2024. június 6., csütörtök

"A legjobb magyar versek" 39. ~ "Amiről az apa hallgat, a fia beszél, és gyakran úgy találom, hogy maga a fiú az apa felfedett titka." Friedrich Nietzsche XCII.

 

Készület

 

 

                                                               Ez tehát érdemim ára,

                                                               Így fizetnek nékem is!

                                                               Gonosztevőknek sorsára

                                                               Juttatnának engem is!

                                                               Lelkem! Vedd ezt gondolóra;

                                                               Nehogy ütvén majd az óra,

                                                               Készületlenek legyünk.

 

                                                               Üdvözlégy ó örök álom!

                                                               Földi Jók! Maradjatok.

                                                               Nem írigylem, nem sajnálom,

                                                               Amivel biztattatok.

                                                               Ti, kik erkölcsim tudjátok

                                                               S holtom irtózva halljátok,

                                                               Kedvesim! Ne sírjatok.

 

                                                               Alkotómnak rendelése

                                                               Így engedte végemet,

                                                               Legyen áldott a tetszése!

                                                               Vegye vissza éltemet!

                                                               Bár megcsalt álmodozásom

                                                               S rövid volt pályafutásom,

                                                               Térdet hajtva engedek.

 

                                                               Jer, szabadság szent szerelme,

                                                               Bátorítsad lelkemet,

                                                               Ellenségid dühödelme

                                                               Érted ontja véremet.

                                                               Hogy hazám hű fia voltam,

                                                               Hogy balsorsát panaszoltam,

                                                               Íme, vétkem ez vala.

 

                                                               Te, kiért most könnyeimnek

                                                               Folyva foly le zápora,

                                                               Ó…! Hűlt tetemimnek,

                                                               Hogyha nyugszik majd pora:

                                                               Ne higgy a rágalmazásnak!

                                                               Becstelen sírt azzal ásnak.

                                                               Tudjad: áldozat vagyok!

                                                                                                 


 


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése