Kecskeméti Vég Mihály
/ 16. századi protestáns énekszerző, Kodály Psalmus Hungaricusának szövegírója/
55. zsoltár
1. Mikoron Dávid nagy búsultában
Baráti miatt volna bánatban,
Panaszolkodván nagy haragjában
Ilyen könyörgést kezde ő magában.
!
2. Istenem, uram! Kérlek tégedet,
Fordítsad reám szent szemeidet,
Nagy szükségemben ne hagyj engemet,
Mert megemészti nagy bánat szívemet.
3. Csak rívok-sírok nagy nyavalyámban,
Elfogyatkoztam gondolatimban,
Elkeseredtem nagy búsultomban,
Ellenségemre való haragomban.
4. Hogyha énnékem szárnyam lett volna,
Mint az galamb elröpültem volna,
Hogyha az Isten engedte volna,
Innen én régen elfutottam volna.
5. Akarok inkább pusztában laknom,
Vadon erdőben széllyel bujdosnom:
Hogynemmint azok között lakoznom,
Kik igazságot nem hagynak szólanom.
/ 1561 /
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése