          Földrajzilag nehezebb helyen egy nemzetnek az országa sem fekszik, mint a miénk. Ahhoz, hogy ezt az országot ezer éven át és a mostani körülmények között is fönntarthassuk, olyan nemzet szükséges, amely erős akarattal, szabadságszeretettel, kemény elszántsággal rendelkezik. / Teleki Pál /

          Sokan meditálnak azon, hogy vajon miért a gólya hozza a kisbabát? A válasz hazánkban nagyon egyszerű. Évszázadokon át, amíg nem ebben a mai unalmas és rideg világban éltünk, a nádfedelű házak kéményén gyakran fészket rakhattak a gólyák, és szinte minden utcának volt egy-egy ilyen fészke. Mit látott az egyszerű parasztember? Van itt egy szorgalmas madár, amelyik nagy-nagy szorgalommal neveli fel az utódait. Mi, akik szemérmes emberek vagyunk, ha nekünk is gyerekeink születnek, miért ne mondhatnánk somolyogva, hogy a mieinket is ez gondoskodó és egyszerű ruhájú gólya a hozza. Petőfi sem véletlenül kedvelte ezt az emberhez szokott és egykor gyakori madarat, amely hűségesen mindig ugyanarra a fészekre tért vissza.

                           Nekem valamennyi között legkedvesebb

                           Madaram a gólya,

                           Édes szülőföldem, a drága szép alföld

                           Hűséges lakója.

                                                2018. 06. 06.

 

          A HÍRÜGY jelenti, hogy nyugatról kelet felé haladva egy újabb front éri el hazánkat. Szerencsére nem katonai frontról van szó, hanem egy esőfrontról. Ami nem is olyan meglepő, ha az ember tudja, hogy Medárd időszakában mindig gyakoriak az esők. Ess, eső, ess, holnap délig ess! Zab szaporodjék, búza bokrosodjék! Ess, eső, ess!

                                                 2018. 06.07.

 

          A HIRÜGY most a katonai frontról jelentkezik. Nyugat-Európában, London körzetében kiújultak az összecsapások a migránsok és velük szemben álló rendőri erők között.

          Eközben az is jelentik, hogy babát vár a királyi ház, mert áldott állapotban van II. Erzsébet királynő egyik menye. Csak nehogy néger gyereke szülessen, mint az idős korában nősülő tábornoknak. Miként azt László Gyula professzor úr egykor jóízűen elmesélte. Természetesen annak a tanmesének az volt a rejtett mondanivalója, hogy jól bevásároltunk a Moszkvából érkező kommunistákkal. Az nem volt világszenzáció!

           De a tekintélyes királyi ház számára nagy blama volna. Leégnének vele, mint a négerek az egyenlítő napja alatt sütkérezve és emberhúst eszegetve.

                                                 2018. 06. 08.

 

         No, most megint lemaradtam az időmaratoniban, mert csak Medárd éjszakája után folytatom újra. De el is határoztam, hogy egészen más stílusban. Mostanában igen jólesik Leacock - Karinthy modorán vigyorogni, de az nyilalt belém, hogy ilyeneket magam is tudnék írni. És ezt a nyilallást nem a derekamban éreztem, hanem a kobakomban. Ettől új erőre kaptam.

         No, de csak szellemileg! A tetemem továbbra is olyan ványadt és leeresztett állapotban van, mint kölyökkoromban egy kilyukadt gumilabda. Már szinte semmire sem haszálható. Csak az ujjaim táncolnak még a klaviatúrán, de egyébként úgy leengedtem, mint az a bizonyos egykori lyukas focilabda.

        Tegnap éppen Medárd napja volt, és egész éjszaka dörgött és villámlott, vagy egyszerre is csinálták, és közben, mint aláfestő monoton zene, zuhogott az eső. Méltó volt ez a mögöttem hagyott éjszaka a Medárdhoz.

         Hiába, elődeink bölcsességét még a mai modernnek, azaz degenerálnak is nevezhető embertípus sem múlta felül. Sőt, folyamatoson alulmúlja. Okoskodás az annyi van, mint a pelyva, de olyan súlyú is. Hát még a diplomáciai mozgással mennyi repülőgépet nyűnek el, de a világ tavaly is olyan beteg, mint napjainkban!

         Ami pedig Angliát illeti: Már látom menekülni ebből a nagy egyéniségekkel megáldott gazdag országból ezeknek a szellemét. Felénk oson Shakespeare, akinek bizonyos antiszemita megjegyzései is voltak, de a zsenije kétségtelen. Utána következhet Fielding, Defoe és Dickens álruhás szelleme.

        Át is lépték már korábban is a határunkat. Őket majd fogadjuk be szívesen és örömmel, akár a kezükbe adhatjuk a végleges állampolgárságot bizonyító hivalos okmányt is!

         Én áldásom adom erre az ügyintézésre, mert jól ismerem őket. Megérdemlik. Jöhet a félig német Handel is! De a németekről majd beszéljünk később!

         De ez még mind semmi! A HIRÜGY jelentése szerint állítólag a szűkebb hazánkban még politika földcsuszamlás is történik. Sőt lavina! Mégpedig a Jobbikban. Kár, hogy nem két hónappal ezelőtt. Az a banda is annyit ért, mint a kigondolója, a Gyurcsány nevű kisokos sztepptáncos és liberális, elaggott hordája.

          A hirügynökségem, a HÍRÜGY, azt is jelenti, hogy Dombóváron az éjszaka egy viharban kidőlt fa rázuhant egy autóra, amelyben aztán mind négyen meghaltak. Csak a gyerekeket sajnálom, mert ilyen felelőtlen szülőkkel verte meg őket a sors.

          Mi a tanulság? Ilyen viharos szélben ne kóléssz éjszaka, mert az ördög folyamatosan dolgozik. Nála sosincs üzemzavar vagy áramszünet.

          Megnyugtató jelentést tett közzé a HÍRÜGY arról, hogy lövedékkel elaltatták az országot végikóborló magányos medvét. Visszaviszik Nógrásd megyébe, ahol nyomkövetővel látják el a bundás hímet. Alapíts családot, pajtás! Akkor aztán majd leszoksz a csavargásról!

           Egy Zsidó János nevű plébános szentmisét tartott Apponyi Albertre emlékezve, és a magyarság egységére szólította fel a hallgatóságát a templomba és a médiában – jelenti a HÍRÜGY.

                                                    2018. 06. 09.

 

            A HÍRÜGY mai első közleméye arról számol be, hogy megjelent az első milliárdos a parlamentben. Ez pedig nem más, mint a Terror Háza főigazgatójának a fiacskája, az LMP-s Ungár Péter. A fiatal politikusnak kilencvenhét milliós megtakarítása, és további százhatmilliós egyéb szerződéses követelése van. Ungárnak tulajdonrésze van a testvérével és édesanyjával közös cégükben, a Pio - 21 kft - ben, de a másik családi vállakozás / Budapesti Ingatlan Nyrt / részvényeinek kilencven százalékát is birtokolja. Az Indexnek úgy nyilatkozott, hogy nehéz megbecsülni a vagyonát egy nyilvános részvénytársaságban, de nagyjából tizenötmilliárd forintra taksálja.

          Na végre egy őszinte politikus, még ha gazdag is, de legalább nem hallgatja el, ami a családi kamrában van.

        A HÍRÜGY tudósításából értesültem, hogy ma van a magyar tengerészet napja. Egy kicsit komikus, de ha emlékezünk a monarchiára, eszünkbe jut a Szent Istvánról elnevezett impozáns csatahajó tragikus sorsa.

        Éppen ma van a századik évfordulója, hogy egy olasz torpedónaszádok elsüllyesztette az Adrián. Negyvennél több tengerészünk fekszik még ma is a hullámsírban.

        Ezt a napot az olaszok a Mussolini-éra óta folyamatosan ünneplik legjelentősebb tengeri győzelmükként. Még állami szinten is! Pedig ők sem voltak jelentős tengeri hatalomként számontartva. Sem akkor, sem manapság! De emlékezni mindenképpen illik nekünk is!

        Olybá tűnik, mintha a nejem vérében nemcsak vörös vérsejtek és fehér vértestek lennének, hanem van egy nagy mennyiségű zöld is, ami ellenem hergeli.

         A HIRÜGY jelentése alapján úgy tűnik, hogy a magyar válogatott kispadján Soros ül, és ő irányítja a csapatunkat.  Viszont vígasztaló, hogy a belgrádi kajak - kenu európabajnokságra már nem futja a figyelméből. Ott még győzhetünk is.

         De Szlovéniában is meggyőző fölénnyel győztek a férfi kéziseink. Ez is szepel a HÍRÜGY gyorsjelentésében. Megnyugtató vasárnap reggeli hír.

          A Míci Mackó nem viselkedik medvéhez méltóan, mert minden agresszivitás kiveszett belőle. És ezen fel vannak háborodva vadászok, akik közül az egyik még el is altatta. Most pedig olyan, mint a kezes bárány. Isten bizony, az lesz a legjobb, ha békén hagyják végre. Hadd pihenhesse ki magát a barlangjában! A hosszú tájfutás után végre nyugalomra vágyik. A medve is ember!

          A HÍRÜGY formabontó időjárásjelentése: Hatalmas magyar éremeső a belgrádi kajak-kenu verseny zárónapján.

                                              2018.06.10.

 

          Ma reggel megértettem Ady Endrét, rövidlátó létére, miért ragaszkodott az állapotához. És minden embert a hangja alapján minősített. Azt hiszem, hogy tökéletesen igaza volt.

          Sokkal könnyebb az embereket a hangjuk alapján megítélni, mint az arcukra tekintve. Vannak savanyú hangok, meleg hangok, keserű hangok, hamis hangok, hideg hangok, tárgyilagos hangok, befogadó hangok és elutasító hangok. Ezek a leggyakoribbak. Mi a legudvariasabb hangot szoktuk használni akkor is, ha a partnerünk halálos ítéletét mondjuk ki. Ez a legképmutatóbb hang! Helyesebb, ha azt mondjuk ilyenkor: Pofa be!

         Ha csak a jobb oldalon lévő szememmel nézek, csak elmosódott, szinte azonosíthatatlan személyeket és tárgyakat látok. A bal oldalival nagyobb a szerencsém, azzal már könnyebben felismerem őket, de mindig csak bizonytalanul.

         A HÍRÜGY arról tudósít, hogy az MSZP kormányzásáért Kunhalmi Ágnes és Mesterházy Attila között verseny folyik. Ez csak szépségverseny lehet, és bizonyosan Kunhalmi nyeri meg, mert nívósabb a szépségszalonja.

      Hogy miket nem jelent számomra a kedvenc HÍRÜGY nevű ügynökségem?

Merkel kancellárasszony egy vasárnapi tévéinterjújában azt mondotta:   

         -A magyar-szerb úniós határ védelmével Magyarország Németországot is  védi.

         Alig hiszek a szememnek! Döbbenten ülök, majd állok és szaladgálok.

       A HÍRÜGY jelenti, hogy vasárnap éjszaka illegális migránsokat szállítólító gépet csíptek el az ukrán – magyar határ mentén a légierő pilótái. A gépet visszatérésre kényszerítették Ukrajna területére.

        Nem tudtam még elképzelni sem, hogy miben lehetett országelső Gyömrő. Kiderült, hogy 1963-ban itt mérték a legnagyobb csapadékot, amely egyetlen napon lehullott.

        Akkoriban én már az egyetemre készültem. Az én felhőimben is nagy volt a feszültség. Néha dörgött és villámlott. Jelezte a JATE-vulkán is a működését.

                                                 2018.06.11.

 

        Életének 73. évében elhunyt Lovas István. A legtájékozottabb politikai elemző volt a jobb oldalon. Hatalmas tudással és gyakorlattal. Ezt a hírt magam is szomorúan veszem tudomásul.

        A HÍRÜGY jelenti, hogy életveszélyesen megfenyegették az osztrák kancellárt, Sebastian Kurzot. Valószínűleg az iszlám prédikátorok kiutasítása miatt. A másik fontos értesülése, hogy eredményesen záródott az amerikai és észak-koreai elnök tanácskozása. A konkrérumokról később tájékoztatnak és részletesen.

         A HÍRÜGY azt jelenti Angliából, hogy egy Shakespeare nevű színész, akit tehát lándzsarázónak hívnak, monológjában kijelentette:

          -Színház az egész világ, és színész benne minden férfi és nő.

         Ezért a megállapításért nagy tapsot kapott. A neten hemzsegnek a helyeslő posztok. Pillanatnyilag a kilencmilliárdot is meghaladja számuk. Óriási siker!

          Bár a Férfiakat Óvó Világszervezet, a FÉROVI, óvást emelt, mert a nők életének hét felvonásáról szó sem esik. Különösen az iszlám államokban nagy a nyugtalanság. Iszlamabadban egy prédikátor felrobbantotta magát. Miközben Allah Akbart kiáltott.

                                              2018. 06. 12.

 

          Churchill mondotta 1938-ban Németországról, tehát éppen nyolcvan éve.

          „Meg kell érteni, hogy ez a háború nem Hitler vagy a nemzeti szocializmus ellen folyik, hanem a német nép ereje ellen, amelyet egyszer s mindenkorra meg kell törni. Tekintet nélkül arra, hogy Hitler irányítja vagy egy jezsuita pap.”

          Ma már elmondhatjuk, hogy tökéletesen sikerült. De számukra is a remény hal meg utoljára. Az első nagy csapás a világháborús kudarc, a második az erkölcsi lezüllesztés. Napjainkban az önfeladáshoz való eljuttatásuk.

           Mondottam, hogy hazánkra fog menekülni Beethoven, Bach, Mozart, Wagner és a többiek mind. Gazdag ország leszünk végre, a németek majd csak vegetálnak.

            A HÍRÜGY friss jelentése szerint az olaszok, a németek és az osztrákok lépnek fel szövetségben a migránsokkal szemben. Ez a szövetség egyszer már működött a történelemben - mondják majd ravaszul a liberálisok.

                                                  2018.06.13.

 

            A portfóliómhoz tartozó HÍRÜGY tudósítása szerint az orosz válogatott 5:0-ra legyőzte Szaud-Arábia legjobbjait. Jó srác az a Putyin!

        Legközelebb jöjjenek az eszkimók! Az volna ám a móka! Az eszkimóka.

        A bejáratunknál a Welcome fogad, de ne higgy neki, mert a túloldalon az vagyon írva: Sipirc!  

 

                                                    2018.06.14.

 

              A mi fekete hollónk egy későn érő típus, mert bár fölözi az ötvenet, nőben, mindig csak déltájban hozza a postánkat. Az újságunkat szombatonként még lassabb tempóban. Ennek alapján úgy tűnik, hogy szeret JÁTSZANI az idegeinkkel. Pedig azok nincsenek vasból, legfeljebb fából. Reccs!

               Láttam játszani az egyiptomiakat és az urukat. Esküszöm, hogy a magyarok sem gyengébbek nálunk. Akkor mit keres ez a kettő a világbajnokságon? Reménykedjünk, hogy lesz még rosszabb is! Szent Péternek a városában bízhatunk.

 Igaza van az újságíró hölgynek, hogy a futballisták IQ-ja fel van írva a mezre.
 Csak azzal egészíteném ki, és fel van tetoválva a karjukra is. Egyik gyengébb, mint a másik.

              Jelen esetben az egyiptusiak még Allah támogatását is kérték. Az pedig mással volt elfoglalva, és egy mérgezéses baleset előkészítésével foglalatoskodott Németországban.

              Irán egy gyönyörű marokkói öngóllal diadalmaskodott. Errő jutott eszembe, hogy én egész életemben – a fociban – egyetlen öngólt sem rúgtam.

              Portugália a spanyolokkal játszik, meg is veri őket. Lássuk! Döntetlen, de Ronaldo nem tisztességes játékos. Megcsinálja a maga számára előnyös helyzeteket és műeséseket. Belefordul két védőbe, és nagyot esik. És ezt beveszik.

                                                               2018. 06. 15.

 

            Erkel Ferenc halálának 125. évfordulóján. Milyen szép is ez a csúnya férfi, aki a Himnuszt komponálta! A meccsnézés részben felfüggesztve. Nézzünk immár nagyobbakra is, ne csak a tetováltakra!

            A „hajdenagyfej” Einsteinnek kiadták a múlt század eleji utazásának naplóját. A japánokról csupa jót írt, de a kínaiakról a következőket:

            „Szorgalmas, mocskos, de buta emberek. A kínai nők és a férfiak teljesen egyformák. Kína pedig csak egy állatcsorda-szerű állam, amelyben az emberek inkább automaták, mint emberek. Még a gondolata is ijesztő, és nagy kár lenne, ha a kínaiak más nemzeteket a felülmúlnának a magas termékenységi ráta miatt.”

             A huszas években ő volt a nagy fajvédők egyike, akik, Thomas Mann-nal párban, tiltakoztak Rákosi Mátyás elvtárs, a Vörös Őrség parancsnoknak súlyos börtönbűntetése, esetleges akasztása ellen. Holott bizonyítottan tömeggyikos volt. De hát egy Einstein neve már csak nagyot nyomott az igazság mérlegén.

            Negyvenöt után nyöghette egy egész ország a kis kopasz totális uralmát.

            Macronnak igaza van, amikor azt állítja, hogy a bevándorlókkal jól járnak. Lám, a feketéi legyőzték a fehér Ausztrália csapatát 2:1-re. Majd az Ezüstország labdarúgói döntetlent játszottak Jégország jegyenye legényeivel. Intelligencia-arány: 1:5. Messi is ki volt dekorálva, mit egy hirdetőtábla. Jelezvén: az alacsony IQ-jú focisták özé tartozom!

              Most éppen Dánia és Peru csatája dúl. Peru elpuskázott egy tizenegyest. Ezért nyertek a Dánok. Én meg leszűrtem azt a végő tapasztalatot, hogy félszemmel sem figyelem a meccs-sorozatot.

                                                     2018. 06. 16.

 

             Végre megjelent a lángnyelv a pápa feje felett is. Kijelentette, hogy az abortusz fehérkesztyűs fasizmus. A család pedig egy férfi és egy nő házassága. Az utóbbi benne van a magyar alkotmányban. Úgy látszik, hazánkat jobban szereti az Isten, mint a pápát.

             Kollowrath – Széchenyi naplója szerint:

             - Egy zsarnok alatt lehet élni, egy köztársaságban is, de csőcselék uralomban soha!

             Fielding, a Tom Jones írója jut eszembe, aki így fogalmazott: „Bárhol forduljon elő ez a szó írásaimban, minden rendű és rangú ostoba és erkölcstelen embereket jelent, s gyakran éppen a felső tízezer jó részét értem alatta.” / Fielding jegyzete a kilencedik fejezethez. /

             Egy német és egy szláv birodalom. A pajkos magyar kimarad! A zsidók lesznek – akik a mi hátunkon akarnak kilovagolni a mocsárból – egyetlen szövetségesünk! / Széchenyi naplója, 1848. május 10. /

            APÁK NAPJA VAN. Ezen okból csak a Gyula fiam hívott fel engem.

                                                       2018. 06. 17.

 

                Tedd a szívedre a kezedet és imádkozz azért a férfiért, aki aki mindnyájunk nevében bátorságot és erőt érzett magában, hogy ennek a süllyedő Magyarországnak kormányzását átvegye, pedig a tenger még korántsem csillapodott körülöttünk. ÉLÜNK!

                 Holott tíz esztendő előtt meg kellett volna halnunk. ÉLÜNK! Holott irgalom nélkül halálra ítélt minden náció, amely a földkerekséget lakja. ÉLÜNK!

                 Nem bujdosásban az ázsiai pusztákon, ahová ezer esztendő létünk után visszakergetett volna ellenség, gyűlölködés, gonoszság és embertelenség. ÉLÜNK! Nem a szélben himbálózva, más népek közé elvegyülve, idegen járomban szolgálva, magyarságunkat megtagadva, születésünk törvénytelen gyermek módjára. ÉLÜNK!

                 Kicsinyke földön, csak egy kis őstanyán a világ nagy rengetegében, ahonnan sóhajtva nézzük elkobzott birtokainkat. ÉLÜNK!

                 Holott a végzet is azt akarta, hogy meghajoljunk.

                 Életünket köszönhetjük Horthy Miklósnak.

                                                               A Mai Nap, 1930. március 2.

                  Mindezt abból az alkalomból idéztem, mert ma van Horthy Miklós születésének 150. évfordulója.

                  Az orosz ortodox egyháznak volt egy Mojszej Ugrin, azaz Magyar Mózes nevű szentje. Június 27 – én ünnepli a görögkeleti egyház.

 

                                                    2018. 06. 18.

 

                  Fiatal apaként kezdtem olvasgatni Shakespeart. A Ligetben a fiam

fűben bócorgott. Én a drámáival foglalkoztam. Mos került kezembe egy gyerekeknek szánt daraboknak a cseleménye. 

                  Egy angol testvérpár írta meg a könyvet, és itthon családi vállalkozásban lefordították és rajzokkal látták el. Vas István és felesége, Szántó Piroska. De nem tudom, hogy lett volna gyerekük. Akkor pedig a család kifejezés jogosulatlan.

                  Szép látvány egy nagy család. Akkor még inkább, ha királyi. A II.Erzsébetnek már volt egy félrelépett menye. Most kiderült, hogy a közeli rokonságban van egy férfiú, aki buzi. Valamikor ezt elhallgatták, ma nagydobra verik. Sőt, zártkörű családi rendezvénnyel szentesítik. De mit szól hozzá az anglikán érsek?

                  Amerikában fegyverkeznek a homokosok. Sokan muzulmán merényletnek lesznek az áldozatai, tehát védekezni akarnak. De statisztikák szerint ezek a ferdék tízszer többen halnak meg a ferdeségükből származó betegségekben, mint muzulmán golyó által. Csak AIDS-ben 5200 ember!

                 Véges az emberi tudás, de miként a tenger, végtelen az emberi butaság és számtalan, mint a tenger homokja, a társadalom csőcseléke. Köztársasági elnöktől az utcaseprőig. Mennyi embernek nevezett idióta szaladgál mostanában a zöld gyepen! Csupa válogatottak! Mennyien izgulnak értük és miattuk!

                 Az igazságtalanság rongálja a szemeimet - mondta egykoron a keceli Lakiné. Az egyiptomi kapuőrnek az új típusú labda, amely szerinte nem tetszik a kapusoknak. Volt olyan meccs, hogy kettőt is szétrúgtak. Messi megsen kicseréltette. Bár ez lehetett alibi is!

                                                        2018.06.19.

 

                  A bírók működésével kapcsolatban csak az jut eszembe, amit Szerbiából hallottam. Egyik ottani bírót hatalommal való visszaélés vádjával vonták felelősségre. Hiába a megváltó videóbiró! A bíró bíró marad a készülék mellett is. A szimpátiát vagy az antipátiát nem lehet kiiktani!

                  Elhunyt Kányádi Sándor költő, a Nemzet Művésze. 90. évében búcsúzott. A legjelesebb mondata:

                  - A magyar nyelv a mi közös hazánk.

                  De Kárpátalján nem engedik. A szélsőségesek a magyar cigányokat szabályosan „kibelezik.”

                  Az idős Grün bácsi kiköltözik az élők sorából. A lelke jelentkezik az égi kapusnál, Szent Péternél, aki elmondatja vele élete történetét:

                  -Hát megszülettem az Osztrák-Magyar Monarchiában. Felnőttem, szakmát tanultam és munkát vállaltam Csehszlovák Köztársaságban. Saját kis műhelyem is lett Magyarországon, és most üzemi szakmunkásként mentem nyugdíjba a Szovjetunióban, és ott is haltam meg.

                 Szent Péter bekiált az Úrnak:

                 -Uram, gyere! Megvan a bolygó zsidó!

                 Grünvald bácsi méltatlankodva hárítja el:

                 -Ugyan, életemben ki sem mozdultam Munkácsról!

                                                        2018. 06. 20.

 

                  A francia média odavan az Eiffel - tornyot védő üvegkerítéstől. Azt írják: Milyen szép! De arról, hogy miért kellett ezt a vasförmedvényt körülvenn, egyetlen szó sincs. Még hogy terrorveszély? Az kérem már a kemény realitás. Közben nézem Peru és Franciaország mérkőzését. Ha nem lenne rajtuk a gall kakas, azt hinném, hogy egy közép-afrikai csapat játszik.  Mondjuk Szenegál! Csak az egy jobb együttes, csupa profi játékosból.

                  Azt a kolumbiai játékost, akit már az első percekben kiállítottak , emiatt tíz emberre fogyatkozott a csapat, sőt, még tizenegyessel is bűntették, halálosan megfenyegették. A rendőrség komolyan veszi az esetet, mert már volt arra példa, hogy valaki öngólt rúgott, ezért kivégezték. Huszonnégy évvel ezelőtt. Heves vérmérsékletű fickók!

                  De hadd emlékeztessek arra, hogy a második helyezett játékosaink nem mertek bejönni Budapestre 1954-ben, mert még zavargások is voltak az elkeseredett fővárosban!

                                                        2018. 06. 21.

 

            Orbán Viktor ma fogadta Tolentino város tíz tagú küldöttségét, amely azért látogatott hazánkba, hogy megköszönje a magyar nép segítségét a földrengés okozta templomi károk rendbetételéhez. Giuseppe Pezzanesi, a polgármester vezette a vendégeket, de jelen volt benne Andrea Carradori, a Szent Szív Testvértestület perjelje is.

            Egy svéd együttes a „Free Woman” című dallal hajt fejet a magyarok szabadságszeretete és bátorsága előtt. Az 1956-os dal kortárs átdolgozása a 21. századi keresztény Magyarországról szól, amely óriási ellenszélben is, de folytatja a harcát Európa és a keresztény civilizáció megvédése érdekében.

             A szerzők megemlítik, hogy hazánkat a törökök, a Habsburgok, a szovjetek és brüsszeliták is próbálták megtörni, de kevés sikerrel. Sőt a konzervatív Magyarország rendre legyőzi ellenfeleit.

              Az első két versszak erről szól:

              „Székesfehérvár utcáiról Magadanig szerettünk volna repülni, mint a Turul madár. És énekelni minden bolseviknak, amiről még soha nem hallottak. Láttuk az árulókat az egyetemeken és az iskolákban.

               Egy új inváziós hadsereg, ugyanaz a régi idegen uralom. Európa védői a huszár és a lándzsa. A Turul madár a magasba emelkedik, és mutatja számunkra az utat.”

                                               2018. 06. 22.

 

               Magyar Hírlap címoldalának szövegét idézem:

              „Vagyunk mi, visegrádiak négyen, most már Ausztriával és Olaszországgal kiegészülve”

              MINDEN EHETŐSÉGRE FELKÉSZÜLTÜNK.

              A módosított alaptörvény kimondja Magyarország nemzeti szuverenitásának törhetetlenségét, megfogalmazza az ország alkotmányos identitását, a bűntető törvénykönyv pedig világossá teszi:az illegális migráció és annak támogatása bűncselekmény.

              Nagyon nehéz lesz bárkinek is belekötni egy olyan parlamenti döntésbe, amely 80-90 százalékos többséget élvezett az Országgyűlésben – közölte Orbán Viktor a Kossuth rádióban.

              A kormány számára Magyarország az első, ezért akkor is megvédi a magyarokat, ha ez a Velencei Bizottságnak és a Soros-hálózatnak nem tetszik.

              Orbán: Forr a világ bús tengere Németországban.

              ŐSMEMUTATÓ LENNE HORST SEEHOFER MENESZTÉSE.

              „Mégis, hol élünk? Én az egyik koalíciós párt, a CSU elnöke vagyok, és pártom teljes támogatásával cselekszem. Ha a kancelláriai hivatalban nem elégedettek a belügyminiszter munkájával, akkor a koalíciónak kell véget vetni…

              Ősbemutató lenne, ha egy minisztert azért menesztenének, mert igyekszik gondoskodni országa biztonságáról és rendjéről.”

              A migránsok legfeljebb csak képeslapon fogják látni Olszországot – mondta Matteo Salvini belügyminiszter, miután újabb, kétszáz főt szállító NGO-hajó kikötését tiltotta meg.

             A HÍRÜGY: 95 éves korában meghalt Nyers Rezső, a Kádár - éra ikonikus figurája. Vajon melyik párt fogja a saját halottjának tekinteni? A DK - ra tippelek. Bár utoljára a frissen alakult MSZP első vezetője volt 1989-ben. Oszt már akkor is eléggé öreg elvtársnak számított. Közel 30 évvel ezelőtt. Már a neve is taszított. Miért nem hívhatták érettnek, aromásnak, édesnek? És még Rezsőnek is! Mit tanított a Corvinuson? Hogyan csinálhatnánk a sárból aranyat?

                                                      2018. 06. 23.

 

             IDÁNAK komoly színészi képességei vannak. Remekül meg tudja játszani az elesettett, holott nagyon is talpon áll! Bár néha lábujjhegyen, de úgy is remekül tud hosszú ideig manőverezni. Ez balettes ambíciókra utal. Bár a balettáncosokat nemigen kedvelem. Unalmasak, mert természetellenes dolgot művelnek.

              Az éneklés az egészen más! A versmondás vagy a klasszikus színészi

 játék sokkal hatásosabb. Csak az operettől mentse meg az Isten minden unokámat! Olyan, mint a bóvli, mert az is selejtes holmi, ostobaság és vacakság. Silány érzelmek, nyálas szerelmek. Epésen mondotta, de igazul Ferencsi János, hogy „boldogság” csak az operettek utolsó felvonásában van.

              Amikor én is kisgyereknek számítottam, az édesanyám azzal vádolt, hogy nem a földön járok. Nem részletezte, hogy a földtől elrugaszkodva milyen magasságban. De a vád az tény, mert igen sokszor elhangzott. Egyszer, még idősebb koromban is előfordult, hogy úgy elmélyedtem a világ dolgaiban, hogy hazafelé baktatva, elmentem a házunk előtt. A szomszéd kerítésénél vettem észre, hogy túljárok a célon.

             A HÍRÜGY szerint helyesen mondja a titkosszolgálat munkatársa, Horváth József: „Míg a balkáni háború bűnöseit nagyon helyesen elítélték, addig értehetetlen módon a dzsihadista tömeggyilkosoknak a haja szála sem görbül.”

                                                    2018. 06. 24.

 

             Az szép dolog, ha egy egész népet felelősségre vonnak, mert nem hajlandó befogadni a migránsokat? Az mért nem durva és bűntetendő, aki ha többszáz embert haláláért és megerőszakolásáért közvetlenül vagy közvetve felelős? Akik ünnepelve fogadták be a potenciális gyilkosokat is? Ostobaságbó vagy tájékozatlanságból.

             -A kirelejzumát! – mondhatta volna erre egykoron az én dédnagyapám.

             Ami pedig abból a keresztény szövegből származó, de pogánnyá vált káromkodás: Kirie eleison! Krisztus kegyelmezz!

              Merkel szerint az Iszlám része Németországnak. A törökországi választásokon a németföldi törökök döntő többsége Erdogánra szavazott, és így tették lehetővé a szűk győzelmét. Az örömtüntetések Németországban azt jelezték, hogy a helyzet éppen megfordított. Az Iszlám része Deutschland.Über alles! Allahu Akbar!

                                                    2018. 06. 25.

 

            Várd ki a végét! Már most is mi vagyunk itt a főnökök. Nézz körül!

             Ez már Törökország, és mi folyamatosan egyre többen leszünk Hollandiában. Ezt ti tettétek lehetővé. Itt minden lehetséges. Ha előjogokat adtok az embereknek, akkor ezek hogyne élnének azokkal.

                                                      2018. 06. 26.

 

             Hetven éve kezdődött a berlini blokád. Az amerikai légihíd biztosította Nyugat - Berlin ellátását éveken keresztül.

            Ma ott tartunk, hogy Németország egésze a fennmaradásért küzd. A Bundestag elnőke így nyilatkozott Warsóban:

            -Ha Európában meg akarjuk védeni a nyitott határok koncepcióját, akkor a határokról megfelelő módon gondoskodni kell. Nem akarunk védekezni, nem akarunk háborút, menteni akarjuk a veszélybe került emberek életét, de harcolnunk kell a szervezett bűnözés, az embercsempészet ellen – mondta a naív Schauble.

                                                           2018. 06. 27.

 

             A Bundestagban a képviselők Németország csúfos vereségét és kiesését konstatálhatták. Mert nem azért dolgoznak még most sem, hogy megoldást találjanak a bevándorlók okozta válságra, hanem harmadrendű, a nemzetük jövője szempontjából jelentéktelen eseményekre. Mi lesz vajon Löwvel?

             Félő, hogy megy a levesbe. De mi lesz Németország sorsa? Ez már nemcsak német kérdés, hanem egész Európa jövőjét meghatározó történelmi fejlemény. Avagy ők is szívesen mennének abba a bizonyos levesbe? A nemzetük tragédiájának lehetőségét ennyire félvállról veszik? Akkor abban a parlamentben nem felnőttek, hanem éretlen gyerekek ülnek.

             Svédországnak pedig segítettek a bírók. A 3:0-ás győzelmük teljesen irreális! Ez a viedóbírós játék: különjáték a labdarúgás kárára.

                                                          2018. 06. 28.

 

             Egy ellenzéki szösszenet, hogy nehogy jól érezzük magunkat a békés hazánkban. Részlet a gyömrői polgárokat is befolyásoló Régió májusi számából:

             Előtte egy teljes oldalon gyászolják a Népszabadság egyik volt munkatársát. Majd a másodikon kikapnak a jelenleg még hatalmon lévők, és közvetlenül a választások előtt:

 

                                       Hogy van ez külföldön?

 

              Kerékpározás terén is lenne mit tanulnia a magyarnak más nemzetektől. Több országban is fölismerték, hogy a rendszeresen kerékpárral közlekedők energikusabbak, frissebbek, jobb a közérzetük, összességében egészségesebbek azoknál, akik keveset mozognak, ezért különleges támogatási rendszerekkel segítik a bicigliseket. Angliában és Belgiumban például a kerékpárvásárlást anyagilag is támogatják, a munkaadók pályázhatnak zuhanyozóhelyiségek kialakítására, ha igazolják, hogy a dolgozóik kerékpárral járnak munkába. Angliában a megtett kilométerenként is kapnak hozzájárulást a dolgozók, ez nagyjából olyan, mint itthon a benzinpénz.

             Eddig a cikk. Most jön a kérdésem: Mit gondol a fogalmazó és a szerkesztő, vajon ez van olyan vonzó a magyarok számára, mint amennyire taszít bennünket az a tény, hogy megkéselik vagy megerőszakolják a jámbor kerékpározó nőket vagy férfiakat? Már látom is gyömrői munkásokat, amint vonat helyett kerékpárra pattannak! Irány Budapest!

                                                     2018. 06. 29.

 

              A demokrácia őshazájában, Athénban a népoktatás alaptantárgya a zene és a testnevelés volt. Hogy a gyerekek ügyesek, erősek és finom lelkűek legyenek. A felnőtteknek kötlező volt a színház, és általa az erkölcs, a nemzeti hagyomány, a mitológia ismerete.

                                       Ébreszd fel alvó nemzeti lelkedet!

                                       Ordítson orkán, jőjön ezer veszély,

                                       Nem félek. A kürt harsogását,

                                       A nyihogó paripák szökését

                                       Bátran vigyázom. Nem sokaság, hanem

                                       Lélek s szabad nép tesz csuda dolgokat.

                                                                      Berzsenyi Dániel

                                                      2018. 06. 30.

 

      A HÍRÜGY jelentése szerint hamis a német kacellárasszonynak az a kijelentése, hogy a V4-ekkel kölönalkut folytatott migránskérdésben. És mindenki vállalt. Nos, ezt először Orbán Viktor, majd Babis és a lengyel miniszterelnök is tagadta. Lehet, hogy ez a hazugság volt számára az utolsó szalmaszál?

      Egy aktuális anekdota a 19. század elejéről.

      A harangozónak tudtára adatván, hogy tűz van, felszaladt a toronyba, és félreverte a harangot. De mivel sokáig nem látta a gyuladalmot, remegni kezdett, hogy valaki csak megtréfálta. És most keményen meg fogják bűntetni, hogy a városkát megijesztette.

      Végre csakugyan kiütvén a gyulladás, örvendezve kiáltá:

       -Hála Istennek, mégis ég!

                                                     2018. 07. 01.

 

    Hamvas Béla:

    A nő lények halmaza: egyszerre esedékes benne Éva, az Anya, Lilith, Sophia, Athéné, vagyis a szerelem, az édesanya, a démon, a bölcsesség,

    Derűsen hozzáteszi:

    Nőiség: a világ számára kolosszális ráfizetés, de megéri.

    A HÍRÜGY tudósítója szerint Macron Fanciaországa a végét járja. Egyszer már Hitler markából kimentették a szövetségesek 1945-ben, és elfogadták egyenrangú társnak.

    Annak ellenére, hogy egy nácikkal tökéletesen együttműködő Vichy-rendszert hoztak létre. Nyalták a talpát Hitlernek, majd ugyanilyen hévvel a felszabadító jenkiknek.

    De Gaulle még meg tudta teremteni a nagyság látszatát, és a gloire jegyében néhány évvel a 72-ben bekövetkezett halála előtt neki is volt egy kísérlete a kolonizációra. Egész pontosan Kanada felosztására, nyelvi alapon, de az hamvába holt.

    Utána egészen Macronig süllyedtek. Ki fogja őket ebből a mai káoszból kihúzni?

    A Tom Jones írója, Fielding is a legundorítóbb népnek nevezte a 18. században. A közeli szomszédok már csak jól ismerik őket? Talán ezért brexiteltek. A magyar történelemben is dicstelen szerepet játszottak. Csak két eseményt kell kiemelni: Mohács és Trianon

                                                   2018. 07. 02.

 

     János evangéliuma a farizeusokról:

     „A ti atyátok az ördög, és atyátok kívánságait akarjátok követni. Gyilkos az kezdet óta. Nem tartott ki az igazságban, mert nincs igazság benne. Amikor hazudik, saját természete szerint beszél. Hazug ő és a hazugság atyja.”

     Korunk tudósai kimutatták, hogy a hazugság sokkal nagyobb szellemi erőfeszítést követel, mint az igazság kimondása.

     Érdekes páros a svéd nézők között. Egy tipikus muszlim, mellette egy gyenge svéd virágszál kifestve. Nem csak a fajkülönbség, de korkülönbség is nagy lehetett közöttük.

     Hogy ne ismerjék fel a tévéből, az egész arca kékkel és sárgával bemázolva. Svédország-Svájc 1:0

                                                  2018. 07. 03.

 

     A Szabad Európa Rádió szerint Putyin elnöki rendelettel érdekes neveket adott egyes katonai hadosztályainak. Az egyiket például Erdélynek nevezte el. A másikat a monachiabeli Lembergről, Lengyelországról, Fehéroroszországról majd Warsóról és Berlinről is. Lemberg azért fontos, mert ma Lviv néven Ukrajnához tartozik.

     Ez a nemzeti öntudat erősítését szolgálja, és egyúttal politikai figyelmeztetés is. Bizonyára nem Magyarországnak címezte.

     Nem mindennapi gyilkosságról számolt be a BBC. Egy 92 éves nő, Anna Mea Blesting megölte 72 éves fiát, aki egy 57 éves nővel élt együtt. Éjszaka közepén bement a hálószobájukba és mindkettőt le akarta lőni, de a nőt már nem sikerült, mert elfogyott a lőszere. A gyilkosság oka: a fiú súlyos tehernek tekintette anyja gondozását, és az öregek otthonába akarta küldeni.

     Az idős hölgy a következőket mondta a lövések előtt:

     -Elvetted az életemet, most én veszem el a tiédet.

     1111 éve játszódott le a pozsonyi csata. 907-ben.

      Elrendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak! Eredeti latinsággal: Decretum…ugros eliminandos esse - így szólt a parancs százezer nyugati harcosnak. Liutpold bajor herceg és Theotmár salzburgi érsek voltak a megfogalmazói, akik személyesen is részt vettek a három napig tartó ütközetben.

       Johannes Arentinus humanista történetíró szerint a negyvenezer magyar harcmodora felőrölte a nyugatiak erejét, a két felbujtó is a fűbe harapott.

       Már keresztény államként is próbálkoztak a kinyírásunkkal. 1030-ban II. Konrád, majd III. Henrik 1051-ben. Mindkettő csúfos kudarcot vallott. Az elsőre a Vértes neve emlékeztet. Búvár Kund: Vörösmarty költeménye az utóbbit részletesen és szemléletesen láttatja.

                                                  2018. 07. 04.

 

       Lenin elvtárs emlékével én is pórul jártam. Érettségi után felkértek, hogy mondjak el a keceli kultúristállóban egy verset róla. El is kezdtem, és a jövendőnek elárulom, ez volt az egyetlen vers, amibe belesültem:

                          Mohosszakállú, vén orosz parasztok arcán,

                          pufók kölykök szemén feledte mosolyát;

                          a komoly nőkre, a hős férfiakra harcát

                          bízta, hogy ők vigyék, ők folytassák tovább.

Ahogy keceliesen mondják, „elszakadt a madzag”. A közönség nem röhögött, csak vigyorgott. A Szibériába hurcolt több milliónyi orosz muzsik lelke befogta a számat. / Benjámin László: Lenin /

      Nietzsche azt állította:

      Azóta, hogy az ember nem hisz többé Istenben, sem a halhatatlan életben, felelős lesz mindenért, ami él, s a fájdalomból megszületvén, arra ítéltetett, hogy az élettől szenvedjen. Az ő dolga, senki másé, hogy rendet és törvényt teremtsen!

       Azóta bőven megtapasztaltuk a Leninek, a Hitlerek meg a magánállamok törvényeit.

      Orbán elárulta a németeknek, hogy egész Európában nincs német nyelvű egyetem máshol, csak hazánkban. Nem szólva német gimnáziumok, általános iskolák és az óvodák nyelvéről.

                                                     2018. 07. 05.

 

       Indiában május óta az interneten terjedő álhírek miatt már 24 embert meglincseltek.

       Az a helyzet, hogy itt a legmodernebb techika találkozik a kétszáz milliós sötétséggel. Pl: Híre megy, hogy gyerekrablást követnek el majd egy bizonyos közösségben. Megjelenik ott két ismeretlen egyén, minden teketória nélkül agyonverik őket.

       Szintén indiai hír, hogy még mindig gyógyszerként használják a szent tehenek vizeletét a helyi gyógykezelésekhez.

        Ellenpéldák: Nálunk egykor füvesasszonyok dolgoztak az orvosnélküli falvakban, és többnyire eredményesen. Semmelweis Ignácnak is milyen nehezen sikerült leküzdenie az oktalan előítéleteket és a rivalizálást.

        Az ember kettős lény: test és lélek. Helyét e kettő egységében találhatja meg. Akinek ez sikerül, azt anyanyelvünk így dícséri: helyén van a szíve.

        G. B. Shaw-ról Chesterton írja: „hősies, nagylekű szíve van, de ez a szív valahogy nincs a helyén.”

        Nagy Szovjetunió - párti író volt. A Kádár-korszakban a színpadainkon Shakespeare-nél is gyakrabban játszották. Pedig jól ismerhette a kommunizmus valóságát. Moszkvában Sztálin mindig szívélyesen fogadta. Manapság már seholsincs! Igaz, hogy Shakespeare is lejárt lemez, éppen Angliában, a szülőföldjén. Ahol manapság Allah az úr.

                                                     2018. 07. 06.

 

       Szófiában tartják ma Kína és 16 közép-kelet-európai ország vezetőinek csúcstalálkozóját. Li Ko-Csiang kínai miniszterelnök és Csen Sze-csing bankelnök is részt vesz rajta. A következő csúcs összel Budapesten lesz, ahol létrejön a közös bankrendszer központja. A mellékelt képen Orbán bolgár vallási vezetőkkel látható.

Odüsszeusz Hádész lakában ilyen bölcsességeket hallott egykori harcostársaitól.

                     Agamemnon:

                     „Éppenezért nődhöz te se légy túl kedves ezentúl

                     és sose mondd el, amit tudsz, többé néki egészen.”

                         Akhilleusz:

                      „Csak ne dicsérd a halált nékem, fényes Odüsszeusz.

                      Napszámban szívesebben túrnám másnak a földjét,

                      egy nyomorultét is, kire nem szállt gazdag örökség,

                      mint hogy az összes erőtlen holt fejedelme maradjak.”

     Ma temették el szülőfalujában, Nagygalambfalván Kányádi Sándor költőt kilencven éves korában.

                                                       2018. 07. 07.

 

     Ma éjszaka csak 28 autót gyújtottak fel Nantes - ban a migránsok a néhány nappal ezelőtti rendőri intézkedés következtében. A fegyverét használó rendőr bíróság előtt áll.

      A thaiföldi barlangból kimentették a benn rekedt focista barlangászokat, akiket a FIFA meghívott az oroszországi vb döntőjére.

                                                     2018. 07. 08.

 

     A négyesfogat, amely bekerült az elődöntőkbe, igen elgondolkodtató. Egy van közöttük, amely valóban nemzeti válogatottnak számít, a többi összevásárolt

dzsungel-, pampa- vagy szavannalakó. Horvátország az egyedül tisztességes, a többi csak összevásárolta a nemzeti tizenegyét.

     Ezeknek a játékosoknak a zöme persze még a himnuszukat sem képesek elénekelni. Belgák, franciák, angolok? Ennek a háromnak összeturmixolt csapata van. Hajrá horvátok!

      Szijjártó Péter egy amerikai lapnak: „Építettünk egy hosszú kerítést. 550 kilométeren keresztül védjük Európát, a schengeni határt, és azt mondtuk: egyetlen úton lehet Magyarországra lépni, a törvényes úton. Pont.”

       A betelepítési kvótákkal van óriási probléma: meghívánsként tekintenek rá a bevándorlók. Ennek a következtében az elmúlt három évben Nyugat-Európában 29 terrortámadásnak 300 áldozata volt.

        Azért helyeseljük az amerika elök kijelentését: Az amerikai nép az első. Számunkra a népünk akarata a meghatározó.

                                                    2018. 07. 09.

 

       

       A thaiföldi fiatalok sorsa és szerencsés megmenekülése sokkal fontosabb az emberiség számára, mint a sorozatos és sokszor komikus tévedésekkel teli labdarúgó-világbajnokság végső kimenetele.

       Az első morális kötelesség volt, a második botrányos erkölcsi eltévelyedés. Előre kiszámított és felvásárolt európai befutókkal. Igazi gladiátor-csapatokkal, amelyek – egy kivétellel – a sok pénzért vállalt nemzeti színekben az illető ország méltatlan képviselői voltak. Belgium, Franciaország, Anglia!

       560 milliárd forint fut ki ma este a pályára!

       Meghalt Lord Carrington százéves korában. Évekkel ezelőtt úgy nyilatkozott, hogy a Falkland-háború ugyanolyan hírszerzési baki volt, mint későbbi az iraki.

                                                 2018. 07. 10.

 

        A HÍRÜGY jelenti, hogy egy brit lapban a következő kommentár jelent meg: Inkább ne nyerjünk a vb-n, mert akkor kezet kell fogni Putyinnal, és át kell venni a „novicsokkal” mérgezett világbajnoki trófeát. Micsoda primitív megnyilvánulása ez is az oroszellenességnek!

        Szintén a HÍRÜGY értesülése, hogy minden jel arra enged következtetni, hogy a német kormány és a média igyekezett eltusolni egy 2015-ös tragédiát, amelyben lefejeztek egy gyereket.

        Van abban valami végtelenül lehangoló, hogy Salvini olasz belügyminiszter így támasztja alá a migránsok közfürdőkből való kitiltásáról hozott rendeletét. Salvini egy ilyen fürdőnek a falánál úszónadrágban látható.

                                                        2018. 07. 11.

 

        A család nem arról szól, ki kit és mennyire szeret. A család egy társadalmi konstrukció.

        Szidják Novák Katalint, pedig csak azt mondta, hogy a homokos együttélés nem család.

         Egy magyar tanulmány arról értekezik, hogy a Kádár - rendszer leghűségesebb népe a cigányság volt. Kaptak ingyen házat a putrik helyett, önálló iskolákat, a gyerekszám arányában pedig állami segélyt.

        Az már az érem másik oldalához tartozik, hogy az épületek kicsinyek voltak, és túlzsúfoltak. Az iskolákban igen kevesen végezték el a nyolc általán és az állami segélyt a férfiak egy közeli kocsmában jórészt megitták. Emiatt igen sok lett közöttük az alkohol áldozata.

        Egyetlen értelmiségivé lett cigány származású keceliről tudok. Az is muzsikus cigányok leszármazottja. Kecskeméti Sándornak hívják. Igen szimpatikus fiatalember volt, de ma már természetesen meglett férfi. Valamelyik Kalocsa – környéki településen tanít.

         E fajtiszta kis nép, a horvátok megverték a világ minden tájáról honosított és jól fizetett zsoldosokat. 

                                                        2018. 07. 12.

     A HÍRÜGY jelentése szerint két fenevaddal is fenyegették tegnap a nagyérdeműt: Egy börét vesztett 7-8 méteres anacondával és a NATO-val, amely úgy kell a világnak, mint a szerencsétlen ember számára a púp. Illetve bizonyos embercsoportoknak a teli pézeszsák.

     Jean-Clode Junker méltó a pozíciójára. Ma más legalább két-három férfi kell mellé, hogy jobbról-balról támogassa, mert annyira elitta az eszét. Legutóbb a NATO ülésén vett részt, mint komoly politikai tényező. Az Európai Unió élén állva, mostanában inkább dülöngélve, pedig kifejezi ennek a szervezetnek a komolyságát.

     Donald Tramp: „A bevándorlás maga alá gyűri Európát. Ha nem lépünk gyorsan Európa sohasem lesz többé olyan, mint volt a migráció előtt.”

     Egy palesztin származású bevándorló megtámadott egy zsidó professzort, és a következőket kiabálta ütlegelés közben: No Jews in Germani! Ki a zsidókkal Németországból!

      Tavaly, főleg Franciaországból, tízezer zsidó vándorolt ki Izraelbe.

       A hollandiai Denk nevű muszlim migránsok érdekeit képviselő párt vezetője szerint a hollandoknak el kell hagyniuk hazájukat, ha nem tetszik a sokszínűség.

                                                  2018. 07. 13.

 

       ENSZ – VESZÉLY! Ilyen főcímmel ad jeletést a HÍRÜGY ma reggel a nemzetközi szervezet tanácskozásáról. Idézi Szíjjártó Péter szavait:

       Az ENSZ javaslata a korlát nélküli bevándorlásról teljesen ellentétes a józan ésszel, hazánk érdekeivel és az európai biztonság helyreállításának szándékával.

       Anonymus: Minden adott vagy kapott csók megrövidíti az életünket.

                                                   2018. 07. 14.

 

             

      Franciaország - Horvátország 4:2. A dzsungelválogatott legyőzte a fehéreket. Viktor Moszkvában tárgyalt Putyin elnőkkel az aktuális energetikai és egyéb gazdasági kérdésekről, igen baráti légkörben. Szeptember 18-án tartják a következő csúcsot: erről is megállapodtak.

       Macron elnököt is mutatták, amint lótott-futott a lelátón. Micsoda pitiáner pasas!

       Tisza István: A gondolkodás szabadságát a szabadgondolkodástól kell megmenteni!

       Méltó politikai ellenfele volt Ady Endrének.

                                                    2018. 07. 15.

 

       A kitoloncolandó migránsok felét nem találják a német hatóságok. A német Hoffington Post cikkének szerzője, Veit Linden szerint a populizmus előretörésének megakadályozása érdekében a jelenlegi német állampolgárokat migránsokra kell kicserélni egy újratelepítési terv keretében. Az én próféta lelkem! Megírták, hogy a franciák győzelme a migránsok győzelme!

                                                       2018. 07. 16.

 

         Kétnapos izraeli hivatalos látogatásra utazik szerdán Orbán Viktor. Bemjamin Netanjahu miniszterelnökkel és Reuven Róolimmel, Izrael Állam Elnökével tárgyal.

         A székelység a magyar nemzet része, nem nemzeti kisebbség.

          Abdul nevű migráns, efgy magyar táborból interjút addott egy nyugati liberális szócsőnnek. És a hazugságáraradat után, mint egy slusszpoént kijelenti, „hogy Magyarországon csak a magyaroknak van tere.”

                                                          2018. 07. 17.

 

         Szegény Lizaveta Prokofjevna szeretett volna visszamenni Oroszországba, és Jevgenyij Pavlovics szerint epésen és szenvedélyesen bírált mindent, ami külföldi:

         -Sehol se tudnak jó kenyeret sütni, télen majd megfagynak, akár az egér a pincében-mondta-, de itt legalább, e szegény beteg mellett, itt legalább orosz módra kisírhatom magam – tette hozzá, és megrendülten mutatott a hercegre, aki egyáltalán nem ismerte meg. Elég volt a rajongásból, ideje már a józan észre hallgatni.

         Mert mindez, ez az egész külföld, ez a maguk egész Európája csak egy agyrém, és külföldön mi is mind csupán agyrémek vagyunk. Majd meglátja, jusson eszembe a szavam! – fejezte be csaknem dühösen, amikor elbúcsúzott Jevgenyij Pavlovicstól.

          A templomok harangjának hangjai gyönyörűek. A müezzin imára hívó éneke is nagyon szép lehet, ha megfelelő hangon adják elő.

           Ám, az Allahu Akbar az utolsó dolog, amit hallasz, mielőtt felrobbantja magát egy öngyilkos merénylő – nyilatkoztaTichard Daukins, a világhírű brit tudós.

                                                         2018. 07. 18.

 

           Egy félszemű holland politikus. A HÍRÜGY jelenti: Stef Blok holland külügyminiszter az alábbi kijelentéseket tette:

           Mondjanak egy példát egy olyan multietnikus vagy multikulturális társadalomról, ahol az őshonos lakosság még mindig él, és békésen élnek egymás mellett a felek. Én egyet sem ismerek. / Ez volt a nyitott szem! /

            Sétáljanak csak végig egy prágai vagy varsói utcán. Nincsenek színesbőrűek. Hetek alatt eltűntek, mert púposra verik őket. Nekik nincs életük azokon a helyeken. / Ez volt a hályogos szem! /

            Ritka ostoba politikus ez is!

 

                                                        2018. 07. 19.

 

            Lübeckben fordult elő a következő késelés. Iráni származású 35 éves férfi egy távolsági buszon vette elő a nagykést és 14 utast megszúrt. Kettőnek az állapota súlyos – ezt jelentette ma HÍRÜGY.

                                                          2018.07.20.

 

           Németországban 10 ezer orvos hiányzik. Franciaországban 150 ezer marokkói rendőrt állítottak szolgálatba. Felmerült annak a lehetősége, hogy román, bolgár, stb katonákkal pótolják a németeket.

                                                          2018. 07.21.

 

            Ma van a nándorfehérvári győzelem emléknapja. 1456. július 22. 562 évvel ezelőtt történt, de a világ még ma sem tudja, miért szól délben a harang! Nemigen van aktuálisabb megemlékezés, mint éppen a mai. Hunyadi János és Capistrano szerzetes. Magyar és olasz együttműködés.

                                                           2018. 07. 22.

 

             A HÍRÜGY ma inkább külpolitikával foglalkozik. A legkomolyabb Irán-ellenes fenyegetéssel. Mondván:” maffia-állam”. Lehetséges, de akkor sincs joguk propagandával a rendszer ellen hangolni az embereket. Esetleg polgárháborút okozni. Állítólag a sah bukásával egyidőben elmenekült legalább négy-öt millió iráni támogatja, az USA-ból, a rendszerbuktató szándékot. Maffia-állam? Melyik nyugati állam nem az?

               Ugyanakkor Kína köré óhajtanak hálót szőni Japánnal, Indiával, Ausztráliával szövetségben. Az USA így akarja bizonyítani, hogy már megint első az imperialista szándékok felmutatásával. Az oroszokkal sem mennek sokra, csak csodafegyverek gyártását ösztönzik. Ez az igazi maffia-kormány, kiszolgáltatva a fegyvergyártó maffiának. Mit számítanak újabb halott milliók?

                                                         2018. 07. 23.

 

           Haaretz tükrében: Magyarországon születtem, Ausztráliában éltem, és elkötelezett cionista vagyok, aki Izraelben dolgozott. Hadd beszéljek nagyon világosan! Orbán a legjobb politikus, akit a zsidók valaha is kívánhattak maguknak. Kifogások mindig lehetnek. De biztos vagyok abban, hogy a nagyarányú muszlim beáramlás megakadályozásával Orbán életeket mentett meg. Orbán lehet – illiberális demokrata -, de de ő az, ki védi a zsidókat és távol tartja a muszlimokat. Akkor meg mit panaszkodunk?  / Lóránt Károly /

                                                       2018. 07. 24.

 

           96 éves korában elhunyt Szepesi György. 84 éves korában derült ki, hogy Szepesi György az állambiztonsági hatóság ügynöke volt. Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött papírok szerint Szepesit Galambos Feri fedőnéven tartották nyilván. 1950-ben szervezték be. A BM Politikai Nyomozó Főosztályától az úgynevezett belső reakció elhárításával megbízva. Később kulturális területre helyezték át.

         Igen jól emlékszem, hogy melbourne-i olimpiáról maguk a sportolók kergették el. Amikor hazatért, a parlamenti rádióban arról papolt, hogy „tegyétek le fiatalok a fegyvert, mert elmarad a vasárnapi magyar-svéd”. Eredményesen vett részt a magyar labdarúgás 56 utáni lezüllesztésében. / Ebben méltó párja volt Vitray Tamás. / Legyen neki nehéz a föld!

         Nocsak, milyen hasonló érdekességet tudtunk meg a mai napon egy sokkal jelentősebb emberről is! Nevezetesen, Ernest Haminway íróróról, a nagy vadászról és halászról. Nem mást, minthogy kettős ügynök volt. Egyidőben: amerikai és szovjet. A szovjet kapcsolatot leginkább elhiszem, mert még a mocskos spanyol polgárháborúban is jelen volt, teljes odaadással a köztársaságiak oldalán. Azt a polgárháborút pedig a nemzetközi, elsősorban kommunista brigádok, vívták a spanyol nép többsége ellen.

                                                        2018. 07. 25.

 

        Orbán Viktor azt nyilatkozta Bildnek, hogy a német kancellárasszonynak nincs joga, hogy megmondja, kit kell Magyarországnak befogadnia. Miként ő sem szabhatja meg, hogy a németek kit engedjenek be az országukba.

                                                       2018. 07. 26.

 

       Egy jól táplált olasz püspök szerint érdemes lenne a kereszténységet feláldozni a beözönlő muszlimok és afrikai népessség befogadása érdekében.

                                                       2018. 07. 27.

 

          Ej, pajtás! Olyan a világ, mint valami óriási vállalkozás, amelynek egyetlen célja, higgye el, hogy kitoljon mindenkivel. Maga még fiatal. Legyen magának lecke egy életre ez bölcs pillanat! Figyeljen rám, bajtárs, és ne feledje soha többé fontosságát e jelnek, amely olyan jól tükrözi társadalmunk valamennyi gyilkos hazugságát.

          Én mondom nektek, kisemberek, az élet áldozatai, örökös vesztesek, meglopottak és megalázottak, még most figyelmeztetlek, hogy amikor a világ nagyjai szeretni kezdenek benneteket, akkor hamarosan indulhattok ágyútölteléknek. Mert ez a jel, minden a szeretettel kezdődik. / Céline: Utazás az éjszaka mélyére /

                                                      2018.07.28.

 

          XIV. Lajos legalább, emlékezettek csak, rá se köpött a jó népre. XV. Lajos hasonlóképpen A seggét törölte ki a jó néppel. Akkoriban, igaz, nem éltek jól az emberek, a szegények sose éltek jól, de mégse hajszolták őket a halálba olyan acsarkodó kitartással, mint ahogyan minket hajszolnak mai zsarnokaink. A kisemberek, állítom, csak akkor alhatnak nyugodtan, ha a nagyok észre sem veszik őket, mert ezek csak érdekből vagy szadizmusból gondolnak a néppel. / Céline /

                                                       2018. 07. 29.

 

           A filozófusok voltak az elsők. Ne mulassza el megjegyezni, hogy legelőször a filozófusok kezdtek mindenféle ostobaságot beszélni a népnek. A nép addig csak a katekizmust ismerte! Ők erre nagy hangosan kijelentették, hogy tanítani fogják a népet. És micsoda igazságokat tártak föl előtte! Gyönyörű igazságokat! Csupa vadonatúj eszmét! Csak úgy csillogtak – villogtak, hogy a nép szinte belevakult! Hát ez az, szólt erre a jó nép, ez az igazi! Pontosan ez! Ezért már érdemes meghalni! Mert a népnek más vágya sincs, mint meghalni. Ő már csak ilyen! Éljen Diderot! – ordították, meg: Bravo, Voltaire! Ezek aztán a filozófusok! És éljen Carnot, aki oly kitűnően szervezi meg a győzelmeket! Éljen mindenki!

 / Céline /

                                                          2018.07. 30.

 

             Mert ezek a fiúk nem hagyják, hogy a jó nép továbbra is tudatlanságban és babonában éljen! Megnyitják előtte a szabadság útjait! Nagykorúsítják! Egy pillanatig sem tétováztak! Először is mindenkinek el kell tudni olvasni az újságokat! Akkor elnyerik az üdvösséget! Az istenfáját! Gyorsabban! Senki se maradjon írástudatlan! Írástudatlanokra nincs szükség! Katonapolgárokra annál inkább! Akik szavaznak! Akik olvasnak! Akik háborúznak! És menetelnek! És csókot hintenek! Ettől a kezeléstől aztán nagyon hamar beérett a jónép.

            És a szabadság kivívásának örömét mégiscsak muszáj fölhasználni valamire! Danton nemhiába strapálta magát. Elordította magát néhányszor, de úgy, hogy még ma is visszhangzik, és máris sikerült mozgósítania a jónépet. És megindultak az első emancipáltak lelkes zászlóaljai!

             A szavazásra jogosult, zászlólengető hülyékből alakult sereggel Damouriez Flandriába vonult, hadd lőjék őket halomra. Maga Damouriez viszont, úgy látszik, túl későn szállt be ebbe a teljesen új, idealista játékba, ezért inkább a pénz mellett döntött, és megfutamodott. Ő volt a mi utolsó zsoldosunk… Az ingyenkatona akkor még új jelenség. Annyira új, hogy Goethének, hiába volt Goethe, amikor látta őket Valmynál, teljesen leesett az álla.

             Amikor meglátta ezt a rongyos szenvedélyes sereget, amelyik az úgynevezett hazafiságot védelmezve békésen türte, hogy Poroszország királya aprítja, mit a répát, Goethe rájött, hogy van még mit tanulnia: Ettől a naptól kezdve – zengte gyönyörű hangon - ahogy azt már őzsenisége szokta –, új korszak veszi kezdetét.

             Azt meghiszem. Később mivel ez a rendszer kitűnően bevált, kezdték sorozatban gyártani a hősöket, és a rendszer folyamatos tökéletesedése következtében a gyártási költségek is egyre csökkentek. Ennek persze mindenki örült. Bismarck, a két Napóleon. Az égi vallás helyén, amely már a reformáció idején kipukkadt, és csak az egyházi perselyekben élt tovább, a zászló vallása lépett. / Céline /

                                                                  2018. 07.31.

 

              Éppen Belgiumban, annak is egyik Verviers nevű városkájában, a futballpálya kellős közepén felrobbantotta magát egy ötven év körüli férfi. Ő lett az egyetlen áldozat. Meggyőződhetett arról, vagy meggyőzhetett valakiket arról, hogy a maga gyártotta szerkezetek kifogástalanul működnek. Árumemutatót tartott!!

              A helyi polgármester arab származású. Szerinte szó sem lehet terrorista akcióról! Mielőtt ők ott befészkelték magukat, azon a vidéken már előtte is ez volt az öngyilkosság bevett formája.

                                                                2018. 08. 01.

            

              Ha végigtekintünk a magyarság történelmén, egészen a 18. századig, csupa olyan hadra kelt sereggel találkozunk, amelyet a körülhordozott véres kard hívott csatába. Vitam et sanquinem! – ajánlották föl nemeseink nagylelkűen Mária Teréziának. Nem a jobbágyaikat, akik a nemesi tulajdont robormunkával és a bérelt birtokaikat kilencedért-tizedért művelték. Ritka kivétel volt, amikor 1456 – ban Capistrano szavára bekapcsolódtak a nándorfehérvári összecsapásba. De akkor is csak önkéntesen, és mint jó keresztények! Ami 1514-ben Dózsa-felkelésként lejátszódott, az puccs volt az egész köznemesi rend megsemmisítésére.

             Ennek egyenes következménye lett Mohács, ahol a magyar lovagsereg minden tagja, mert elsősorban ezek hullottak el, hozták a legnagyobb áldozatot: nemesek voltak, vagy egyházi méltóságok. De ne feledkezzünk meg II. Lajos szerencsétlenségéről sem! És kik voltak azok, akik a legmodernebb ágyúkkal Szulejmánt, jó pénzért fölszerelték? A magukat kereszténynek valló franciák.

             Ezért nemigen csodálkozhatunk Céline kiábrándultságán sem. Ő már csak közelebbről ismerhette népe történelmének fordulatait, amelyek egész Európára pusztító hatással voltak. De képet kaphatunk az első világháború Franciaországáról, amely elsősorban korrupt és velejéig romlott már ekkor is. Ha nincs az amerikai segítség, irgalmatlanul elbukik, és magával rántotta volna Nagy-Britanniát is. Ma éppen csak vergődik, mint a partra vetett hal.   

                                                        2018.08. 02.

 

            A hollandiai Deventer városában egy zsidó közösség zsinagógáját felvásárolta egy muszlim vállalkozó. Állítólag éttermet akar benne nyitni. Mondani sem kell, hogy mennyire szimpatikus ez a helyi üzletkötés a városi és az egyetemes zsidó közösségnek!

            Azt hallottam, hogy a polgárháborút követően sok családnak maradt saját fegyvere. Egy pisztoly éppen ma dördült el az egy közép-szerbiai faluban. Két migráns az áldozat. A halásesetek oka pillanatnyilag ismeretlen. Csak találgatások vannak.

            Száz éve született, és napra pontosan tíz éve halt meg a Alexandr Szolzsenyicin, a Nobel-díjas író.

                                                       2018. 08. 03.

 

           Felújították Frommer Rudolfnak, a „magyar fegyverek atyjának” a síremlékét a farkasréti izraelita köztemetőben.

                                                       2018.08.04.

           Húsz év után újra aranyérem női tornában Dévai Boglárka jóvoltából.

                                                        2018. 08. 05.

 

            Ha importáljuk a harmadik világot, akkor harmadik világbeli problémáink lesznek – nyilatkozta Jasice Atkinson EP—képviselő.

             A szimpatikus Kapás Boglárka aranyat nyert úszásban.

                                                        2018. 08. 06.

 

            Orbán Viktor bevándorlásellenes flamand fiataloknak: Ha nem álltok fel és harcoltok, ti lesztek az utolsó flamand generáció az egykori hazátokban!

                                                                2018.08.07.

 

            Hiába utasítottak el Németországban 700 ezer menekültkérelmet, a migránsok nem hajlandók hazamenni.

                                                                2018. 08. 08.

 

           Németországban megengedik a fasiszta jelképek haszálatát az internetes játékokban. Nem tilos a Hitler bajsza!

                                                               2018. 08. 09.

 

           Abortusz: Egyesek szerint gyilkosság, mások szerint alapvető emberi jog a gyilkossághoz.

                                                                2018. 08. 10.

           Anyai jog: A tulajdon gyermekének magzati korban való előre megfontolt szándékkal, különös kegyetlenséggel, bűnszövetkezetben, általában anyagi érdekből való megölése.

                                                                2018. 08. 11.

           Autó: Gazdaságtársadalomban az a csúcscucc, amely tulajdon gazdájának a gazdája. Ezzel szabadon mehet neki a fának és az ellenőrizhetetlen szexuális szabadságnak. Bár csóró embernek ezt egy motorkerékpár is megteszi. / Lásd F.J. példáját Kecelen! /

                                                                2018. 08. 12.

 

            Azért írok, hogy az emberek jobbak legyenek nálam.

                                                                2018. 08. 13.

 

            Átvilágítás: Lédererné, mi van a kosárban? Kodelkának keze, feje, lába?

                                                                2018. 08. 14.

 

             Ceausescu: Véreskezű magyarbarát tankönyvíró a XX. században. Ő írta – saját érzékenységére tekintettel – a magyarországi történelemkönyveket.

              980 éve halt meg Szent István király.

                                                                 2018. 08. 15.

 

              Civilizáció: Áruk által a piacra terelt embernyáj.

                                                                  2018. 08. 16.

 

               Cionista: Olyan zsidó, aki egy másik zsidóval rábeszéltet egy harmadik zsidót, hogy az egy negyedik zsidó pénzén egy ötödiket Izraelbe költöztessen.

                                                                   2018. 08. 17.

 

                Csömör: nagyközség Pest megyében. Szerelmi csaták Mohácsa.

                                                                    2018. 08. 18.

 

                Emlék: Amit lélekcenzorunk, mint elviselhetőt, a múltból meghagyott.

                                                                    2018. 08. 19.

 

                Kanadában megszólalt a nemzeti lelkiismeret. 1870 és 1970 között a az indián gyerekek százezreit kényszer-iskolákba-kollégiumokba zárták, ahol megfosztották őket anyanyelvüktől, és rájuk kényszerítették a franciát vagy az angolt.

             Most kezdik szánni-bánni!

                                                             2018. 08. 20.

 

             Csatorna: latinul cloaca; hogy tartalmából minden lakásba jusson, arról rádió - és tv-állomások, távközlési műholdak, stb gondoskodnak; minél fejlettebb egy civilizáció, tagjai annál több csatorna anyagát bocsáthatják magukra, magukba.

                                                           2018. 08. 21.

 

             Csontváry Kosztka Tivadar: éhhalott 1919 – ben; a Teremtővel a közvetlen kapcsolatot megtalálta. „Te leszel a Napút festője, nagyobb Raffaelnél.” Panteista Istenhívő lett, az Ő sugallmazásait követte. Erről értesítette Burian gróf német külügyminisztert is.  Mivel állítását hatalmas és tökéletes festményekkel igazolta, kortársai őrültnek minősítették, és belevágtak az I. világháborúba. Nem az a kérdés, hogy néhány műve meg fogja – e állni az idő próbáját, hanem az idő meg fogja – e állni az ő próbáját. / Fülep Lajos /.

            A XXI. század első évtizedei eddig azt bizonyították, hogy az Isten nélküli ember el fog bukni. Fenyegetően feltárta Önéletrajzában ennek a mai világnak is a rákfenéit: az összeesküvéseket az EMBERISÉG és az EMBERIESSÉG ellen.

                                                         2018. 08. 22.

 

           Szeretetlenség a legvégzetesebb őrület. Nem csak az pusztul bele, aki ellen irányul, hanem az is, aki táplálja.

                                                        2018. 08. 23.

 

           Szárszó sokszoros jelkép. Nem földrajzi hely, nemcsak József Attila, B. Nagy László és Latinovits Zoltán vére szárad a síneken, de a református gondolkodás és becsületesség, az evangélium és a nemzeti irodalom találkozásának, az egyház és a nemzet szolgálatának, a hit és a magyarság iránti elkötelezettségnek a szimbóluma. Ahol a tanácskozók között ott járt az Isten. / Czine Mihály /

                                                        2018. 08. 24.

 

             Albert Schweitzer egyik orvosa, Baksai László így emlékszik mestere tanítására:

             „Sokszor mondta orvosainak jó tanácsként, hogy mindenekelőtt a szívükre hallgassanak, még így is 5 százalékban fognak hibázni. Ha nem így tesznek, 75 százalékban.”

                                                         2018.08. 25.

              Berzsenyi Dániel: az utolsó latin költő, aki magyar nyelven folytatta / A magyarokhoz, Fohászkodás, A közelítő tél, Napóleonhoz /

                                                          2018.08. 26.

 

              Két millió euróból épült újjá egy iraki település ezer keresztény család számára:

              TELL – ASZKUP: MAGYARORSZÁG LEÁNYA.

                                                          2018. 08. 27.

 

              A társadalmon kívüliek kerültek uralomra, minden közösséget rontanak – bontanak. Az új ideológiák a tömeg kultuszát hirdetik. A figyelmes ember azonban átlát a szitán: tudja, hogy az egyén és a tömeg azonos minőség.

             „Nincs középpont, nincs fő, nincs méltóság – csak felhalmozott zsákmány, összeesküvés. Nincs felelősség, csak érdek.”

                                                             2018. 08. 28.

            Orbán Viktor, a cseh Babis és a lengyel elnök is mozgásban. Olaszországban és az USA – ban. Egy zsidó parlamenti képviselő újabb megfenyegetése és az illető lesújtó véleménye a francia állapotokról. Megkezdődött a választási kampány.

            Egy politikus Lengyelországból: Mikor épülhet mecset Warsóban? Amikor katolikus templom Szaud – Arábiában!

                                                          2018. 08. 29.

 

             Bulgária a sertéspestis miatt épített kerítést a román határra.

                                                           2018. 08. 30.

 

             Imádkozzatok Allahért, különben felrobbantom a repülőt! – mondotta egy orosz gép

  muszlim utasa. Kényszerleszállás Moszkvában.

                                                            2018. 08. 31.

 

             Khadim Rizvi, az egyik pakisztáni pártvezér kijelentette, hogy atomcsapást mérnek Hollandiára. Nem nyertek, az atomcsapás elmaradt, de az amsterdami pályudvaron megkéseltek két amerikai túristát.

                                                           2018. 09. 01.

 

             Svédországban összeverődött egy férfiak nélkül bulizó hölgytömeg, amely tehát kitiltotta a férfiakat bűntetésül az erőszakos közösülések miatt. Szerény véleményem szerint csupa kurtizán jött össze, hogy felhívja az erőszakoskodók figyelmét, hogy csak fizetés után távozhatnak. Rövidebben: a közösülés legyen mindig fizetésköteles. Lehet, hogy bevezetik még a családon belül is. A nászágy fejénél már időben ott lészen a persely!

                                                            2018. 09. 02.

 

              A német belügyminiszter szerint „német iszlámra” van szükség. Ez annyit jelentene, hogy az anyaországok ne szóljanak bele a német állampolgárokká lett iszlámhívők életébe. Ezek szerint minden országnak „speciális iszlámja” lenne Nyugat – Európában.

             Hogy mit fog ehhez szólni Erdogán, a török elnök, aki rövidesen Németországban fog tárgyalni? Az már előre sejthető. Azt fogja mondani, hogy iszlám csak egy van, és Allahból sincs egynél több. Ha én ezt itt tudom, miért nem sejti a belügyminiszter Németországban. Istenem, milyen ostoba emberek vezetik ezt az egykor olyan értelmes népet.

                                                             2018. 09. 03.

 

               A bevárlóhajóról vállalt 40 bevándotlót a Vatikán befogadta egy hete. Manapság keresik őket, de egy fia migráns nincs meg a befogadottakból. Elszívárogtak, valószínűleg Németország irányában. Újabb csapás a pápai tekélyre.

                                                             2018. 10. 04.

             A francia válogatott, a dzsungelválogatott, újból esélyes az európai megmérettetésen - jelentette ki a franciák jelzője.

                                                             2018. 09. 05.

              Az értelmes Vítray / Neufeld / Tamás számára eléggé megalázó lehetett, hogy egy Rákosi - és Kádár – csürhét kellett szolgálnia. Emlékszem, amikor riporterként a kiskőrösi kiskirálytól egy Petőfi - verset kért, de az eggyel szem szolgálhatott. Nem azért lehetett ő a járás első embere, mert a legnagyobb bunkó volt? Jellemzően az egész Kádár – érára. Ezt kedveltem a benne. A bátorságát, önállóságát nem vesztette el teljesen. A tévében szereplő másokról szót sem érdemes vesztegetni.

                                                             2018. 09. 06.

 

                 Szíjjártó Péter felkérte Macront, hogyha Magyarországról beszél, ne alkalmazza a gyarmattartók megszokott stílusát.

                                                              2018. 09. 07.

 

                 2010 után egymillióval nőtt a magyar állampolgárok száma.

                                                             2018. 09. 08.

 

                 A nagy civilizáció nem hódítható meg kívülről, amíg az belülről nem pusztítja el önmagát! / Apocalipto /

                 Készülnek már Soros sakálljai hazánk ellen.

                                                            2018. 09. 09.

 

                 Juncker szerint a Fidesz nem méltó a néppárti tagságra. Deutsch Tamás szerint Juncker nem néltó arra, hogy tagja legyen ennek a frakciónak.

                                                            2018. 09. 10.

                  Svédországban állítólag botrányos választási rendszer működött vasárnap. Hogyan bűnteti meg az Európai Unió?

                  Svédország, az én megítésésem szerint, egy link állam. Mind a két világháborúból kimaradt, de például nagy hasznot húzott a Hitlernek szállított acélból. Nem hallottam arról, hogy ezt rajtam kívül más is felrótta neki. Mindig csak a Nobel – díjakat osztogatta. Futotta erre is a Hitler pénzéből. Ez egy ilyen náció! Gazdag, de velejéig züllött. Játszadozzanak csak vele a migránsok. Hátha azok majd megnevelik!

                                                            2018. 09. 11.

 

                  A néppárti politikusok többsége felmondta Soros - diktálta közhelyeket. Csupa kis kaliberű politikus, akik Orbán Viktor térdéig sem érnek fel, de egész Európát súlyosan veszélyeztetik megalkuvó politikájukkal.

                                                            2018. 09. 12.

 

                   Hány ártatlan ember hullája kell még, hogy Nyugaton belássák, az eddigi politika csak az áldozatok számát növeli. Holnap lehet, hogy ő lesz a soros hulla a talán soha véget nem érő sorban. Állítólag józan, megfontolt emberek. Mondják, sokszor mondják, de a lényeg nem a szöveg, hanem a tett. Ez az, ami nagyon hiányzik.

                   Vajon mekkora egy politikus lelkiismeretének az ára? És mennyit érhet a hazaárulás? Látszik a szerencsétlenen, hogy maga sem hisz abban, amit mond, mégis a lelkiismeretét viszi a vásárra. Mennyit adnak ezen a vásáron egy sokszor használt viseltes lélekért? Vagy zsarolják valamivel? Az unokája életével? A gyereke karrierjének a csődbe juttatásával? Vagy csak attól fél, hogy nem lesz a kamerák számára fontos ember többé? Nem láthatják ezrek és ezrek, amikor maga is jól tudja, hogy hazudik, mellébeszél, és ilyen primitív módon hajszolja a népszerűséget. Ami számára, egy közönséges ember számára a narkotikum legizgatóbb formája. A hazaárulás olyan örökölt betegség, mint a hazaszeretet. Mondd meg, ki volt anyád, apád, és megmondom, ki vagy te? És azt is, miért mondasz valamit a hazád ellen vagy a védelmére? A génekkel öröklödik mind a kettő, de egyetlen embernél nem lehet jelen mind a kettő. Vagy-vagy!

                                                           2018. 09. 13.

 

           Aki kommunista, az vitaképtelen. Teljesen lehetetlen egy ilyen mentalitású emberrel kompromisszumot kötni. Akkor pedig nincs helyük a politikai életben!

                                                           2018. 09. 14.

 

           Most éppen a német papok fajtalankodtak, teszi közzé a Vatikán. 1944 és 2014 között.

           Érdekes figura, ez a Ferenc pápa. Hol eltussol bizonyos viszonyokat, most meg egy egész országra teríti szét a nem bizonyított megalázó feltételezések közül pontosan 3600-at. Nem 3602 -őt. Ügyes! És még mondják, hogy nem az ISIS – nek dolgozik! Svédországban a szocikat segítette, Izlandba ezzel a témával ment. Amerikában is meakulpázott a papok nevében. Most a német egyházat értékeli le. Bár, tudtommal, a németek nem is mind katolikusok.

                                                          2018. 09. 15.

 

                A Sorsok Háza Múzeum tulajdonosa, egész Európában egyedülállóan, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség lesz.

                                                          2018. 09. 16.

 

            

 

           Abortuszellenes kiállása miatt akarják megbuktatni a finn külügyminisztert. Gyilkosságnak tekinti a gyilkosságot. Milyen elmaradott ember lehet.

                                                          2018. 09. 19.

 

            Németh Sándor: Sargentini szélsőséges zöldpárti, tehát anticionista.

                                                          2018. 09. 20.

 

            Egy nemzetet nem lehet elpusztítani, mert van valami misztikus ragaszték, amely összetartja.

                                                           2018. 09. 21.

            A német AfD – nek zsidó ifjúsági szervezete is van. A liberálisok meg a zöldek szerint pedig ez a legrasszistább párt. Hogy is van ez?

 

            Betlehem lesz Budapest testvérvárosa. Erre fölteszi a kérdést egyik kommentelő: Miért nem mindjárt Betlehem lesz Magyarország fővárosa?

                                                           2018. 09. 26.

 

             Jaj annak a társadalomnak, amely nem alakítja ki a fiatalokban az értékrendet, mely a cseledeteiket, a gondolkodásukat irányítja.

                                                            2018.09. 27.

            A bevándorlók, nagyon logikusan, az AfD mögé állnak tömegesen.

                                                             2018. 09. 28.

 

             Az Újhold irodalmi folyóirat tagjai, köztük Szabó Magda, 1946 - ban olyan fogadalmat tettek, hogy József Attilához hasonlóan, mi „sem szolgálunk nyomorító hatalmakat”, ezért egy életre lemondtak a gyerekvállalásról. Szobotka Tibor író - és élettársával együtt. Az írónő ekkor 29 éves volt. Micsoda tűntető áldozatot hozott!? De nem kitűntetőt ám, hanem egy nő szájából - önmagát megalázót. És megvetendőt!

                                                            2018. 09. 29.

 

              A gyerektársaság gyógyír a lélekre – írta egykor Dosztojevszkij. Amekkora talentumbéli különbség van a két író között, akkora az erkölcsi távolság is.

                                                            2018. 10. 01.

 

             Most hallottam Fekete Istvánról, akit kítűnő prózaírónak tartok, hogy kik és miért verték ki egykor a bal szemét. / Zsellérek /

                                                            2018. 10. 02.

 

             A LEGSZEBB MAGYAR VERSEK IDÁNAK

                                                             2018. 10.03.

 

              

                                           

 

             A vietnámi Kukorica Jancsi felvette a magyar állampolgárságot.

                                                             2018. 10. 10.

 

            Brüsszel gőzerővel gyártja a betelepítési programokat, az Európai Bizottság horrorgyűjteményét.

                                                             2018.10.12.

 

                                 NOTA BENE, ÁBEL! Aradi vértanúk és Batthyány Lajos.

                                                              2018. 10. 13.

 

             WEISSMÜLLER: Az amsterdami olimpián bajnok lett úszásban. Amerikában Tarzanként a dzsungel hőse. Kerényi tanár úr kedvence. A matekórák az ő társaságában teltek. A gyerekfejek meg üresen maradtak. Irány a középiskola!

                                                             2018. 10. 14.

 

              Salvini üzenete az EU vezetőinek: Viszlát Merkel. Schultz és Juncker!

                                                              2018. 10. 15.

 

             Negyven évvel ezelőtt választották pápává II. János Pált: Ne féljetek! Ali Agca valószínűleg a szovjet hírszerzés beszervezett, török származású embere volt.

                                                              2018. 10. 16.

 

              Amennyit írtam, amennyit szomorú voltam – az mind az én ifjúságom.

                                                                                                                     / Krúdy Gyula /

                                                               2018. 10. 17.

             Némely familiában nincs is már egyéb meg az ősiségből, mint a családi legenda. Minél jobban emlegetik a legendát, annál bizonyosabb a földi javaknak a pusztulása. Mikor a múlttal kérkednek, a jelen sívárságát akarják leplezni. / K. Gy. /

                                                                2018. 10. 18.

 

               50 ezer norvég nőtől kértek bocsánatot, mert ma már igaztalannak látják, hogy ezeket a hölgyeket a német katonákkal létesített szexuális kapcsolat miatt kollektíven bűntették. Megalázták, majd kitelepítették.

              Jókor érkezett a bocsánatkérés! Ezek a szerencsétlen nők már régen halottak. Legfeljebb a kapcsolatból született gyerekek, unokák lélegezhetnek fel, és köphetnek a bacsánatkérőkre egy nagyot.

                                                                2018. 10. 19.

 

                  A magyarnak mindig több volt a fantáziája, mint a józan esze. / K. Gy. /

                                                                 2018. 10. 20.

 

                 És ha már a szerelem hűtlen kutyája elmaradt, még mindig megmaradt a haza s a közügyek. / K.Gy. /

                                                                 2018. 10. 21.

 

                                Bellingshausen volt az Antarktisz felfedezője.

                                                                 2018. 10. 22.

 

                                Avanti ragazzi di Buda! 1956. október 23.

                                                                 2018.10. 23.

 

               A hamisság és az asszonyok ikertestvérek. Láttatok már olyan asszonyt, aki igazat mondott? Még a trójai háború sem Akhillész nagy ereje miatt tört ki, hanem egy csalfa asszony szőke hajáért. / K. Gy. /

                                                                 2018. 18. 24.

 

              Meglátogattuk a Szeberényi Istvánékat. Élő halottként, egy ostoba a nőstény mellett, tengeti hátralévő életét az egykor oly sokra hivatott értelmes ember.

              Krúdy Gyula: Középkori álom

               - Menj előlem - kiáltotta az aranypáncélos -, bűnök és szenvedélyek, sötét halálok és végzetes születések okozója, Asszony! Menj előlem, paráznaság kútforrása, asszonyi test!

              Az aranypáncélos, tanítványainak kíséretében, maga Jézus, aki éppen karácsony éjszakáján jelenik meg.

                                                                 2018. 10. 25.

 

               28 éve volt a taxisblokád, az SZDSZ nagy és öngyilkos árulása. Az egyik a sok közül. Leírtam már, most újra megteszem: Az SZDSZ olyan háttérrel rendelkezett, hogyha az USA szomszédságában élünk, bevonult volna hozzánk az amerikai hadsereg. No, nem sok! Csak annyi, amekkora egy kicsi országra éppen elég. Az oroszok ki, az amcsik be!

                                                                 2018. 10. 26.

 

               62 éve volt a mosonmagyaróvári sortűz. Miért kellett vérfürdőt rendezni – ártatlan emberek tiszta véréből? Bűntetlenül!

               Ariel Toaff olasz történész-profeszor Véres Húsvét / Pasqua Sangve / című könyvéből kiderül, hogy Tiszaeszlár nem volt mese, mert nem volt egyedi eset a zsidóság történelmében. Bizonyos, többnyire ortodox zsidó népcsoportoknál, az Ószövetségre visszavezethető rituáléként hajtották végre. Szegény Solymosi Eszter!

                                                                  2018. 10. 27.

 

               Merkel megy vagy marad? Pártelnökként megy, kancellárként marad? A legrosszabb lóban is van egy verseny. / K. Gy. /

                                                                  2018. 10. 28.

 

                 Merkel politikai tettestársa, Makron „tiszteletre méltónak” nevezte az illető politikai döntését. Holló a hollónak nem vájja ki a szemét – mondja a népi bölcsesség.

                                                                 2018. 10. 29.

 

                Saját tapasztalat: A média az egész emberiség ellensége. Tévék, rádiók, újságok stb drágák. A szemünkre sokféleképpen károsak. És akkor még nem esett szó a szellemi leépülésünkről. A csecsmőkortól az agyalágyult vénségig. A gyors lágyulás is a média terméke, és olyan rohamosan terjedő terméke, mint a kolerajárvány. De ennek a modern neve: MÉDIAKÓR. Valamikor aggkornak hívták. Ma már vannak óvodáskorú médiakórban szenvedők is.

                „Rosszabb világ van, mintha háború lenne. A lelket öldösi meg az ellenség, nem fegyverrel, hanem ami rosszabb, pénzzel.” / K. Gy. /

                                                                2018. 10.30.

 

                Miért nem ül össze egy új nürnbergi törvényszék, amely felvonultatja a merkeli bevándorláspolitika áldozatait, esetleg a halottak szüleit? Nagyhatású film készülhetne belőle, és igencsak elvénné a politikai homokozóban nemzetük, sőt egész Európa sorsával játszadozó hölgyek – urak kedvét egy jól megcsomózott kötél a tárgyalás végén. Hiszen százak, ezrek haláláról és megerőszakolásáról volt szó. És ki tudja, mennyi lesz még? Hitler csak a háborút vesztette el, de nem az egész nemzetét kockáztatta. Ez a kaméleon rosszabb volt nála.

               Ha a gyilkosságokért és erőszakért nem vonják felelősségre, akkor ő is csak egy bábu volt a világpolitika bábszínházában. A mozgató kezeket valahol Amerikában kell keresni.

               Ma van Tisza István miniszterelnök meggyilkolásának 100. évfordulója. A gyilkosság Károlyi Mihály ideiglenes regnálása idején történt. A terrorcsoport Kéri Pál irányításával működött, aki Károlyi bizalmi embere volt, és ők döntötték el a végrehajtó személyét. Pogány József önként jelentkezett a merénylet végrehajtásásra.

                                                                2018. 10. 31.

 

                Salvini reformjavaslata: Miért a migránsokra költsük a pénzt, amikor költhetnénk a gyerekeinkre is? Lakáskölcsönök, földterületek, hogy a vidéket felvirágoztassák. Ez az utóbbi a magyar kormányt is gondolkodóba ejtheti!

                                                                2018. 11. 1.

 

                Csaknem 100 ezer gyereket hagynak magukra a külföldre költöző románok. A bolgárokkal együtt elsősorban Svájcba mennek szolgának. Ha lakást is kapnak, egy egész életre. Böjthe atyának van kit felkarolnia.

                 Egy történészünk néhány adattal szolgál a farkastorkú grófról és kedves feleségéről, aki az Andrásy családból származott. Azt mondja, hogy akkor győződött meg a hazaáruló minősítés helyességéről, amikor sikerült beszélgetnie a maradék lányukkal. Illetve beszélgetett volna, de az bizony egy kukkot sem tudott magyarul. A kedves szülei jobban kedvelték otthoni társalgásukban a művelt nyugat nyelveit, mint az anyait. Ezen nőtt fel az örökös. Ez a hiány lett az öröksége, és egyúttal a legnagyobb bizonyíték amellett, hogy a kedves szülei politikai szélhámosok voltak.

                                                                2018.11. 2.

 

               A francia Camus: Az az igazság, hogy ugyanaz a nemzetközi közösség, amely sok évi késlekedés után végre erőt gyűjtött a beavatkozáshoz Közép - Keleten, hagyja ugyanakkor megölni Magyarországot.

               Nincs igazunk, ha egy kalap alá vesszük a fasizmust és az orosz kommunizmust, A fasizmusban a hóhér a hóhért magasztalja, a kommunizmusban az áldozat a hóhért.

               Nincs különbség Rákosi és Kádár között, ugyanaz a fajta. A legázolt, bilincsbe vert Magyarország többet tett a szabadságért és az igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz év alatt.

                Az olasz kommunista vezér, Togliatti, teljesen a moszkvai nótát fújta. Jutalma: várost neveztek el róla a Szovjetunióban. A helyi terror bizonyítéka, hogy az ott élők őslakók nem is tiltakozhattak ellene. Utcát még – csak-csak, de egy régi települést?

                                                               2018. 11. 03.

 

               Trócsányi: november 4 – e gyásznap, s egyúttal az emlékezés és a hálaadás napja is azoknak a tiszteletére, akik életüket áldozták, és még ma is névtelen sírokban nyugszanak. Névtelen magyarként feküdtek a pesti utca kövezetén, és így is kerültek előbb a parkok közeli földjébe, majd a többiek közé a temetők eldugott sarkába. Nemcsak Nagy Imre, hanem sok-sok névtelenül elhantolt társa is. Ezeknek az emlékét őrzik a kopjafa-erdők.

                Semmi más nem rázta meg a világ lelkiismeretét olyan mélyen a 20.század második felében, mint a magyar 1956.

                                                               2018. 11. 04.

               Amerikai milliomos a Louvre-ban – idegenvezetővel.

-         Ez a festmény egy Cezanne!

-         Nem, kérem, ez egy Toulouse – Loutrec.

-         No, de az egy van Gogh!

-         Nem, kérem, az egy Gauguen.

-         De az a kép egy formátlan pofáról, az már egy Picasso!

-         Nem, kérem, az ott egy tükör.

             Sas József lemondta minden evilági szereplését, mert betegnek érzi magát.

                                              2018. 11. 05.

              A nyolcmilliárdos Soros György megengedheti magának, hogy minden napra új alsó – és felsőruhába bújjon. Megvan ám ennek az egészségügyi magyarázata. Minden nap valamelyik ruhadarabja, néha több is, bepiszkolódik. Hol összecsókolózik, dörgölődzik olyan bacilusgazdákkal, mint a beteg és ragályos EU – főnök.

              Ha kiadós vacsorát eszik egy fogadáson, mondjuk az ENSZ – ben, igen könnyen kaphat gyomorbántalmakat. S ilyen vén embernél már teljesen kiszámíthatatlan, hogy mi mindent kéne gyorsan kimosni. De ő úgy oldja meg, hogy leadja a szeméttárolóban, és másnap teljesen új szerelésben szépeleg, hogy tovább rombolja a világot.

               A következő önkéntelen és kiszámíthatatlan bélürülésig.

                                                                2018. 11. 06.  

 

               Amerikában a MADE IN USA gyártású gyermekeket juttatják előnyhöz.

               Az Anonymusban is megvan írva, hogy mikor a honfoglaló magyarok útjukban a mostani Zabolch megyébe érkeztek: fecerunt magnum áldomást ittak. Más szóval: nagyokat ittak. Csak azok maradtak itt, akik lerészegedtek, hogy nem bírtak tovább menni.

               Annyi bizonyos, hogy másféle bor, mint a vinkó, nem termett ezen a vidéken, amíg csak meg nem jelent a Perenoszpóra nevű idegen úr, és arra kényszerítette a bortermelőket, hogy újítsák, nemesítsék boraikat. / K. Gy. /

                                                                2018. 11. 07.

 

                Anekdota az első világháború idejéből. Eltemetik a hősi halottakat. A francia sírjára írják: „mort pour La Frace.” Az angol feje fölé: „for the King.” A német fejfájára: „Vaterland.” Végül a belga sírkeresztjére: „meghalt akarata ellenére.”

                                                                2018. 11. 08.

 

                A XX. század tragédiája az volt, hogy nem az Auróra süllyedt el a Titanic helyett.

                                                                2018. 11. 09.

 

               Magam is tapasztalom nap mint nap, hogy szaporodik a trágár beszéd. Persze ez csak azoknak a fülét bántja, aki maga nem szidja mások anyját vagy az Istent.

               Dosztojevszkij így fogalmazott:

               „Ha tilosak az utcán a fizikai funkciók, a meztelenre vetkőzött ember, miért nem tiltják meg ezt is; a káromkodás ugyanolyan fizikai funkció, ártalmas és undorító. Az ügyészségnek panasztétel nélkül pert kellene indítania, és a békebíróhoz kéne küldenie mindenkit a szó részegségéért”.

                Illyés Gyula szövege:

              „A káromkodás nyelvi ösztön. Egyetlen szónak sincs akkora érzelmi töltete, mint az obszcén szavaknak. A felkeltett harag épp úgy szomjazza a kielégülést, akár a szerelem.”         Eredeti ez a hasonlat, de igaza van - e annak, aki kisebb, főleg nagyobb társaságban ezt teszi. A káromkodást vagy a közösülést! Visszataszító mindkettő. Dosztojevszkij a nyerő!

                                                               2018. 11. 10.

 

               Kölnben egy Máltától beszerzett migránshajót nyilvánítottak oltárnak, és a lelki pásztor kinyilvánította, hogy az isten jelenlétének bizonysága. Mit ad Isten, tegnap éjszaka felgyújtották, és az súlyosan megsérült.

               Ez, a mai német állapotokat látva, olyan, mintha a magyarok a tatárjárás után a mongol hódítóknak állítanának emlékművet. Náluk ennek a támadásnak még nincs vége.

               Einstein agyát és szemeit kioperálták a halála után. Ilyen agygyűjtés nemcsak az USA – ban, de a Szovjetunióban is folyt. / Einstein tiltakozott Rákosi Mátyásunk bírósági vizsgálata miatt. Ezért mi nem becsültük olyan nagyra az agyát. / De dúlt közöttük atomverseny és űrverseny. Mennyi pénz! És miért? A Békeharc jegyében. A Szovjetuniómak megeröltető volt, be is dobta Gorbacsov a törölközőt.

                                                               2018. 11. 11.

                Magyar kezdeményezésre és pénzzel: Tett és Védelem Alapítvány a zsidók védelmére. A székhelye Brüsszel. Ezzel egy egész Európára kiterjedő monitoringközpontot hoznak létre annak az országnak a segítségével, amely a térségben Izrael legjobb barátja. Maccabi Játékok Budapest: jövőre a Ludovikán.

                 Érdekes félreértés: Makron feleségének nézték Merkelt.

                 Sárközy már 2008-ban lezárta az első világháborút. Mégpedig egy franciákat vádoló beszéddel. Ennek lényege az volt, hogy a francia tisztek agyonlőttek vagy 600 francia katonát, akik nem mertek vagy nem akartak a lövészárokból előbújni, hogy rohamozzák a német állásokat. többnyire hátulról. / Céline: Utazás az éjszaka mélyére / 2500 katonat pedig esztelen vállalkozások megtagadásáért. Ez annyi, mint: háromezer száz - hülye tisztek által elkövetett mészárlás. Tramp meg Makront figyelemeztette, hogyha az amerikaiak akkor nem segítenek, ma már egész Franciaország németül beszél.

                 Ezt a francia gyakorlatot, most már lövészárkok nélkül is, alkalmazták a szovjet Vörös Hadseregben a politikai tisztek pisztolyával és a rohamozó tömeg leitatásával a második világháború keleti frontján.

                 1844-ben ezen a napon lett hivatalossá a magyar nyelvű törvénykezés. A reformkor egyik jelentős eredménye.

                                                               2018. 11. 12.

 

                 Milyen békülékenyek az ükunokák? Honnan tudom? Baráti találkozót rendezett Gavrilo Princip ük-ükonája és Ferenc Ferdinánd ük-ükunokája valahol Ausztriában. Miért nem Szarajevóban? Ott most nem lehet, mert csurig vannak migránssal, és nem volna biztonságban értékes életük.

                 Balkáni állapotok!

                 Nikola Gruevszki volt Macedon miniszterelnök menenedékjogért folyamodott a jobboldali Magyarországon, mert a „Soros” balról több halálos fenyegetés érte. Az elhagyott Új – Macedónia most már nyitott kapu a bevándorlók számára.

                                                                2018. 11. 13.

 

                 Nagy Lajos, a lovagkirály, teljesítette ígéretét, amikor a velencei hadjárat „zsákmányként” hazahozta Szent Pál holttestét – a pálosoknak. De kérdem én: Most hol van?

                                                                2018. 11. 14.

                 Nigel Farage angol migrációellenes és EU-s parlamenti képviselő: Merkel kérjen bocsánatot a németségtől és egész Európától, mert ilyen rossz döntést, mint a fiatal migránsok behívása, a második világháború óta értelmes politikus nem hozott!

                                                                2018. 11. 15.

                 A holodomor áldozataira emlékeztek és emeltek emlékművet Szegeden, a Dóm téren. A szörnyűség 1932 – 33-ban másfél éven át szakadt az ukrán népre. Ez volt az a központi kommunista - sztálinista intézkedés, amely teljesen ki akarta pusztítani a parasztságot, hogy írmagja se maradjon.

                 A falvakat körülzárták, és ezzel éhhalálra ítélték az ukránok nagy részét. Tízmillió embert öltek meg. Csecsemőtől az aggokig.

                 Erről jutott eszembe Lev Tolsztoj elbeszélése a két jóbarát szomszédról, akik vallási hevületükben, még közelgő haláluk előtt, nekivágtak a jeruzsálemi útnak. Az egyik egy éhező családnál lemaradt, hogy megmentse őket.

                És ez az apóka kedvesebb volt Krisztus előtt, mint a másik, aki személyesen meglátogatta a megváltó sírját. Lev Tolsztoj Két öreg című művében az éhséggel járó következményeket már fél évszázaddal korábban leírta.

                                                               2018. 11. 16.

 

 

               Száz évvel ezelőtt, 1918. november 17- én, egy embercsoport szállt le egy keletről érkező vonatról Budapesten. Zsúfolt, súlyos poggyászokkal, amelyek előre gyártott röplapokat tartalmaztak. És olyan feladattal – küldetéssel – fegyverrel - demagógiával, hogy rábírják a magyar népet a lenini és a marxi eszmék elfogadására. Kun Béla volt az illusztris társaság vezetője. Ők így akarták megünnepelni a város születésének a 45. évfordulóját.

              1873. november 17 - én született meg Budapest miután Buda, Újbuda és Pest egyesült. Megkezdődött a kapitalista világ uralma nyugati mintára. Nagy építkezési láz kölföldi tőkével és magyar munkáskézzel. Paloták, közlekedés, bankok, szórakozóhelyek, kávéházak, színházak. Vasút az egész Nagy – Magyarország területén egészen Fiuméig. Sok-sok panamával és egy eredetileg is szép város – és országképpel. Az ezer éve rajta élő szorgalmas és békés néppel.

              Ma a Demokratikus Koalíció irodái leégtek. Bennük minden egyes számla.

                                                              2018. 11. 17.

 

               Trump okosan üzeni a Soros migránsainak: Ha valóban utálják az országukat, ahonnan jöttek, miért lengetik a zászlóikat?

               A pápa megfeddi a magyar püspököket.

                                                             2018. 11. 18.

 

               Kosztolányi fiának feltették a nagy kérdést: Vajon József Attila olyan nagy költő lett volna, ha egy bankár veszi a szárnyai alá? Azt válaszolta: Igen. De én ezt nem hiszem. Ő is ajánlkozott a kommunitáknak, hogy propagálja az üdvös tanaikat, de lám, nem őt hívták ki a moszkvai kongresszusra, hanem Illyés Gyulát és Nagy Lajost.

               Tehát a háttérrel volt a baj! Neki, a valóban árva gyereknek, csak egy ügyvéd jutott, akinek a jelenlétében a szolgát játszatták vele. A Pártból is kicsapták, mint egy vitatkozó koloncot. A női is mások kurvái voltak vagy lettek. Illyés, a legjobb barát, elszerette a Kozmutza Flórát. Pedig milyen briliáns versekkel áldozott neki! Nem volt senki, aki őszintén tisztelte és nagyra értékelte volna. Sem az édesanyja, sem a testvérei, sem a „barátai”. Csodálkozik valaki azon, hogy a pelikán a saját vérén éldegélt. Amíg véglegesen nem döntött az önfeláldozás mellett 32 éves korában.

                Itt kell föltétlenül megemlíteni Adyt! Ő eltartatta magát a bankár barátjával és a szintén gazdag Lédával. Hogy mindent kimondhasson, és vátesznek született költőként versekké formálhassa nacionalista, ugyanakkor humanista látomásait, csak úgy tehette, ha megjátssza a fejedelmet, az „iszákos zsenit”.

               Aki mérhetetlen szellemi kincsestárából a pénzben dúsgazdag, de primitív alattvalóknak lerója néhány verssel a hála adóját. Így is csak tíz évvel élt tovább, mint későbbi társa, a szerencsétlen József Attila. Aki még a halála előtt, valószínűleg Nagy Lajos Szovjetunióban szerzett élményei alapján, le merte írni a halhatatlan meghatározást a „fasiszta kommunizmusról”.

                                                             2018. 11. 19.

 

              Anyánk vérmérséklete szabja meg későbbi párkapcsolataink számát.

                                                           2018. 11. 20.

 

              Én ebben az országban a becsületes magyar – zsidó együttműködést mindkét faj s egy emberibb jövő alapszükségének tartom. De ez csak a kritika teljes szabadságával s minden elfogultság kiirtásával történhetik meg. / Szabó Dezső /

               Élj érdekes időket! – mondják a kínaiak, ha nagyon rosszat kívánnal valakinek. Ma már az érdekes napok is igen gyakoriak. Egyetlen napba bele van sűrítve egy évtizednyi gyilkosság, erőszak és félelem. Pedig, állítólag, Európa nyugodt évtizedeken gázol át a 2. világháború befejezése óta.

                                                           2018. 11. 21.

 

               Lénard Sándor hosszan meditál: Bele lehet-e halni a honvágyba? Nem olvasta Tömörkény balkáni novelláit. Azok között van ilyen öngyilkosság. Sőt még Jókai A kőszívű ember fiai című regényében is. Szegény Lenkei János tábornok ebbe őrült bele.

                                                            2018. 11. 22.

 

               Brüsszelben magyar kezdeményezésre létrejött az a bizonyos zsidó központ, amely a nyugat – európai antiszemita jelenségeket akarja összegyűjteni és bizonyára, politikai síkon, bűntetni.

                                                              2018. 11. 23.

 

              Mocskos dolgok folynak a BREXIT kapcsán. Remélem az angol parlament elutasítja.

              Ami a link EU – nak jó, az bizonyára a megfontolt angoloknak visszatetsző. Jó a Viktor summája: Az angolokat benn kellett volna tartani, a migránsokat pedig visszautasítani!

                                                              2018. 11. 24.

 

               65 éve, istenem, 11 éves voltam akkor! Nagy örömben és mondhatnám, nemzeti önkívületben voltam, amikor az aranycsapat legyőzte az angolokat.

                                                               2018. 11. 25.

 

               Kapuzárási pánikban vannak a brüsszeli politikusok. A bevándorlást támogatók védekezés helyett „szállítmányozási ügynökségként” fogják fel az európai intézményeket. Honnan van a pénz a migránskártyákon, az EU esetleg a saját, a magyarok által is befizetett pénzét adja?

                                                               2018. 11. 26.

 

                Engedélyt adott a határt védő katonáknak erő alkalmazására Donald Tramp amerikai elnök, és kiemelte: bolondokháza, káosz és halál lesz, ha a bírák megakadályozzák az illegális migránsok beözönlését korlátozó intézkedések végrehajtását.

                                                                2018. 11. 27.

 

               Moszkva és Kijev egyre feszültebb helyzetben, bár azt hiszem, hogy Moszkvának van igaza, amikor az ukrán belpolitikai helyzettel magyarázza a provokációt. Most emlegetik a háborús helyzetet Porosenkóék, amikor már évek óta harcok folynak, ki tudja, mennyi áldozattal.

                                                                2018. 11. 28.

 

               Macron körül leég Párizs, de odase neki.

                                                                 2018. 11. 29.

 

              Csak a bátrak maradnak talpon - Orbán Viktor szerint.

                                                                 2018. 11, 30.

 

               Elhibázott dokumentum az ENSZ migrációs csomagja, és súlyos kockázatot von a saját állampolgárai fejére, aki aláírja – figyelmeztetett az államfő Prágában.

                                                                  2018. 11. 31.

 

               Erdély lehetne Kelet Svájca – nyilatkozta Sabin Gherman.

                                                                  2018. 12. 01.

 

               Vérfrissítés kell az Európai Parlamentben – mondotta Orbán Viktor.

                                                                  2018. 12. 02.

 

                Magyarország elutasítja az ENSZ menekültügyi csomagját.

                                                                   2018. 12. 03.

 

                Budapest közgyűlése diszpolgári címet adományozott Balczó András egykori világhírű öttusázónknak.

                                                                   2018. 12. 04.

 

                Az USA – ban nem a méreginekció beadása a kivégzés egyetlen módja, hanem a villamosszék is szóba jöhet.

                                                                   2018. 12. 05.

 

                 A kormány közel hárommilliárd forinttal támogatja a jövő évben megrendezendő Makkabi Játékokat.

                                                                    2018.12. 06.

 

                  Kuncz Aladár híres, Franciaországban játszódó börtönregényét a franciák igencsak cenzúrázzák. Kellemetlen számukra a színtiszta igazság. / Fekete kolostor /

                                                                     2018. 12. 07.

 

                  Győzött Merkel embere, ezért a német kül - és belpolitika folyik tovább. Egy frappáns megjegyzés is elhangzot ezzel kapcsolatban: Az ellenzék újból pezsgőt bonthat.

                                                                      2018. 12. 08.

 

                  A párizsi tűntetők ellen uniós jelvényű páncélosokat vetettek be. Elgondolkodtató!

                                                                      2018. 12. 09.

 

                  Száz évvel ezelőtt született Szolzsenyicin.

                                                                      2018. 12. 10.

 

                  Tramp: ha a szenátus nem szavazza meg, akkor a hadsereg építi meg a falat a mexikói határon.

                                                                      2018. 12. 11.

                  Antall József halálának és temetésének 25. évfordulója. Botrány a Parlamentben és azon kívül. A tehetetlen ellenzék randalírozott.

                                                                    2018. 12. 12.

 

                 Salvini baráti látogatáson az izraeli miniszterelnöknél. Véres merénylet a karácsonyi vásár idején Strausbourgban. A tettest már napok óta keresik.

                                                                    2018. 12. 13.

 

                 Most már napok óta folytatódik a kölföldi vendégmunkásokkal megerősített budapesti balhé, amely kimondottan keresztényellenes.

                                                                    2018. 12. 14.

 

                Utolsó akciót vezettek a bevándorláspárti erők a brüsszeli EU – csúcson, hogy be tudják hozni a migránsokat Európába – mondta a magyar kormányfő. Ezen a napon találkozott Budapesten a korábbi francia államfővel, Nikolas Sarkozyvel.

                                                                    2018. 12. 15.

 

                 Új kórházi osztály: TYÚKSZEMÉSZET KLINIKA. Hölgyeknek – uraknak egyaránt. De akkor hol az egyenjogúság?

                                                                    2018. 12. 21.

 

                 Koldusszegény ERÉNY. Saját lelemény, és nem is olyan nagy oktalanság.

                                                                    2018. 12. 22.

 

                 Vitapartnernek olyan jelentéktelen vagy, mint Mackó sajtban a brummogás.

                                                                    2018. 12. 24.

                  A brazil elnök beiktatásán minden jelentős jobb oldali politikai vezető megjelent. Találkozott az izraeli és a magyar elnök. Biztonságpolitikáról, a bevándorlásról és az eljövendő V4 és Izrael találkozójáról.

                   Remélem, hogy néhány válogatottba illeszthető labdarúgóval tér haza.

 

                                                                    2019. 01 01.

 

                  Ötvös Péter, hazánk nagy zeneszerzője, ma ünnepli a 75. születésnapját. Az a típus, aki megpróbálja Bartókot utánozni. A közönsége pedig azokból áll, akik a „baráti” köréhez tartoznak. Kutya kötelességüknek érzik, hogy ezt a világzenei ritmusparádét modern és jelentős zenének nyilvánítsák tapsviharukkal. Holott semmi más nem történt, minthogy agyongyötörtek egy rakás jobb sorsra érdemes vonós és fúvós hangszert. No, meg a szerencsétlen hallgatóság fülét.

                  Hihehetetlenül nagy apparátussal adta elő, de a súlyos vereséget az jelzi, hogy a meghajlás pillanatában már oszladozni kezdett a holland közönség.

                  A vele folytatott jubileumi beszélgetésből az is kiderült, hogy a hatvanas években a Molnár Piroskával édes kettesben Németország nyugati felére kaptak látogatási engedélyt a legmodernebb hangeffektusok és egyéb aktusok kipróbálására. Be is mutatták az eredményt: emberi hang és macskazene keverékét. Mindkettőnek, vagy csak az egyiknek, de nagyon jól állt a szénája az aczélos közegben. Valószínűleg pufajkás volt valamelyik rokonuk: ez a minimum.

                                                                   2019. 01. 02.

 

                  „Én ugyanazokat az emberi szempontokat és emberi követelményeket tartottam szem előtt a zsidóság megítélésében, mint a saját fajtám vagy bármely más faj megbírálásánál.” / Szabó Dezső /

                                                                    2019. 01. 03.

 

                    Parázs vita Nagy Imréről, aki született kommunista volt. Tudni illik: folyamatosan hazudott. Az első közönségnek szánt, a Parlamentnél elhangzott „Elvtársak!” - tól az utolsókig: „Csapataink harcban állnak, a kormány a helyén van.”

                    Egyetlen igaz szava sincs, mint egy virtigli kommunistának. Olyan volt, mint legjobb barátja és likvidálója, Csermanek János.

                   Tudta, hogy ki fogják nyírni. A búcsúszövegben, az utolsó szó jogán, sem a népéhez fellebbezett, hanem a nemzetközi munkásosztályhoz. A néphez, amely visszautasította már a megszólítást is, hiába fellebbezett volna. / Akkoriban Hruscsovok, Kádárok, Nagy Imrék, mostanában Gyurcsányok igyekeznek történelmet csinálni a magyarságnak. /

                    Erősödik bennem a gyanú, hogy a cári család kiirtásában is részt vett. Azután küldték illegális munkára, a megcsonkított ország gyengítésére, mint almába a férget, már a huszas években Magyarországra. Akkoriban működött Lukács Györggyel együtt e nemes cél érdekében.

                                                                    2019. 01. 04.

 

                  Kuncz Aladár: Fekete kolostor

                  Lefordították franciára, de kiadó nincs rá. Mert mi történne akkor a francia nagyképűséggel, amelyre már sem a felvilágosodás korában, és mint a regény tartalmából kiderül, az első világháború idején sem volt rá ok. Mégis ők tettek bennünket tönkre!

                 Trump nem régen jegyezte meg róluk:

                  -Ha mi akkor nem segítünk megnyerni az első világháborút, ma már mindenki arabul beszélne Franciaországban.

                  Okos elnök az amerikai, és igen jól ismeri a francia történelmet. Valószínűleg még a második világháborús Visy – kormány esetét is Hitlerrel.

                                                                   2019. 01. 05.

 

                   Julianus barát, akiről azt állítja valaki, hogy csak a pápa kéme volt. Tehát nem egy magyar származású és barátcsuhás felkutatója az őshazában maradt rokonainknak, hanem mindössze egy tatárok terveit szimatoló pápai kopó. De miért kellett azért ilyen mérhetetlen személyes áldozatot vállalnia, amibe a társa bele is halt?

                  És kitől tudta volna meg a tatárok katonai terveit, ha nem egy olyan népcsoporttól, amelyik még a maga „titkos” magyar nyelvén is tudott. Azok bizony az otthon maradt magyarok maradékai voltak. Szóban azt a tanácsot kapta tőlük, hogy rövid úton siessen a magyar királynak szóban jelenteni, hogy nyugatra készül a tatár. Van félni valója a magyarságnak.

                   Egyúttal jelentést ír a pápának, és ezt a dokumentumot küldi meg a pápának, hogy szedje össze Európa keresztény erőit az ázsiai hódítókkal szemben. Ez az írásbeli figyelmeztetés a vatikáni könyvtárban található. Szóban tehát jelentett a magyar királynak, írásban a távoli pápának, mert az idő sürget. / De facto Hungariae Magnae /

                   Mindezt korhű szókinccsel megírta Kodolányi János a Julianus barát című regényében.  A hazaérkezés után rövidesen belehal az emberpróbáló sikeres vállalkozásába / 1237 /. És négy év múlva ránk tört a sárga vihar Erdélyen át és az Al-Duna felől. Északról pedig Lengyelországon keresztül. Tehát két keresztény államot is megsemmisítve. És hol voltak a pápai hadak? A keresztény nyugat lovagjai? A figyelmeztetés időben érkezett.

                                                                    2019. 01. 06.

 

                   Nagyon tisztességes film Slachta Margit életéről. „Az egyetlen férfi volt az 1948. évi parlamentben.” Minden elnyomott népcsoport védelmezője. Szlovákiában a magyar és a zsidó kisebbségé. A vallásos nevelés szabadságáért itthon harcolót még börtön is fenyegette. Amerikába menekült, és ott is halt meg 1974 – ben. Szép volt néki teste-lelke.

                                                                    2019. 01. 07.

 

                   Kuncz Aladár Fekete kolostorában ott a bizonyíték, hogy milyen gyűlöletpropaganda folyt az egész francia közéletben a foglyul esett, szerencsétlen túristákkal szemben is. „Úgy bánunk veletek, mint az állatokkal, mert a franciákkal ti is úgy bántok.”

                   Magyarországon egy francia olyan szabad volt, mint a madár. Lám, ez volt a különbség a két nép között. Egyiket megtanította gyűlölni a propaganda és az ál – és rémhírek. Nálunk csak a tények beszéltek. Semmiféle uszítás nem folyt sem a francia, sem az angol állampolgárokkal szemben.  

                  Kiderült, hogy a médiájuk miért győzte le a központi hatalmakét. A katonai győzelmüknek is ez volt az oka. Az USA polgárait szédítették. Jött is a „közvélemény nyomására” az amerikai hadsereg. Ez döntötte el a háborút. / Steinbeck: Édentől Keletre /

                  A jó regények a legjobb történelmi dokumentumok. / Tolsztoj: Háború és béke /

                  A szűrrealista Salvador Dalit emlegetik mostanában. Ritka nagy széltoló volt egész életében. Embernek is, „művésznek” is.

                   Kuncz regényéből tudtam meg: „Phalaris régi szicíliai zsarnok volt, aki áldozatait ércbikában égette el, s jajveszékeléseik kellemebbek voltak fülének, mint a legelragadóbb harmóniák.”

                   Nemes, de inkább politikai gesztus volt Viktortól, hogy Korda Györgynek személyes levélben gratulált a 80. születésnapján. Ennek a hétpróbás gazembernek a villájában gyűltek össze az ellenzékiek megvitatni 2002 – ben, hogyan lehet megbuktatni az első Orbán kormányt. Számomra elviselhetetlen volt, mint előadó. Nem a hangja, hanem a halszeme. A látványa!

                                                                       2019. 01. 08.

 

                  A MAGYARORSZÁGON REKEDT FRANCIÁKNAK MINDÖSSZE NÉHA JELENTKEZNI KELLETT A HATÓSÁGOKNÁL, HOGY ITT ÉLNEK – E MÉG?

                  Ez utalás volt a Fekete kolostorban ismételgetett egyik hamis vádra a sok közül.

                  A migránsokat befogadó országokban hihetetlen mennyiségű lőfegyver halmozódott fel. Csak Franciaországban 12,7 tized millió. Ez több, mint, ami Irakban és Afganisztánban együttesen jelen van. A lakosság keményen fegyverkezik. Finnországtól Svédországon át, Hollandián keresztül egyészen Németországig.

                                                                       2019. 01. 09.

 

                 Svéd kormányfelhívás a migránsokhoz: „Kézigránát amnesztia!” Egyetlen egyet sem szolgáltattak be.

                 Egy volt francia miniszter azt javasolta, hogy szüljenek kevesebbet a franciák, és így biztosítsák a bevándorlók helyét.

                                                                      2019. 01. 10.

 

                  NINCS NÉMET, FRANCIA VAGY EURÓPAI ISZLÁM! – mondja a Muszlim testvériséget támogató Soros – megbízott.

                                                                       2019. 01. 11.

 

                 1943.január 12 – én, tehát éppen 76 éve történt a 2. magyar hadsereg veresége a Don-kanyarban. A kétszázezer fős hadsereg emberveszteségéről csak bizonytalan adatok vannak. 120 ezertől 150 ezer áldozatig. A magyar hadtörténet legnagyobb véráldozata. András nagybátyám is súlyosan megsebesült, de túlélte.

                  A zseniális Ady verse, a hóhelyzetre való tekintettel, manapság még fenyegetőbb lenne, mint a maga korában:

                                                       Havasok és Riviéra / részlet /

 

                                                  Ha mi egyszer egy dörgedelmes,

                                                  Rettenetes nagy példát adnánk:

                                                  Hegy bajtársak, egy szép napon

                                                  Mi lenne, ha lelátogatnánk?

                                                                      2019. 01. 12.

 

                 Száz éve született Szolzsenyicin. Nobel-díjas. Főműve a Gulag szigetcsoport. Hazájából száműzték. Amerikáben kötött ki, de azt a rendszert is bírálta, ezért a putyini fordulat után hazatért.

                                                                      2019. 01. 13.

                  Németországban megerőszakoltak egy 16 éves lányt. A szülei csak hajnalban keresték, és meg is találták. Megerőszakolva és megfojtva. Az elkövető szíriai volt.

                                                                      2019. 01. 14.

                  Ma a Hofi - rajongókra vadásztam.

                                                                      2019.01. 15.

                  Bécsben egy spanyol állampolgárságú, de afgán származású férfi leszúrta egy családi bonyodalom során a saját testvérét. Ausztriában ezzel 120-ra nőtt a késes gyilkosságok száma.

                  A prágai Venczel téren az orosz megszállás elleni tiltakozásul 1969. január 16 – án felgyújtotta magát. Négy nap múlva a magyar Bauer Sándor Budapesten megismételte.

                                                                      2019. 01. 16.

                  Az angol alsóház elutasította brexitet.

                                                                      2019. 01.17.

 

                Lenin él: Fodor József, Garai / Ruprecht / Gábor, Rudas / Róth / László, Füst /Fürst Konstantin / Milán, Tóth Árpád, Pásztor / Pikler / Árpád, Hidas Antal – Szántó Gyula / Kun Béla veje /, Komjáth / Korach / Aladár, Barna / Brauch / Sándor, Benjámin László, Képes Géza, Földeák János, Ladányi Mihály, Dalos / Dautsch / György. Válogatás az 1977 – ben kiadott jubileumi kötetből.

                                                                   2019. 01. 18.

 

              Az SZDSZ vezérkara: Szellemi atyjuk Lukács György. Kis János, Haraszti Miklós, Kőszeg Ferenc, Tölgyessy Péter, Tamás Gáspár Miklós, Bence György, Márkus György, Bauer Tamás, Pető Iván, Magyar Bálint, Heller Ágnes, Konrád György, Eörsi István, / Schleifer Gyula fia / Radnóti Sándor, Demszky Gábor, Fodor Gábor, Göncz Árpád, stb

 

                                                                    2019. 01. 19.

 

              Ferenc pápánk az ifjúsági találkozon megint politizál, és mindenáron felül akarja múlni nagy elődjét. Kifogásolta az amerikai határvédelmet, majd gyilkosságért elitélteket / 30-40 fő / személyesen gyóntatott. És mint az egyház főpapja, természetesen fel is oldozta őket az egyházi rituálé alapján. II. János Pál egyetlen emberrel folytatott bizalmas beszélgetést: a merénylőjével, Ali Akcsával. Ebből a beszélgetésből állapította meg, hogy nagy támadás készül az egész egyház ellen. Ez a jövendölései között szerepel. Manapság - a kommunista tanok szellemében - világszerte folyik. Elsősorban nem a Szovjetunió utódállamaiban, hanem az egykor gyarmatosító Nyugat – Európában.

                                                                    2019. 01. 23.   

 

              1979.január 25. A zsanai gázkitörés kezdete. Szovjet tanácsadók és harckocsik bevetésével is csak három hét múlva számolták fel. A keceli padlásszobából éjszaka tisztán lehetett látni a lángoszlopot, amely 34-35 km távolságra lobogott.

              A HÍRÜGY jelenti:”A bevándorláspárti  európai uniós képviselők egy könnyű autodaféra jönnek össze, ahol a nekik nem tetsző országot – ez most éppen Magyarország – majd jól elítélik – jelentette ki Orbán Viktor.

                                                                    2019. 01. 25.

 

              Száz éve hunyt el Ady Endre!

                                                               Az Úr érkezése

 

                                                               Mikor elhagytak,

                                                               Mikor a lelkem roskadozva vittem,

                                                               Csöndesen és váratlanul

                                                               Átölelt az Isten.

 

                                                               Nem harsonával,

                                                               Hanem jött néma, igaz öleléssel,

                                                               Nem jött szép, tüzes nappalon,

                                                               De háborus éjen.

 

                                                               És megvakultak

                                                               Hiú szemeim. Meghalt ifjúságom,

                                                               De őt, a fényest, nagyszerűt

                                                               Mindörökre látom.

                                                                   2019. 01. 26.  

 

            Szándékosan gyújtották fel a Károly Gáspár Egyetem kollégiumát. Ábel is ebben lakott egykor.

                                                              2019. 02. 02.

            Texas-ban 60 évet kapott egy illegális migráns, mert gyermeke lett tőle egy 11 éves leánynak.

                                                              2019. 02. 04.

             Egyik vidéki fórumán valaki mocskos gyilkosnak nevezte Salvínit. A maga lezser modorában így szólt az illetőhöz: „Adja meg a nevét, címét a bankszámla számát, és küldök önnek holnap 20 migránst!!”

                                                              2019. 02. 10.

             Romána KIVÁNDORLÓ ország lesz. Jelenleg négymillió lakos él külföldön. Ma láttam a magyar tévében egy érdekes meccset. A Dunaszerdahely játszott a Szlovánnal. Ilyen elfogult, igazságtalan bíráskodást én még életemben nem láttam.

                                                              2019. 02. 16.

             Mert az erőszak lázadót nevel, az engedékenység meg zsarnokot. Az erőszak rossz pedagógia, de ennél is rosszabb: az engedékenység.

                                                              2019. 02. 21.

 

              Mátyás király üzenete a pápának: „Biztosíthatom, követ úr, a magyarok önfeláldozó vitézsége nélkül Olaszország és a szentszék sorsa rég meg volna pecsételve.”

              Magyarország úgy viszonyul a világon szétszórt magyarsághoz, mint Izrael a zsidóság minden egyes tagjához, éljenek azok bárhol a világon.

                                                             2019. 02. 22.